HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Marquess of Queensberry’s rules...

isocrates_coaching 2015.02.22. 11:42

marquess_of_queensberry_10_november_1877.jpgI read the following paragraph in the book of Frank Farrelli, The provocative therapy. The chapter the paragraph is in is about basic assumptions and one of these is entitled „Anything goes”. I was somehow captivated by the the sentences as follows: 

„The client’s behavior is frequently seen as a ploy to control the relationship, and occasionally the therapist must  counter it on a quite primitive level. Figuratively therapists are often bound by Marquis of Quensbury type rules while patients use the psychological equivalent of knee in the groin and thumb in the eye. The ourtcome of such a contest is not often in doubt – the the ultimate detriment of the patient...” 

I just read after what are these rules about... to my surprise, it is about boxing... The rules of boxing in 1876 (it was Marquess of Queensberry – with a bit different ortograph than above…) coining them apparently…): 

1         “To be a fair stand-up boxing match in a 24-foot ring, or as near that size as practicable.

2         No wrestling or hugging allowed.

3         The rounds to be of three minutes' duration, and one minute's time between rounds.

4         If either man falls through weakness or otherwise, he must get up unassisted, 10 seconds to be allowed him to do so, the other man meanwhile to return to his corner, and when the fallen man is on his legs the round is to be resumed and continued until the three minutes have expired. If one man fails to come to the scratch in the 10 seconds allowed, it shall be in the power of the referee to give his award in favour of the other man.

5         A man hanging on the ropes in a helpless state, with his toes off the ground, shall be considered down.

6         No seconds or any other person to be allowed in the ring during the rounds.

7         Should the contest be stopped by any unavoidable interference, the referee to name the time and place as soon as possible for finishing the contest; so that the match must be won and lost, unless the backers of both men agree to draw the stakes.

8         The gloves to be fair-sized boxing gloves of the best quality and new.

9         Should a glove burst, or come off, it must be replaced to the referee's satisfaction.

10       A man on one knee is considered down and if struck is entitled to the stakes.

11       That no shoes or boots with spikes or sprigs be allowed.

12       The contest in all other respects to be governed by revised London Prize Ring Rules.” 

Now I understand Mr. Farrelli… these could be the ideal to all types of gentlemanlike rules in any type of contest, disagreement, etc….:-))) 

What the knee in the groin and the thumb in the eye mean, that’s an easy one...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Sometimes you just find out that there is no so much new under the sun...

isocrates_coaching 2015.02.22. 10:43

cseppkobarlang_kep.jpgIn certain domains there are not so much changes...:-))) Management, management  strategy are some of them... OK, I admit, I read, hear interesting new things and, then, when I just pick an „old” book from the shelf, I am just flabbergusted how (almost) everything was already there available what we think being brand new... 

Thomas J. Peters (later on we knew him as Tom Peters, the management guru with his international bestsellers) has signed a book in 1982 with Robert H. Waterman Jr. titled „In search of Excellence – Lessons from Americas Best-Run Companies”.  This is one of the greatest book of the emanagement literature and from the excerpts you will see how much these are what they had written at that time (43 years ago!!)  still absolutely valid today. 

They have made a research (interviews, stuffs) partially with McKinsey resources around the best-run American companies. Just a short partial summary will show you what I mean: 

„Our findings were a pleasant surprise. The project showed, more clearly than could have been hoped for, that the excellent companies were, above all, brilliant on the basics. Tools didn’t substitute for thinking. Intellect didn’t overpower wisdom. Analysis didn’t impede action. Rather, these companies worked hard to keep things simple in a complex world. They persisted. They insisted on top quality. They fawned on their customers. They listened to their employees and treated them like adults. They allowed their innovative product and service „champions” long tethers. They allowed some chaos in return for quick action and regular experimentation...” 

Splendid, indeed, that’s exactly what is needed today, too...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Változás a szájon, félelem a szívben, hogy elveszítem magam...

isocrates_coaching 2015.02.21. 19:07

change_obstacle_kep.jpgTöbbször találkozom vele, hogy egy ügyfél azért nem akar (igazából, belül, ez nem mindig triviális a felszínen) változtatni gyakorlatilag semmin (változzanak a többiek...), mert fél, hogy elveszíti magát... 

Nem vagyunk azonosak a viselkedésünkkel... A viselkedésünket a szabad akaratunk (a mi saját szabad akaratunk) határozza meg, nem a dalai lámáé... ha én vagyok az, aki megváltoztatja a viselkedésemet, akkor én nem változom meg... én vagyok a változtató (aki lényegét tekintve nem változik) és a viselkedésem meg a változó... amit gyakorlatilag kényem-kedvem szerint meg tudok változtatni... 

Persze, igaz, meglehet, hogy először a környezet rosszul, irritálódva fog reagálni... paradox módon esetleg még akkor is, ha egy kellemetlen viselkedést változtatok kellemesebbre... ez meg hogy lehet?! Úgy, hogy a környezet mindig alkalmazkodik, beáll egy kvázi egyensúlyra (már ha van elég pozitív tulajdonságom, ami nettó vonzóvá teszi a társaságomat...). A kellemetlen viselkedési elemekre már legalább számíthatott, és valahogy ellen tudott tartani, ki tudta parírozni... 

Ha megváltoztatok valamit, a viselkedésemet, kénytelenek újra odafigyelni, kitalálni egy új adekvát viselkedési választ, amely megint az egyensúly felé viheti a rendszert... vigyázat, itt is lehet, hogy a környezet végül, némi próbálkozás után feladja és otthagyja a rendszert... a változtatásnak mindig van ilyen kockázata is... ezzel számolni hasznos... 

De mi a fenéért változtassak bármit is?! Úgy vagyok jó, ahogy vagyok és kész! 

Talán azért, mert azt veszem észre, hogy a korábban valamikor, valamilyen közegben hasznos viselkedésminta (senki nem hülye... minden viselkedésminta valamikor hasznos lehetett, azért alakítottuk ki...) egyszerűen az új, jelenlegi helyzetben nem működik, vagy legalábbis nem eléggé hatékony... 

Legrosszabb esetben el is zavarnak a rendszerből (kirúgnak az állásomból, elválnak tőlem, otthagynak a francba, ilyenek...), vagy enyhébb esetben csak a hatékonyságom romlik (nem figyelnek rám, a respektem érzem, hogy csökken, nem számít, amit mondok, nem kérdeznek, hagynak magamban örlődni, stb.). Na ilyenek miatt  szoktak az emberek leginkább változtatni akarni... 

De  van más indok is... van aki jól működik, de még jobban akar, van aki kitűz egy új, merészebb célt, amihez a jelenlegi működési mód nem elég... 

A változás, változtatás, még ha megvan a szikra, a motiváció, akkor se könnyű cucc... a motiváció, a kezdet, „az egésznek a fele”... erről szól az önfejlesztő és a management irodalom 92%-a, itt nem erről akartam, csak arról, hogy: „Ember, te nem vagy egyenlő a viselkedéseddel!! Azt úgy változtatod, például hasznosabbra, vagy akár önfeladóra, ahogy Neked tetszik!” 

Az van amúgy, hogy ha ráadásul még türelmetlen alkat is vagy, mindent akarsz, azonnal, akkor bekövetkezhet a legrosszabb: elbizonytalanodsz (mert a változásnak nem látod az azonnali gyümölcsét), elkezdesz kapkodni... és ekkor a környezeted feladja és csak megadóan figyel, hogy akkor most majd hogy... 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Szösszenet a szabadságról… egy coach szemével…

isocrates_coaching 2015.02.21. 18:27

freedom.jpgA szabadság a szabad választásban van, hogy képes vagyok irányítani magam és nem ejt rabul a helyzet, és/vagy a saját előítéletem, "szűrőm", beidegzett "így szoktam csinálni"-m... 

Talán Covey, hogy az inger és a válasz közötti rés a szabad akarat pillanata... nem kell azt válaszolnom, amit szoktam, amit illik... módom van megválasztani a válaszomat... ez a szabad akarat pillanata.... (olyan jó ismételni...))) 

Márton Mónikától hallottam és tetszett, hogy az asszertív kommunikációt nem azért tanuljuk, hogy mindig asszertívek legyünk (vannak helyzetek, amikor a passzív és van amikor igenis az agresszív kommunikáció az adekvát...)... azért tanuljuk, hogy azt is tudjuk, bővüljön az eszköztárunk... 

F. Várkonyi Zsuzsától hallottam, hogy nem azért kell jól értenünk az Adult/Felnőtt én-állapot lényegét, hogy azután mindig abban legyünk (egy frászt....), hanem hogy többször legyünk ebben az én-állapotban, amikor (sokszor) az a hatékony... 

Jelzem, ha hívő lennék, a buddhizmus azért lenne a legmegfelelőbb számomra, mert részben majdnem nem vallás (:-))), és részben mert encompassing, nem kizárólagosságot hirdet, hanem unification-t, nyitott, magához ölelő... ott Jézus és Mohamed nagy jógiknak számítanak... nem édi? ...:-))) 

A Provocative therapy című könyvben olvasom, hogyan lett Frank Farrella számára relatív a Rogers féle client-centered therapy olyan értelemben, hogy ahol működik, ott nagyon hasznos, ahol meg nem, ott érdemes keresgélni más megközelítés után... A szabadságot orrintotta meg, amikor erre rájött (ő személyesen is dolgozott Carl R. Rogers-szel, aki azért marad első számú "bálvány", persze...:-)))... 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

A kecske is és a káposzta is... - Mítoszok...

isocrates_coaching 2015.02.19. 21:56

work-life_balance_2.jpgA LinkedIn-en nézem a 2015 Recruiting trends riportot, a vége felé van egy érdekes diagram, az x-tengelyen a amit a fiatal tehetség-felkutatók, y-tengelyen pedig maguk a fiatal tehetségek legfontosabb munkahelyi/karrier-építési igényeit/értékeit skálázták, és a bekeretezett, mindkét halmaz által legmagasabban értékelt értékek a következők 2015-ös munkapiaci előrejelzésben:

  • Excellent compensations & benefits – Kitűnő fizetési és egyéb juttatások 
  • Strong career path – Erős karrier-út 
  • Good work/life balance – Jó munka-magánélet egyensúly 
  • Challenging works – Kihívó feladatok
  • Strong employee development – Erős munkavállalói fejlesztés 

Szerintem – IMHO – ebben benne van a kecske is, meg a káposzta is...  Másképpen: van itt egy kakukktojás... 

Értem én, coachingban, tréningben gyakran előjön a MME – Munka-Magánélet-Egyensúly, ráadásul  én magam is tisztában vagyok ennek paramount fontosságával és a fenntartható, sőt fejleszthető karrierben való szerepével, és mégis, mégis... 

Persze, kinek-kinek mi az MME... ha valaki a 8 órás munkát gondolja, ha valaki arra gondol, hogy otthon, nyaraláskor nem nyitja meg az e-mailjeit, nem veszi fel a hivatalos telefont, egyáltalán, van a munka és van a magánélet, amelyben teljesen kikapcsolja a munkahelyi gondokat, nos, ha ezt gondolja, ezt meg lehet csinálni (?... legalábbis meg lehet próbálni...), ez egy (elvileg...) létező alternatíva.. . Más kérdés, hogy ebben az esetben csak egy alkalmazotti (esetleg nagyon korlátozott szintű vezetői) pozíciót lehet elképzelni. 

Nehéz elképzelni, hogy valaki, aki a szenvedélyéből akar megélni, aki saját vállalkozását vezeti, pláne, ha már nem egyedül, ezt meg tudná csinálni... Örülhet, ha aludni tud nyugodtan, különösen az elején... egészen kivételes idegzetű, szervezettségű embereket el tudok képzelni, hogy egyfajta MME-t meg tudnak teremteni egy szárnyaló és tartalmas, szenvedélyüket jelentő karrierjük mellett, de az azért a fent vázolthoz nem is hasonlít... 

Egyáltalán, nagy példaképeinket, akik ragyognak az üzleti/tudományos világ csúcsain, el tudjuk képzelni, hogy az MME-t a legfontosabb értéküknek tartják, vagy ha ezt mondják, képesek betartani? Egy fenét... Finomabban: (esetleg) arguably not... 

Tényleg komolyan gondoljuk, gondolják a fiatal tehetségek, hogy olyan jó kis kiegyensúlyozottan (kíváló MME-körülmények között) lehet

  • „kihívó feladatok”-nak megfelelni (mit megfelelni, izgalmasan foglalkozni vele),
  • eközben „erős karrier-út” at tud építeni (miközben délután 5 órakor az órájára néz és elrohan az MME megfelelő részének eleget tenni...)
  • ezért „kitűnő fizetési és egyéb juttatások”-at fog kapni és
  • lesz még ideje az „erős munkavállalói fejlesztés”-ben is résztvenni saját erőforrásaival (idő, energia, motiváció)?! 

Hát ezen érdemes elgondolkozni... akinek az MME túlságosan elöl áll az értékek között (nagyon-nagyon megérthető és elismerendő módon), hosszú távon érdemes végiggondolni a többi felsorolt érték egyre virtuálisabbá és elérhetetlenebbé válását.... és mindenkinek külön gratulálok, aki ezeket mind egyszerre, kiegyensúlyozottan...

A 100%-os kecske és a 100%-os káposzta együtt zéró-sum game elemei... és ezt érdemes észben tartani a fiatal tehetségeknek... az élet amúgyis megtanítja nekik... 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Coaching, ROI és a kerekítés művészete V2.0...

isocrates_coaching 2015.02.16. 14:48

coaching_roi_6_kep.jpg

Bevezető megjegyzés: ennek a bejegyzésnek az első változata az ICF Coach klub magyar sitejára készült 2012-ben, és most érzékeltem, hogy a megújult site-on a link fennakadt... megkérdeztem mailben az illetékest, hogy vajon ez azt jelenti ez, hogy akkor a régi bejegyzések már nem érhetőek-e el, de nem várom meg a választ, hanem előkerestem az eredetit és egy kicsit kipofoztam. Azt a sok mindent, ami közben eszembe jutott, most még nem mindent tettem bele (még hosszabb lenne... és jóakaróim szokták mondani: „Miklós, az isten szerelmére (ezt nem mondják...), rövidebben...”), egyszerűen up-dateltem, de azért benne van ez a majdnem 3 év tapasztalata... Ja... és lesz egy Napi Gazdaság coaching-konferencián március 25-én a Magyarországi Coach-szervezetek Szövetségének blokkjában 10 egész percem erre a témára (az jut eszembe, hogy talán Milton Erickson az ülés utolsó percét valahogy úgy vezette be: „Most egy egész perce van még arra, 60 másodperc, hogy reflektáljon, ha még valami eszébe jut...”), no ott tényleg csak utalni tudok egy-két dologra, legyen ez (is) annak is a háttéranyaga...:-)))

Figyelmeztetés: a képek szándékosan néha a tartalmat ellenpontozzák...:-))) Annál jobban érted azt, amit átadni szeretnék (amivel nem feltétlenül kérem azt, hogy érts is egyet, de a megértés megnyugtatna...), annál jobban meg tudod majd mondani, melyik illusztrációra mondanám azt, hogy na ez... 

coaching_roi_8_kep.jpg

Ezzel a bejegyzéssel az a célom, hogy az ROI fogalom felhasználásában segítsem a coaching közösséget, hogy amikor használjuk a magángazdaság, vagy állami szervezetekkel folytatott munkánkban, nagyjából ugyanazt értsük a fogalmon, amit ők értenek, hogy képesek legyünk beleilleszteni az ő referencia rendszerükbe a vonatkozó mondandónkat.

Aki ROI-t mond, kemény bizonyítékot mond. Az ROI-t a gazdaságban általában forintban/euróban, illetve azok hányadosában mérik. Azt jelenti: a befektetés hozama, tehát úgy számítódik, hogy elosztom a hozamot a befektetett összeggel.

Még friss bennem, hogy hogyan nézhetünk ki, mi coach-ok kívülről, a megbízók, a céges szponzorok oldaláról, ha a coching „ROI”-ról beszélünk, ezzel (is) akarjuk magunkat eladni. 4 éve még egy nagy multi hazai leányvállalatának az 5-fős vezetőségének voltam a tagja (az ott töltött 12 év alatt a vezetőség létszáma változott, 9-nél volt a maximum...) és beletartoztam abba a halmazba, amelynek „járt” mindenféle tréning és járt volna coaching is időről időre, ha benne lett volna a képzési kultúránkban. Nem volt benne, tudom, hogyan gondolkodik egy hatékonyság-tudatos felsővezető...

coaching_roi_9_kep.jpgAmikor először megláttam az „ROI” fogalmát itt-ott feltűnni a hazai és a nemzetközi coaching irodalomban, rögtön elkezdtem egy kicsit otthonosabban érezni magam az akkor még valamennyire új világban.

Azok az írások, amelyeket találtam korábban a coaching  ROI-járól, komoly csalódást okoztak. Nyilván, a coaching folyamat (de ebből a szempontból a tréning, mentoring, stb. segítő folyamatok is) az esetek túlnyomó részében (amikor jól működik...) pozitív hatást generál az ügyfélben, az ügyfél működésében, ezáltal a környezetében, jobb, megértőbb, hatékonyabban motiváló főnök, vagy munkatárs lesz, aki kapja, kommunikációja, prezentációs készsége ugrásszerűen megnőhet és mindez természetesen pozitívan fog kihatni a cég számszerű, mérhető eredményére is. Nincs is más dolgunk tehát, következtet a formál logika, mint pontosan kimutatni ezt a pluszt:

  • a kemény típusú eredményeket (számszerüsíthető eredményjavulást) és
  • a puha típusú eredményeket (jobb hangulat, surlódásmentes, hatékonyabb kommunikáció, hatékonyabb vezetői motiváció).

Pont ezt mondják, sugallják a coaching ROI-ra való, reflektálatlan, túlságos, a dolog természetével nem adekvát pontosságot mutató ROI hivatkozások. Lehet, hogy egy-két vállalati vezetőnek nem tűnik fel az általában a coaching szakirodalom által definiált ROI kiszámítás felszín feletti jégsapka-szimulációja mögötti jéghegy hiánya, de komolyabb embereknél erre ne számítsatok. Én például gazdasági igazgatóként biztosan megkérdeztem volna: „...és hogyan számítódik részleteit illetően ez a híres ROI?”

A kemény és a puha ROI értékekről röviden:

  1. Kemény – gazdasági életben egyedül használatos - ROI eredmények pénzegységben mérhetőek. Viszonylag könnyű azt a megállapítást tenni, hogy a hatékony tréningek, coachingok nagyon nagy hatással lehetnek a cég eredményességére, de ennek számszerű kimutatása a cég számszaki eredményéből egészen pontosan – a dolog természetéből eredően - kimutathatatlan. Egyszerűen azért, mert erre a számszerű erdeményességre igen sok tényező hat egyszerre, amelyek közül egyik sem vehető állandónak.  Ilyen trükkre csak a közgázon tanított egyszerüsített, a valóságos folyamatokat csak nagyon messziről közelítő elemi közgazdaságtani fogalmakkal operáló tankönyvek szerzői képesek. Az életben semmi nem marad „nyugton” (állandó...), minden állandóan változik, így mindennek a hatása egyszerre, kumulálódva jelentkezik, és egy-egy tényező hatásának a valóságos kimutathatósága ha egyszer-egyszer mégis sikerül, nos, az a csodák világába tartozik (most ne gyertek azzal, hogy faktoranalízis, mert...ne gyertek azzal, itt speciel nem használ).
  2. Arról majd máskor fogok írni, hogy megfelelő extra- és intrapolálásokkal, egyedi esetekben – esetenként jelentős energia-, erőforrás-felhasználással - azért ez az „igazihoz” hasonlító ROI-kategóriáról sem kell véglegesen és egyszer s mindenkorra lemondani, csak a  szokásos máshonnan szedett, ezért lényegében teljesen irreleváns, rendszerint régi és /vagy külföldi konkrét néha szinte tizedes-jegyű pontosságig meghatározott ROI-értékekkel való dobálózással válhat nevetségessé a coach vagy tréner komoly emberek társaságában.
  3. Az előző pontban utaltam rá, de itt hangsúlyozom mégegyszer egy kicsit részletesebben: az „igazi”, pénzügyi ROI meghatározása a legkevésbé sem viseli magán egy sültgalamb semmilyen jellemzőjét, nem száll be a kitátott torokba, azt ki kell számolni. Az pedig munka... a megbízónak (is)... (természetesen a pénzügyileg (is) jól képzett coach és/vagy tréner útmutatása szerint és ez a munka (erőforrás, munkaidő, régebben gépidő, stb) lehet, hogy többe kerül, mint a coaching és/vagy tréning maga... ja...
  4. ...és akkor a legtriviálisabb téveszme a máshol – még ha esetleg korrektül mért – meghatározott – akár – korrekt adatokat egy egészen más helyzetben egy-az-egyben, mint érvényes referenciát idézni... ennél nagyobb marhaságot... annyit lehet mondani, hogy itt és itt, ekkor és ekkor, ilyen és ilyen körülmények és peremfeltételek között, ilyen és ilyen mérési és számítási módszerrel, ők és ott, ezt és ezt a hozamot és ROI-t állapították meg, ilyen és ilyen statisztikai, egyéb hibahatárral (ha valaki +/- 15-20%-nál kisebb hibahatárral próbálkozna, élénken elkezdenék tovább érdeklődni...)... és azt lehet mondani ennek alapján, hogy ezt az egészet ezért és ezért nehéz mérni, „befogni”, de ott ahol eddig próbálkoztak vele, természetszerüleg egészen eltérő eredményeket értek el, de többnyire jelentős hozamot voltak képesek kimutatni az effektív fejlesztési befektetéhez képest (a befektetésbe nemcsak a külső szakértő díja, vagy a belső szakértő munkadíja, hanem a résztvevők kieső munkaideje, az esetleges adminisztrációs költségek, az esetleges méréshez felhasznált, pénzben kifejezett összegek is beleértődnek, természetesen...). Ebből racionálisan lehet arra következtetni arra, hogy ha itt és most (sem) tudunk egészen pontos hozamot kimutatni majd, legvalószínűbben ilyen lesz... ilyet lehet mondani és ez nekem is hiteles lenne, sőt, csak ez lenne hiteles, ha a HR-fejlesztési befektetési döntés előtt állnék...
  5. A puha „ROI” – ami a gazdasági eredeti értelemben egyszerűen nonsense, bocs, nem létezik - pedig például – legnagyobb részben - az egyéni szubjektív kitöltésű kérdőíves módszeren alapszik. Ez a bejegyzés ez utóbbit, a puha ROI kategóriákat veszi tárgyának (hiába hogy ez az eredeti értelemben nonsense, mégis, analógiás alapon hadd szóljon, nézzük meg, mit ér...). És még arról is kimutatja, nos...

coaching_roi_2_kep.jpgMost komolyan. Nézzük meg ezt az egészet, amit pl. a neten el tudsz érni, egy kicsit távolabbról. A LinkedIn-en az egyik (angol nyelvű)  ICF nyelvű fórum (még akkor 2012-ben) – téma bevezető, vitaindító bejegyzésében -  a következő fantasztikus ROI értékeket sorolta fel a vitát indító coach (aminek azután a fórumba beíró coachok nagyon megörültek, köszönték, és hogy majd milyen jól fel fogják tudni használni a tárgyalásaiknál, tendereknél) – mindegy is a részletek, a rendkívül precíz, nagy tudományosságot sejtető számokat nézzétek:

  • ’An Olivero, Bane & Kopermann study (1997) of a public sector municipal agency found that coupling one-on-one coaching with leadership training resulted in a near quadrupling of productivity results (from 22.4% to 88% when combined)’ (egy 1997-es (!!) egy állami közszolgáltató (!!) ügyfélnél végzett tanulmány szerint személyes coachinggal dúsított tréning a termelékenységet megnégyszerezte...)
  • ’A MetrixGlobal LLC study (for a Fortune 500 firm and Pyramid Resource Group) found that “Coaching produced a 529% return on investment and significant intangible benefits to business. Including the financial benefits from employee retention boosted the overall ROI to 788%.” (ez a kedvencem, az „529%”... néha beütöm a Google-be az 529%-ot és a coachingot és jönnek, jönnek... a hivatkozások... A „híres” Metrix Global Study (executive summary itt (2015. feb. 16. 14:00-kor leellenőrizve működik): http://fundraisingcoach.com/articles/ROI.MetrixGlobal%20Briefing_Nortel.pdf ) eredményét 2001-ből (!!) különösen szívesen idézik... vicces...)

How amazing, that’s really wonderful – a coaching fantasztikus eredményeket ér el...Mi a baj ezzel?! Csak be kell ezeket mutatni a gazdasági szakembereknek és mindjárt megnövelhetjük a coaching business-tortát... Ki az a hülye tulajdonos, management, aki ne akarna elérni 529%-os ROI-t – egy kis coachinggal?! Ki ne akarná megnégyszerezni (22,4%-ról88%-ra) a termelékenységet?!

coaching_roi_training_evaluation_kep.jpgErről az előtte-utána kitöltött kérdőív összehasonlításból származó „ROI”-ról, a kedvencemről... 2 alapvető kihívással  küzd a coaching  „ROI”-nak ez a „hagyományos”  megközelítése. Az egyik mindenki számára triviális (kellene legyen), a másik, hát a másik bonyolultabb, de érdekes, és sokan foglalkoztak már vele, igaz, inkább csak elméleti síkon (miközben az alapelve ennek a második megközelítésnek szintén nagyon egyszerűen megérthető, ha kicsit belegondol az ember – bár, én most se értem teljes mélységében, igaz, az erről szóló könyvet elő se vettem 2012 óta, azóta, hogy ennek a bejegyzésnek az előzp verziójára készülve meghozattam az Amazonnal...:-))).

Az egyik (szerintem triviális) kihívás az, hogy milyenek az esélyei annak, hogy a résztvevők által közvetlenül a coaching előtt és (nyilván az utolsó) coaching után kitöltött kérdőívek valamennyire is relevánsan visszatükrözik az illető adott jellemző szempontjából értékelhető állapotát. Mindannyian töltöttünk már ki ilyen kérdőíveket.

Mondjuk, vegyünk egy tréning krédőívet. Az nem sokban különbözik a coaching utáni felméréstől (jó „proxy”), bár

  • pluszként (a felmérés pontossága szempontjából): a coaching nyugodtabb körülmények között zajlik,  se az eleje, se a vége nem olyan viharos, mint a  tréningeknek szokott lenni,
  • mínuszként ott van viszont, hogy mindenképpen erősebb személyes kapcsolat alakul ki a coach és a coachee között, mint a tréner és a résztvevők között és ennek „eltérítő” hatása lehet...

Olyan ember nincs is már talán a különböző akár legalacsonyabb vezetői pozícióban is, aki ne töltött volna ki ilyet.

coaching_roi_training_evaluation_2_kep.pngMost Te, kedves Olvasó, egy percre menjél le alfába és a kísérlet kedvéért, emlékezz, légyszíves vissza arra, hogy a legutóbbi tréning végén eléd nyomott kérdőívet mennyire alapos megfontolással töltötted ki...Lefogadom, hogy 10-ből 9-eteknél a következőképpen:

(1) már eleve készültél a tréning végére, már elkezdtél pakolni, már a következő programod járt a fejedben, amikor eléd nyomták, ezért

(2) gyorsan újra elővettél egy golyóstollat és lóhalálában kitöltötted (csak a teszt-válaszokat, mert a nyitott, kifejtő kérdésekre a résztvevők általában már nem is válaszolnak, vagy, hogy legyen neve is a menyasszonynak, rutinos tréningre-járókként  odafirkantanak gyorsan egy-két szót),

(3) akármilyen véleményed is alakult ki a trénerről, valami komolynak kell történnie köztetek a tréningen (legalábbis a mi kultúrkörünkben), hogy valahová is a kérdőíven valamilyen gyenge pontról számolj be. „Minden nagyon jó volt, mindennel meg vagyok elégedve...”. 

Ez a kérdőív lesz azután az eredmény, amit a kezdés előttihez hasonlítanak. Nagyon „objektív” értékelés érhető el belőle. A kihívás az, hogy ezt mindenki vagy tudja, vagy tudnia kellene, ha odafigyelne a körülötte zajló dolgok kicsit mélyebb szerkezetére.

coaching_roi_training_evaluation_3_kep.jpgA másik kihívás trükkösebb, de elegánsabb és igazi folyamat-elemző vénával kidolgozott felvetés. 3 kutató (Golembiewski, Billingsley és Yeager) 1976-ban a  kérdőíveken alapuló, időben elhúzódó („longitudiális”) elemzéseket vizsgálva vezette be az ABG változások fogalmát. Itt csak a koncepció felvillantására lesz lehetőség, ami arra szeretne rávilágítani, hogy az adatfelvétel fent jelzett adatfelvételi bizonytalanságán túl van egy mélyebben rejlő objektívabb kihívás-rendszer is, ami szintén megnehezíti a valódi változás mérését és annak interpretálását:

  1. A (= alfa) változás az abszolút mért mennyiségi változása az adott, mért jellemzőnek.
  2. B (= béta) változás esetén a válaszadó, a kérdőív kitöltője az „előtte” és „utána” kérdőív kitöltése között, a változtató folyamat, az ismeretszerzés következtében a skálarendszert átskálázza magában és az „utána” kérdőívet már nem ugyanabban a skála-„felfogásban” fogja kitölteni. Tehát mondjuk ugyanazt az érzékelt állapotot/szintet lehetséges hogy ugyanazon az 5-ös skálán előtte 3-assal, utána 4-essel fogja értékelni, ami (belül) igazából egy és ugyanaz, mégis fejlődésnek látszik...
  3. G (=gamma) változás esetén nemcsak a skálát értékeli a kitöltő személy különbözőképpen előtte és utána, de az egész felfogása az adott dologról koncepcionálisan változik meg, így teljesen más koncepció szerint fog a válaszról dönteni utána, mint előtte, a 2 érték (hiába van ugyanarról a kérdésről és skáláról szó) nem összevethető.

A lényeg, hogy nagyobb budgettel elindított csoportos vizsgálatoknál (ahol a statisztikai eszközök használata is indokolt és az előtti és utáni értékek adott esetben a statisztikai szignifikancia vizsgálatokkal tesztelt csoport-átlagértékek közötti összehasonlításaként jelennek meg) célszerű megvizsgálni, hogy akár a béta-, akár/és a gamma-változás jelen van-e, mert ha igen, akkor a tiszta alfa-változás nem ad megbízható eredményt. Amennyiben nincs jelentős béta- és gamma-változás (azaz az adott változás szempontjából mérendő személyeknél a két mérés között sem a skálát, sem az adott fejlesztendő viselkedésről alkotott koncepciójukat illetően nem állapítható meg jelentős változás), akkor az alfa-változás eredménye ebből a szempontból megbízhatónak tekinthető.

Mi a javaslat? Csak nem azt akarod mondani (kérdezed most tőlem – kicsit leforrázva – kedves Olvasó)? Egyszerű: természetesen  nem az, hogy ne foglalkozzunk ezzel, ne beszéljünk róla, temessük/földeljük el és hintsük be az ROI helyét sóval, nem.

De, és ez a lényeg (követve Bástya elvtárs tanácsát: „Szerénység, elvtársak, szerénység!” – beavatatlanoknak: idézet A tanú c. filmből): az ROI-t helyezzük el a szellemi „térben”, mondjuk meg röviden, miből képezzük. Tekintsük tájékoztató adatnak, amelynek a pontossága az adatfelvétel, stb. okokból természetesen egy viszonylag magas hiba %-kal veendő figyelembe, de van minőségi tájékoztató ereje és mindenképpen orientálhat, többé-kevésbé sikeres kísérletet tesz egy nehezen megfogható hatás számszerüsítésére. ...és mindig legyen észben és a mondandónkban, hogy egyik esetről a másikra átvinni egy adott abszolút javulás-jellemző „ROI”-t, akár kemény pénzügyit, akár puha egyéb mérhető tényezőkből származót, egyszerűen nonsense, nem azért mondunk például máshol kiszámolt számokat, hogy azt sugalljuk ezzel, hogy ebben a projektben ilyet lehet elérni, csak azt akarjuk ezzel implikálni, hogy ott, ahol rászánték az időt, energiát, erőforrást, értek el jó eredményeket...

Na ez az a megközelítés, aminél én a másik oldalon elolvadnék és azt gondolnám:

„Ez igen, ez tudja mit csinál, tudja, mit próbál mérni. Nem csukja be a szemét, tisztában van a mérés jellegéből természetesen adódó bizonytalansággal, de nem adja fel, mégis mérni akarja, bizonyítani akarja - annyira pontosan, amennyire lehetséges -, hogy igenis van pozitív hatás. Ez igen, ez nem beszél a levegőbe.”

Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a kapott eredményeket kerekíteni kell. Mondjunk 20-30%-ról 80-90%-ra emelkedést kell mondani a 22,4-ről 88%-ra helyett...Persze, józan gazdasági szakember ésszel még ez is eléggé abszurd, de legalább nem próbálom a nyilvánvalóan nem jelenlévő nagy tudományosság látszatát kelteni a „22,4%-ról 88%-ra” szöveggel, hanem a tól-ig határokkal (vagy erőteljes kerekítéssel) mind a két értéknél meg is jelenítem a mérés bennerejlő pontatlanságának az elismerését.   

coaching_roi_1_kep.jpgÉs nem beszélek 529%-ról, meg 788%-ról, hanem arról, hogy az a valami „mintegy megötszöröződött, vagy 8-szorosára nőtt”...bár, őszintén, e két utóbbit vagy nagyon támaszd alá igazi bizonyítékokkal, vagy inkább ne is mondd egyáltalán, mert ha kötöd az ebet a karóhoz, senki nem mossa le Rólad a Münchhausen báró egyenruhát...:-)))

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása