Hát igen… gondoltam, amit átéltem, megérdemli…
Mit mondanék magamnak, ha ketten volnánk (tudjátok, Karinthy 2 macskája…) és az egyik már megcsinálta volna a “Spirituális kisérés” kurzust, a másik meg nem és én lennék, aki már utána van és a másiknak beszámol, tanácsokat ad…:
“Nyitott szívvel, nyitott szellemmel, előítéleteidet, coaching és egyéb “szűrőidet” hagyd otthon (vagy legalábbis tegyél rá értékelhető kísérletet…) és legyél kész az útra önmagad felé. Ezen az úton a Pannonhalmi apátság elvarázsolt környezetében fantasztikus társaid és mentoraid lesznek (tudod, akkor jönnek, amikor kell és az, aki kell…).
Tudj “itt és most” lenni, tapasztald meg a csönd erejét és éld át a soha nem hallott, mesés sivatagi szent emberek apoftegmáinak (bölcseleti rövid történeteinek) a csodáját.
Bónusz a kiismerhetetlen, bódító labirintus az arborétum mélyén és a mogyorókrémes csokitortácskák a díjnyertes Viator étteremben…
Tök jó, ne hagyd ki…”
Aki kitalálta (a szöveget, nem a kurzust...), feljegyezte, és feltette erre a blogra:
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
