HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Friss topikok

Linkblog

A coach a jó hír hozója…

isocrates_coaching 2013.02.04. 17:26

Coaching kerdojeles figura.jpgA coach a jó hír hozója, hogy meg tudod csinálni... a coaching beszélgetés semmi más beszélgetéshez nem hasonlítható... minden "normális" beszélgetésünkben a másik félnek valami kimondott, vagy kimondatlan (sokszor kimondatlan, legtöbbször mindkettő) célja van velünk, rajtunk keresztül, ellenünk... 

Három alapvető dolog miatt ezekben a "normális", mindennapi beszélgetéseidbe nem "ereszted bele" magad teljesen, visszatartasz dolgokat, az igazi problémáidról nemigen beszélsz, vagy ha egyik-másik "kicsúszik", igyekszel bagatellizálni, Isten ments, hogy hagyd a másikat beleszólni, így magadban rágódsz s bizony sokszor egészségileg is megjárod, mert a nem kibeszélt, nem megoldott, "elfojtott" vágyaid, problémáid úgynevezett pszichoszomatikus módon (lélektani alapon fizikálisan) megbetegíthetnek, de minimumként elveszik az örömeidet az életben, szorongást okoznak és spirálban lefeléhúzó pech-szériának látszó, valójában logikus következményként jelentkező kudarc-sorozathoz vezethetnek... ezek a hatások egymást erősítik, ez a negatív szinergikus hatás jelentkezik a lefelé húzó, egyre gyorsuló hatású negatív spirálba kerülés érzésében... (10 soros mondat… hmmmm…) 

Gondolj bele, hol tudod igazán megbeszélni az igazi gondjaidat? Otthon? Szüleiddel, pároddal, gyerekeiddel, rokonokkal? Vagy a munkahelyeden, főnökeiddel, barátaiddal, azonos hierarchikus szinten lévő munkatársaiddal, főnöktársaiddal? 

Mi is az a 3 dolog, ami megakadályozza, hogy kibeszéld magad, segítséget, igazi, használható támogatást, jóleső kísérést kapj a mindennapi életedben? Nézzük ezeket: 

  1. a többiek nem érnek rá annyira, mint kellene, legtöbbször egyáltalán nem érnek rá
  2. ha véletlenül valamennyire ráérnek, nem tudják kezelni a “másiknak van problémája” helyzetet és valamelyik roadblock-kal (közléssorompóval, Thomas Gordon terminus technicus-a) válaszolnak, azaz “átveszik” a problémádat és megmondják, hogy mit kellene tenned, ennek több variációja van, vagy megszégyenítenek, gúnyolódnak rajtad, fahhatnak, kérdezősködnek, vagy egyszerűen bagatellizálják a problémádat, elviccelik, megpróbálják elterelni a figyelmedet… ne hibáztasd őket, ezt szívjuk magunkba gyerekkorunkban szüleinktől, tanárainktól, társainktól, nemcsak levetkőzni használatukat, de egyszerűen észrevenni, hogy használjuk őket hosszú tanulási folyamat…
  3. harmadszor pedig te magad, stratégiai, vagy taktikai okokból majd hülye leszel beszélni ezekről, hiszen gyengeséget tükröznek, felhasználhatják ellened, stb. Ez a harmadik okcsoport nagyon is valóságos veszélyt jelent, gondolj csak abba bele, ha elkezdenéd elmondani a főnöködnek, hogy mi minden bajod van az ő működésével… de… van de… akár csak főnök vonatkozásban is… sokszor van az – és ezt nagyon nehéz jól belőni, sokat kell gyakorolni –, hogy bizony jó lenne, ha lenne módszered arra, hogy hogyan mond el úgy a problémádat másnak, annak, akivel kapcsolatban vagy, hogy ez számodra – az, hogy elmondtad az érzésedet, igényedet a másikat vérigsértő címkézése helyett – kielégítő eredményt hozhasson úgy, hogy a másik ne bezárkózzon, megsértődjön, dühös legyen rád, hanem a kooperációtok javulhasson… na ez nem kevésbé könnyű, és egyáltalán nem triviális, mert sajnos a beidegződéseink ebben is nagyon erősek és sajnos, nem a jó gyakorlatot illetően (itt is használható például a Thomas Gordon módszer, az én-üzenet “technikája”)… 

Azt mondod, hogy a coachnak is van célja? Persze, üzleti, ő ebből él. Hogyan tud ez a három dolog eltűnni a képből a coaching folyamat során, és hogyan lehet annyira eredményes a coaching, amennyire az? 

Nézzük ezt a 3 gátló tényezőt, hogyan jelennek meg, vagy nem jelennek meg a coachingban: 

  1. a rád fordított idő… OK, ez triviális, napnál világosabb: Te vagy a céged fizetnek a coach idejéért…
  2. a coach hosszú ideig, drága pénzen egyébként tanulja és gyakorolja ezt a foglalkozását, amire először élesben “le mer ülni” egy “élő” coaching helyzetbe… ez egy szakma, erről könyvtárnyi irodalom, videók, audio-anyagok, tanfolyamok, akadémiák, kurzusok, konferenciák, továbbképzések szólnak… a coachnak nemcsak a tartalmat, hanem a formát, a beszélgetés vezetésének, a coaching folyamat, a keretek és a fókusz tartásának csínját-bínját kell elsajátítania, és hát, igen, a személyiségét is formálnia kell sokszor… sok-sok helyzetben, sok-sok coach-csal beszélgettem, tanultam, tréningeztem, konferenciáztam, stb. az utóbbi néhány évben a kezdőtől a master coaching… mondhatom, van akinek természetes tehetsége van, legalábbis a személyisége szinte egy az egyben passzol ehhez a munkához, tevékenységhez és van olyan, akinek kisebb-nagyobb mértékben “dolgoznia kell magán”… nem tagadom, én az utóbbiak közé tartozom… nekem talán egy előnyöm van azokhoz képest, akiknek szinte egyáltalán nem, hogy… én voltam a “másik oldalon”… én tudom azt is, milyen például egy (majdnem) macho gazdasági igazgató lelki világa, hogyan gondolkozik, reagál… aki voltam néhány éve magam is… a rablóból lett pandúr… nagyon érdekes nekem magamnak is ezt átélni…
  3. A harmadik a bizalomról szól, szerintem talán a legfontosabb a három közül… hogy te meg merj valamennyire nyílni, merj beszélni a mélypontjaidról, az igazi problémáidról, ne félj, hogy felhasználhatják ellened… hozzáteszem, annyit mondasz el belőlük a coaching folyamatban (legalábbis az én kikristályosodóban lévő  felfogásom szerint), amennyit te gondolsz, azt szoktam mondani, annyit, “amennyi ahhoz kell, hogy értsük egymást, ne veszítsem el a fonalat…” Szerintem egyébként ez az a pont, ami miatt egy vezető ugyanabban a cégben teljes értékű coach-a a beosztottainak nem lehet, hiszen ő dönt a beosztott munkahelyi “életéről”, felvétel, elbocsátás, munkakiadás, -ellenőrzés, teljesítményértékelés, fizetés, premium, kizárt, hogy a beosztott ne fogná vissza magát bizonyos kényes pontokon… (a coaching módszerek, szemlélet, megközelítés alkalmazása természetesen nagyon sokat lendíthet a vezető hatékonyságán az emberi kapcsolataiban, de ennyi, coach-uk nem lehet…)… ugyanez igaz lehet a belső coach-ra is (erre egy bevallásos pozitív esetről tudok, elhiszem az ismerősömnek, hogy náluk sikerül annyira szeparálni a szerepeket, hogy egy kvázi “tiszta” coaching-folyamat létrejöhet, de azért még ott is vannak fenntartásaim az igazi gyakorlati megvalósítást illetően…)… 

A coach a jó hírt hozza, hogy az ügyfél meg tudja csinálni, képes rá, megvannak a szükséges erőforrásai ahhoz, hogy elérje, amit szeretne, legyen az egy vágy valami többre, másra, vagy egy probléma megoldása… Azt is hallottam már, hogy a coach támogatja, kíséri az útján az ügyfelet abban, hogy önmaga legjobb verziója lehessen… ez is szép és igaz… 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vezetoi-coaching.blog.hu/api/trackback/id/tr775062630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.