HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

március 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív >
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Friss topikok

Linkblog

Széljegyzet egy ARTE beszélgetéshez a “cancel culture”-ről

isocrates_coaching 2021.03.24. 11:53

Többek között az Elfújta a szél és a Woody Allen filmekkel szembeni valódi és kvázi bojkott kapcsán a “cancel culture”-ről, ami visszafelé is mindent el akar törölni, aminek a tartalmában, vagy készítőinek életében olyan dolgokat vél felfedezni (az internet korában a vélelem, a gyanú is elegendő...), ami a mai normák szerint már - akár mindenki, akár némelyek áltak - nem kívánatos, talán már büntetendő is.

Reggelihez egy igazi kis jó ARTE-beszélgetés (francia-német finanszírozású állami kulturális csatorna) a “cancel culture”-ről. Meg tudtam például, hogy a Princeton-on az egyik professzor megszüntette a klasszika-szakát, mert hogy Plato-nak (!!) kb. 2500 éve rabszolgái voltak, meg hogy Anny Cordy egy belga könnyű, majdnem gyermek-szintű sanzonja a kakaó, a csokoládé és Afrika körül (legalább 50 éve) mondjuk max. a 70-es években...) rasszista... Ja igen, és A 10 kicsi néger (huhh, leírtam...) c. Agathe Christie-nek legyen más a címe...

Szerintem ezek az újsütetű mozgalmak (meetoo, a fekete élet (is) számít, stb) maguk alatt vágják a fát (öntik ki a gyereket a mosdóvízzel), ha nem arra koncentrálnak, hogy innentől a jelenben és a jövőben mind szavakban, mint tettekben a kisebbségeket (mondjuk a nők maximum alárendeltek voltak, mennyiségileg nem kisebbség), mint a színesbőrűek, a különböző szexuális orientáltságúak, nők, ne érjék hátrányok, alapból egyenrangú résztvevői lehessenek az emberi társadalomnak, amivel maximálisan egyetértek. A túlzott pozitív diszkriminációval nem annyira, pláne, ha állandóra akarnák bevezetni, de egy átmeneti időszakban annak is lehet szerepe. 

Alapvetően szereptévesztés, sőt, saját maguk alatt az ág vágása (miközben kívül ülnek az ágon), ha visszafelé vagdalkoznak. Hergelik az átlagembert, sokszor a többséget maguk ellen, ha ez a cél, jól csinálják. Öngól, a pipába... De ha az a cél, hogy ma, holnap máshogy legyen, akkor rosszul...

Egy érdekes analógia jutott eszembe ma. Annak idején, amikor terroristák (meg nem csak), Afganisztánban, Irakban, még Tunéziában is (amikor abban a múzeumban nem csak emberekre, de múzeumi tárgyakra a saját történelmükből vadásztak), pótolhatatlan műemlékeket, amelyek évezredeket vészeltek át, semmisítettek meg, lőttek porrá, homokká a mitraillette-eikkel (talán mint a gyerekek, akik nem tudják még mit tesznek, élvezve is a rombolás aktusát magát...), a “kultúrált” Nyugat jogosan el volt szörnyűlködve, őszintén meg volt rendülve ilyen nyilvánvaló barbárság láttán...

Most meg ugyanez a “kultúrált” Nyugat nem veszi észre, hogy ugyanezt csinálja, a múltját próbálja megsemmisíteni... és nem veszi észre, hogy pont azért is kell megőrizni a múltat, hogy nyomon lehessen követni a változást és  (néha, nem mindig) fejlődést... hogy kik voltunk, hogy gondolkoztunk, és ma kik vagyunk, hogy gondolkozunk... A Tamás bátya kunyhója, az Elfújta a szél kordokumentum is, nem vagyunk már ott, nagyon nem vagyunk már ott, de milyen jó lenne, a gondolkozásunkat kicsit átkeretezve, ha úgy lennénk képesek nézni, olvasni ezeket, mint a régen meghaladott múltat... ahhoz gondolkozni kellene, és egyszerűbb megpróbálni eltörölni mindent... nem lehet... nincs új lap... de új fejezet lehet...

Szólj hozzá!

A hazáról...

isocrates_coaching 2021.03.23. 15:02

„...A szabadelvű konzervatívnak tetszik Magyarország. Történetmítosza, habár szkeptikus, barátságos. Nemcsak vérfürdőkről, hazaárulásokról, Mohácsokról vél tudni, hanem Krúdy ironikus melankóliájához hasonlóan képes fölfödözni jó kis helyeket, bolyongván a históriai ködben – jó kocsmákat, könnyű borokat, pörgő nyelvű lányokat, szellemes ivócimborákat, jó ívű karosszékeket; nemcsak mérget és tőrt, könnyeket és dogmákat. Elgyönyörködik Deák furfangjában, gr. Széchenyi túlsúlyos gondolatgörgetegeiben, Arany depressziós piszmogásában, br. Kemény Zsigmond szinte beteges józanságában. Mindez egyszerűen szép. A számunkra dicső XIX. század – még kedvenceink, Lovik, Török Gyula, Gozsdu és a többi méla prizmáján át is . csöndes élvezetet okoz a szemlélőnek. Akinek a történelme csak honfibú, könnyáztatta kebel, ágyúdörgés – az forradalmár lesz, amíg szeretethetővé nem erőszakolja maga körül a világot. Nem vagyunk forradalmárok...”

 

(Nekem kicsit) meglepő tollból szaladtak ki e szavak 1989-ben, a Búcsú a baloldaltól írásban (megtalálható például a Másvilág tanulmánykötetben). TGM, azaz Tamás Gáspár Miklós írta őket, a lateiner filozopter....:-))) A sorolt nevek egynémelyikét nem is ismerem, van, akit ismerek, de nem olvastam tőlük semmit. én egy ilyen bekezdésből biztosan nem hagynám ki Karinthy-t és Szerb Antalt, de nem ez a lényeg, hanem az egész bekezdés csendes szemlélete - egy jó ívű karosszékbe gondolja az ember az írót. És azt is gonolhatja az ember, hogy aki ilyet képes írni, jó ember lehet...

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása