Azt hiszem tavaly volt (úgy szalad az idő...) Pannonhalmán a „Csend” szeminárium 3 napja, amin én is részt vettem, amit dr. Palotay Gabriella pszichiáter/coach és Varga Mátyás bencés szerzetes, költő, a Pannonhalmi Főapátság kultúrális felelőse együtt szoktak tartani. A csendek mellett, amelyeknek mindig mély tartalmuk volt beszélgettünk is persze, meg csatangoltunk a gyönyörű, kontemplációra kitalált arborétumban.
Az egyik „feladat” az volt, hogy találjunk egy olyan zsoltárt a Pannonhalmi zsoltároskönyvben, ami igazán megszólít bennünket és ez volt a témája számos csendes merengésünknek. Nekem nem volt könnyű a feladat a sok „Úr”-ral teli szövegben, mégis találtam egyet, ami nagyon megszólított. Akkoriban meg is tanultam kívülről, le-föl járkálva magamban az arborétumban, és most kezembe került az a cetli, amire leírtam, hogy ha elakadok út közben, előkapjam és belenézzek. Valamit az is jelez, hogy a cetlin nincs rajta az első két sor... most azt is ideírom, legyen teljes... nehogy má’...
Ez a 14., az „Isten házában” című zsoltár a 27. oldalon (vasárnapra ajánlja a zsoltáros könyv, vagy a hónap második napjára...)... és igen, azt gondolom, hogy ez például lehetne egy közös platform is a világban a legkülönbözőbb szellemi platformon lévő emberek számára... vagy csak nekem fontos...
„ISTEN HÁZÁBAN
Uram, ki lehet sátradnak lakója,
ki nyugodhat a te szent hegyeden?
Aki szeplőtelenül járja az útját,
és helyesen cselekszik,
aki igazat gondol szívében,
akinek nyelve nem szól álnokságot,
embertársainak nem tesz rosszat,
és nem illeti társát gyalázó szavakkal,
aki a gonoszt hitványnak ítéli,
de tiszteli az istenfélőt,
aki esküjét meg nem tagadja,
még akkor sem, ha kárát vallja,
aki uzsorára nem adja pénzét,
és nem fogad el ajándékot az ártatlan ellen;
aki ezeket cselekszi,
az soha meg nem inog.”
Ja... naivitás? Tudatos... majdnem, mint az extrovertáltságom... az meg tanult...:-)))