HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Kultúrák… a coaching/mentoring tükrében… (minielemzés)

isocrates_coaching 2013.07.07. 13:07

Mentoring konyv.jpgNa, azért a címnél szerényebb lesz a bejegyzés… arról van szó, hogy olvasok egy francia coaching-mentoring könyvet… halál érdekes, hogyan építi fel a könyvet a két francia szerző. Vagy egy másik könyv, Philippe Bigot Le coaching orienté solution, annál is nagyjából ez a helyzet, talán ott ez az általános bevezető, amiről beszélni akarok, kicsit rövidebb. 

Lábjegyzet (ezt nem szoktam kiírni, de ez speciel annyira lábjegyzet…): Ezt az utóbbi pofát, ezt a Bigot-t,  a “nagymenő”, a krém solution-focus-osok nagyon nem szeretik, mert levédette a “le coaching orienté solution” kifejezést (gondolom Fr. o.-ban, mert meglepne, ha Minnesotában sikerülne…), na ja, ott is a kis © a solution  szó felett, igaz, hogy R van a körben, de azt nem találtam a billentyűzeten... és ugye, a “nagyok” azt mondják, hogy sohase gondoltak rá, hogy a solution-focused-ot levédessék, hiszen ez köznév… ja, miért nem gondoltak rá…:-))) 

Szóval nagy a “lé” az elején, ezt akarom mondani kultúriailag (nem véletlen, hogy nem kultúrálisan-t írtam… te… rossz vagy…). Ezzel szemben a 40. oldalon egy angolszász coaching könyvben? Már legalább 3 vezérigazgatót “megreparáltunk”… ezek a franciák meg? Még be se indultak igazán…. Csak néhány fejezetet mondok:

  • Bevezetés – a 23. oldalig!!
  • A mentoring ideje – Le temps du mentoring. Szóval, hogy eljött, mert a körülmények, meg a gazdaság… van itt szó Alvin Toffler Harmadik hullámáról, Drucker Knowledge worker-éről, nem viccelek, a Ford által bevezetett futószalagrendszerről és hogy az hogyan függ össze a mával… ebben több van olyan, ami új volt (nekem)… pl. hogy egész életünkben a munka rész (jó franciákról van szó, az ő nyavalyás 35 órás hetükről, stb. de akkor is…) nem tesz ki többet, mint 7%-ot… nem vicc, levezeti… persze, ebben nincs benne az előkészület, a tanulmányok, ez a nettó meló… Szóval, ez a “lé” k. érdekes, csak szokatlan az angolszász tempóhoz szokott fejemnek… - 44. oldalig
  • Akkor még jön 3 fejezet: A mentoring koncepciója és filozófiája (!!) – ettől amúgy az angolok, pláne az amerikaiak hülyét kapnának, az angolok akkori legnagyobb filozófusa Newton volt, nekik kicsit mást jelent, azután A mentoring sajátosságai, majd a Mentoring története (ez utóbbi is 22 oldal!) – mindez összesen 62 oldal
  • A 107. oldaltól mondható főszövegnek a mentoringról (a könyv amúgy 183 oldalas). 

Na most mit akarok mondani? Hogy ezek a franciák össze-vissza beszélnek, nem a lényegről? Nem, nem ezt akarom mondani… Fontosak ezek az elemzések, és most azért ragadtam keyboard-ot, hogy ezt az élményemet, ezt a flash-t azonnyomban rögzítsem, mert tök jók az elemzések, fontos az a körítés, hogy tulajdonképpen hogyan alakult ki az igény ezekre a hatékony támogató tevékenységekre azért is, mert egyre rosszabb már általában az embereknek a közérzete a munkahelyen (és ebből következően a hatékony munkavégzéshez szükséges igazodást/alignment-t a cégen, egységeken belül egyre nehezebb elérni, mindenki Észak-fok, idegenség… és úszik az életének téridejében kikötő nélkül, vagy “csak” utálja a kikötőit…). 

Nekem ezek a (jó) bevezetők hiányoznak az angolszász szakkönyvekből… és bár azt szokták mondani, hogy filozófust németeknél, jó irodalmat a franciáknál, jó management irodalmat meg az angolszászoknál keressünk, én protestálok… tetszenek a francia coaching/mentoring könyvek… Új szín, sajátos feldolgozás… Felüdít… de azért figyelek…:-)))

Mondjuk a bevezető után már több bajom van, annyifelé kacsintgatnak, hogy a módszerek tisztasága, sőt nemcsak a módszereké, hanem az egyes tevékenységek elhatárolása egymástól, ennek főbb elemei, na ebben, ahogy haladok előre a könyvben, ezzel vannak problémáim… Tehát a kép vegyes... Azt ajánlom, hogy először és főleg angolszász könyveket érdemes olvasni (a többi nyelvterületre is általában  innen fordítanak…), de érdemes, ha az ember beszél más nyelven is, belenézni a szorosan vett szakirodalomba más, eredeti nyelven írt (nem fordítás!) szakkönyvekbe is… az ugyanaz nagyon nem ugyanaz és ez nagyon izgalmas…:-))) 

Az európai keresi a nagy összefüggéseket, a Big Picture-t, nem elégszik meg a szűk technikával... én európai vagyok, azt hiszem... Jól felépített, kellemes nyelvezetű, kíváló szakkönyvről van szó. Ezt akartam mondani…:-))) 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

Te hogy vagy a belső napoddal?

isocrates_coaching 2013.07.04. 14:38

Nap - sugarakkal.jpgEz jó, ez a nap... egyik kedvenc metafórám központi eleme a "belső nap", ami sugárzik belőlünk, amitől pozitív auránk van, ami megnyugtatja, ha nem meggyógyítja (jó' van nna, segít egy kicsit...) környezetünk (legalábbis lelki) sebeit... 

…és ha azt érzed, hogy ennek a napnak a sugarai (amelyek gyerekkorunkban gyöngítetlenül sugároznak ki a környezetünk felé, benne van jókedvünkben, mosolyunkban, kiváncsiságunkban, mindent megtapasztalni akarásunkban - érezted, hogy egy kis gyerek jelenlétében könnyebb, vidámabb az életed?) valahogy le van árnyékolva, sok-sok gond, baj, és azok nem megfelelő feldolgozása elzárja a benned lévő belső nap sugarait, nem tudnak ezen az egyre vastagodó rétegen áthatolni, úgy érzed, hogy megkérgesedtél, nincs energiád a többiekre, sőt már magadra se igazán... nos, nem könnyű helyzet... 

A nap ebben a metafórában az ön-becsülésed megjelenési formája... ha nem érnek el a sugarai a felszínre, akkor nem fogod érezni, megbicsaklik a bizalmad magadban, nem fogod tudni becsülni magad annyira, amennyire minden emberi lénynek alapból kell(ene)… 

…és ahogy egyre kevésbé érzi a környezeted a belső napod ragyogását, úgy leszel egyre bezárkozóbb, és a többiek elkezdik nem keresni a társaságodat, és az önbecsülésed (ami akkor érezhető 100-nak a magad és a környezeted számára, amikor a belső napod sugarai akadálytalanul bearanyozzák azt, amihez hozzányúlsz, akihez beszélsz, mint a gyerekeknél...) csúszik-csúszik lefelé, rossz spirálba kerülsz... 

Egyre mogorvább, és bizony szomorúbb leszel (hogyan tudnál másokat becsülni, amikor magad se tudod?!), és egyre kevésbé kívánják az emberek a társaságodat... na jó, ennyit a rossz spirálról, és akkor hogyan lehet ebből kijönni... 

Nincs könnyebb, királyi út, mint az önismeret fejlesztése, aminek a legegyszerűbb módja erre alkalmas könyvek olvasása, beszélgetés barátokkal, családdal, ők hogy látják, ők mivel küzdenek, de egyre több helyen lehet találkozni talán olcsó önismereti csoportokkal is (mindenesetre látens, lappangó igény van rá…)… az egy fokozattal már jobb, és persze, a határ a csillagos ég, könnyebb esetben életvezetési tanácsadás, life coaching, nehezebb esetben pszichológus, pszichiáter... 

Tudom, ezek olyan ijesztően, vagy akár nevetségesen hangzanak (mennyit tudunk röhögni főleg amerikai filmekben ezek kifigurázásán...), meg ez nincs is még benne a kultúránkban... ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb (és ez azért megjelenik már akár a népszerű médiában is), hogy a személyiség elfojtott feszültségei, a romboló lélektani játszmák természetesen komoly fizikális, neuroszomatikus tünetekkel, effektív betegségekkel is együtt járnak, mi több, okozói... persze, ezt tudni, és belátni magunkról, hogy igen, ez az a pont, amikor valamit kellene kezdeni magammal ebben az irányban is, nos, ez a két gondolat - még - fényévnyi távolságra is lehet... 

Vannak olyan szintek, ahol sima étrend váltással, plusz rendszeres rendesen megmozgató sportszerű testmozgással és egy kissé átgondoltabb idő-managementtel csodákat lehet elérni… Azután vannak olyan szintek, ahonnan “visszajönni” már jóval kmplikáltabb… Te tudod, te életed, te érzed, hol vagy benne… vezető vagy, vagy beosztott, vagy saját business-edet viszed, tulajdonképpen már mindegy is, mindenütt a lelkedet is kell (legalább egy kicsit, néha túlságosan sokat is) adnod… ma már nem nagyon lehet “dolgozgatni” és ránézni az órára és csomagolni (ne legyenek illúzióid, ha arrafelé kacsintgatsz, hogy  “a magad ura legyél”, dettó, ebből a szempontból akár rosszabb is lehet… az egész felelősség a Tied, ha sikerül, ha nem… 

Gondolkozz magadról egészben, ne csak “szétszabdalva”, szerepenként: “ez a család, ez a barátok, az a munkahely…”, mindent külön is persze, de összefüggéseiben is végy figyelembe… hogy hogyan hatnak egymásra, mi a számodra legharmonikusabb egyensúly, ami elérhető és milyen messze vagy most tőle… és a lelked (dinamikus) nyugalma ne az utolsó legyen a listán…

Ui.: sokszor - itt is, máshol is - használom a "dinamikus"-t.... általában pozitív, elérendő célokhoz, állapotokhoz szoktam társítani és azt jelenti, hogy mivel minden változik, nyilván, egy statikus (a dinamikus ellentéte...) jó állapot kitűzése is illuzórikus, de állandóan törekedni az optimum visszaállítására, még akkor is, ha ki-kipottyanunk ezer ok miatt belőle, de nem hagyjuk magunk, újra és újra nekiveselkedünk, na ez van benne ebben a "dinamikus"-ban...:-)))

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!