HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

október 2013
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

Linkblog

Ösztönösség, tudatosság és intuitivítás a vezetésben

isocrates_coaching 2013.10.31. 11:53

Subjectivity.jpgÚj zászló alatt, a Business Coach Kft stratégiai partnereként kezdtem el működni október elejétől. Több évtized vezetői, alkalmazotti lét után majd' 3 évig egyszemélyes intézményként működtem, most belevágtam abba, hogy egy csapattal dolgozzak. Sok embernek tartozom hálával, szerencsém volt, coachként való működésem csiszolása közben olyan emberektől tanultam, olyan emberekkel tudtam közelebbről megismerkedni, mint (esetleges, talán - az életemben való - megjelenési megjelenési sorrendben) Dr. Sárvári György, Dr. Palotai Gabriella, Hankovszky Katalin, Péter Szabó, Vizi Bea, F. Várkonyi Zsuzsa, Dara Péter, sorolhatnám még, hadd legyen ez itt így.

2012-ben egy évig a SolutionSurfers coach-képzésére együtt jártunk Komócsin Laurával, és azóta itt-ott kereszteződtek útjaink (azt úgy kell érteni, hogy benne voltam a fejében, ezzel-azzal kapcsolatban eszébe jutottam, felhívott, hogy van-e kedvem egy kávéra... mindig volt... - amúgy Laura így működik, elképesztő volt már látni a képzésen is, mindenkit elraktározott aszerint, hogy mit talált benne érdekesnek, jónak, egyedinek, nagyon nyitott arra, hogy felfedezze az emberekben, hogy miben jók). Egyszer 2012 őszén már volt egy ilyen partnerség-típusú kapcsolatfelvétel, de az elhalt, és ez ismétlődött meg az idén, ezúttal egy projekt-vezetéssel megfűszerezve... Jelenleg a Business Coach Kft Mentoring projektjét vezetem.

Ezt a Vezetői Coaching blogot szintén majd'  3 éve írom, bejegyzéseim száma 2011 februárjától 200 felett van, átlagosan 6 blog-bejegyzés per hónap erre a 32 hónapos időszakra... és aki olvasott már közülük egyet kettőt, tudja, hogy nem is rövidek...:-))) Félkész bejegyzésem annyi van, mint a csillag a tarsolyban, de idő kell majd, hogy lekerekítsem és feltegyem ide őket, ezért most az egyik nekem legkedvesebbet másolom ide 2011 áprilisából... no azért nem teljesen 1:1-ben, kisebb igazításokkal... egy KPMG-s reggeliről számol be, szubjektív módon, arról a mozzanatról, ami megragadott és amiről - szokás szerint - mindenféle eszembe jutott...:-))).

Talán az az egyetlen igazi változtatás benne, hogy most megnevezem azt a korábbi kollégámat, akinek a prezentációja olyan nagyon megragadta a figyelmemet.... Hiszek abban, hogy fontos arról beszélni, hogy milyen fantasztikus emberekkel találkozom, tanulok tőlük, talán ők is tanulnak tőlem... egyáltalán, ez a human resource/támogató világ, közösség elképesztően tehetséges emberek gyűjtőhelye, nagyon kreatív, nagyon támogató, bárcsak több energiát, motivációt, a munka örömérzését, "flow"-t tudnánk adni a minket körülvevő világnak... jobb hely lenne ez...

És akkor a tavalyelőtti, mindig aktuális témájú bejegyzés enyhén kipofozott változata: 

"(Majdnem) ez ("Ösztönösség, tudatosság és intuivitás a vezetésben") volt a címe a minap (2011 elején vagyunk, de a téma - mint mondtam, tényleg - evergreen…) egy KPMG üzleti reggelinek. Rövid volt, néhány brilliáns, jól felépített előadással, jól telt az idő, maradt utána is gondolkozni való.

Ahogy ott is elmeséltem az egyik  társelőadó résztvevőnek, akinek a blogjában olvastam erről a kis összejövetelről, és úgy döntöttem, hogy elmegyek. Tehát egy blog alapján. Én amúgy (azóta is) rendszeresen kapom a KPMG oktatási hírleveleket, de az ezt az előadást meghirdetőn átlapoztam (néhány ilyenen már résztvettem, azok is megérték az időt, de általában kb 1-2 téma érdekel 10-ből, talán ezért…). 

Azután már a jelentkezési határidő után a HVG-től szintén rendszeresen kapott médiás blog e-mailek egyikében (ezeket gyakorlatilag mindig kinyitom, mert majdnem mindig érdekesek) utalás volt az említett blogra, oda is elikkeltem, utána meg gyorsan visszakerestem az eredeti KPMG-mailt, és a megfelelő mailcímre kattintva jelentkeztem. 

Miért mondtam ezt el ilyen halál-hosszan? Hogy megmutassam, milyen véletlenekből áll az élet. Merthogy kifejezetten örültem ennek a találkozónak, egyrészt szakmailag, másrészt emberileg is, mert egy nagyon régi  (kb.18 éve dolgoztunk együtt) kedves vezető társam volt az egyik brilliáns előadó. És pont az ő előadása ragadott meg legjobban. A címe az volt: Intuitív management audit

A  cím akár unalmas is lehetne (átszaladhat rajta a szem), ha nem fúrná az ember oldalát: mi a fenét keres ott ebben az összefüggésben az „intuitív”?! Nos az egyik bevezető vetített dián négy egységbe foglalva ott voltak az ő rendszerében felépített jó vezetési rendszer elemei, és a jobb alsó négyzetbe azt írta: „SZUBJEKTÍV” (a többi négyzetben jól megszokott és kiválasztott elemek voltak, azok felett átsiklottam…). Mármint, hogy milyen a jó vezető. Szubjektív. 

Hogy mi van?! Elképzelhető, hogy egy  vezetőben, középvezetőtől felfelé megáll az ütő, amikor ezt hallja.  Hát nem az a legfontosabb, hogy a vezető pártatlan, objektív és következetes legyen?! Hogy nem az a legfontosabb, hogy a szubjektivitás szinte semmilyen befolyással ne lehessen a döntéseire?! Te jó Isten!

No igen. Volt kollégámnak, Polányi Sándornak (valamiért akkor nem írtam ki a nevét, pedig… nagyon szervezett, nagyon (munka-) harapós, nagyon dinamikus valaki, aki több – többnyire távközlési - cég első számú vezetője volt  az eltelt időben is) nem volt ideje persze teljesen kifejtenie az ottani "reggeli" időkeretei között  ezt a (fontos) elemét a prezentációnak. Nem is tudom most pontosan visszaidézni (de érdekel, és még majd kifaggatom – nem faggattam ki… még nem volt rá alkalmam…). 

A lényeg talán az előadásának legelső hangsúlyos gondolatával függ össze a legjobban: egy cégben, egy társaságban a legeslegfontosabb érték az ember, az emberek. Ha azok jól képzettek és meg akarják csinálni, és az adrenalin szintjük is a megfelelő szintű (ez is – így - benne volt az amúgy rövid, tömör  előadásban!), akkor az eget is megmozgatják, hogy elérjék a céljukat, ami ilyenkor a társaság céljával teljesen megegyezik. Talán ilyen, ebben három 9-es tisztaságban, csak a mesében van, de a cél nyilván az kell legyen, hogy a két cél, a társaság és az ebben a társaságban együtt dolgozók célja a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz. 

Az ő  egyik záró gondolata az volt, hogy 2 esetben is úgy vállalta el egy-egy társaság első számú vezetői pozicióját, vezérigazgatói posztját, hogy nem nézte meg a társaság korábbi pénzügyi mérlegeit. Amit megtett a döntés előtt az az volt, hogy annyi különböző szintű emberrel próbált meg beszélgetni a cégről, amennyivel csak tudott, és annak alapján döntött. 

No, ez (az egyik) slusszpoénnak jó volt, én egy kicsit konzervatívabb vagyok, én azért megnéztem, megnézem a mérlegeket (is), de a lényeg nagyon tetszik, nagyon egyetértek vele, az emberek, bennük bennük  van-e az a  többlet, amit majd ki tudok hozni belőlük/magunkból együtt, vagy dead fish (döglött hal) az egész (mégha az utolsó pillanatig még meg is tudták bűvészkedni a mérlegeket...). 

Mi is volt az előbb a szövegben kiemelve? Az Intuitív management audit. Az előbbiek alapján nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy ez a módszer nem a klasszikus due diligence (állapotfelmérő pénzügyi átvilágítás) alapvetően pénzügyi audit típusú megközelítésével dolgozik, hanem néhány megbízott szakértő elkezdi járni a céget és elkezd információkat gyűjteni az adott állapotokról akármilyen szinten gyakorlatilag mélyinterjúk formájában. Nem tudom, lehet, hogy Sándor találta ki… 

Persze, a szokásos, értelemszerű  bizalmi problémák megoldandók, a dolog természetesen nem olyan egyszerű, amennyire első pillantásra esetleg gondolnánk. 

Ez a felmérés természetesen nem törekszik teljességre sem a szinteket, sem a létszámot tekintve és a fokozatosan megkapott információk által erősen befolyásolva a csomópontokat, az kulcs-/oszlop-embereket keresi és az ő véleményükre kiváncsi. 

Ehhez alapból sok minden kell, hogy jól tudjon működni. Például. hogy a megbízó (általában az első számú vezető, esetleg a tulajdonossal karöltve) nagyon őszintén akarja megtudni, hogy melyek az igazi probléma gócpontok. 

Egy közegben, ahol még valamennyire el tud evickélni egy képmutató vezetés, nem érdem, hanem kapcsolat szerint választott vezetőkkel, ahol még egy ideig a szőnyeg alá lehet söpörni a dolgokat és azt, aki itt-ott megmondja a véleményét, kiírtják a szervezetből, ott még várni kell egy kicsit egy ilyen audittal, amíg majd már nem lehet többé szőnyeg alá söpörni  a problémákat és azok eredményét  (illetve eredménytelenségét). 

Az ilyen patt-helyzetek egyébként meglepően sokáig el tudnak húzódni, igaz, a legutóbbi, hatását még mindig itt hagyó pénzügyi/gazdasági válság (hát bizony, itt van még…) az ilyen folyamatokat fel tudja gyorsítani. 

Sok hasonlóság van itt a coaching helyzettel és annak lehetséges hatékonyságát elősegítő légkörrel. 

Mindegy, ezzel a korábbi kollégámmal együtt vallom, hogy a legjobban mindegyikünk akkor tud a legjobban együtt dolgozni, eredményes lenni egy közösségben, ha a maga pótolhatatlan, helyettesíthetetlen személyiségével  teheti ezt. 

Többször megéltem azt, hogy a csapatomból elment valaki, és aki átvette azt a munkát, utána az a munka nem olyan volt, nem ugyanúgy volt elvégezve, mindig hozzá kellett a változáshoz igazítani az egész rendszert. Van amiben kicsit vagy sokkal rosszabbul ment, és volt amiben akár sokkal-sokkal  jobban. 

Ugyanaz a munka egészen máshogyan volt elvégezve (sőt, néha egy ember helyett 1,5-2 új kellett, néha meg csak egy fél...). Ez persze kihatott azokra is, akiktől neki kellett inputot kapnia, és azokra is, akiknek neki kellett outputot adnia. Soha senki nem volt teljesen helyettesíthető. Néha a nettó hatás jobb volt, néha rosszabb, de sohasem ugyanaz. Évekig emlegettük mindig, ezt-azt bizony az az XY máshogy csinálta volna (néha azt értettük ezen, hogy rosszabbul, néha azt, hogy jobban...).   

Akarod felmérni a cégedet? Akarod tudni, hogy mi az igazság? Mert akár akarattal (mert Te úgy intézted…), akár akaratlanul (mert Te vagy a főnök…) az embereid sokszor színezik a valóságot, azt mondják, amit hallani szeretnél… mert nem akarnak felhúzni, felidegesíteni… kicsit kozmetikáznak, elhallgatnak dolgokat, veszélyeket, negatív kimeneteket. Azután csak megtudod… ilyen esetekben sokszor már későn… Van megoldás 

Szilágyi Miklós

Senior Business és Executive Coach, Mentor

A Business Coach Kft stratégiai partnere

+36-30-9-444-627

miklos.szilagyi@businesscoach.hu

http://www.linkedin.com/in/miklosszilagyi

http://businesscoach.hu/szilagyi-miklos/?mid=21

bc_logo_footer.jpg

Szólj hozzá!

LOA és (marhára árnyalt) kritikája tőlem (fele magyar + half of it is English)

isocrates_coaching 2013.10.13. 12:30

LOA.jpgSzerintem ez már annyiszor bejön az utcámba, hogy kezdenem kellett vele valamit (klasszikus coaching-kérdések: “Akarsz róla beszélni? Miklós, mondd, hogyan szól ez rólad? Miklós, hallom, amit mondasz, de nem értem… Most mi történik, Miklós?” – ja? Lerúgtam a coachot bennem a lépcsőn…) 

Rendszeresen előjön a LOA, a Law of Attraction, a vonzás törvénye, főleg az amerikai anyagokban. Ma reggel az egyik angol LinkedIn csoportban találtam egy LOA témát, amiben valaki, aki ezzel dolgozik, meg akarja győzni magát, vagy mi fene, kérdez másokat, hogy ők hogy vannak vele. Mintha sales-pitch szövegért házalna, vagy tényleg már maga is megingott a pure LOA-ban, mindegy is, ennek kapcsán jutott eszembe ez a comment, amit oda is beírtam, de olyan jól össze lett szedve, tömör, hogy gondoltam, ide beörökítem (a fórum anyagát nem lehet kilinkelni, mert zárt csoport, nincs többről szó, mint hogy “Ti hogy vagytok az LOA-val? Én használom, szeretem…”). 

Bocs, ez angolul van, kérésre lefordítom…:-))) 

Negative thinking thread, all the problem-languages, problem-focusing are, of course, obstacles in life... It's sooo widespread (of course, depending on cultures, in my local field, it's even more emphasized than the average)... 

From this point of view, all these enlightening, loosening concepts which want to dissolve these heavy binds are welcome... then comes the other pole: you will have what you want... other pole of b....t-scale... 

As time goes by, I more and more convinced that the proportion we apply in the different dimensions of our life are the most important (not necessarily of the "golden middle" of Aristotle but something similar)... 

so... that's what I can imagine ("on my map"), the "right proportion" (for us as an individuum) as a resource if we learn to turn upside down the first mentioned three things (negative thoughts, problem-focus, problem-language) into positive thoughts, solution-focus and solution-language. Speaking on the problem-language you will find problems, speaking on the solution-language you will find solutions and finding the solution (especially where the human psy is a factor) is not necessarily bound to the very detailed familiarity with the problem ... In this context I am totally fan of the basic premises of these enlightening and "positive" approaches... 

We should also think about our future as colourful as possible to motivate ourselves, we are to show up to the opportunities, we are to search for these opportunities while we are up to prepare ourselves to be more apt, capable and skilled in order that when the opportunities are arising we will be ready.... what might remains it is only the implementation work on our skills, capability will follow and hence we will be able full exploit our opportunities... 

It's useful if we are open to the world around us, if we are working on ourselves to be antifragile, if we are ready to learn and to act from the future as it emerges... I don't know much very closely what LOA is but if and in the masure it helps to support this development it should be a good thing... 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com  

Szólj hozzá!

Udvariasság, figyelem, e kettő kell nekem...

isocrates_coaching 2013.10.05. 06:56

Civility 2.jpgSose gondoltam, hogy ez egyszer ennyire fontos tud majd lenni nekem...:

"Civility is the lubricating oil of effective organizations." - Udvariasság a hatékony szervezetek kenőolaja... 

Marshall Goldsmith és Chip R. Bell Managers as mentors könyvükben az egyik rövid interjúban idézik ezt a Peter Druckertől származó mondást... 

Egy történetet mond el Frances Hesselbein, egy vezetői tanácsadó cég vezetője. Életének legemlékezetesebb mentoraként nagymamájára emlékszik, akitől azt tanulta, amit ma is legfontosabbnak tart az életben:  "Respect everyone..." (Tisztelj mindenkit). 

Egyet tesz még hozzá, mint fontos "élet-receptet": a meghallgatás, a figyelés művészetét. Ehhez is Druckert idézi (akivel dolgozott korábban): "Think first, speak last" (gondolkozz először és beszélj utolsónak...) és (tette hozzá Drucker: "Ask, don't tell" (kérdezz, ne mondd...). 

Hasselbein asszony egy történetet mesél el, amit Mama Wicks-től, a nagymamájától hallott Mr. Yee-ről, a kínai mosodásról, aki hagyományos hosszú kínai ruhát hordott, sapkát viselt és a sapka alól kilógott lófarokba összefogott haja... a kislányok (a történet Hasselbein asszony édesanyjának gyerekkorában játszódik) előfordult, hogy sírva jöttek haza az iskolából, mert a rosszcsont fiúk rendszeresen gúnyolták, megkergették Mr. Yee-t, csúnya szavakat mondtak neki és próbálták meghúzkodni a haját. 

Mr. Yee rendszeresen járt a házhoz, minden héten jött, elvitte Mama Wick férjének, a nagypapának a ruháját, és kimosva, tökéletesen kivasalva hozta vissza. 

Egy nap Mr. Yee kopogtatott a konyhaajtón és újságpapírba csomagolva - ahogy a nagymama kicsomagolta - két gyönyörű kínai váza volt. Mr. Yee ajándékba hozta, mert, mivel nem sikerült elérnie, hogy a családját is maga után hozza, elhatározta, hogy végleg hazamegy, és ezt a két vázát, amit annak idején magával hozott, Mama Wicknek szánta. 

A nagymama nem akarta elfogadni ezt a nagy ajándékot (amelyet egyébként a történetet elmesélő unoka örökölt és ma is féltve őriz), és kérdezte Mr. Yee-t, miért neki akarja ajándékozni? "Mrs. Wicks, I have been in this town for ten years and you are the only one who ever called me 'Mr. Yee.'" (Wicks asszony, tíz éve élek a városban és Ön volt az egyetlen, aki 'Yee úr'-nak hívott...) - Mr. Yee-nek könnyes volt a szeme a búcsúzás közben... visszament hazájába, Kínába...

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com 

Szólj hozzá!