Ez a kép kicsiben minden oldalon ott van a site-on (www.isocrates.net). Legalábbis a jelenlegi (2011-04-29-én) inkább igyekvő amatőrnek nevezhető design-ban, ami néhány héten belül lecserélődik egy professzionálisabb formátumra, ami már nem feltétlenül fogja tartalmazni ezt a képet. Eredetileg az egyik bevezető oldalra ebben a nagyobb formában szerettem volna használni, de a kisebb felbontásoknál, például az iPad-nál ez nem működött, így maradtam egyfajta logo-szerű felhasználásánál.
Mi ez a kép, mit akar jelképezni és hogy is kerül ide egyáltalán. Nos, szerintem a kép témája viszonylag könnyen kitalálható, ez egy velencei farsangi álarc árus mozgó standja, és két okból lett ez a „logó”.
A fő szempont, hogy utal arra, hogy mindannyian, mindig álarcot hordunk, szerepeket, játszmákat játszunk, és ezt ez az egyszerű, de nagyon színes, nagyon tarka kép jól kifejezi. Mintha a belső fogasunkon lógnának ezek az álarcok.
A másik ok egyéni, bennem valahogy Velence mindig a legmélyebb húrokat penget meg, valahogy a legsűrűbben személyesítik meg a velünk élő történelmet például a vízben álló háztövek, ajtók, kapuk itt-ott mohával fedett vízzel érintkező felületei és egyáltalán, a víz és a mindennapi élet sehol nem ismert szimbiózisa, összefonódása.
Ezeket az álarcokat annak idején sokan hónapokig hordták. Egész nap rajtuk volt farsang környékén. Fura, kemény, titokzatos, besúgókkal teli világ volt az is, ott is, akko is csak a nagyon gazdagoknak és erőseknek volt könnyű az élete. A Tízek Tanácsának dolgozó besúgókkal megspékelt kegyetlen, vizi kalmár világ. Mintha itt lenne velünk ez a világ megtestesülve mai is Velence házaiban, templomaiban, gondoláiban, mintha nem lenne törés, távolság. Na igen, szóval ilyenek.
A képet, amiből ezt a részletet kivágtam (a Dózse palota előtti téren készült, közben néhány tíz méterre már mentek folyamatosan cserélődő szereplőkkel a commedia dell arte előadás részletek) én készítettem valamikor 2007 februárjában, amikor második alkalommal jártam személyesen Velencében. Egy nagyon vidám társasággal (sajnos, ez a társaság még abban az évben ebben az összetételben jóval kevésbé víggá változott – understatement) töltöttünk ott talán 3 órát, abból viszont kettőt egy kis, tán 7-8 személyes motorcsónakon, végigjárva gyakorlatilag egész Velencét. Az egész Velence nem nagyon nagy, még akkor se, ha csak néhány km/órás sebességgel lehet is a lagunákon közlekedni, nehogy a hullámverés a kelleténél jobban rongálja a házakat. Egy Nikon D200-as volt nálam, és akkor is nagyon amatőr voltam még, ami máig sem változott. Csináltam ezalatt a 3 óra alatt vagy 800 képet, amiből valamelyik könyvtárban eltűnt a fele. JPEG-ben készültek a képek, amiről a következő évben megtudtam egy fotós tanfolyamon, hogy csak korlátozottan módosíthatóak, míg ha draw-ban (NEF) készítettem volna a képeket (és nem égetem be őket), igen tág határok között javíthattam volna a minőségüket. Mindegy, ez a kép-részlet nem olyan rossz és a célnak éppen megfelelt.
