HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Udvariasság, figyelem, e kettő kell nekem...

isocrates_coaching 2013.10.05. 06:56

Civility 2.jpgSose gondoltam, hogy ez egyszer ennyire fontos tud majd lenni nekem...:

"Civility is the lubricating oil of effective organizations." - Udvariasság a hatékony szervezetek kenőolaja... 

Marshall Goldsmith és Chip R. Bell Managers as mentors könyvükben az egyik rövid interjúban idézik ezt a Peter Druckertől származó mondást... 

Egy történetet mond el Frances Hesselbein, egy vezetői tanácsadó cég vezetője. Életének legemlékezetesebb mentoraként nagymamájára emlékszik, akitől azt tanulta, amit ma is legfontosabbnak tart az életben:  "Respect everyone..." (Tisztelj mindenkit). 

Egyet tesz még hozzá, mint fontos "élet-receptet": a meghallgatás, a figyelés művészetét. Ehhez is Druckert idézi (akivel dolgozott korábban): "Think first, speak last" (gondolkozz először és beszélj utolsónak...) és (tette hozzá Drucker: "Ask, don't tell" (kérdezz, ne mondd...). 

Hasselbein asszony egy történetet mesél el, amit Mama Wicks-től, a nagymamájától hallott Mr. Yee-ről, a kínai mosodásról, aki hagyományos hosszú kínai ruhát hordott, sapkát viselt és a sapka alól kilógott lófarokba összefogott haja... a kislányok (a történet Hasselbein asszony édesanyjának gyerekkorában játszódik) előfordult, hogy sírva jöttek haza az iskolából, mert a rosszcsont fiúk rendszeresen gúnyolták, megkergették Mr. Yee-t, csúnya szavakat mondtak neki és próbálták meghúzkodni a haját. 

Mr. Yee rendszeresen járt a házhoz, minden héten jött, elvitte Mama Wick férjének, a nagypapának a ruháját, és kimosva, tökéletesen kivasalva hozta vissza. 

Egy nap Mr. Yee kopogtatott a konyhaajtón és újságpapírba csomagolva - ahogy a nagymama kicsomagolta - két gyönyörű kínai váza volt. Mr. Yee ajándékba hozta, mert, mivel nem sikerült elérnie, hogy a családját is maga után hozza, elhatározta, hogy végleg hazamegy, és ezt a két vázát, amit annak idején magával hozott, Mama Wicknek szánta. 

A nagymama nem akarta elfogadni ezt a nagy ajándékot (amelyet egyébként a történetet elmesélő unoka örökölt és ma is féltve őriz), és kérdezte Mr. Yee-t, miért neki akarja ajándékozni? "Mrs. Wicks, I have been in this town for ten years and you are the only one who ever called me 'Mr. Yee.'" (Wicks asszony, tíz éve élek a városban és Ön volt az egyetlen, aki 'Yee úr'-nak hívott...) - Mr. Yee-nek könnyes volt a szeme a búcsúzás közben... visszament hazájába, Kínába...

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com 

Szólj hozzá!