Ez a Buddha is... még a legszimpatikusabb a főnökök között, de azért elég bizarrul kezdődött. 29 éves volt, volt már felesége, gyereke is, Siddharta királyfi. Addig nem látott beteget, öreget és halált... OK, gyereket már tudott csinálni, de 3 évtizedig sikerült a szüleinek ettől megkímélnie... nem vicces, bizarr...
Akkor kikocsizott és látott egy beteget, egy öreget, meg a halált. Mindig megkérdezte a kocsist, hogy ez mi, az meg mondta neki, hogy ezek az emberi élettel együttjáró dolgok, ezeket nem lehet elkerülni...
Erre ez a hibbant (már bocs...) otthagyott csapot-papot, feleséget, gyereket (!!) és elkezdett zarándokolni, elkezdte különböző szekták rutinját követve sanyargatni magát, de egyik eredményével sem volt elégedett...
Végül leült jó hosszan egy fügefa alá, és egyszercsak megvilágosodott, megbuddhásodott... Rájött, hogy az élet szenvedés: betegség, öregség, halál vár ránk, és ez nem elkerülhető. OK, akkor mondjunk le a vágyainkról eleve, lépjünk ki ebből a mókuskerékből, és ugyan akkor se ússzuk meg ezeket, de legalább nem veszítünk semmit, mert semmink sincs, mert semmire se vágyunk...
Hát akinek ez jó business, hajrá. Szerintem ez egy marhaság...
PS.: Amikor kilépek a házból, vagy beleülök a hintaágyba a teraszon, két kis Buddha szobor van előttem egymástól talán 2-3 m-re a terasz szélén, a fűben (az egyik meditációs pózban, ászanában, a másik térdel)... Szeretem őket, megnyugtatnak akkor is, amikor már nyugodt vagyok...:-))) Ezzel az egész Buddha történettel sincs semmi baj, ő dolga... hogy mi benne a követendő, na, azt persze nem értem... Végülis cak az ökör következetes...:-)))