Vezetői coaching

Let’s start at the beginning! Axiómák voltak már, most a very alapok, alapfogalmak…

Ebből a részből megtudhatjuk:

• Melyek a viselkedés fő tényezői (és melyikkel foglalkozik a sorozat)
• Melyek a személyiség főbb aspektusai
• Mik a típustanok és a szeméyiségvonások (és ez miért fontos…)

____________________________________

Melyek a viselkedés fő, meghatározó tényezői?

A személyiség elsősorban a működésén keresztül manifesztálódik, azaz a viselkedésben. De a viselkedés nemcsak belső diszpozíciótól függ (pedig komplikációnak már az is untig elég lenne, már ott is annyi a változó…), de valamannyire mindig függ a környezettől, a kontextustól is.

Egy temetésen, a templomban pl., amelyek a társadalmi standard-ek szerint nagyon “kemény” környezetnek számítanak, bármilyen valaki személyisége, nagyon hasonlóan viselkednek az emberek. Egy strandon, kötetlenebb közegben, ún. ”puha”, megengedő, sokkal kevesebb íratlan szabállyal szabályozott környezetben sokkal jobban kiütközik, kit mi motivál, ki hogyan működik. A viselkedésnek a személyiség legfontosabb manifesztációjának két meghatározó faktora van, (1) hogy milyen a személy, és (2) milyen a környezet.

Ebben a sorozatban alapvetően az endogen (emberen belüli) tényezőről, a típustanokról, és a személyiségvonásokról lett szó, és ezek közül is többnyire az utóbbiról.

Mindenesetre ide, az alapozó sorozat epizódokba tartozik ezzel kapcsolatban Kurt Lewin hires formulája… Érdekes az endogén ható tényező, az egyén személyiségének Lewin általi megfogalmazása.

Kurt Lewin (1890-1947, amerikai-német pszichológus) híres formulája, amely így hangzik: B = f(P, E), azaz "A viselkedés a személy és a környezet függvénye", azt sugallja, hogy a viselkedést két fő tényező együttes hatása alakítja: a személy maga (P, személy) és a környezet (E, environment).

- B (Behavior - Viselkedés): Az egyén viselkedésének megnyilvánulása.

- P (Person - Személy): Az egyén belső tulajdonságai, beleértve személyiségjegyeket, érzelmeket, motivációkat, tapasztalatokat, és genetikai örökséget.

- E (Environment - Környezet): Az egyén közvetlen és tágabb környezete, beleértve a fizikai, szociális, kulturális és helyzetbeli tényezőket.

A viselkedés befolyásolása

1. Személy (P):

   - Genetikai örökség: Az öröklött tulajdonságok, amelyek befolyásolják az egyén biológiai és pszichológiai felépítését.

   - Személyiségjegyek: Az egyén stabil jellemzői, amelyek befolyásolják, hogyan reagál a különböző helyzetekben.

   - Érzelmek és motivációk: Az egyén belső hajtóerejei és érzelmi állapotai, amelyek alakítják a cselekvéseket.

2. Környezet (E):

   - Fizikai környezet: Az egyén által lakott tér és az ott található tárgyak, amelyek befolyásolják a viselkedést.

   - Szociális környezet: Az egyén társas kapcsolatai, beleértve a családot, barátokat, munkatársakat, akik hatással vannak a viselkedésre.

   - Kulturális és helyzetbeli tényezők: Azok a társadalmi normák és elvárások, amelyek meghatározzák, hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben.

Példa a formula alkalmazására

Tegyük fel, hogy egy új alkalmazott csatlakozik egy céghez és az első napján stresszes és visszahúzódó. Ez a viselkedés (B) számos tényező eredménye lehet:

- Személy (P): Az alkalmazott lehet alapból introvertált és szorongó új helyzetekben.

- Környezet (E): Az új munkahelyi környezet, ismeretlen kollégák és a várható elvárások fokozhatják a stresszt.

A viselkedés ezen összetevőinek figyelembevételével az emberi viselkedés jobban érthetővé válik, és megfelelő környezet kialakításával és támogatással a viselkedés pozitív irányba befolyásolható.

Mint említettem, a személyiséggel fogok foglalkozni, az első tényezővel, ha valakit ezen felül a környezet befolyása is érdekel, Kurt Lewin roppant érdekes munkásságában utána nézhet (pl. jó szívvel ajánlom “A mezőelmélet a társadalomtudományban” c. könyvét).

_____________________________________

Melyek a személyiség főbb aspektusai?

A következő lépés, hogy ezt az endogén tényezőnek, a személyiségnek az összetevőit  először csak számba kell venni. A hatalmas és ezért izgalmas feladat csak itt bontakozik ki igazán (nem csoda, ha annyira nehéz elképzelni, hogy ezek közül bármelyiket sikerre számítva számba lehessen venni). Márpedig a személyiséget és működését vizsgáló kutatók ezt célozzák meg.

Az emberek lelki sajátosságok szempontjából rendkívül eltérőek. Ahány ember, annyi jellem, annyiféle egységbe, személyiségbe szerveződik az egyént jellemző tulajdonságok egymással kölcsönhatásban álló együttese. De az is igaz, hogy a nagymértékű különbségeken belül lényeges hasonlóságok is találhatók. A személyiség kutatója éppen ezen közös tulajdonságok megragadására törekszik.

A személyiség összetett, és különböző aspektusai vannak, amelyek mind hozzájárulnak a viselkedés és a jellemvonások kialakításához. Nézzük meg minden egyes tényezőt és azt, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz:

Kognitív sajátosságok

- Jelentése: Kognitív sajátosságok az elme működésével kapcsolatosak, mint például a gondolkodás, tanulás, problémamegoldás és memória.

- Viszonya a többiekhez: Ezek az egyén értelmi képességeire vonatkoznak és befolyásolják, hogyan dolgozza fel az információkat és hogyan alakít ki gondolatokat.

- Befolyása a személyiségre: Olyan tulajdonságokat érint, mint az intelligencia, bölcsesség, kritikai érzék, kreativitás.

Affektív sajátosságok

- Jelentése: Ez a kategória az érzelmekhez és a hangulathoz kapcsolódó jellemzőket foglalja magában.

- Viszonya a többiekhez: Az érzelmek és érzések, amelyek befolyásolják az egyén hangulatát és kapcsolatait másokkal.

- Befolyása a személyiségre: Például, hogyan reagálunk érzelmileg különböző helyzetekre, milyen könnyen irritálódunk, vagy mennyire vagyunk empatikusak és szentimentálisak.

Konatív sajátosságok

- Jelentése: Konatív sajátosságok az akarat, motiváció és tevékenység dinamikájával kapcsolatosak.

- Viszonya a többiekhez: Az egyén belső hajtóereje, amely meghatározza motivációit, céljait, szándékait és cselekvéseit.

- Befolyása a személyiségre: Például hosszútávú ambíciók, önkontroll, cselekvési hajlandóság, belső motiváció és önirányítás.

Fiziológiai sajátosságok

- Jelentése: Fizikai jellemzők és biológiai tényezők, mint például az anyagcsere, hormonális hatások és idegrendszeri funkciók.

- Viszonya a többiekhez: A testi funkciók és biológiai folyamatok, amelyek befolyásolják az egyén fizikális és mentális egészségét.

- Befolyása a személyiségre: Például, hogy az alvásminták, hormonális ingadozások, fizikai energiák és fáradtság hogyan hatnak a személyiségre és viselkedésre.

Morfológiai sajátosságok

- Jelentése: A testi megjelenés és a fizikai formák, mint például a testméret és -forma, arc szerkezete és más külső fizikai tulajdonságok.

- Viszonya a többiekhez: A fizikai megjelenés hatásai az önképünkre és mások minket érő megítélésére.

- Befolyása a személyiségre: Például a testkép, a magasság, a testsúly és az arcvonások hogyan befolyásolják az önértékelést és a szociális interakciókat.

Összegzés

Ezek az aspektusok mind szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és összességükben formálják az egyén személyiségét. A biológiai és fiziológiai tényezők alapot biztosítanak, míg a kognitív, affektív és konatív tényezők különböző módokon formálják az egyén viselkedését, gondolatvilágát és érzelmi reakcióját.

 _____________________________________________

Mik a típustanok és a szeméyiségvonások? Különbségek

A személyiség vizsgálatai két fajta framework-ben jelentkeznek, a típustanok formájában, és a személyiségvonások kutatásának formájában.

A személyiségvonások és a típustanok, bár eltérő megközelítésből közelítik meg az emberi közötti különbségeket, mégis összefüggnek. Próbálom elmagyarázni az alapvető különbségeket és azok összefonódási pontjait:

Személyiségvonások

A személyiségvonások az egyének viszonylag stabil, hosszú távon jellemző állandó jellemzői, amelyek meghatározzák, hogyan viselkednek, éreznek és gondolkodnak különböző helyzetekben (ahogy az előbbiekből tudjuk a helyzet erősségétől is függ, a személyiség vonások mennyire tudnak manifesztálódni). Ezeket általában egy kontinuum mentén mérik. A legelterjedtebb személyiségvonás-elméletek közé tartoznak:

- Nagy öt (Big Five): mely az extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, emocionális stabilitás és nyitottság dimenzióira épül. (Ezt az eszközt majd mint fontos jelenlegi személyiésgtesztet tzermészetesen külön is fogunk majd a sorozatban tárgyalni.)

Típustanok

A típustanok az egyének meghatározott csoportokba sorolását jelentik, gyakran előre meghatározott kategóriák alapján. Ezek az egyén biológiai vagy pszichológiai jellemzői alapján történnek:

- Hippokratészi-Galenuszi nedv-elmélet: a vér, a flegma (nyálka), a sárga epe és a fekete epe arányaira alapozva (következő részben erre ki fogok térni a történeti visszatekintésben)

- Sheldon szomatotípiai elmélete: endomorf, mezomorf és ektomorf típusok. (Ld. következő rész)

Különbségek

- Személyiségvonások: Inkább folytonosak és mérhetők, mint például a pontszámok egy skálán. Inkább a finomabb különbségeket vizsgálják meg az egyének között. Általában önbevallásos teszt alapján készülnek.

- Típustanok: Kategóriákba sorolják az egyéneket. Ezek merevebben osztják be az embereket különböző típusokba.

Összefonódási pontok

- Kiegészítés: A típustanok segíthetnek megalapozni a személyiségvonások magyarázatait és skáláit, míg a személyiségvonások megmagyarázhatják a típustanok alatti egyéni különbségeket.

- Kombináció: Mindkét megközelítés egyszerre lehet hasznos. Például, egy típustan alapján azonosíthatunk valakit egy meghatározott kategóriába, míg a személyiségvonási skálák finomítják és kiegészítik ezt az alaptípust.

Ez a kettős szemlélet nagyon értékes lehet a pszichológiai tesztek, a klinikai diagnózisok és a személyiségfejlődés kutatásában.

_____________________________________

A következő postban bemutatandó lényeges mérföldköveket jelentő kutatási eredmények majdnem kizárólag a típustanokra adtak példát, míg a modern személyiségprofilok zömmel a személyiségvonásokra helyezik a hangsúlyt.

______________________________________

Irodalomjegyzék:

1. “Típustanok és személyiségvonások” – 1978 - Válogatott tanulmányok
2. Why You Are Who You Are – Investigations into Human Personality – Mark Leary – 2018 (The Great Courses – Amazon Kindle)
3. Personality Tests and What They Can Tell Us – Jamie Kurts – 2022 (The Great Courses – Amazon Kindle)
4. Copilot (társszerző...:-)))

A személyiségtesztek története sorozat eddigi legnehezebb (csak a második...) részéhez érve komoly tanulságokat tudtam megint levonni az LLM használatról. Ez a rész tényleg a történetről akar szólni legalábbis a nyugati civilizáció ismert kezdeteitől és 2000+ évet átfogni olvasmányos, kvázi, ha még hosszú is, de mégis blop-post terjedelemben nagy feladat, elsőre nem is sikerült. Ha viszonylag röviden, tényleg a lényegről akarsz beszélni, ahhoz sokat kell készülni, olvasni tudni, még amatőr (itt nem pszichológus) szinten is.

A 0. részt a sorozathoz megírni könnyű volt, nem kellett hozzá az LLM, konkrét személyiségprofil szakértő adminisztrátorként azok az "axiómák", melyekről ott írtam, nekem nagyon triviálisak, ezerszer véggiggondoltam, írtam, róluk postban, commentben, pas de problème. De a kvázi első rész (most több lesz, az elefántot se lehet egyszerre megenni) az vérprofi szakmai téma, ahogy kiderült, sokkal jobban, mint amennyire felkészültem, most azután megint mentem az én szellemi virtuális "tatai táboromba", még-még irodalmazni, szétszedni darabokra, majd' intelligible összerakni, ha több postban, több postban feldolgozni. Kevesebb, jobban struktúrált jobb... (please, ne dobd, vissza... "ugye, megmondtam?!"... ez elfogadási joggal csak a feleségem privilégiuma...:-)))

Konkréten ezzel az első résszel tegnap késő estére egyszer elkészültem, fel is tettem a blogomra élesben is egy kb. 6 teljes órára, és gondoltam, hogy másnap (ma) reggel egy kisérő commenttel kipostolom a Linkedinre. Azután korán, kb 5-kor felébredtem (1/2 1-kor feküdtem le és egy érdekes, paprikás Gaza-Izrael-Trump-ról  élőben elkapott, elkezdett francia körben-ülnek beszélgetés, inkább parázs vita dédelgetett álomba), nem voltam nyugodt a posttal kapcsolatban. Leültem a géphez félálomban, itt-ott kezdtem átírni, nem tetszett benne, tulajdonképpen semmi. Zavaros volt, és a szokásos élőbeszédes "huzat" csak itt-ott sejlett fel...

Még a Copilot-ot is megkérdeztem egy konkrét részről, nem elégített ki a válasza, töröltem az egész postot. Most itten vagyok. De hol a tapasztalat, ami miatt érdemes lehetett egyáltalán ezt a 3. werk-jegyzetet megírni?!

Amiben szerintem nekem kicsit meglepő módon szinte tökéletes, az a fogalmazást, helyesírást, KÉK-et (Könnyű, Érthető Kommunikáció) illetően szerintem jobb is, mint én, persze tudom, nem magas a mérce. Onnan lehet tudni, hogy én írtam, hogy döcög és nem KÉK, hanem NÉK...:-))) De. most már tudom, mire tudom jelenlegi fázisában használni:

- keresésre Google-lel párhuzamosan használni

- olyan információ (-betét) struktúrált megírására, amit én komplikáltabban tennék, ami ehhez, oda nem illik (én elég sokat véleményezek, interpretálok, azt (azokat a részeket) továbbra sem fogom kiadni neki. 

De, pontosan, ellenőrizve kell tudni, mit kérsz! Azt, hogy nem volt elég egy konkrét témához a szellemi, intellektuális "felbontó" készsége, ami miatt végülis töröltem ma reggel a post-próbálkozást, onnan tudom, hogy egy szakkönyvben reggel ellenőriztem.

Most például egy első részt (teljesen mást) postolni fogok, amit majdnem teljesen ő írt, de azt mondanám, ezt így egy nagyon intelligens, engem félszavakból értő titkár tudná megcsinálni.  

Konkrét példa: szakkönyvből kaptam a sajátosságok neveit, amelyet (egyet) nem is ismertem, de a többi is nagyrészt nem volt eléggé crisp, ezért ezt a prompt-ot írtam a Copilot-nak:

“Ezek egymáshoz való viszonya érdekel, mit jelentenek a többihez képest az emberi személyiség meghatározásában: kognitív, affektív, konatív, fiziológiai és morfológiai sajátosságok.“ - a válaszát a másik postban találod majd 1:1-ben.

...és a rosszmájú, aki majd írja, "mi a fenének írsz arról baszki, amiben ennyire nem vagy otthon?! Mondod, otthon vagy a személyiségtesztekben, írj akkor csak arról!", azzal az anekdotával válaszolok, amit nem tudom hol kitől hallottam: "...már 20 éve tanítottam a speciális és az általános relativitás elméletét, és már majdnem én is értettem..."

A munkaerő felvételi folyamatban gyakran kerülhet konfliktusba - ahol tényleg komolyan veszik a dolgot -, az attitűd/hozzáállás és a szakmai szempontok figyelembevétele... Nyilván a munka jellegétől, az iparágtól, a szakmától és sok egyébtől is függ a kettő figyelembevételének aránya, mindenesetre a való életben gyakran találkozhatunk 2 nagyon rossz válasszal a fenti dilemma kiegyensúlyozott figyelembevétele helyett, imígyen:

1. „Nem merjük 1:1-ben kimondani, mert mi is érezzük, hogy hót ciki, de a legnyugodtabbak akkor vagyunk, ha a jelölt pont ilyen munkakörben, ugyanilyen iparágban, kb. ugyanekkora cégnél legalább a CV-je szerint már „bizonyított”...”. Ez a fociban az átigazoláskor esetleg bejöhet, bár azt hiszem a hozzáértők ott is tudnának mondani híres eseteket, amikor ez nem volt ilyen egyszerű, de bárhol máshol szegénységi bizonyítvány a cég részére, még ha ritka esetekben szerencséjük is lehet...
2. Ez rövidebb: „Szervusz Jóska, majd mondd meg apádnak, este beugrom hozzátok. Holnap tudsz kezdeni?”

__________________________________________

Ahol ez nagyon nem így ment, ahol meritokratikus (érdem szerinti) felvételi és iskolarendszert hoztak létre, az az ókori Kína volt.

A „Keju”  imperial examination system gyökerei a Han-dinasztia (i.e. 206 - i.sz. 220) idejére nyúlnak vissza. A rendszer hivatalosan a Sui-dinasztia (581-618) idején került bevezetésre. Ebben az időszakban alakult ki a háromszintű vizsgarendszer: helyi, tartományi és császári szintű vizsgák.

A rendszer célja a meritokrácia megvalósítása volt, vagyis hogy a hivatalnoki pozíciókat érdemeik és képességeik alapján kapják meg, és ne születésük vagy társadalmi státuszuk alapján. A vizsgák az írott és szóbeli vizsgák kombinációja voltak, amelyek főként a klasszikus konfuciánus szövegek ismeretét és az irodalmi stílust vizsgálták.

A vizsgázókat hosszú és bonyolult esszékről kérdezték, ahol a konfuciánus filozófia kritikus ismerete és az írásművészet volt a kulcs. A vizsgákat gyakran bonyolult “feladatok” egészítették ki, mint irodalmi elemzések, versírás és értelmezések, melyek során a versenyzőknek ki kellett mutatniuk, mennyire jártasak a klasszikus kínai irodalomban és történetírásban.

A rendszer lehetőséget biztosított a társadalmi mobilitásra, és lehetővé tette, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegekből származók is hivatalnokokká válhassanak feltéve, ha sikeresen abszolválták a szigorú vizsgákat.

De egyre inkább kiütköztek az árnyoldalai, Bár ez a rendszer lehetővé tette a tudásalapú kiválóság hangsúlyozását, rengeteg kritika érte a túlságosan irodalmi orientáció miatt.  Az egyoldalú fókusz visszafogta a tudományos és technológiai innovációt, és sok esetben akadályozta a praktikus adminisztrációs képességek fejlesztését. A vizsgák a memorizálásra és klasszikus irodalmi stílusra építkezése inkább a irodalmi és filozófiai ügyességet részesítette előnyben, mint a gyakorlati problémamegoldó képességeket, amik nélkülözhetetlenek lettek volna a gyorsan változó világban.

Az imperial examination system-t tehát a konfuciánus klasszikusok és a széppróza iránti szigorú elszántság jellemezte, ami egyszerre hozott létre művelt hivatalnokokat, és eredményezett bizonyos mértékű statikusságot és ellenállást az innovációval szemben. az imperial examination system-et végül 1905-ben szüntették meg a Qing-dinasztia reformjai során.

Összefoglalom, szerintem a kb 1300 évig működő Keju imperial examination system meritokratikus rendszere milyen jelölteket juttatott tovább, melyek voltak a sikert biztosító jellemzők, ahogy én látom: szorgalmas, kitartó, tanulni szerető/tudó, intelligens, művelt, a kínai kultúrát mélyen ismerő/magába szívó, helyes értékrendű (ld. Konfuciusz művei...). Nem rossz package...:-)))

Ezt az anyagot különbözó kérdéseimre főleg adott Copilot válaszokból vágtam össze, nyilván (talán…) a belekeveredett saját szövegeket fel lehet ismerni…:-)))

Itt be is lehetett volna fejezni (first try...). Volt egy elitképző, mert az így kiválasztott mandarinok, mert ők azok alkották a közigazgatás elitjét, kb. úgy, ahogy évtizedeken keresztül a modern Franciaország adminisztrációs elitje, többnyire a köztársasági elnökig bezárólag a néhány francia elit egytemről került ki, úgy is nevezik őket a leghíresebb ENA-ról, hogy énarque-ok, ők a modern Franciaország (legalábbis a közelmúltig így volt, a mai elitről is elmondható ez) mandarinjai. Arra jó volt. másra nem! De vajon?!

________________________________________

...nekem hiányérzetem volt... tudtam pl., hogy ókori Kína sokáig a környező világgal pariban volt, ha nem kicsit előtte is pl. tudományos-technikai felfedezésekben, tanulmányokban. Emlékeztem a gyakran emlegetett papírra és a puskaporra...

Elkezdtem erről kérdezni a Copilot-ot. Ezt kiköpte without egy nyekk, az egy dolog, de akkor elkezdett érdekelni, hogy vajon a Keju-rendszerben az elitbe feljutott mandarin-réteg tényleg csak a közigazgatásra volt alkalmas, vagy esetleg – ahogy szerettem volna hinni, tudni – bizony ez a nagyon intellektuálisra sikerült vizsgarendszer nem “szülhetett-e” bizony tudósokat, feltalálókat, műszaki elitet is.

Azt gondoltam, hogy a lényeg a császári közigazgatás lehetett, de hátha, hátha becsúsztak egyéb tehetségek is. Ha továbbolvasod, meg tudod a választ. Most megint a Copilot válaszokból válogatott, összeszerkesztett szövegek jönnek az említett résztémákban…

Először a találmányokról…

1. Papír (kb. 105 CE = Common Era = AD (anno domini), i.u. = időszámításunk után): A papír feltalálását Cai Lun han-dinasztiai hivatalnoknak tulajdonítják, aki jelentős újítást hozott a papírkészítés folyamataival.
2. Lőpor (9. század): A lőpor feltalálása a Tang-dinasztia időszakára tehető, és fontos szerepet játszott a későbbi hadászati felfedezésekben.
3. Iránytű (11. század): Az iránytű fejlesztésének korai szakaszai a Song-dinasztia idejére tehetők.
4. Nyomdászat (9. század): Északon Bi Sheng az „mozgatható típusok” technikával forradalmasította a nyomtatást, ami megváltoztatta és felgyorsította a tudás elterjedését.

A mandarinok hozzájárulása a tudományokhoz (ez érdekes!).

A keju rendszerben válogatott mandarint leginkább az adminisztratív feladatokra szelektálták, de magas szellemi és tanulmányi színvonaluk miatt ők is aktív résztvevői voltak a tudományos és technikai fejlődésnek. Különösen a Song-dinasztia idején a tudós hivatalnokok jelentős részben részt vettek gyakorlati, technikai és adminisztratív innovációk fejlesztésében és alkalmazásában. A Ming-dinasztia alatt még egy külön hivatal is létrejött, ami a tudományos ügyeket és technikai fejlődést támogatta.

…és valamit kiemelt nekem a Copilot az előbbivel együtt, ami nagyon tetszik nekem…:-)))

Kíváncsiság és Képességek

A keju rendszer mandarinjai gyakran olyan tudományágak mellett is elkötelezett követők és eredeti találmányok kezdeményezői voltak, mint az orvostudomány és a mérnöki tudományok, mivel a konfuciánus tanok magában foglalták a kíváncsiságot, a tudás bővítését és a társadalmi hasznosságot. Így voltak olyan személyek, akik a hivatalnok-tevékenységük mellett tudományos munkával, írásaikkal és találmányaikkal is hozzájárultak a kínai tudományos és technikai fejlődéshez.

Itt is be lehetett volna fejezni (second try...), most fordult a kocka: a Keju a maga módján, amikor még a mai Kína területei a különböző császári dinasztiák hatalma alatt, bizony segítette Kína magas szintű szellemi fejlődését, nemcsak a közigazgatásban  (mégha ez csak az elitet is jelenthette… dehát a világ többi részén is nem szintén csak az elit szárnyallt?! Akkor is?!)... De vajon miért fejezték abba (sic!!) ?! Strange...

__________________________________________ 

Még telhetetlen maradtam… szóval volt egy legalább az elit számára működő meritokratikus rendszerük, amelyben a tudás, képességek alapján lehetett általában bekerülni és működni, amit 1905-ben zutty, abbahagytak…

Arra voltam kiváncsi, hogy ebben a 120 évben, ami mostanig tartott kb., miért volt egy ilyen mélyrepülés. Évszázadokon keresztül pariban voltak a nagyvilággal, azután alámerültek és most megint versenyben, pariban vannak a legerősebbel is, az USA-val… Vajon erre van-e. lehet-e egy zanzásított magyarázat, erre a 120 évre? Mondjuk azt sejtettem, hogy a nyugati világ sikereivel szembesülés az okok között lehetett, meg is említettem a viszonylag hosszú prompt-ban, de kérdeztem, ő hogy látja, mit talál erről? A Copilot ezt találta …

A Keju rendszer 1905-ös eltörlésének okai:

- Nyugati Hatás (OK, ezt eltaláltam…:-))): A 19. század második felétől Kína intenzív kapcsolatba került a nyugati hatalmakkal, amit az ópiumháborúk, koncessziós területek kialakítása és a „száznapos reform” jeleztek. A nyugati országok behozták a modern tudományos és technológiai ismereteket, amelyek fényében a Keju rendszer elavultnak tűnt.

- Belső Reformok: A Qing-dinasztia reformerei, akik Kína modernizációját tűzték ki célul, rájöttek, hogy a hivatalnoki vizsgarendszer túlságosan koncentrálódik az irodalmi és konfuciánus ismeretekre, így kritizálták a technológiai és tudományos újítások hiányát.

- Gazdasági Nyomás: Az ország gazdasági fejlődése is megkövetelte a változást. Új szakértelemre és ismeretekre volt szükség ahhoz, hogy Kína képes legyen lépést tartani a modern ipari társadalmakkal.

A megszüntetéskor hatalmon levők:

Az imperial examination system eltörlésének idején Kínában a Qing-dinasztia regnálásának utolsó évei zajlottak. A 1908-ban meghalt Cixi császárnő és gyámfiúja, Pu Yi, az utolsó Qing császár, vezették az országot.

A megszüntetés hatásai és következményei:

Az imperial examination system megszüntetésével egy új korszak kezdődött, melyben Kína alkalmazkodott a nyugati adminisztrációs és oktatási rendszerekhez (nesze neked…). Ez azonban nem akadályozta meg az erős belpolitikai feszültségek és népfelkelések kialakulását, végül a Qing-dinasztia 1911-es összeomlásához vezetve.

Történelmi kontextus és elveszített tempó:

A keju rendszer megszüntetése valóban egy átmeneti időszakot jelzett, amikor Kína elveszítette technikai és tudományos előnyét a nyugattal szemben. Az erős külső nyomás, belső reformok és szociális változások mind hozzájárultak a recesszió időszakához, amelyből Kína a 20. század közepén kezdett újra talpra állni, majd napjainkban ismét az egyik vezető technológiai és gazdasági hatalomként ismert. (ez túlságosan leegyszerüsített, nyilván nem 1905-ben vszítette el az előnyét, de takarosan lekerekítette, ennél többet egy blogbejegyzésbe, nos… már ez is…)

Itt is lehetett volna zárni (third try...), a Kína történet arra a bizonyos Keju oktatási/vizsgáztatási rendszerére felfűzve így kereknek látszik, az összes ramifikációjával együtt, ami eszembe jutott, és egyfajta tanulság is kivánkozik, de azt mindenki vonja le maga…

Akkor?

________________________________________

Gondoltam, keretes szerkezetben visszatérek a mai magyar valósághoz és idecopy-zom az eredeti kérdésre adott Copilot választ, mert bár, ha tetszik, triviális, de ugyanolyan jól meg van szerkesztve, mint a többi, had szóljon hát…

Ez egy gyakran felmerülő kérdés, különösen a munkaerő-felvételi folyamatokban. Itt van néhány szempont, amelyek megfontolására érdemes lehet:

Attitűd és hozzáállás fontossága

- Kultúrafit: Az attitűd crucial/döntő (itt “kruciális”-t írt…), különösen ha a cég nagy hangsúlyt fektet a belső kultúrára. Valaki, aki pozitív hozzáállású, rugalmas és együttműködő, általában könnyebben illeszkedik be a csapatba.

- Tanulási Készség: Egy jó attitűddel rendelkező személy sokkal nyitottabb és motiváltabb lehet, hogy új készségeket sajátítson el és fejlődjön, amit hosszú távon előnyt jelent a cég számára. (Na ezt a gondolatot kerestem ilyen hosszan ebben a postban a kínai példában… és találtam…)

Szakmai tudás fontossága

- Szaktudás és azonnali hozzájárulás: Az adott pozícióval kapcsolatos szakmai képzettség közvetlenül növelheti a csapat hatékonyságát és kompetenciáját.

- Kritikus Feladatok: Bizonyos pozíciók esetében, például mérnöki, orvosi vagy IT munkakörökben, a szakmai ismeretek kulcsszerepet játszanak a feladatok sikeres elvégzésében és a minőség biztosításában.

Kiegyensúlyozott megközelítés

- Kombinált Hozzájárulás: Gyakran az ideális helyzet az, ahol egyensúlyban van a helyes attitűd és a szakmai képesség. Egy jól képzett szakember, aki jó hozzáállással áll a feladatokhoz, jelentős értéket hozhat a csapat számára.

- Pozícióigények egyeztetése: A konkrét szerep és a csapat szükségleteinek figyelembevételével a megfelelő jelölt kiválasztása érdekében érdemes mindkét szempontot mérlegelni.

Végső soron az attitűd és a szakmai tudás egyaránt fontosak, és a konkrét helyzet valamint a szerepkör igényei határozzák meg, melyik kerül előtérbe. A helyes egyensúly megtalálása mindkét szempont figyelembevételével hozza a legjobb eredményeket.

Itt a vége, fuss el véle…:-)))

Utóirat (werk-notes): nem nyertem időt látszólag a Copilot használatával, de ez persze BS. Ennyi információt ilyen jól rendezve, mégha főleg, de nemcsak Wikipédia szócikkekből szedte is össze, nem is tudom, talán egy hét alatt tudtam volna valahogy összelapátolni. Így órák kérdése volt. Nem egyszerre jutott ez így eszembe, a szerkezet, közben alakult, mindig vissza-visszamentem hozzá, még ezt, még azt megkérdezni. A szöveg maximálisan  szerkesztett, összekötő szövegekkel az információt adó Copilot szövegek között. A kapott válaszokat nem lineárisan tudtam felhasználni, a szerkesztés az teljesen én vagyok, meg a téma ötletei/lépései, azok összekombinálása. Válogattam, nem minden kellett (végülis most leellenőriztem, 4 prompt-ból kijött és ebből egy lyukra is futott, többet gondoltam volna…). Nagyon érdekes volt így vele dolgozni, nagyon élveztem!

Öt  kijelentéssel, disclaimer-szerűséggel kezdem ezt a sorozatot alapozásképpen. Mondjuk úgy, ezek az axiómák…:-)))

A) Kezdjük azzal, hogy mindenki minimum amatőr fotel személyiségtest szakértő a mindennapokban. Elemi érdekünk, hogy bízhassunk azokban, akikkel érintkezünk, vagy ne bízzunk bennük. Ezért állandóan feltevéseket teszünk, mi várható a többiektől, vajon mit gondolhatnak, minimum velünk kapcsolatban... Különösen azokat szeretném megfigyelni “működés” közben, akik a legnagyobb hangos ellenlábasai a személyiségteszteknek. Csak egy kicsit mosolyognék, mert tudom, hogy ők talán a leginkább ilyenek…

Nem tudunk nem azok lenni, tudniillik, muszáj (guys, aki azt hiszi, ez -ly, téved... megnéztem, szégyenszemre...:-))) egyszerűsíteni a világot, legalábbis itt és most, hogy el tudjunk igazodni benne. Nem tudjuk az összes jellemzőt egyszerre figyelembe venni, muszáj clusterezni, dobozolni (a szofisztikáltabbak később átrendezik a “raktárat” az új infók alapján, de ijesztő lenne tudni, hogy hány embernél maradunk abban az első dobozban, amibe majdnem semmi infó alapján először septiben belekerültünk…). Nem jobb lenne - ha már úgyis ezt csináljuk naponta, gondolatot olvasunk és jellemet rajzolunk arról, akivel csak találkozunk -, egy kis rendszert vinni ebbe?! Ezt kínálják a professzionális személyiségtestek, ezeket a rendszereket, a kereteket… nem többet, nem kevesebbet… hogy az intuitív amatőr benyomásainkat kicsit segítsenek rendszerezni…

Persze, ne felejtsük ki az ezoterikus segítőket se, akikhez az elakadt emberek egy része fordul. Se szeri se számuk, akik segítenek a couch potato amatőr & intuitív személyiségprofilírozóknak (kvázi bárkinek…): a grafológusok, a tenyérjósok, az asztrológusok, stb., akik jobb híján “besegítenek”. Érdekes lenne tudni, hogy akik annyira ellenzik a személyiségteszteket, hogy vannak ezekkel…:-))) Azt mondom, hogy messze kerüld őket?

Dehogy, szórakozásnak, röhögni ezeken társaságokban üdítő lehet (persze, lehetnek, akiknek ez se, az se… feléjük tisztelet…).

Azután a Te döntésed, melyiket veszed komolyan, vagy egyiket sem, és megmaradsz amatőr couch potato személyiség profilírozó “szakembernek…”, vagy magánzónak a saját utadon. Mellesleg, az ezoterikus csapat általában nagyon jó emberismerő, tényleg az átlagnál sokkal jobban ismerik az embereket. A “trükkjük” az, hogy nagyjából  kommunikációdból, a meta-kommunikációdból, már ahogy bemész, köszönsz, egyéb, a durva személyiségkép már megvan nekik, a trade-jük rekvizitumai, a tarot kártya, a varázsgömb, az asztrológiai hókuszpókusz csak a díszlet, álca, visszamondják a trivialitásokat rólad, ennyi… Te meg paff vagy, hogy mi mindent tudnak Rólad… vicc…

B) A címben a teszt szó azért szerepel, mert ezen a néven szerepel a nemzetközi irodalomban is, de én nem szívesen használom, mert a mindennapi, egészséges embereknél alkalmazott, nem kifejezetten pszichológiai, terápiás diagnosztikai célzatú) személyiségprofilokra általában nem jellemző, hogy "tesztek" lennének, Semmiképpen nem vizsgák, a legtöbbjénél az eredmények nem jók, vagy rosszak, egyfajta trendet mutatnak, amit önismereti szempontból hasznosan lehet felhasználni, célszerűen segíthetnek az orientációban, bármire is szeretnéd felhasználni.

C) A tesztek eredményei mindig probabilisztikusak. ami annyit jelent, hogy megközelítő pontosságúak, mert ugyan általában a te saját válaszaid kombinálódnak az adott eszköz algoritmusa szerint teszt-eredménnyé, függenek a pillanatnyi diszpozíciódtól, a több lehetséges opció esetén érezheted azt, hogy tökéletesen egyik se a te cup-of-tea-d, azaz az egyedi esetekben, az egyedi emberre sohasem teljesen, inkább csak tendencia-szerűen vonatkozhatnak.

Ezért annyira kényes helyzetet eredményezhet, ha hányaveti módon, professzionális asszisztencia nélkül 1:1-ban alkalmazzák fontos döntéseknél, mint pl. egy felvételi folyamatban, vagy előléptetések megfontolásánál... az eredmény ugyanis nem megfellebezhetetlen szentírás, legfeljebb tájékoztató jellegű (annak viszont kiváló!), pl. egy interjú keretében ellenőrizendő. Nem "ilyen vagy és punktum!", hanem pl. egy felvételi beszélgetés előzménye, alapja lehet kb. a következők szerint, nyilván a kritikus részekre koncentrálva: "A teszt szakmai összeállítói által összeállított kérdésekre adott válaszaid alapján van esély rá, hogy ez és ez jobban jellemző rád/önre, mint az és az. Beszélgessünk erről!"  

D) Ide is leírom, de ezt fogom ismételni. Személyiségprofilokat a teljes integralitásukban érdemes nézni. Az eredmények általában több dimenziót vizsgálnak, és mindegyik dimenzióban valahol a két pólus közötti érték a ránk jellemző, szinte soha nem a pólusértékek, azok túl szélsőségesek, amelyek  tulajdonképpen a megértést segítik, könyebb egy dimenzió lényegét megérteni a két pólus együttes, ellentétes jelentésének említésével. A dimenziók értékei egy személyre különbözőek, mondjuk egy skálán kisebb vagy nagyobb értékkel jellemezhetők. És mindig van egy, vagy két legnagyobb érték.

Szarvas elemzői hiba azt a legnagyobb értéket kiemelni a többi közül, és pl. azt mondani a DISC eredmény alapján, hogy valaki piros (D). Ez azt jelentené szó szerint, hogy a többi dimenzió nem is számít (zérók...), és valaki 100-as piros. Láttam teszt eredményt, többet is, 100-as piros értékkel, de ott is, a többi nem volt zéró, egyik sem és nagyonis számítottak azok is. Ők se lehettek tehát csak “pirosak” (D), de kétségtelenül az ő viselkedés profiljuk az átlagnál erősebben volt színezve ennek a dimenziónak a jellemzőivel. Vagy a következő postban/részben bemutatandó, sok évszázaddal ezelőtti, korai osztályozás szerint se, senki nem volt csak vagy szangvinikus, vagy csak kolerikus, a négy nedv által meghatározottnak tekintették a személyiséget, kétségtelen hangsúllyal a legerősebb hatásra. Ezek csak példák, a lényeg, hogy az adott profilok minden dimenziója együtt értékelve érvényes! Ez átível az egyes személyiségprofilokon.

E) Azt mondják leegyszerűsítve (én is szoktam...), hogy a személyiségprofilok (tesztek...) az önismeretet segítik, méghozzá nem is kicsit. Faux/téves, tévedés... aki egyszer belekóstol valamelyikbe és sikerül megélnie az aha-élményt (nem, nem olyan ritka, mint talán most gondolod...:-))), "húúú. ezt nem is gondoltam volna!", óhatatlanul kiváncsi lesz másokra, a többiekre is, hogy az új "tudomány" birtokában azt gondolja, "aha, akkor én ebből a szempontból kb. ilyen vagyok, de milyenek lehetnek a többiek?!"...

...és már nem lesz "szűz", teljesen amatőr a dologban, kicsit már más szemüvegen keresztül fogja nézni, figyelni magát, de a többieket is, és meg-meg fog örülni, hogy egy-egy sign-t, jelet fel tud majd fedezni mondjuk a viselkedésükben (az a legtriviálisabb, abból ítéljük meg a többieket is - miközben magunkat a szándékunk szerint, de ez egy másik nagyobb téma -, és milyen jó lenne, ha egy rendszer mankókat, mérföldköveket adna hozzá! Ez lehet a pozitív mellékhatás, az önismereti boost-omn felül...:-))) 

Anekdota... Mondok példát egy határozottan NEM tudományos megalapozottságú területre (amitől a továbbiakban el is fogok határolódni, mindjárt érted majd, hogy miért), megmutatni, hogy mennyire ragadósak tudnak lenni ezek a dolgok.

Abban talán megegyezhetünk, hogy legtöbben ferdén, kicsit megmosolyogva azt, tekintünk az asztrológiára, nem tudjuk elképzelni, hogy a születéskori csillag-állás meghatározná az életünket, mégis, mégis, ha azt tapasztaljuk, hogy pl. a szeretteinkre, akiket igazán a legjobban ismerünk (legalábbis reményeink szerint...) többnyire passzolnak a nagy léptékű (nem a napi magazin szintű...) csillagjegy karakterisztikák, elgondolkozunk, ez hogy a fenébe lehet?! (Persze, a kollégáimmal ezeket többnyire nem beszéltem meg, azt se tudtam, mi a csillag-jegyük, oda azért ez már tényleg nem való...:-)))

Például fun fact, hogy miközben az én jegyem a Kos, a feleségemé a lehető legellentétesebb (ha kiismered ebben csak egy kicsit is, tudod, melyik a legösszeférhetetlenebb kombináció...) szoktunk is rajta röhögni összekoccanásokkor, hogy ezen az alapon nem lenne egyetlen számítógép se, aki minket összepárosítana, és valóban, tudjuk is, szoktuk is mondogatni, hogy ha korábban találkoztunk volna, minden valószínűség szerint "megöltük" volna egymást rituálisan...:-))). A két fiamra is, az ő fiára is stimmelnek a fő jegy-karakterisztikák, sőt, az elhunyt feleségemre is illett...

Mondtam, hogy szórakozásnak, néha poénnak remek, de jövőről szóló döntésekben nyilván még a magánéletben sem ezeket veszem figyelembe...

Egyet megígérek, asztrológiáról a sorozatban többé egy szó sem fog esni, komolyak leszünk, amit a téma meg is érdemel, ez az anekdota arra volt jó, hogy megmutassa, hogy ha megismersz valamit, annak a logikája, keretrendszere óhatatlanul is belekerül a gondolkozásodba, pláne, ha részben működni is látszik, bármennyire is berzenkedik a tudományos validitás hiányában ellen a mégoly racionális lényed...

___________________________________________________

CODA) Kérlek, hogy ezt az öt kijelentést/axiómát jegyezd meg (illetve lapozz majd vissza…), mert a teljes sorozatra érvényes lesz. És nem ismétlem meg, legfeljebb majd utalni fogok rájuk.

Nem látom előre a sorozat terjedelmét sem, tartalmát se egészen. Ameddig előre látok, lesz egy a ma használt profilok egy részének ismertetése előtt egy visszapillantás, mert valamilyen rendszert, osztályozási módszert mindig is használtak a régmúlt időkben is, azután egy post arról, hogy mi mindennek jó, ha megfelel egy adott profil, ami egyben abban is segíthet, hogyan válassz közöttük. Bizony, ez is törődés, figyelem, munka, egy megfelelő személyiségprofilt kiválasztani, ami tényleg szolgálja az érdekeidet, de megéri! 

500 billion USD… és kb. 200 milliárd (angol: billion) USD a magyar GDP 2023-ban…

De millió felett a magyar és az angol/amerikai nyelv összekavarodik, ez zavaró lehet, mert a hírekben egyre többet találkozunk millió feletti nagyságrendekkel.

Gondoltam, hasznos lehet tisztázni, magam számára is. Ha meg már, legyen könnyen elérhető közkincs, voilà… 

10^3           ezer            thousand

10^6           millió           million

10^9           milliárd        billion

10^12         billió            trillion

10^15         billiárd         quadrillion

10^18         trillió            quintillion

10^21         trilliárd         sextillion

10^24         kvadrillió      septillion

10^27         kvadrilliárd   oktillion

10^30         kvintillió        nonillion

10^33         kvintilliárd     decillion

10^36         szextillió       indecillion

….

….

….

10^100       googol          googol

….

….

….

Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_tíz_hatványai

@Ágnes Vad postja kis kutatásra késztetett. Copilot segített.

A téma, a keletkező információ összesen (ZB-ban mérve, alul elmagyarázva, mennyi a zettabyte), és ÁTLAGOSAN mennyi információ éri naponta az embert, milyen információ- szőnyegbombázásnak van kitéve.

Ezek itt találhatók 15 évre visszamenőleg. Mind az összesen, mind a per nap, per fő adatmennyiség  (GB-ban, azt tudod, kb. mennyi, egy normál DVD 4,7 GB kapacitású), dinamikusan nő. Ez kitalálható, hogy ezek az adatok nagyon hozzávetőlegesek tudnak csak lenni, a nagyságrendek és a trendek a lényegesek.

ZB = zettabyte

To put that in perspective:

- **1 kilobyte (KB)**: 1,000 bytes

- **1 megabyte (MB)**: 1,000,000 bytes

- **1 gigabyte (GB)**: 1,000,000,000 bytes

- **1 terabyte (TB)**: 1,000,000,000,000 bytes

- **1 petabyte (PB)**: 1,000,000,000,000,000 bytes

- **1 exabyte (EB)**: 1,000,000,000,000,000,000 bytes

- **1 zettabyte (ZB)**: 1,000,000,000,000,000,000,000 bytes 

Imagine:

- A **kilobyte** is like a short story.

- A **megabyte** is like a small book.

- A **gigabyte** is like an encyclopedia.

- A **terabyte** is like a large library.

- A **petabyte** is like a city of libraries.

- An **exabyte** is like a continent of libraries.

- A **zettabyte** is like all the libraries in the world times 100!

Na most mennyi az, amit ebből a mennyiségből az ember tudatosan fel tud dolgozni átlagosan. Hát ijesztően sokkal kevesebb. Az általam és a Copilot által elért adatok szerint az emberi agy másodpercenként 40-50 bit mennyiségű adatot tud feldolgozni., ez napi 14,4-18 MB per napra jön ki. És - többször próbálkoztam - a copilot nem talált infót arról, hogy ez manapság nőne, ez a feldolgozott információ mennyiség.

Kitérően annyit mondott, hogy a modern emberi agy 4-szer nagyobb a csimpánzénál, és 15-ször nagyobb az egérénél. Hát, ez érdekes, különösen az egéré. 

Még egy kérdésre kértem választ a Copilot-tól, hogy a különbséggel mi történik (a bruttó infomáció, ami bombáz minket mínusz az a minuscule rész, amit fel tudunk belőle dolgozni...

A copilot válaszát 1:1-ben ideteszem, nem találtam rajta javítani valót...

"Az adatok többi része, amelynek ki vagyunk téve, de nem tudjuk tudatosan feldolgozni, nem tűnik el egyszerűen. Íme, mi történik általában ezekkel:

1. **Tudatalatti feldolgozás**: Sok információ, amellyel találkozunk, a tudatalattinkban kerül feldolgozásra. Az agyunk folyamatosan szűri és tárolja az információkat, még akkor is, ha nem vagyunk aktívan tudatában ennek. Ez befolyásolhatja a gondolatainkat, viselkedésünket és döntéseinket anélkül, hogy észrevennénk.

2. **Szűrés és figyelem**: Az agyunk figyelmi mechanizmusokat használ annak érdekében, hogy a legfontosabb vagy releváns információkra összpontosítson. Ez azt jelenti, hogy sok információ kiszűrésre kerül és nem kerül tudatos feldolgozásra. Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni vagy elhanyagolni azokat az információkat, amelyeket az agyunk lényegtelennek tart.

3. **Memória**: Az extra információk egy része a rövid- vagy hosszú távú memóriába kerül tárolásra. Azonban megerősítés vagy ismétlés nélkül, sok ezek közül idővel feledésbe merül.

4. **Kognitív terhelés**: Amikor túl sok információnak vagyunk kitéve, az kognitív túlterhelést okozhat. Ez csökkent megértéshez, figyelmi spánhoz és döntéshozatali képességhez vezethet. Az agyunk elfáradhat, ami csökkent hatékonyságot eredményez az információk feldolgozásában.

Lényegében, még ha nem is tudatosan emésztjük meg az összes információt, aminek ki vagyunk téve, az akkor is hatással van ránk különböző módokon a tudatalatti feldolgozás, szűrés és memória mechanizmusokon keresztül. Az információ túlterhelés kezelése elengedhetetlen a kognitív jólét fenntartása érdekében."

...és azoknak, akiknek több idejük van, és még jobban érdekli őket, kibogarásztam a Copilot-ból, milyen forrásokat használt. voilà:

http://www.psy.vanderbilt.edu/faculty/marois/Publications/Marois_Ivanoff-2005.pdf?

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Evolution_of_the_brain?

https://www.minecheck.com/posts/your-brain-is-processing-more-data-than-you-would-ever-imagine/

https://www.frontiersin.org/journals/neuroanatomy/articles/10.3389/fnana.2014.00015/full

https://kids.frontiersin.org/articles/10.3389/frym.2017.00023

https://www.yourgenome.org/theme/evolution-of-the-human-brain/

https://rivery.io/blog/big-data-statistics-how-much-data-is-there-in-the-world/

https://www.statista.com/statistics/871513/worldwide-data-created/

https://explodingtopics.com/blog/data-generated-per-day

https://www.matt-bristow.com/do-we-consume-too-much-information?

https://heyday.xyz/blog/information-overload/

https://www.livescience.com/health/neuroscience/the-brain-can-store-nearly-10-times-more-data-than-previously-thought-study-confirms?

Rajzoltatni akartam megint a Copilot-tal. Tanulság: lehetetlennek találtam, legalábbis a türelmem határain belül (amelyek szorosak...), hogy a feladatot tökéletesen végrehajtsa. Négy -  jó, nem könnyű - nevet kellett volna egy egyszerű grafikába foglalnia. Nem sikerült. Utána még kipróbáltam 3 másik LLM mobil applikációt, ezekről, hogy mit sikerült elérnem, arról a post végén számolok be.

A továbbiakban csak a promptokat közlöm (a Copilot-ban), és a Copilot válaszát (csak a grafikát, a töltelék szöveget nem!), semmi többet, magáért beszélnek a képek, és hogy miért próbáltam kicsit variálni a promptokat, sikertelenül.

Harmadik pót-tanulság (első kettő a "Copilot werk-jegyzetek 1." blogpostban...): A grafikai programok szöveg kezelése még nincs megoldva. Kétszer majd azt látod a prompt-om után: "(SEMMI)", az azt jelenti, hogy írta, hogy készíti a képet, de nincs output. Ilyenkor új prompt kell. 

Itt indul az első prompt-ommal:

“Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Néhány ilyet meg is említek, ezek neve is valahogyan jó lenne ha benne lenne az illusztracióban, mint Innermetrix, Hogan, PCM, Clifton Strenght.”

“Ugyanaz, másképpen? Tetszik, de észrevettem, hogy mindig teljesen újat kreálsz, hátha lesz még jobb. Nem gond?”

    (SEMMI…)

“Látom, megint lefagytál. Valószínüleg ez is szabály, hogy mindig újra a teljes prompt-ot kiírjam. OK.

Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Néhány ilyet meg is említek, ezek neve is valahogyan jó lenne ha benne lenne az illusztracióban, mint Innermetrix, Hogan, PCM, Clifton Strenght.”

“Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Néhány ilyet meg is említek, ezek neve is valahogyan jó lenne ha benne lenne az illusztracióban. Kérlek, ezek az elnevezések mind kerüljenek rá:

Innermetrix,

Hogan,

PCM,

Clifton Strenght”

 “Jó, lehet, ezt fogom használni!

De nézzünk talán még egyet!

Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Kérlek, ezek az elnevezések mind kerüljenek rá:

Innermetrix,

Hogan,

PCM,

Clifton Strenght.”

“Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Kérlek, ezek az elnevezések mind kerüljenek rá (semmi más szöveg nem kell, de ezek hajszálpontosan!):

Innermetrix,

Hogan,

PCM,

Clifton Strenght.”

“Illusztració. Posthoz: Önismeret fejlesztés személyiségprofilokkal:

CLIFTON STRENGHT

PCM

HOGAN

INNERMETRIX”

“Finding your strengths with personal profiles like PCM, INERMETRIX, CLIFTONSTRENGTHS, HOGAN”

     (SEMMI)

“Ok, choked.

I would like to have a drawing for these profiles: Innermetrix, Hogan, PCM, CliftonStrengths”

“Egy illusztráció kellene az Innermetrix leistungpotenzial személyiségprofilhoz”

“Drawing for INNERMETRIX personal profil”

“Drawing for Innermetrix personal profil. The name “Innermetrix” should be included”

“Drawing for 4 personal profil. The names should be included in the drawing:

Innermetrix

Hogan

PCM

CliftonStrengths”

Itt feladtam a Copilot-tal ezt a projektet...:-)))

____________________________________________

De... Volt még egy kis puskaporom...:-))) Még 3 applikáció az iPhone-omon.

1. ChatGPT (ingyenes)

Ugyanezt a feladatot adtam neki, de nem tud (akar?) rajzolni. De felsorolt egy csomó rqjzóló programot-

2. ChatBox AI (3 nap próbaidő, utána kb. 3000 Ft/hó) 

Nem jutottam vele dűlőre, le is iratkoztam, még van 2 próbanapom.

3. Bing (nekem ingyenes a Microsoft előfizetés okán, egyébként a Copilot is azért ingyenes nekem...)

Ez végre csinált valamit, helyesebben a DALL-E. Csak úgy iderakom őket. Copilot-ot fogom azt hiszem preferálni...

Gábor Nagy mai Linkedin postjában ez volt a felütés:"Lehet, hogy az önsegítés pokla

már téged is magába szippantott?

Az önsegítő ipar - a nevével ellentétben - nem akar semmiféle segítséget adni."

Mivel az önsegítő ipar egyik fő fegyvere a könyv, a "bötű", szorítóba "kellett" állnom, nem oda Buda, a könyv, mint olyan, nem felelős, csak ha rosszul írják, szerkesztik, kiadják. Tehát - úgy gondoltam én - adjunk ennek egy kis kontextust, és megszületett ez a két commentnyi anyag, amit oda is commenteltem, de azután Gábor írta, ebből legyen post is, mert megérdemli. Ő a marketinges, biztos igaza van...:-)))

A commentek egybeszerkesztve, változtatás nélkül:

"A jó könyv jótékonyan hat az emberre, nemesíti, neveli, empátiát fejleszt. Minél didaktikusabb, annál kevésbé. Minél kevésbé didaktikus, minél áttételesebb, pl. az igazi szépirodalom, Mikszáth jut hirtelen eszembe, akinél az egész történetet egy meghatározhatatlan, de érzed, hogy jelenlévő emberszeretet ragyogja be, a legócskább emberben is megtalálja az örök emberit, és a mindig jelenlévő megértő iróniájával védőhálót húz alá, amibe ha beleesik, se lesz túl sok baja.

Az önsegítő irodalom nagy része favágás, durván faragott szájbarágós didaktika, de ebben a műfajban is meg lehet találni a gyöngyszemeket, hogy itt is mondjak példát, nekem sok önsegítő könyvem van, megnéztem Kindle-n, Steve de Shazer et alii “More than miracle”, vagy Milton H. Erickson “My voice will go with you” például ilyenek. De tény, hogy ezek zöme izzadságszagú, erőltetett. De a gyöngyszemeket semmiképpen ne öntsük ki a fürdővizzel, az egész genre-ral…

De Gábor Nagy üzenetével nagyon is egyetértek, csak ezekre (ilyen célú könyvekre) - még a legjobbakra is, pláne szakmákban, mint pl. a marketing - alapozni egy tudás-komplexumot, pláne cél elérést, délibáb kergetés.

Az önsegítő irodalom legnagyobb veszélye, az alacsony belépési küszöb miatti gyenge minőség mellett az, hogy nincs mindenkire stimmelő önfejlesztő öntőforma. Ha a marketinget nézzük, az egy szakma. Egyetemen is tanítják, de egyként fontos a gyakorkati tapasztalat, ami hosszú évek munkája, eredménye tud csak lenni.

Ha fejlődni akarunk, önismeretet akarunk szerezni tudatosan, és sürgősen, legjobb ha segítőkhöz fordulunk (megkeressük azokat, akikben meg tudunk bízni…), akik segíteni tudnak a saját (!) utunk megtalálásában, amivel kapcsolatban az önsegítő könyvek némák…

Ha marketing feladatunk, kihívásunk van, még egyértelműbb a helyzet, ha sem elméleti tudásunk, se gyakorlati tapasztalatunk. Meg kell venni a kihívásunkra adekvát marketing választ találó segítőt, szakcéget. Itt a gyorstalpaló könyvek, tanfolyamok, leaflet-ek még kevésbé (semmit…) segítenek, mint az önfejlesztő könyvek…"

Az illusztráció a “Bourdieu és az office politics” blogposthoz így készült. Idemásoltam a prompt-okat, és a Copilot reakcióit (kép + szöveg). Kicsit ahogy magyarázgatom, hogy hogyan lenne hűebb az illusztráció a témához, mellékhatásként a téma maga is kap egy kis ellenfényt, világosabbá válhat, hogy mi mindent is fed le az “office politics”…

   Én:

“Szeretnék írni egy postot erről a Bourdieu és a management témában, ehhez kellene egy illusztráció. Először próbálj nekem kreatívan kitalálni valamit.”

   Copilot (egy komplikált, nagyon érdekes kreatív ötlettel állt elő):

“Szuper ötlet! Gondolok valami kreatív illusztrációra, ami vizuálisan is megjeleníti Bourdieu mező elméletét a management és vezetés kontextusában. Íme egy javaslat:

Képzelj el egy sakkjátszmát, ahol a sakktáblán nemcsak a hagyományos sakklépések vannak ábrázolva, hanem különböző irodai ikonok (pl. számítógép, telefon, dokumentumok), vezetők és munkatársak, akik különféle tőkét képviselnek: pénzügyi tőkét, szociális tőkét, kulturális tőkét. A sakktáblán a bábuk különböző stratégiákat követnek a hatalom és a pozíciók megszerzéséért, és mindegyik mező különböző "kapitalokat" szimbolizál.

Ez a kép szimbolikusan ábrázolná az office politics és a vezetők közötti dinamikát, amelyeket Bourdieu mező elmélete is leír.

Mit gondolsz erről az ötletéről? Ha tetszik, generálhatok egy illusztrációt is, vagy ha van valamilyen más konkrét elképzelésed, jelezd bátran!”

   Én (elképedve):

“Leírva tetszik! Mutasd!”

   Copilot (nem tudta megcsinálni a saját ötletét…):

“Sorry, it looks like I can't chat about this. But we can move on to a different topic!”

    Én (láttam már, hogy ennyire nem lesz egyszerű…)

“Segíts megérteni, hogy megy a rajzolás, úgy értem, kb. mennyi időt vesz igénybe.

Ugyanazt szeretném, amit az előbb kértem, elkezdted rajzolni, de mintha elakadtál volna. Tehát:

Szeretnék írni egy postot erről a Bourdieu és a management témában, ehhez kellene egy illusztráció. Először próbálj nekem kreatívan kitalálni valamit!”

    Copilot:

“Ah, értem. Generálni fogok egy illusztrációt a megadott ötlet alapján. Az ilyen folyamat általában nem sok időt vesz igénybe, csak néhány másodpercet.

Most nekilátok a feladatnak, és készítek neked egy képet a Bourdieu mező elméletét és a vezetést szimbolizáló sakkjátszmáról. Adj egy pillanatot! 🎨”

   Én (megint semmi…):

“Szerintem túl bonyolultat találtál ki. Nézzük, hogy lehet leegyszerűsíteni egy kicsit, megtartva az alapötletet, a sakktáblát. Legyen rajta a vezető kicsit nagyobb, mondjuk ő egy ló-figura, és legyen a sakktáblán még 2 figura, a beosztottak, valahogy az asztaluk mögött ülve. A sakktábla 3 dimenziós, vastagsága is van, egy asztalon áll, és egy 3. beosztott az íróasztalával együtt éppen esik le a tábláról, mert a hozzá közelebbi beosztott lerúgja a tábláról, de úgy, hogy a vezető ne lássa. A másik, távolabbi beosztott miközben szorgosan dolgozik, cinkosan figyeli, ahogy a társa kiüti a harmadikat. A beosztottak mind paraszt-figurák, kicsit kisebbek, mint a vezető.

Meg tudod csinálni?”

    Copilot:

“Elkészítettem az általad leírt egyszerűsített illusztrációt. Remélem, hogy elégedett leszel vele! 🎨”

   Én:

“A figurák, a tábla tetszik. 2 paraszt figura (beosztott) a táblán fent van egy-egy iróállványnál állnak csuhában, mint a kódex-másolók. Az egyik úgy, hogy a vezető ne vegye észre, lerúgja a harmadik kódex-másolót, az éppen esik lefelé. A másik kódex-másoló, aki szintén fent van a táblán, sunyin nézi az egészet lopva, szintén hogy a vezető ne tudjon róla. A vezetőt inkább egy bástya figura jelképezze, valahogy olyan ruhája legyen, hogy annak nézzen ki, és a vezetői pozíciója abban fejeződjön ki, hogy ő egy íróasztalnál ül, hogy egyszerre láthassa mind a hármat, de közben merüljön el a figyelme egy könyvben.

Menni fog?”

   Copilot:

(Közvetlen ezután):

“Rendben, elkészítem a módosított illusztrációt a megadott leírás alapján. Kis türelmet kérek! 🎨”

   Én (dzsííízusz… ez nehezebb, mint gondoltam…):

“Ezt a másodikat felejtsük el, ez nem jó. Egyszerűbbet mondok. Iroda íróasztalokkal. Egy nagyobb, a vezetőé, rálát a három másik asztalra, ahol számítógépek mellett 3 beosztott dolgozik. 2 közel van egymáshoz, a harmadik kicsit távolabb. A két egymáshoz közel levő íróasztalnál ülő beosztott egymás felé hajolva beszélget, kicsit takarják  őket a számítógépek. A harmadikról beszélnek, aki teljesen belebújva a számítógépébe szorgalmasan dolgozik. A vezető asztalán nincs számítógép, ez vezetői, nagyobb íróasztal, iratokkal, a vezető egy dossziét olvas.”

   Copilot:

“Elkészítettem az általad leírt irodai jelenetet ábrázoló illusztrációt. Remélem, tetszeni fog! 🎨”

   Én:

“Ez tetszik, de nincs benne feszültség. Az office politics feszültsegeket generál. Új ötlet. Irodai büfé sarokban 3 kolléga (1 nő, két férfi) kávéval a kezében összehajolva beszélget, külön tőlük, de láthatóan ő is kávét szürcsölve álldogál. Azt kéne mutassa a kép, hogy hárman (vagy csak ketten, ha úgy egyszerűbb) arról pletykálnak , aki egyedül issza a kávéját.”

    Copilot:

   (utána):

“Remek ötlet! Kis türelmet kérek, elkészítem az illusztrációt az irodai büfé sarokban zajló pletykálásról és a kirekesztett munkatársról. 🎨

A kép hamarosan készen lesz!”

    Én (lassan megértve, hogy ha nem jön azonnal a kép, kár várni…):

“Hárman egymás felé fordulva összahajolva, halkan sustorogjanak, látsszon az egyedül levő is”

    Copilot:

    (utána):

“Máris készítem az illusztrációt az irodai büfé sarkában összesúgó kollégákról és a kirekesztett munkatársról. Remélem, tetszeni fog a végeredmény! 🎨 

Kis türelmet kérek.”

    Én (erre már nem várva, pontot téve):

“Ez még jobb is, mert két lehetséges probléma terület is megjelenik, a pletykálók és az irodai romantika! Brávó!

Itt a vége, fuss el véle…:-)))

Egy jó darabig dumáltunk vele (írásban a Copilot-tal) tegnapelőtt éjszakába nyúlóan. Először magyarul (ennek volt kézzelfogható eredménye a tagnapi postom az office politics-ről), később angolul.A lenti idézőjeles válasz arra, hogy pontosan miből is dolgozik, nem egészen egyértelmű nekem. Azt érteni vélem, hogy hosszabb (vajon mi a hosszabb neki? 1, 2, 10 olda pl. a Google Books hosszú részek vannak, neki az a taktikája, hogy random kihagy random oldalakat…).

…itt tartottam ennek a postnak az írásával, amikor rájöttem, hogy megkérdezem tőle, hogy hogy is van ez…

Tegnap ezt a választ kaptam a végefelé, amire ma tovább akartam kutakodni:

“Yes, that's correct. While I can provide summaries and explanations of their works, I cannot quote lengthy verbatim excerpts from copyrighted texts. This includes works by philosophers like Immanuel Kant, Johann Gottfried Herder, Arnold Gehlen, and Pierre Bourdieu. Summarizing and discussing the key concepts and themes from these texts is within my capabilities, though.

If there are specific ideas or passages you're interested in, I can certainly help elaborate on those. Just let me know!”

Na most pont azért kérdeztem erre rá, mert előtte egy konkrét szövegrészre kérdeztem rá (Kant: Itélőerő kritikája, 77. és 78. fejezet), és mivel előtte megnéztem ezeket németül is, angolul is (Kindle formátumban megvoltak az összes művek kiadásokban), mert pont azt akartam megtudni, hogy a jövőben esetleg, ha valamit meg akarok nézni, egy részletet, ami pl. nem is elérhető, nem jobb alternatíva egy LLM-et kérdezni.

Nos, amennyire jónak találtam az előbbi post Bourdieu summary-ját, annyira általánosságokban mozgó, mondjuk Wikipedia szintű volt a konkrét Kant summary. Tévedés ne essék, a Wikipedia szint nem rossz, bár változó, de ha nüanszokra vagy kiváncsi, nem igazán kielégítő, és pont ez a lényeg, hogy az LLM-től, azt hittem, nüanszokban gazdagabb, egy más szintű válasz érkezik. Ebben csalódtam ebben az esetben (nyilván spéci az eset a témát és a konkrét LLM-et illetően…).

No, szóval most egy pár bekezdéssel előbb jeleztem, hogy tovább kérdezem erről, ez történt, ezt a nem kifejezetten egyszerű prompt-ot írtam neki:

“You told me yesterday at the end, that you cannot quote lengthy verbatim texts from copyrighted material. What does it mean hear “lengthy”. Pages, how many, 1 or 2 or how many pages you could? Could you at all reach copyrighted texts (books, papers, newspaper articles under subscription with ID/passwords) and use it to generate text/responses or you can not reach them at all, and you can know/write about them on the base of secondary, tertiary, etc. sources?”

A Copilot friss válasza meg ez volt:

“When I mentioned that I cannot quote lengthy verbatim texts from copyrighted materials, "lengthy" typically means that I cannot provide large sections of text from copyrighted works. This usually includes pages or even multiple paragraphs. Instead, I can provide brief summaries or paraphrased explanations of the content.

Regarding access to copyrighted texts, I do not have the capability to access or retrieve content from subscription-based sources, password-protected documents, or specific books and papers. My responses are based on a combination of pre-existing knowledge and publicly available information, without direct access to any protected content. I can help by explaining concepts, summarizing themes, and discussing general ideas based on secondary or tertiary sources.

If there's a specific topic or idea you're interested in, I can certainly provide a detailed summary or explanation based on the information I have. Feel free to let me know!“

No, kicsit részletezte, de továbbra sem teljesen világos, mihez fér hozzá egyáltalán, tulajdonképpen. Ugye, azt írja egy részről, hogy nem idézhet még akár több paragrafust sem (azaz hozzáfér (?!), csak nem idézhet(?!)), másrészről azt írja, hogy ezekhez nem férhet hozzá (“I do not have the capability to access or retrieve content from subscription-based sources”)…

Pedig számtalan post pl. a Linkedin-en reshare-el magazin article-et, amelyek copyright-osak, nem olvashatók el. Nem is tudom, azokat miért share-elik. Ezek szerint - persze érthető módon - ezen az LLM-ek se fognak segíteni.

Ide zárógondolatként: az igazi tudás, bölcsesség a copyrighted material-okban (könyvekben, paperekben, stb. van). Amíg az LLM-ek csak a free materialt használhatják full-ban a netről, mi a fenét várunk tőlük, hogy lehetne igazán jó minőségű az, amit kompilál?! Erről mi a véleményed?

Ehhez a posthoz kértem, hogy szerkesszen nekem egy illusztrációt. Ezt a prompt-ot adtam be neki:

“Tudnál egy egyszerű illusztrációt készíteni arról, hogy egy LLM (mondjuk Te megszemélyesítve) kvázi vakarja a fejét, mert nem tud valamire teljesen válaszolni?”

Elsőre adta azt az illusztrációt, amit felhasználtam! Többet, lehet,  nem kell aggódnom, hogy a kép, amit használok, nem stock-photo-e…:-)))

Ui.: Észrevettem már postolás után, hogy az illusztráción a könyv gerincén LLL van... miután írtam neki, hogy vagy magyarázza el, mit jelent az LLL, vagy ha hiba, javítsa ki... Azt mondja, azt nem lehet...

Első pót-tanulság: mindig újra generál. Szóval megint tanultam valamit, kis javításra nincs lehetőség, mindig újra kezdődik a menet... erre küldte ezt... 

Borzalom anyja ne hagyj el... Újra próbálkoztam, de egy új dolgot tanultam megint. 

Második pót-tanulság: Van, hogy mondja (mindjért kész a rajz), aztán nem történik semmi. Ez volt már tegnapelőtt is, de észrevettem, hogy ez rendszer-szerű, hát megkérdeztem tőle...

“Megfigyeltem, amikor nincs problémád a rajzzal, azonnal megjeleníted. Amikor valami probléma van, azt írod: “Kis türelmet kérek, hamarosan kész lesz!” Ilyenkor várok, várok, semmi. Nem egyszerűbb, ha azt mondanád ilyenkor, hogy “bocs, nem jó a prompt, részletezd, mit akarsz!” Nem fogok megsértődni…:-)))“

Erre ő önkritikusan:

“Értem, és köszönöm a visszajelzést! Igazad van, az őszinte kommunikáció mindig jobb. Néha a promptok generálásával kapcsolatban előfordulhatnak kihívások, és ilyenkor valóban jobb lenne, ha rögtön pontosítást kérnék.

Kérlek, segítsd megérteni, milyen részletekkel pontosan szeretnéd látni az illusztrációt. Egy könyv, amely megszemélyesít engem, vakarja a fejét, mert nem tud valamire teljesen válaszolni. Mit szeretnél még hozzáadni vagy hogyan változtatnád meg?

Addig is, köszönöm a türelmedet, és örömmel várom a pontosításaidat! 😊📚”

Elkezdtem pontosítani:

“Sematikus, vonalas, nem fényképszerű. Könyv, van lába, keze, elején, gerincén “LLM”, a címlapján töprengő arckifejezés, pár vonallal, a bal kezével vakarja a fejét (a könyv felső része), és kérdőjelek vannak körülötte a levegőben.”

Mire ő semmi “mindjárt”, csak kiadta ezt:

Ezt már hagytam, tudtam, a mosolyt kétellyé alakítani egyszerűen nem lehet, új menet... (kis javítás - első pót-tanulság). Hagytam, végülis, ezzel itt és most nem lőnek nyulat...:-)))

Office politics a mesterségem címere lehetne... Mindig tudtam, amit mindenki tud egyébként, hogy érvényesülni bármilyen konkrét területen, tehát a munkahelyen is sokféleképpen lehet. Mindig a nagy naívaknak (hogy ne mondjam, a nagy naíváknak...) tartottam azokat, akik azt hitték, hiszik, hogy egy szervezetben bármilyen módon érvényesülni, ahhoz elég, hogy értsek ahhoz, amit vállalok, el tudom kiváló minőségben végezni, amit rám bíznak  és kellően szorgalmas vagyok. Mindennapi tapasztalata az embereknek, hogy ez (nagyon) nem, vagy legalábbi csak néha, kivételképpen van így...

...de hogyan beszéljen róla az ember?! Eleve, mi van a gyárral, raktárral, üzemmel, laboratóriummal, a többi nem-office munkahellyel? Ez utóbbi az egyszerűbb, az office politics/irodai politika a szakirodalomban elterjedt terminus technicus, de természetesen az "office" bármilyen szervezett munkahelyet is jelent. De ezt az egészet hogyan foglalja rendszerbe az ember, vagy egyáltalán, először hogyan értse meg?!

Jó, most talán eszedbe jutnak a rokonok, sógorok, csókosok, és legyintesz, de fogsz-e nevetni vagy nem, én találtam egy koncepciót, egy keretrendszert, amibe ez az említett fenomén is játszva rendszerszerűen behelyezhető. A következő szövegben fogsz találkozni  a tőke fogalmával. Különböző tőkék vannak működésben, az egyik a szociális tőke (információ. kapcsolatok...). Ez utóbbival rendelkeznek a rokonok, sógorok, csókosok...

És nem is a szorosan vett gazdasági management témakörében találkoztam a mező-elmélettel, hanem a tudomány éteri levegőjének meglepően földhöz ragadt, nagyon is érthető, alapvető mozgatórugóinak szociológiai elemzésében. Az érdekes az, hogy ha megérted a koncepciót a tudomány működésében, azonnal beugorhat a kézenfekvő analógia bármilyen más területen is, így például a gazdasági managementben is, annyira transzparens és magától értetődő a transzformáció.

Pierre Bourdieu (1930-2002) francia szociológus mező-elméletéről van szó, amivel a múlt év vége felé találkoztam, és egyből beleszerettem. Felszereltem magam néhány könyvével, tanulmányával, és valamikor az év folyamán elő akartam jönni a farbával, de közbe jött valami. A valami ami közbejött, egy kis ismerkedés volt tegnap a Copilot-tal, és többek között eszembe jutott, hogy rákérdezzek a management, az office politics és a bourdieu-i mező elmélet kapcsolatára, konkréten, hogy hogyan lehet ez utóbbit az érzékelt nem-hasznos office politics jelenségek helyzet-elemzésére, stratégiák, taktikák kialakítására felhasználni.

A Copilot annyira konkrét, használható, és tömör választ adott, hogy elhatároztam, bármit olvasok többet Bourdieu-től (fogok, mert roppant érdekes), ennél jobb összefoglaló rittyentésére nem leszek képes. Hogy ez engem, vagy az LLM AI típusú Copilot-ot minősíti, mindenki eldönti magának. A kérdés feltevéséhez mindazonáltal jó volt tudni Bourdieu mező elméletéről, és hogy azt minden valószínűség szerint  lehet applikálni az office politics-re  is... 

Átéreztem a szinkron-tolmács helyzetét, akit azért szerződtettek, hogy egy on-line konferencia próba AI-based szinkron-tolmácsolásának back-up-ként szolgáljon. A konferencia, vagy előadás lement hiba nélkül az AI-based szinkron-tolmácsolással, és a humán szinkron-tolmács is elismerte, hogy nem tudott volna jobb lenni. 

Sőt, itt a Copilot többet tett, mint egy "szimpla" tolmácsolási feladat, megértette a kérdést (!!) és pontosan, tömören a legnagyobb lehetséges szakmaisággal megválaszolta. Ötös.

________________________________________________

A Copilot összefoglalója, azért szerepel idézőjelben és italic-kal, hogy kiemeljem, egy betűt, egy vesszőt  nem változtattam benne, sőt a formattálás is kizárólag az ő műve (a fő képet is vele generáltattam):   

“…Az "office politics", vagyis az irodai politika, olyan jelenség, amely során a munkatársak különféle stratégiákat és manipulációkat használnak a hatalom megszerzésére, a befolyás növelésére vagy a karrierjük előmozdítására. Ezek a politikai manőverek gyakran romboló hatással lehetnek a munkahelyi hatékonyságra és morálra.

Pierre Bourdieu mező elmélete nagyon hasznos eszközként szolgálhat az office politics megértésében. Nézzük, hogyan:

1. **Mező és Hatalom:** Bourdieu mezői olyan szociális területek, ahol a szereplők versengenek különböző típusú tőkéért (gazdasági, kulturális, szociális). Az irodai politika is egy ilyen mező, ahol a hatalomért és a befolyásért folyik a verseny. A vezetőknek és munkatársaknak különböző stratégiáik vannak a pozíciójuk megerősítésére és a tőkék (pl. kapcsolatok, információk) megszerzésére.

2. **Tőkék és Pozíciók:** Az office politics során a szereplők különböző típusú tőkéket használnak fel a hatalom és befolyás megszerzéséhez. A szociális tőke (kapcsolatok és hálózatok) különösen fontos lehet az irodai politika során. Bourdieu elmélete segít megérteni, hogyan használják fel ezeket a tőkéket a szereplők a mezőben elfoglalt pozíciójuk megerősítésére.

3. **Habitus és Stratégiák:** A szereplők habitusa (szokásai, attitűdjei és értékrendje) befolyásolja az office politics során alkalmazott stratégiáikat. Például, egy vezető habitusa meghatározhatja, hogy milyen típusú politikai manővereket alkalmaz, és hogyan kezeli a versengést a szervezeten belül. Bourdieu habitus elmélete rávilágít arra, hogy ezek a stratégiák mélyen gyökereznek az egyén társadalmi hátterében és tapasztalataiban.

4. **Szociális Illúzió és Legitimitás:** Az office politicsben a résztvevők elfogadják a mező szabályait és a hatalomért való versengés normáit. Ez Bourdieu szociális illúzió fogalmával magyarázható, amely szerint a szereplők a mező belső logikáját és szabályait legitimnek tekintik. Ez az illúzió fenntartja a versenyt és az ezzel járó politikai manővereket.

Az office politics tehát a hatékonyságot ronthatja, mivel a szereplők gyakran több időt és energiát fordítanak a politikai manőverekre, mint a tényleges munkára. Bourdieu mező elmélete segít megérteni ezeket a dinamikákat és stratégiákat, valamint azt, hogy hogyan alakítják a szereplők viselkedését és a munkahelyi kultúrát…”

Kin mi segít, kinek mi használ, kinek mi hasznos.

Amikor letettem a corporate lantot, egy másik fura dolog tetszett meg, ami mindig is érdekelt, de nem azzal kerestem a kenyeremet, és igazából kamaszkorom után nem is olvastam sokat az addig összehalmozott tárgyi könyvekből.

Amennyiben a vezetés, a menedzsment is végülis nagyonis emberismereten, pszichológiai érzéken, empatikusságon múlik, a menedzsment könyvek, amiket corporate világban vezetőként töltött majdnem 20 év alatt felkaptam itt-ott, pl. repülőtereken, nem érintettek igazán meg, bele-beleolvastam egyikbe-másikba, de szinte semmit nem tanultam belőlük pluszban.

Szerencsém volt, az intuícióm (INTJ vagyok az MBTI kategóriák közül, ezt is utólag tudtam meg, amikor elkezdtem coachingot, tréninget tanulni…) többnyire átsegített a nehezebb helyzeteken, nem égtem ki, coachom sose volt, pszichológusok, terapeutám se, talán a feleségem volt, aki bízott bennem, most úgy gondolom, a legnehezebb kríziseken ő segített át.

Mert persze voltak, de így távlatban szóra se érdemesek, néha bevillan egy-egy kisebb-nagyobb kudarc emléke, akkor egy pillanatra nagyon dühös tudok lenni magamra (hogy lehettem olyan hülye…), de no sokk, no trauma, no PTSD, kiégés is talán az utolsó 2 évben, olyan formában, hogy beleszartam már az egészbe. Nem ment mélyre…

Magnifique journey lett azután a coaching tréningek sorozata több éven keresztül, fantasztikus emberekkel dolgoztam együtt, tanultam tőlük, vannak coaching folyamatok, amelyekre szívesen emlékszem vissza, de világos ma már, hogy coachnak türelmetlen vagyok, Kos, ha mond valamit, inkább a tanulás, a mélyülés érdekel, a stúdium a mindennapi “robot” helyett, olyan emberekkel tudtam számukra is hasznot hozóan dolgozni, akik érdekeltek, akik elég intelligensek voltak ahhoz, hogy ne unjam meg őket. Nincs meg bennem a coachinghoz szükséges alázat.

Ha pl. a Linkedin “rövid” profilomat nézed, nincs is ott a “coach”, ami ott volt egy ideig. A coachinghoz coachee-ként sincs türelmem, tudom az elveket, sok iskolát ismerek, eszközöket, módszereket, nem tudnám “elengedni magam”…

Van még egy érvem, amiért lecseréltem a profil-szöveget. Relatíve sokat olvasok pszichológiát is, és minél többet tudok meg a végülis igazán megismerhetetlenről, a tudatalattiról, annál óvatosabb lettem, és megéreztem, hogy a legalább “ne árts” mindenek előtti szabályt milyen nehéz betartani.

Hogy tartod be, ha igazán magadat sem tudod kontrollálni?! Vak vezet világtalant?! Volt egy pont a stúdiumok alatt, amikor azt gondoltam, ez a coaching egy hályogkovácsolás valódi megalapozott pszichológiai tudás nélkül. Utána néztem, hogy lehet pszichológiai diplomát szerezni.

Kiderült, hogy még a pszichológusok/terapeuták között is (talán ott még jobban, mert több skin van a game-ben…) ádáz presztizsharc van, hogy milyen diplomával, ráépülő évekig tartó postgrad szakképzéssel ki mire jogosult. Alap pszichológiai képzéssel csak tanácsadó lehetsz, a klinikai pszichológusok az igazi császárok (bár amióta évek hosszú során át követek egy bizonyos Jordan B. Peterson-t, aki ma a világ legismertebb klinikai pszichológusa (praktizált is egyetemi professzorság mellett, amíg a praxistól a kanadai szakmai szövetség el nem tiltotta), és amivé 7-8 év alatt állt, egy nyilvánvalóan nagyon nagy hatású, ám instabil, hamis prófétává, azt gondolom, hogy semmilyen oktatási surplus nem menti meg az egyes embert attól, hogy elmenjen az esze…).

Szóval hagytam az egészet a fenébe. Különösen a transference és contertransference akadt be nálam mélyen, és intuitíve éreztem, hogy ezt hosszú távon pláne nem vagyok képes kontrollálni.

Azt hiszem, én beszélgetni szeretek és tudok, ez “a coach nem ad tanácsot”, ez egy B.S. szerintem, és kötve hiszem, hogy a coachok nagy része mindig betartja.

Szóval van itt egy komoly baggage, ami miatt én már nem vagyok coach… de ez a 15 év, ami tanulással, némi praxissal, nagyon szeretett co-tréneri szerepekben való részvétellel igazán kiváló coach-tréner kollégákkal élvezet is volt, és megtiszteltetés is.

Jaja… aki az eddigieket úgy fordítja le magának, hogy kvázi kinyírtam volna a coachingot, a coachokat, nem tévedhet nagyobbat. Kiváló coachokat, remek embereket ismertem meg ezalatt az idő alatt. Magamról beszéltem, hogy nekem miért nem smakkol, nem passzol a személyiségemhez, a működésemhez.

Tovább a pozitívumokkal… a személyesekkel is! Az a rengeteg tréning, a gyakorlati coaching folyamatok, amelyeket vezettem, fantasztikus élményeket adott, sok-sok érdekes, humoros, kreatív ember ismeretségét,  és elsősorban, egy önismereti úton vezetett végig (igazából a hatása ma is tart…), amit - ez meggyőződésem - én semmilyen más módon nem érhettem volna el.

Velem így volt, így sikerült, hogy ez a tudományosan is megalapozott önismeret (és ezáltal a mélyebb emberi motívumok professzionális megismerésén keresztül az emberek jobb, alaposabb megismerésének lehetősége…) a szokásosan aktívnak tekintett életút után következett be, nem előtte, vagy közben.

Az én alapból nagyon racionális, mérnöki gondolkodásom (az is vagyok, életem kb. 20 évét változatos formában mint gépész-technikus, majd -mérnök dolgoztam végig) végül harmóniát, kiteljesedést a személyiségprofilok tanulmányozásában és hasznosításában lelte meg.

Ezek tudományosan megalapozottak, sokkal biztosabb alapot nyújtanak az önismeretben való előrehaladásban, mint bármilyen egyéb segítő módszer. Ezek jelentik azt az archimedes-i pontot, ahonnan ki lehet indulni, ami a legjobb alap az önismeret egyenszilárdságú fejlesztéséhez. Azután jöhet a coaching, pszichológia. Ezek nélkül futóhomokra épül a segítség. Tudom, hogy ez lehet véleményes, de ez az enyém, és ebből nem engedek.

Az elmúlt év utolsó napjaiban egy érdekes összesen 2,5 órás előadás-sorozatra leltem az Audible könyvtárban “Personality tests and what they can tell us” Jaime Kurtz-tól, amely történelmi visszatekintést is ad. Ez adta az ötletet, hogy ha nem megy el közben a kedvem az egésztől, egy sorozatot indítok ezzel a post-tal, amely feltérképezi ezt a számomra olyan érdekes területet.

Ez az alapozó post az én személyes utamat mutatta be a személyiség-profilokhoz.

A személyiségprofilok fent maradnak, gazdagodnak, de nagyon alkalmasak az AI-esítésre. Nem fog ez sokat késni. A célom, ha egyáltalán van a nyomot hagyáson kívül ebben a témában, felhívni a figyelmet egy egyszerű, de nagyon hatásos & standardizált (!!) önismeret-fejlesztő eszköz-fajtára…