HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

február 2015
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28

Friss topikok

Linkblog

„You are more!”, avagy egy könyv margójára...

isocrates_coaching 2015.02.10. 18:22

you_are_more_kep.jpgEz a cím akár parafrázisa is lehetne az én coaching jelmondatomnak: „... a coach hozza a jó hírt, hogy meg tudod csinálni...”. 

Ez a címe a külföldön élő és jelentős magyarországi bázissal is rendelkező Malchiner Maximilian Péter nemrég megjelent könyvének. Önismeretről és mások ismeretéről „dobbantva” ír az ön- és mások fejlesztésének a szükségességéről, a szükségesség kvázi folytonosságáról, az okokról,  az önismeret hasznáról, ebben a pszichomertriai eszközök szerepéről és súlyáról... szubjektív könyv, erős könyv, nem hagy érintetlenenül... 

Érdekes eszközök a különböző néven futó pszichometriai, vagy személyiségtesztek... Diagnosztikájuk teljes képet rak össze, messze nem korlátozódik a „probléma területekre”, nem is avatkozik be tulajdonképpen a működésbe, hacsak azzal nem, hogy „többet tudni mindig jobb”... meg „a rész az egésznek a fele” (már a régi görögök is...)  és az önismeret egyik input pontja bizony lehet egy pszichometriai teszt is. 

Nincs jó vagy rossz érték, profil, de a mért értékeknek, profiloknak következményük van. Ha tudunk élni velük, ha a tehetségeinket használjuk, ezekbe fektetünk, az erősségeinkhez jutunk... ha kitartóan (mert mi vagyunk az állhatatosak...) próbálkozunk a nem-tehetségeinkkel, erősítjük a gyengeségeinket... 

malchiner_peter_kep.jpg

Belekezdtem írásban egy „párbeszédre” is a könyvvel, de rájöttem, hogy az én szemszögem aligha hasznos itt, máshonnan kell megfogni. Ma a negyedik napot töltöttem azzal, hogy megismerjem és alkalmazni tudjam az egyik ilyen pszichometriai eszközt, nem fair a játék... Olyanok is eljöttek, akik már régen elvégezték ugyanezt, alkalmazzák is, mégis úgy érezték, rászánják az időt, mert annyi tanulnivaló van, annyi oldala van, annyi rétege van, annyi érdekesség mélység benne... Úgy döntottem, hogy véletlenszerűen, ahogy olvasom, kiragadok címeket, szövegrészeket belőle, ahogy jönnek, olyanokat, amelyek megérintettek, hátha, kedves olvasó, Téged is megérintenek és szaladsz a boltba megvenni a könyvet...:-))) 

A könyve alcíme „...Vezetőknek, minden szinten...”. Tulajdonképpen ez a célközönség, meg azok, akik vezetőkkel dolgoznak, trénerek, coachok, fejlesztők, tanácsadók, meg szerintem mindenki, akit érdekel a saját működése, fejlődése, karrierje, és keresi az oprtimális tehetség-motiváció-viselkedés lehető legnagyobb harmóniáját... mi segíthetne az optimalizálásban jobban, mint ismerni ezeket a profilokat?! 

Tehát a – szándékosan - kiragadott idézetek: 

„...Miért kelsz fel minden nap az ágyból?” 

„...természetes tehetségekkel és NEM-tehetségekkel születünk, az erősségeket és gyengeségeket mi magunk [ezekből] gyártjuk!” 

„...A  fenntarthatóság a hosszú távú üzleti sikeresség conditio sine qua nonja [enélkül nem lehet feltétele]! Azzal, hogy nem ügyelünk magunkra és a munkatársaink épségére, pont ezt a fenntarthatóságot kockáztatjuk...” 

„...Nem vagyok híve a ’Találjunk valami problémát, aztán majd dolgozunk rajta!’ gyakorlatnak. Ez az ügyfél becsapása és a coachingszakma megcsúfolása...” 

innermetrix_-_mellekletek_-_imx_logo_szoveg.jpg

„...Az egyént vezesd, ne a szerepet!” 

„...Fejlessz individuálisan! ...a felvilágosult vezető tudja, hogy külön-külön kell az embereket fejleszteni...” 

„...Sokszor tapasztalom, hogy a vállalatok rengeteg pénzt költenek el olyan egyéni fejlesztésekre, amelyek valójában soha nem térülnek meg, hiszen olyan dolgokon akarnak javítani és csiszolni, amelyeket nem lehet fejleszteni...” 

„...Már nincsenek lineáris karrierek! De alapvetően ez nem baj. Baj akkor van, ha nem vagyunk felkészülve, hogy egyszer vége lehet annak az útnak, amit olyan régen terveztünk és bejártunk, amiért oly sok mindent megtettünk, amiben hittünk. Ha kiszolgáltatottá válunk a keresztúthoz érkezve....” 

„...A félelem akkor kopogtat, ha valaki rájön, hogy mondjuk a pozíciója miatt belemerevedett egy helyzetbe, de már nincsen ereje és lehetősége arra, hogy kitörjön belőle...” 

„...Ne az eredményt tervezd, hanem a célt! 2010-ben svájci középvállalat mutimilliomos tulajdonosa beszélgetés közben ’vizsgáztatni” akart egy partin.

-       Maga üzleti coach? Hogyan tudna nekem segíteni? – kérdezte némi iróniával a hangjában,

-       Az attól függ! – mondtam.

-       Mondjuk az a célom, hogy milliárdos legyek! – válaszolta.

-       Akkor sajnálom, sehogyan... – feleltem.

-       Hogyhogy? – kérdezte megdöbbenve.

-       Mert az nem a cél, hanem az eredmény! – zártam le a ’vizsgázást’.” 

„...Csak az garantálható, hogy nincsen garancia! Az alázattal rendelkező vezetői típus soha nem hiszi azt, hogy ő maga a tökély, vagy hogy az, amit csinál, egyszeri és megismételhetetlen. Tudja, hogy a jó teljesítménye [sem...] nem garancia arra, hogy bármikor, bárhol, bármilyen cégnél ugyanilyen [jó] minőségben teljesítsen. Felismeri, hogy nincsen biztosíték arra sem, hogy a múltbéli sikerei alapján mindig eredményes maradjon.  Rengeteg csalódástól megkíméli őt ez a tudat, mert az egészséges kételkedés fenntartja benne az izgalmat, miközben hisz az örök tanulás és megújulás érvényességében...” 

„...Ha kirúgnak, élj a lehetőséggel és kezdd újra! Bármikor is szembesítenek az eddig elért karrierünk végével, ez lesz életünk hátralévő részének első napja! Óriási lehetőség!...” 

„...A garancianélküliség visszafelé is igaz: fordítsd a helyzetedet az előnyödre, és tudd azt, hogy azért, mert most éppen vereséget szenvedtél, szó sincs arról, hogy ez mindig és mindenben garantáltan így lesz. Lehet, hogy pont ez a figyelmeztetés kellett ahhoz, hogy visszamenj az út elejére, és a kiinduló pontról elindulva belefogj megint...” 

Február hónapban az 5 első jelentkezőnek bevezető áron segítek az önismereti úton elindulni (vagy továbbhaladni) az Innermetrix segítségével. 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Is coaching really an easy (chocolate-) job for everybody?

isocrates_coaching 2015.02.10. 14:40

citromos_ize_-_kep.jpgVoilà, the transcript word for word of a Facebook posts with all the comments about the heart of the coaching process… F. is  preparing himself for the MCC exam, A is probably (I don’t know him) an SF coach, Me, that’s me, K is an SF practitioner in Switzerland. 

The whole thing has been started by a post of K. about some difficulties of the preparation… 

The issues mentioned, not detailed:

- gobbledygook in some interesting requirement-lists...

- usefulness of not-knowing as a general principle in coaching, especially in SF coaching

- in SF world the "but" is a forbidden word, "and" is to be used  instead...:-)))

F: “... listening to MCC stuff ... it is SOO hard for me to translate "drop into the gap and access the quantum physics library" into anything meaningful ... sigh.” 

Me: “One possible version? ...:-)))”

always_believe_something_wonderful_.jpg 

A: „it seems to be a very serious topic…J)) .........or a serious certification needs a serious topic…:-)))” 

F: “Duh. Sigh. Thank you [Me]. It is so hard for me to go beyond the "you are talking gibberish" and try to find out what it is they mean.” 

Me: “Normally they either don't really know what they are actually speaking about (I at least doubt that a serious quantum-physicist has proposed this point...)... this type of (very) superfitial littarator remarks refer normally to Heisenberg's uncertainty principle: you cannot simultaneously - beyond a certain jointly defined precision - measure certain pairs of physical properties of particles ("under" the newtonien universe - while the newtonien universe seems to be special case of the by quantum-physics determined universe - studied by the quantum-physics), e.g. the pair of the place and the momentum of those particles, like electrons... I.e. our "understanding" has limits... which seems to be established earlier in other, less mathematisized sciences as well, as from Kant to Wittgenstein, Watzlawick, etc., lots of wise men reported about it...” 

F: “Looking into it a bit more, I think what they mean is that sometimes it is a good idea to pretend that there is something outside our consciousness (like "God", "the universe", "the quantum library", "the subconscious", "the intuition") and make a decision based on the illusion that there is more than our consciousness. Philosophically difficult for me -- I think I am always one, not two and I interact with the world as the whole person that I am. But hey. That's philosophical fine print.” 

A: “isn´t the "miracle question" also something like "access the quantum physics library"? 

F: “could be called that. The miracle question is a way to get detailed descriptions of a preferred future.” 

A: “and what the preferred future would be like ...is not proofed....it´s something "quantum physics-like" you have to know "your field" fairly well, to have an idea about it......and in other client´s "field" this would maybe not match.” 

Me: “On the line of F... to know that the observer is part of the system is helping the observer to - within the limits and to the extent of possibilities - detach her-/himself to her/his different type of limitations/blind-spots and to dvelve into the system/map of the clients and supporting them so in their journey...” 

K: “‪[Me], this is a very important thought. What are the assumptions behind the thought that the coach needs to access his her intuition? Hm.hm. interesting indeed!” 

Me: “We are all human with all of our limitations... the "advantage" of the coach (I know, the usefulness of not-knowing and all these staff but at the end of the day, an excellent coach has a huge advantage in self-awareness and self-mastery...) is that he/she knows something (!!) about his/ her own limitations, blind-spots and in theory is able to compensate them in a certain degree and could be as good as a "Venetian" mirror for the clients as it is at all possible... and in this - on my map - there is no difference between the approaches... it is a general basic idea...” 

Me (once more…): “Yeahhh... sorry, F. that I use your post but (yes: but...:-))) I would like to have all the "not-knowing" of, say, Chris Iveson, Peter Szabo or Marco Ronzani... For me, this "usefulness of not-knowing" is a sort of BS... I understand and agree the goal, not the means... A lot of new people who reads only the titles of the chapters might think this word for word which is kind of absurd... like the expression of "chocki-job"... It is always good to know more... how to use this knowledge, that's the point...” 

F: “for me coaching is definitely not a "chocki-job". I work hard to find the things that will be optimally useful for my client in any given situation. The "not-knowing" for me only refers to "not knowing" anything about the "right" decision or path for the client. AND I think that the not-knowing is more useful in therapy than in coaching, actually. I sometimes give advice when it is asked.” 

Me: “:-))) I, of course, didn't mean you...:-))” 

K: “For me this translated into: "Ask an SF question and wait for the answer"…J))” 

Me: “Now, K., all those knowings are then just flowing into THAT SF question...:-)))” 

F: “and it's not the "quatum library" but learning, experience of lots of conversations etc. etc. nothing fuzzy about it.” 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Bement relaxálni a főnökéhez...

isocrates_coaching 2015.02.10. 14:19

relaxing_-_kep.jpgCsajtai Kornél barátom mesélte ezt a kitchen table-ben (lásd az előző bejegyzést), aki a Cognizant vezetője, meg a magyarországi megoldásközpontú coachok egyesületének elnöke. 

Nyílt ajtó van nála mindig és a múltkor az egyik kollégája bement a szobájába, lecsüccsent a székére... Kornél kérdő tekintetére csak annyit mondott: „Csak bejöttem egy kicsit megnyugodni...” A főnökéhez... 

Voltatok már így? Én nem... igaz, Kornél nem volt a főnököm... de még ahz is lehet, hogy Kornél nem az egyetlen ilyen főnök... akihez csak úgy be lehet menni relaxálni... Steve Jobs-szal állítólag egy liftbe nem volt szabad beszállni, mert ha a kérdésre, „Most mit csinálsz éppen?”, a válasz nem volt pont olyan pontos, fontos és lelkes, ahogy kellett, ki már nem is kellett szállni, mehetett visszafelé retourral... Ja... 

Kornél – folytatta – elgondolkozott és reframelte a dolgot... ki is próbálta... amikor egyszer észlelte, hogy valamelyik egységben, asztalnál emelkedik a hangulat, feszülnek egymásnak, egyszerűen fogta magát és odament és leült közéjük... Ennyi... nem szólt semmit... és lassan kezdte realizálni, hogy mintha kezdtek volna kisimulni az idegek, kezdett volna újra a folyamat helyreállni... Oda tudta vinni és fel tudta nekik ajánlani a nyugalmát, a biztos tudatát annak, hogy „jók vagyunk, x-szer bizonyítottuk”, most ez valahogy nem klappol, de meg tudjuk csinálni... most is...:-))) 

Nem tudom... meséli, messziről jött ember azt mond, amit akar... de ha ismernétek, Ti is elhittétek volna neki... olyan... be lehet menni hozzá egy kicsit relaxálni...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Leverage your average, honey!

isocrates_coaching 2015.02.10. 13:54

leverage_your_average_-_kep.jpgEzt nem tudom magyarul ilyen frappánsan, csak körülírva. A SOL World CEE 2015 konferencia végén volt egy „kitchen table” izé (eredetileg nagy létszám megmozgatására alkalmas gyakorlat), ami olyasmiből állt, hogy egy nagy hallgatóság előtt egy asztal köré ül - valamilyen téma köré szervezve - néhány (5-8 fő) résztvevő 1 vagy 2 facilitárorral (olyasvalaki, aki a folyamatot támogatja kérdésekkel, az egyensúly fenntartásával, de nem tesz hozzá tartalmi elemeket). Az asztalnál egy széket üresen hagynak, amelybe időről időre a hallgatóság közül beülhet valaki és hozzászólhat a beszélgetéshez, hozzászólása után visszaül a helyére, nem marad az asztalnál... 

Az asztal körül lehetőleg szorosan helyezkednek el az inkább (de nem teljesen) passzív résztvevők, a hallgatóság, akik figyelmesen hallgatják a beszélgetést a „reggeliző asztalnál”. Itt olyan válllalat, vállalkozásvezetők ültek az asztalnál, akik vezetési munkájukban túlnyomóan megoldásközpontú megközelítést használnak. 

A gyakorlat további részei: a beszélgetés első szakaszának végén (mondjuk 30-40 perc múlva) bevonódik az eddig passzív hallgatóság, egy-egy kitchen table résztvevő köré egy–egy kis csoport szerveződik, amelyben mondjuk 10 percig beszélgetnek a beszélgetésről, az eddig passzív résztvevők is elmondhatják a gondolataikat, esetleg kreatív ötleteiket. Ezt követően az eredeti aktív résztvevők visszaülnek a kitchen table-höz és  beszámolnak arról, amivel gazdagodtak a kis csoportos beszélgetések folyamán. 

Amikor a legvégén visszaültek, az egyik cégvezető mesélte ezt a mondást az egyik résztvevő szíves közlése alapján: „A nagyapám mindig azt mondta, hogy Te nem lehetsz se jobb, se rosszabb, mint az átlaga azoknak, akikkel körülveszed magad...”... „Erre szoktam próbálni figyelni – fűzte a gondolatot tovább az ügyvezető -, hogy minél magasabb legyen ez az átlag , a körülöttem élők, dolgozók átaga...” 

Külső körön ültünk hárman és még ezt is fűztük tovább... Kalmár Elviráé az érdem, a címben szereplő megfogalmazás: „Leverage your average, honey!” Talán magyarul úgy lehetne: „Áttétellel/hatékonyan növeld az átlagodat, kedves!” ...és ezen írtó gyorsan mind a hárman azt értettük (utána lecsekkeltem, a cégvezetőnek ez a kiterjesztés nem jutott eszébe...), hogy ha emelni akarom a saját értékemet, be kell fektetnem magamba (az „emelő” egyik karja), ez kisugárzik  - közvetve és közvetetten  a környezetemre (az „emelő” másik karja), befektetésre motiválja őket is (versenyben, meg a csapatban kell maradni...), emelkedik mindannyiunk átlaga, és ez egy jó kis önmagát erősítő körfolyamattá tud válni...:-))) 

Szóval: „Leverage your average, honey!”...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása