HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

július 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív >
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Linkblog

Könyvstatisztika - madártávlatból…

isocrates_coaching 2021.07.11. 01:50

aaf8f0e3-950c-4b59-bc82-6e5c08192de9.pngÉrdekes kiragadott kinyomtatott könyvekre vonatkozó statisztikai adatok…

Egy könyves csoportban idézték (Nádasi Krisz) a mellékelt grafikont (forrás: KSH). Évekre lebontva a kinyomtatott könyvek számát mutatja és ugyanabba, de más léptékű koordinátarendszerbe a kiadott címek számát.

Hogy fogalmunk lehessen a nagyságrendekről, megadom a 2020-as járványév két adatát (utolsó év ordináta tengely menti tengelymetszetei):

- a kinyomtatott könyvek darabszáma 28 millió volt

- a címek száma, amelyekre engedélyt kértek: 14 694 db

Mielőtt túl gyorsan vonnánk le tanulságokat, jó tudni:

1. Csak az összes kinyomtatott, tehát papír-könyvekre vonatkozik (nem találtam adatot/infót arra, hogy az engedélykérések között nincs-e csak digitális formában megjelenő mű). A magánkiadások is beleszámítanak.

2. Az összetétel (2020-ban!) 33% szakkönyv, 27% szépirodalmi, 14% tankönyv, 13% ifjúsági/gyerekirodalmi művek, a maradék 13% ismeretlen/egyéb(!).

3. 1990-ben 8 322 címet nyomtattak ki
125 741 000 példányban.

4. 2020-ban 14 694 címet nyomtattak ki
28 025 000 példányban.

5. Átlag példányszám összes kiadványra:
1990 - 15 109 db/cím
2020 - 1 907 db/cím
6. Magyar szépirodalmi szerzőkre vonatkozóan
- címek db-szám:
1990 - 832 db
2020 - 2 224 db

- kinyomtatott db-szám:
1990 - 17 741 000 db
2020 - 2 347 000 db
azaz
- átlagos db-szám/cím:
1990 - 21 323 db-os átlagos példányszám
2020 - 1 055 db-os átlagos példányszám (és ez átlagos példányszám “takarja” pl. a 3 legnagyobb példànyszámú kötetet is (Arany János Toldi (140 000), Száraz Miklós György Fájó Trianon (120 000) és Frei Tamás Bábel (120 000) című kötetei), tehát az átlagszámítás másik pólusán sokkal kisebb példányszámú könyveknek is kell lenniük.

Szólj hozzá!

Egyenjogúságról… kicsit másképpen…

isocrates_coaching 2021.07.07. 11:41

Nem hagy nyugodni egy írás a Linkedinen, kiírom magamból. Az írás a feminizmusról szól 2019-ből, és a férfiakhoz szól, akik nem szeretik azt a dolgot, félnek tőle. Na, azok nem fognak ilyet olvasni, de mindegy. Még egy cikkre rákerestem, ez  már friss és egy 2021-es felmérésre hivatkozik, ami szerint a nemek közötti munkahelyi egyenlőtlenség egyértelműen nőtt a pandémia alatt. Alapvetően az otthonba szorult munka miatt, ahol aránytalanul többet vállaltak a nők (több jutott rájuk…). A cikk lényege: a férfiakra is szükség van az 50-50 megvalósításához, hogy együtt megváltoztassuk a kultúrát, mert nem kevesebbről van persze szó…

Személyes attitűdöm: én mindig is feministának gondoltam magam (nem biztos, hogy bármelyik elfogadott definícióra rímelve, mint ahogy pl. baloldaliságom sem talál igazán camp-re…), nem csak szeretem a nőket, de tisztelem is, végtelenül becsülöm őket készségtelenül nagyobb terheik viseléséért, a történelmi távlatban elért egyenjogúságért folytatott sikeres küzdelmükért, amelynek a rugóit, motivációit abszolút megértem… Egy még személyesebb dimenzióban azt gondolom, hogy ők az alapvető nem, szerintem a mítosz úgy lenne igazságos, hogy Ádám született Éva oldalbordájaként, ami azóta is folytonosan történik, igaz, kicsit lejjebb…

Fontos bekezdés jön (ha a későbbiekben dühös lennél rám, kéretik ehhez a bekezdéshez visszatérni emlékeztetőül, mert ez az alapvetés): nem tudom a megoldást, nem tudom, hogyan kellene csinálni, a bölcsek köve (ráadásul szerintem) nem is létezik. Amit keresek itt is, hogy hogyan vannak a dolgok, mi történik a valóságban. Ebben az is benne van, hogy tudatosan még csak az okokra sem kérdezek rá, még ha néha úgy tűnhet is, abszolút fenomenológiai a dolgokra való rákérdezési szándékom.

A feminizmusra, a női egyenjogúságra fejtem ki a témát, de közben rájöttem, hogy tulajdonképpen a mi északi, nyugati kultúránkban számos (ma még) kisebbségi, egyenjogúságáért küzdő csoport mind egyet akar, egyenjogúnak lenni a fehér, zsidó-keresztény (néha inkább csak az utóbbi) férfi jogaival. Sietek hozzátenni az egyenjogúságot a hozzáférési, egyenlő lehetőségek értelmében triviális követelésnek tartom, az eredményt tekintve viszont nem feltétlenül.

Egy mondatban a “tételem”, amiért ezt az egészen írom, és így sehol nem találkoztam vele eddig: az összes, tehát a női egyenjogúsági törekvés célcsoportja, akivel egyenjogúak akarnak lenni, az ennek a mítizált fehér, keresztény, hetero férfi halmaznak a sikeresebb, messze kisebb hányada és ez magában hordozza a törekvések nem is kudarcát (ki tudja, mi lesz még itt…), de legalábbis kapitális nehézségét.

Soha nem hallottam, hogy valaki a lenézett, a szegény, kudarcot vallott, az élet peremére sodródott fehér, keresztény, hetero férfiakkal akarna egyenjogú lenni. Pedig ezt a halmazt sikeresen célozzák meg a politikai marketing kampányok. Ennek a rétegnek a támogatására számíthatott, számított (és a gazdag 1%  pénzére) egy Trump, egy ügyes szélhámos.

Talán nem újdonság, de a fehér férfiak világa kemény harcok világa, ahol kevés a nyertes és sok a vesztes. És ennek a világnak a sikeres részével akarnak eredményt, outputot illetően egyenjogúak lenni a nők, és más kisebbségek (a nők ráadásul nem is kisebbség számszakilag). A fehér nyugati kultúrán nevelkedett többségében vesztesnek számító férfiak segítségére számítanak a nők en block adminisztratív úton (pl. kvóta) elérhető pozitív diszkriminációjukért folytatott harcukban? Tényleg? Csak hogy a feladat nagysága valóságában érzékelhető legyen…

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása