Mindegy is, hányadik éve lesz, hogy született, vagy meghalt, mindenesetre január 27-én halt meg, 44 (!!!) évesen…
Hipnotizál a könyvespolc… most az 1947-es Révai kiadású Világirodalom története ugrott le róla… azt hiszem, a Szent István körúti antikváriumban láttam meg a kirakatban néhány éve, egy-két üzlettel később kapcsoltam, nagyon siettem valahová, azt hiszem, tanúskodni a Markóba és az autót a híd után tudtam csak letenni… 3 vastag kötet virított a kirakatban, ránéztem az órára, volt még néhány perc, visszasiettem, gyorsan megvettem és hónom alatt a 3 kötettel siettem újra a dolgom után… persze, hogy megvolt a cucilista kiadás, de gondoltam, hátha ebben más, több van (nem ellenőriztem le, nem is fogom, ahhoz lusta vagyok…)… emlékszem, a Magyar irodalom története az érettségi előtt babonázott meg, nem is nagyon értékelték az érezhető hatást… azért meg nem buktam…
Kinyitom találomra a 2 kötetet a 149. oldalon:
“A romantika fogalmával, meghatározásával áttekinthetetlenül gazdag irodalom foglalkozik. A meghatározási kísérletek közül legvonzóbb Fritz Strich-é: a klasszicizmus a tökéletesség, a romantika a végtelenség művészete. A klasszicizmus eszménye a zárt, önmagában teljes, kiegyensúlyozott harmónia, a romantikus eszmény az önmagán mindig túlmenő, távolságokba vesző örök keresés, ihletője a vágy, a nosztalgia.
A romantikus lázadás a Felvilágosodás racionalizmusa ellen. A felvilágosodást csak az foglalkoztatta, ami az Ész számára megközelíthető, ami értelmes és világos; a romantika újra felfedezi és ősi jogaiba vissza akarja helyezni a világ “éjszakai oldalát”. Az irracionális végtelenség újra beáramlik a költészetbe: a zene, a misztikus elragadtatás, a babona, a mese, az álom, a kísértetiesség és a halálvágy, “das wunderbare Sehnen dem Abgrund zu”, Hölderlin gyönyörű szavaival. Máskor is voltak, akik az irracionális élményt az ésszerű gondolkozásnál többre becsülték, de a romantika az első elméleti összefoglalás, amely tudatosan vallja az irracionális elemek értékét. Az emberi tudatot egy emelettel mélyebbre ásták le. Kaput tártak a tudat és a tudatalatti világ közt; ez a nagy érdemük. “Die Welt ist kein Traum”, mondja Novalis, “aber sie soll und wird vielleicht einer werden.” “ (“A világ nem álom, de annak kell lennie és talán az is lesz.”)
Ha eddig kibírtad és még mindig nem dobod oda…(köszönöm…) …hogy de mi a f… közöm van ehhez az egészhez?! Mit jössz nekem itt a klasszicizmussal, meg a romantikával?! Jézus Mária, Hölderlin, Novalis… ezek valószínüleg az Atlantiszon éltek és kopoltyúval lélegeztek… és tényleg, komolyan, mi van??!!
OK, ne azt nézd (először…). Nézd azt, hogy egy fél oldalban hogyan foglal össze 2 világirodalmi korszakot, hogyan teremt benned egy el nem felejthető képet róluk a kontraszt-hatáson keresztül… ha ez nem fog meg… mondj valamit ma, ami érdekel Téged és találsz valakit, aki azt így, ilyen tömören, ha nem lenne képzavar (az) az aranymetszés tökéletességével… kalapok megéve…
Hagyott itt ez a Szerb Antal gyerek néhány figyelemreméltó dolgozatot, bizony… mondjuk ötös alá…:-))) Gondolj bele, 44 éves volt. Nem is, nem töltötte be, mert 1901. május 1-én született és 1945. január 27-én halt meg. Összesen 15 977 napot élt. A 44. éve betöltéséhez hiányzott még 94 nap (kicsit több, mint 3 hónap). 1945 április 4-éhez meg hiányzott neki 67 nap (bár ez nyilván nem ilyen egyszerű, nem egy napon ért véget a háború, Balfon nem tudom mikor, melyik napon ért véget).
Egy másik fantasztikus irodalomtörténész (Hegedűs Géza) életkorával mérve (ő 31 741 napot élt, majdnem pontosan a kétszeresét…), aki 11 évvel később született mint ő (1912-ben, mint az én édesapám) és aki 54 évvel később halt meg (1999-ben), Szerb Antalban, mondjuk, volt még 43 év… mégegyszer annyi, mint amennyit élt… és akkor még vegyük hozzá, hogy a 44 évből mondjuk igazi termékeny év 24 év (a Nyugat 1921 februárjában, alig 20 éves korában egyszerre 6 versét jelentette meg…). Tehát gyakorlatilag termékeny években számolva még annak a kétszeresét élhette volna meg, majdnem 200 %-kal többet, mint amennyit alkotni tudott… ez egyszerűen hiányzik… Szerb Antal “utolsó 43 évének” művei hiányoznak… Szerb Antal, üljön le, elégtelen…
És akkor ezen a véletlenül fellapozott oldalon azért még más is van… talán üzenet… hogy most egy (elrontott) romantikát élünk… istenem, hol vannak innen a Hölderlinek és Novalisok?! Egy nyavalyás Hölderlin se és Novalis se?! Nem igazság…
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
