HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

április 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Friss topikok

Linkblog

Steve Jobs az Innermetrix-ben...

isocrates_coaching 2016.10.29. 14:51

steve_jobs_with_thw_macintosh_kep.jpgAzt, hogy ki Jobs, nyilván tudod... annak idején ő meg John Lennon gondolta (Lennon mondta is, nagy vihart is kavart...), hogy ismertebbek, mint Jézus Krisztus... 

Ahhoz, hogy a kettő összekapcsolását jobban értsd, egy rövid összefoglaló elengedhetetlen a címben említett második fogalomról (annak aki ismeri, felfrissítésként, aki nem, az alapok megértése céljából). 

Az Innermetrix egy személyiségdiagnosztikai márkanév, 20 éve a nemzetközi piacon (magyarországi képviseletéről itt: http://innermetrix-hungary.com). Aki elkezdte Magyarországon 2011-ben használni fejlesztő munkáihoz, és akihez elsősorban a további terjesztése is fűződik, Malchiner Maximilian Péter, akinek nemrégen megjelent könyve az ő saját praxisát mutatja be figyelemreméltóan olvasmányos, egyszerre alapos és könnyen emészthető formában – You are more - az Innermetrix alapján építkezve, ugyanakkor kreatívan kiterjesztve annak lehetőségeit azt aktív vezető-fejlesztés gyakorlata felé. you_are_more_kep_1.jpg

Az Innermetrix komplett ADV Insight riportja (lehet őket külön is megrendelni) 3 részmodulból épül fel. Az első a viselkedést (hogyan látnak minket mások) profilírozza, a második a mély, alap értékrendszerünket, ami a motivációnkat alapozza meg (miért kelünk fel minden reggel), a harmadik pedig a még mélyebb, tudatalatti, első/nascens érzékelési/gondolkodási profilunkat. Az utóbbit a hosszú formájában 75 oldalas riport a 3 külső világot érzékelő csatornánk és a 3 belső, önmagunk működését érzékelő csatornánk közötti preferenciáink kimutatásával teszi. 

Az első modul egy nagyon ismert, nagyon sok helyen, sokféle részletességgel és minőséggel felhasznált open source alap-metodikát használ, amelynek az elnevezése általában DISC profil (németül DISG, az utolsó dimenzió, a lelkiismeretesség-Gewissenhaft első betűjéből, míg az angolszász utolsó betű, a C a compliance-re utak (főleg megfelelés értelemben, mi magyarul a körültekintőt használjuk...). 

A második érték/motivációs modul egyedi, az Innermetrixre kidolgozott metodika korábbi pszichológusok és szociólogusok munkáira épít, a harmadik modul pedig egyértelműen egy a nagyközönség előtt mindmáig nagyon méltatlanul háttérben maradó Robert S. Hartman nevű amerikai filozófus, matematikus, jogász munkáján alapul. hartman_structure_of_value_1.jpgAkit ez az értékelméleti (és – fontos - azt gyakorlati mérhető alapokra helyező) munka érdekel (felhívom a figyelmet, hogy nem a könnyű olvasmányok közé tartozik, filozófiai érdeklődés szükséges, különben únnád, útálnád, viszont ha „elkap a gépszíj”, nekiugrasz 6-szor is, mint mondjuk az Ulysses-nek, vagy netalántán a Finnegans Wake-nek (hogy tényleg egy véglet is idekerüljön...), hogy nehogy már ne értsem meg egészen...), ez a legjobb részletes feldolgozás: The structure of value – Foundation of scientifical axiology (axiology = értékelmélet). Aki az egésszel összefoglalóan és dióhéjban Hartman is életével úgy globálisan szeretne megismerkedni, annak (bevezetésül?) a Freedom to live-et tudom ajánlani.hartman_freedom_to_live_kep.jpg

...és akkor vissza Jobs és az Innermetrix „kapcsolatához”. Először arról, hogyan jött az ötlet, a drive, hogy ezen elgondolkozzam... 

Jobs-nak nagyon fontos volt a spiritualitás, de nem biztos (megítélésem szerint biztos, hogy nem...), hogy volt személyiségdiagnosztikai felmérése, konkréten Innermetrixes. Mégis, mégis, olvasva Isaacson könyvét, elkezdett kirajzolódni számomra a profilja mindhárom említett szeletben.  

Amit írok, lehet, hogy itt-ott vitatható lesz, nem lesz bizonyítható az igazi profillal, a tapaszatalat jellegétől és tartalmától/mennyiségtől is függhet egy ilyen intuitív assessment (el is várom, hogy a nálam még okosabbak kisegítsenek...:-))), de nem tudtam megállni, hogy Jobs effektív profiljának a kézhez vétele nélkül elkezdjek gondolkodni azokon az erőkön, amelyek nála/benne a működés különböző aspektusait (viselkedés, motiváció, világ-érzékelési/-gondolkodási mód) mozgatták.  steve_jobs_by_walter_isaacson_kep.jpg

Neki nem is volt nagyon szüksége arra, hogy ezt formálisan megkutattassa a személyiségprofilját, mert nyilván ösztönösen érezte/tudta, hogy ezek az erők mind egyirányba mutatnak (a ritka géniusz-együttállás...) és a környezet, amit kiharcolt magának (az ő állandó realitást-torzító/-manipuláló világfelfogása végtelenül aktív volt, ő nem belecsöppent egy környezetbe, ő olyan mértékben alakította a környzetét, amire kevesen képesek.  

Mi többiek, halandók egy ilyen személyiségdiagnosztikai profilból (amely se nem jó, se nem rossz, de következményei vannak) sokkal többet tudunk profitálni, mert ritkán van az, hogy az összes vektor egy, minket szinergikusan segítő irányban segít minket, illetve elsőre (vagy akár harmadikra...) sikerül megtalálnunk azt a környezetet, amelyben optimálisan tudunk működni és hatni... 

A lényeg ebből az (lesz), ahogyan használva a profilt sok-sok alkalommal (önmagára és másokra, akár ügyfelekre applikálva) elkezd az emberben egy x-edik „innermetrixes” érzék kialakulni és ez sokat segíthet nemcsak a triviális hatásban, az önismeret fejlődésében, de a másik ember ismeretében, konkrétan az empátia fejlesztésében is.  

Általában azzal kezdődik, hogy az ember találkozik a saját profiljával, ami legtöbbször meglepi, de ez a meglepetés olyan ráismerős, mondanám: borzongatóan kellemes. Ennek kapcsán az ember elkezdi önmagát kicsit ezekben a terminusokban is figyelni, azaz ez a gondolati keret segít fel-felszállni a helikopter/disszociált pozícióba, és időnként onnan rátekinteni önmagára, a saját működésére. Kell-e mondjam/hangsúlyozzam ennek a momentumnak az önismereti fejlesztő erejét? És ezután jöhet az intuitív alkalmazása a megismert/átélt szeletek dimenzióiban – többnyire trial and error módszerrel - mások működésének megismerésében... 

Most pedig – a megfelelő alapozás után – tényleg a címben ígért kapcsolatról. Abban a sorrendben mondom, amelyben eszembe jutottak a felismerések: 

  1. Az első gondolat az volt, hogy jézus, ez az ember mennyire rendszergondolkodású volt! (AI – Attribute index, a hartmadik modul...). Hartman rendszere szerint 3-féle gondolkozási/érzékelési csatorna (természetes „tehetség”-nek is nevezzük, megkülönböztetve a teniszezési, vagy hegedülési konkrét tehetségtől) létezik, az empatikus, a gyakorlati gondolkodási és a rendszergondolkodási. Az utóbbit a finite/véges számú tulajdonság általi leírhatóság jellemzi (a gyakorlati gondolkodásút egyébként transfinit (megszámolható végtelen), az empatikusat infinit (megszámlálhatatlan végtelen) tulajdonság – így lesz ebből számszerüsíthető, konkrétan kombinatorikai alapú mérhetőség).

Jobsnak 2 minőség létezett és közte semmi: a teljesen szar és a zseniális, pont. Az első egyébként Isaacsonnak adott beszámolók szerint néha (messze nem mindig!) azt is jelenthette, hogy „...védd meg, magyarázd el, győzz meg, hogy nem az...”. A félelmetes az volt, hogy ezeket a kategóriákat virevolt, relészerűen ide-oda kapcsoló módban alkalmazta, azaz a tegnapi szar mára zseinálissá változhatott, igaz, gyakran az egy hét szünet alatt a gondolat általában Jobs saját gondolatává/ötletévé avanzsált.

Aki kibírta a palit, az jobb lett tőle, mert az utolsó csepp jó/hasznos ötletét is kipréselte belőle, de nagyon nehéz volt kibírni, többen omlottak össze a hatására, mint akiknek segített... – az A+ embereknek általában hasznos volt életük egy szakaszában, a sima A-tól lefelé komoly, akár örökre szóló önbizalom-vesztéssel is járhatott....

Az ilyen ember számára nincsenek fokozatok, nincs jó, jobb legjobb, legjobb van és legrosszabb, valami fekete vagy fehér, igen vagy nem, ez a tipikus, végletes rendszergondolkozás. Nehéz megsaccolni a másik két csatorna intenzitását, a valószínű az az, hogy mindkettő szintén magas volt, a 8-10-es tartományban (10-es skálán). Az empátiája bizonyosan negatív preferenciájú volt, nem segítésre, hanem kihasználásra használta az emberismeretét, ami egészen extra volt a beszámolók szerint (egy kicsit off-topic megjegyzés ehhez a részhez: valaki, talán Woz (Wozniack) mondja, hogy antietikus volt a hozzáállása az emberekhez, de ez messzire vezet és nem is szorosan ezekben a terminusokban megítélhető).

A praktikus gondolkoásban nem vagyok annyira biztos, valahogy azt gondolom, hogy habár nem lehetett alacsony ( bár el tudom képzelni, hogy a 6-8-as tartományban lehetett), de mindenképpen a vakfoltjának gondolom.

2. A második gondolat az volt, hogy a viselkedések közül a negyedik dimenzióban a maximális 99-es compliance (körültekintő) jellemezhette, azaz perfekcionista/maximalista volt, aki nem ismerte a határidő vs minőség trade-off-ot, nem fogadta el, hogy van ilyen trade-off (kicsit átfedésben a rendszergondolkodással). A minőség mindenek előtt. A második legmagasabbnak (itt lépek talán a legcsúszósabb talajra) a D-döntésképes dimenziót gondolom, utána az I-interaktív dimenziót. Ha visszamegyek a 4 dimenzió meghatározó alapjára, egyszerre látom extrovertáltnak (D és I), de az introvertáltság dimenziója sincs távol tőle, sőt (az erős C). Amit nagyon alacsonynak érzek, az a szupportáló/támogató/nyugodt magas S, inkább az alacsony S-re jellemző lázadó attitűd a meghatározó. Vissza a tengelyekhez, a tárgyak az emberi környezetre kedvezőtlenül ható primátusa süt az egész működésből (ezért gondolom a D és C preferenciáját, ami önmagában egy óriási feszültséget tud okozni, miközben ezen a tengely-oldalon láthatóan a C volt a preferált).

3. A harmadik gondolat nem jött magától, de ha már az első kettő ennyire adta magát, gondoltam, nézzük meg, lehet-e/tudok-e valamit mondani/saccolni az értékek/motiváció személyiség-profil szeletről. Az első ami beugrik, az esztétika (pl. a kalligrafika első felhasználásának erőltetése, és ezzel az Apple gépek grafikai felhasználásának megalapozása a nem is kicsi ellenállással szemben, vagy a mother-boardok nem is látható esztétikájától a csomagolás esztétikájáig terjedő esztétikai töltetű maximalizmus), a második az individualisztikus motiváció (bár, talán ez lehetett az első, a legerősebb). A kettő együtt, az individualsztikus + esztétikai motiváció mintája a „Független művész” profilja, aki az egyensúlyt, a harmóniát saját egyedi módján igyekszik elérni. „Én a saját magam számára határozom meg a szépséget.” Azt élvezi, ha szabadon csinálhat olyan dolgokat, amelyek szépséget és egyensúlyt hoznak az életébe.A harmadik motivációs „szenvedélye” (azokat az érték/motiváció dimenziókat nevezzük el így, amelyek a sok-sok kitöltő adott átlagánál jóval magasabbak) a gazdasági motiváció lehetett (az első pillanattól kezdve jellemző volt rá a nagyon erős gazdasági motiváció, pl. Woz ingyen akarta adni az első gépeket, ha rajta múllott volna, ebből az egészből bizonyosan nem lett volna az, ami lett – ezt Wozniack maga elismeri...).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://vezetoi-coaching.blog.hu/api/trackback/id/tr5211913469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.