HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Friss topikok

Linkblog

2 esettanulmány

isocrates_coaching 2011.12.17. 20:12

 

Ebben a mai bejegyzésben 2 rövid valódi esettanulmányt emeltem be ide az
site-ról (a site az ICF – International Coaching Federation, ami egy amerikai központú nemzetközi szervezet – magyar tagozatának a site-ja).
A két esettanulmány nem az enyém, és nem is ismertek ebben a pillanatban a szerzőik és főszereplő coach-aik. Abból az 5 - az idézett site-ra beküldött - esettanulmányból származnak, amelyek név nélkül versenyeznek  „A 2011. év coach-a” címért.
Az esettanulmányokat az esetekben aktív coach-ok készítették, tehát az ő szempontjukból készültek. Mi volt az alaphelyzet, mi volt a coaching folyamat célja és nagy vonalakban megjelenik a coaching folyamat és annak eredménye. Azért emeltem be ide őket és azért csak ezt a kettőt, mert együtt nagyon jól példázzák, milyen széles spektrumon dolgoznak a business/üzleti és life-coach-ok, mennyire különböző az időtartam, amíg egy sikeres folyamat tarthat.
Szakmai szempontú feldolgozásról van szó, mégis azt gondolom, hogy a megértése laikusnak sem okozhat problémát és nagyon hasznos lehet arra, hogy közelebb kerülhessen ez a szakma a közönséghez, jobban lehessen látni/érteni a hasznát.  
Az első bemutatott eset egy 1 éves periódust fog át, nem állandó sűrűségű megbeszélésekkel.  A folyamat nagyon mély, alapvető, pozitív változást hozott a kliens életében (természetesen az ő energiájából és motivációjával, de itt azért tisztán látható, mi is a feladata a coach-nak). A második eset 1,5 órás, együléses folyamatot és annak az eredményét írja le.
És íme, az első, hosszabb, nagyobb léptékű coaching folyamat:
 „Kliensem azzal keresett meg, hogy nem érzi jól magát a bőrében és ezen szeretne változtatni. Az első alkalommal igyekeztem információt gyűjteni és a rendszerelvű gondolkodást felhasználva meg találni azt a területet, amelyen a legkisebb változtatás a legnagyobb pozitív elmozdulást hozná életében. Közös gondolkodás után arra jutottunk, hogy számára a leginkább a munka területe az, amely a legnagyobb hatással lehetne egész életére. A munkahelyén nem voltak sikerélményei, bár egy vezető pénzintézetben jó beosztásban dolgozott. Pontos elképzelése arról, hogy mit is szeretne csinálni nem volt.
Úgy érezte elakadt, és teljesen tanácstalannak érezte magát. Első feladatként azon foglalkozásokat gyűjtöttük össze, amelyeket szívesebben végzett volna jelenlegi munkájánál és úgy érezte affinitással is rendelkezik. Ezt egy ötletvihar [ismertebb nevén: brainstorming- SZM] módszerével végeztük el, a spektrum szélesítéséhez mások erőforrásait is bevontuk a gondolkozás folyamatába – ismerősei véleményét is kikérte arról, hogy őt milyen területen látnák sikeresnek. A feladat során az is kiderült, ügyfelem mennyire sokoldalú, körülbelül 40 foglalkozást sikerült ismerősök segítségével összegyűjtenünk. Ezt leszűkítettük egy körülbelül 20-as listára, amelyen már csak a számára is elérhető és szimpatikus foglalkozások szerepeltek.
Közösen, illetve házi feladatként elvégeztük az abszolútumok és kritériumok gyakorlatot is, mellyel a számára a munkával kapcsolatos legfőbb kritériumokat kerestük, valamint hogy az milyen pozitívumot adhat számára. Ehhez a feladathoz ismét külső erőforrást vett igénybe, kikérdezte ismerőseit, akik az egyes területeket ismerték, hogy az egyes foglalkozások mivel járnak, és milyen kompetenciákat igényelnek. Mindezt egy mátrix segítségével áttekintettük, amellyel sikerült kitisztázni, és sorrendiséget felállítania arról, hogy milyen területen szeretne dolgozni. Amikor ezzel elkészültünk, 2-3 olyan foglalkozás maradt, amelyek hasonló változást hozhattak életében. Így hát hozzáláttunk a megvalósításához. Számba vette milyen erőforrásokra lehet szüksége és mi az, amivel már rendelkezik. Fontosnak tartottuk azt is megvizsgálni, milyen pénzügyi háttér, új képességek, kapcsolatok szükségesek az új áhított állás elnyeréséhez. A coaching ülések alatt rengeteget jegyzetelt, folyamatosan újabb ötletei támadtak. Az ülések alatt kidolgozott terveken még otthon is tovább dolgozott – még részletesebbé téve azokat. Természetesen a terv megvalósítás nélkül mit sem ért volna, ezért a megvalósítás szakában a nehézségeket, akadályokat gyakran átbeszéltük. A megvalósítást – azaz a feladatok végrehatását – részekre bontva kezdte végrehajtani. A találkozók az első időszakban kétheti rendszerességgel, majd az első öt alkalom után ritkábban történtek, illetve telefonon értekeztünk.
Eredmény: A közel egy éve elkezdett közös munka eredményét a következőképpen tudnám összefoglalni. Az elmúlt év során a mára már volt munkahelyén is felfigyeltek a teljesítményében beállt változásra. Az éves értékelés során kiemelkedő teljesítményét maximálisan elismerték. Magánéletében is történtek változások, újterepeken kezdett mozogni, új ismeretségeket szerzett, és emellett folyamatosan kereste a továbblépési lehetőségeket. Mivel a pénzintézetnél nem tudtak számára megfelelő pozíciót ajánlani, ezért máshol keresett állást. Nemrégiben sikeresen váltott, és kapott meg egy az eddigiekhez képest merőben eltérő állást. Ez az egy éve megalkotott mátrixban az a legtöbb pontot kapott állás volt. A kezdetekor kijelölt karriertéma megjelölése, helyesnek bizonyult, mert az élete virágzásnak indult. Barátai körében mindig ismert volt mélabússágra való hajlama, amely mostanra megváltozott, pozitívabb, és vidámabb személyiséggé vált. Számos új területen szerzett jártasságot, vált egyre nyitottabbá, és kötelezte el magát az életen át történő tanulásnak és fejlődésnek.”
...és a második, egy rövid (és nagyon egyszerűnek látszó...) folyamat:
 „A következőkben ismertetett coaching folyamat azért különösen érdemes a bemutatásra, mert megmutatja, időnként milyen hihetetlenül egyszerű és gyors módon milyen súlyos vagy súlyossá válható problémákat lehet a coaching segítségével megoldani.
A húszas évei elején járó fiatalember kérte segítségemet. A beszélgetés során kiderült, hogy a fiatalember elismerésre méltóan tevékeny életet folytat: tanul, vállalkozik, egy szervezet vezetői feladatait látja el. Kemény időbeosztással, maximális leterheltség mellett él. Tevékenységeinek mindegyik formáját szereti, egyikről sem szeretne lemondani. Meg szeretne felelni minden feladatnak. A megfelelési vágy, a teljesítési szándék miatt inkább saját lelki-fizikai szükségleteit helyezi háttérbe. Ettől azonban mentálisan rosszul érzi magát, frusztrált. Jó ideje érzi, hogy testileg-szellemileg egyre fáradtabb, fásultabb. Hiányzik számára a lazítás, a kikapcsolódás. Ezekre azonban nincs ideje, a naptára mindig zsúfolásig tele van programokkal.

A beszélgetésből nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalember komoly lépéseket tett már a kiégés irányába.

Ezt követően a beszélgetés a következő gondolatmeneten haladt végig:Mi lenne most számodra a legfontosabb, ami leginkább hiányzik ahhoz, hogy ismét jól érezd magad – a kikapcsolódás, lazítás.
Mi jelentene számodra kikapcsolódást, lazítást? – sport, barátok, laza „semmittevés”: mozi, olvasás
Mennyi időt szeretnél szánni kikapcsolódásra, ha tehetnéd? – Heti 3 alkalommal, kb. 2-2 órát.
Milyen napokon szeretnél most a kikapcsolódásra időt szánni? – Hétfő, szerda, péntek
Hány órakor szeretnél ezeken a napokon szabad sávot magadnak? – Általában este 6 és 8 között.
Szoktak fontos programjaid, elfoglaltságaid lenni? – Igen
Mit csinálsz, hogy ezeket észbe tudd tartani, hogy ne mulaszd el őket? – Elektronikusan rögzítem őket, hogy más se szervezzen a már foglalt időpontra számomra programot.
Ezek szerint a számítógéped az a hely, ahova a fontos dolgok időpontját, adatait rögzíted? – Igen.
Mit mondtál, mi most számodra a legfontosabb, hogy ismét jól érezd magad? – a kikapcsolódás, lazítás.
Mit mondtál, hova szoktad a számodra fontos programokat rögzíteni? – A gépembe.
Akkor most mit tudsz tenni…? – Rájött.
Megállapodtunk, hogy 1 hónapra előre lefoglalja a „szabad sávjait”, amit lazításra, sportra, kikapcsolódásra szán és ezt a továbbiakban is előre megteszi.
A coaching beszélgetés másfél óráig tartott.
A találkozó napjának délutánján e-mailben rákérdeztem, hogy megcsinálta-e az elektronikus naptárbejegyzéseket. Az utána következő hónapokban még 2-3 alkalommal szóban rákérdeztem, amikor valamilyen programon találkoztunk.
A megoldásra az ötletet az adta, hogy a naptárát említette, amit pontosan vezet, és ami nélkül nem tudná szervezni az életét. Mindössze össze kellett kötni ezt a kikapcsolódás utáni vággyal; hogy a pihenőidőt tudatosan építse bele napi programjába. Az, hogy ezt felismerte és tudatosította saját maga számára elég volt, hogy vissza tudjon fordulni a kiégéshez vezető útról.”
No, egy kis ízelítő, miről is szól a coaching, és hogy milyen módon tudja segíteni a hozzá fordulókat, hogy onnantól  „többet kevesebbel” tudjon elérni...
Szilágyi Miklós  - coaching.szm@gmail.com

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vezetoi-coaching.blog.hu/api/trackback/id/tr43471508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.