Sari van Poelje a TA (tranzakció analízis) nagyasszonya Magyarországon coaching-szalon sorozatot tart az Intact cég rendezésében a Benczúr utcában. Különböző témák köré szerveződnek az esték, amelyeken egy kis-csoportos gyakorlatokkal tarkított kb. 2 órás interaktív magyarra tolmácsolt prezentáció után van egy kis – mindig különleges falatokból álló – büfé után egy kis élő zene is van (tegnap ír-zenét játszó kis ensemble adta a talpalávalót, tudniillik van egy állandó szereplője az estéknek, aki annak okán, hogy ír származású, rövid tánc-tanításban is rendelkezésre állt).
A tegnapi téma a happy nomád (a boldog nomád) volt. Sari sok-sok országban élt, dolgozott gyerekkorától kezdve és ez mai napig így van. Azt keresi, és ezért ez a téma különösen közelről érintette, hogyan tud boldog lenni az ember, ha ilyen “nomád”-módon él, ha nomád.
A coaching, és egyéb támogató foglalkozások úgy kerülnek itt képbe, hogy egy coach, egy tréner nem állandó helyen, nem állandó munkatársakkal dolgozik. Akár naponta, hetente változik a díszlet, a téma, a cég, az emberek és bizony, azonnal fel és ki kell ismernie magát, azonnal meg kell teremtenie egyfajta “otthon”-érzést, hogy teljes hatásfokkal tudjon dolgozni. Olyan ez, mint a nomád-élet. És bizony, jó, ha ez a nomád, ez a coach, tréner, facilitátor, mentor nem búslakodik, hanem harmónikusan, kiegyensúlyozottan, miért ne, boldogan működik, és képes ezt az “otthon”-hangulatot a maga számára gyorsan és hatékonyan megteremteni.
“Mi jelenti az otthonosságot?” volt az első kis csoportos kérdés, a második pedig, hogy milyen típusú közösségeknek vagyunk tagjai (előtte Sari röviden vázolta az ő rendszerét és azok fő jellemzőit a különböző közösségi fokozatokra: (statisztikai) kategória, csoport, team, törzs). Kategória a coach, csoport egy coach egyesület, team egy coaching csapat, törzs a család, a barátok bizonyos köre. A szoros családomon (és az éppen jelenlévő emberekkel gyorsan létrehozott kapcsolatomon) kívül nekem az jutott eszembe, hogy az iPhone-om, a térerő és egy fali csatlakozó, ahol fel tudom tölteni az iPhone-t, számomra az “otthon” érzésének igen nagy részét megteremti…:-))))
A legérdekesebb kérdés az volt, hogy hogyan teremtheti meg az ember (bárhol) az othonosságot, a boldogságot, mi az, amihez való ragaszkodás adhat biztonságot neki. A helyek, struktúrák (az ahhoz való ragaszkodás) kockázatos “horgonyok”, az emberi kapcsolatok lehetnek tartósabbak, de azok se tartanak örökké. Az életcél (az se állandó, az is alakul velünk együtt), az elhivatottság, egy hit, egy vágy, ami végighúzódik az egész életen már lehet tartós valami, ami velünk együtt enyészik csak el.
Ez utóbbira 3 választ jegyeztem meg és ezekkel tudok többé-kevésbé azonosulni. Az első (szerénytelenül…) legyen a saját első ötletem: a kiváncsiság, hogy hogyan működik a világ, ha belegondolok, ez az ami, mindig is az energiám legnagyobb részét generálja és fogyasztja egyúttal. A másodikra nem vagyok felhatalmazva, hogy ki mondta, de nagyon megfogott: az egyik jelenlévő coach azt mondta, hogy neki az egyensúlyát, boldogságát az biztosítja, hogy szereti a saját (életének) történeteit. Sari pedig azt mondta, hogy számára ma már (különböző fázisok után) a saját magával kialakított erős és harmonikus kapcsolat adja meg a “happy nomád” örömét… Tényleg, mi magunk vagyunk az egyetlen állandó az életünkben…
Igen… a coach, a tréner, stb. ha a saját magával való kapcsolata nem erős és harmonikus, nem fog tudni “happy nomád”-ként működni…
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com