2x2=5. Meghülyültem? Lehet… lehet, hogy én vagyok az egyetlen (egyik…), aki szembe halad az autópályán az ősszes többivel, aki jó irányban halad… tényleg lehet, hogy meghülyültem…
Hónapokkal ezelőtt volt itt is, máshol is, interjú is, gut und kader egy magyar fiatalemberről, akit felvettek egy elit nyugati egyetemre… azon okból, hogy felvették, ezrekkel szemben a világ minden tájáról, akiket viszont nem…
Már akkor is szembe mentem a forgalommal (ezt többen jelezték is felém akkoriban…), amikor szordínósan ugyan, de felvetettem, hogy talán a nagyságrendje az örvendezésnek túltóltnak tűnik. Nagy dolog, neki, főleg a családjának, gratulálok is, de azért római hadvezéreknek is akkor rendeztek diadalmenetet, ha győztesen tértek meg a háborúból. Jó, amikor indultak, akkor is volt egy kis szerény valami, de diadalmenet?!
Ez jutott eszembe, amikor mostanában elég sokat olvasok, nézek beszélgetéseket, stb. a nyugati egyetemek általános szellemi állapotáról (főleg amerikai, kanadai, de a fertőző mém már Európába is elért, elsősorban a ködös Albionba is, az Oxford és a Cambridge egyetemekre is…).
Nekem még a közelmúltig is az Ivy League fellegvárai, de megmondom őszintén, Oxford és Cambridge főleg (részben a Monty Python örökség, de Newton, Russel és társaik nyomán) a nyugati legmagasabb tudás, tudomány, racionalitás fellegvárai (Rejtővel “főlegvárai”, hogy értelme is legyen…) voltak. És nem is tudtam nagyobb intellektuális gyönyört elképzelni, mint falaik között magába szívni az embernek a szinte már éteri tudást…
No, ez változóban… és főként ezeken a nagy presztizsű fakultásokon… egy új szellemi vírus ütötte fel a fejét az ódon falak között, a social justice, az equity elérésének imperatívusza output szinten. Miután a nyugati világ a XIX. században önmaga legyőzte a rabszolgaság intézményét, a XX. század közepére a gyarmatosító hatalmak maguktól vagy kényszerítve visszavonultak gyarmataikról, a XX. század harmadik negyedére a polgári mozgalmak áldásos tevékenységének hatására megszűnt a szegregáció, a nőmozgalmak elérték a törvény előtti egyenlőséget, a homoszexualitás megszűnt bűncselekményi tétel lenni, az input jogegyenlőség megteremtődött.
A világ ma sem tökéletes, ebből a szempontból sem, de mit számít, hogy ilyen input jogegyenlőség azért soha nem volt még a világban, az output egyenlőségre törekvés az új módi. Kvótákkal, alapvetően, de nem csak. Gyakorlatilag már ott tart ez a nagyon jól szervezett, “elméleti” irodalommal, scholarship-pel is alaposan megtámogatott kultúrális háború (főként az akadémiai intézményekben, egyetemeken, főiskolákon, de természetesen terjed az adminisztrációkban, és gazdasági életben is), hogy a már úgy ahogy térdre kényszerített humanoid tárgyak, mint a történelem, irodalom, nyelv, szociológia, filozófia (mint halott fehér emberek rasszista, homofób és nőgyűlölő hagyatéka) után, már a nyugati tudomány alapköveinek számító logika, racionalitás, és ezen az alapon a matematika (!!!) és a mérnöki tudomány tanszékek sincsenek szélárnyékban, és pont a nyugati legfejlettebb tudomány templomaiban sem.
Ennek bizonyítékaként ez a 2x2=5 egy tweet-ben jelent meg 2021-ben (Kareem Carr, a biostatistics Ph.D. student (?!!!) at Harvard University, ignited a “Does 2+2 ever equal 5?”). És a választ is; “…he wrote, “I don’t know who needs to hear this, but if someone says 2+2=5, the correct response is, ‘What are your definitions and axioms?’ not a rant about the decline of Western civilization.”) Ez a post egy “rant about the decline of Western civilization”… a mi civilizációnkról, ne tévedjünk, ahol azt gondoljuk például, hogy mennyi 2x2, nem lehet vita tárgya, legfeljebb a sárga házban… Az új intellektuális szabadság alapján, meg akármennyi, csak ne az egyetlen megoldásként eddig (!!) ránk, emberiségre kényszerített 4…
https://www.popularmechanics.com/science/math/a33547137/why-some-people-think-2-plus-2-equals-5/
És mit tesz isten (ez csak egy mondás, szófordulat, ne gondolj bele többet…), a könyvnek a szerzője, aminek kapcsán ezt a cikket megtaláltam, talált egy vonatkozó részt Orwell 1984-ében (a könyv címe: Douglas Murray - The war on the west):
“…in the end the Party would announce that two and two made five, and you would have to believe it. It was inevitable that they should make that claim sooner or later: the logic of their position demanded it. Not merely the validity of experience, but the very existence of external reality was tacitly denied by their philosophy…”
…amikor a valóság tudattalanul (a Ph.D. nem tudott róla, később szembesítették vele…) találkozik a disztópiával…
Még mindig olyan cool dolog bejutni ezekre az egyetemekre? Mondjuk fehér fiatal férfiként?
