Hipotézis: Angela Merkel új típusú vezető... Mindenesetre nem a Thatcher-sikerformula. Hozzáteszem, Thatcher asszony nekem szintén jó példa célkitűzésben, végrehajtásban, egyenességben, egyszerűségben, bármennyire furcsán is hangozzon, szerénységben, puritanizmusban, ezekben komoly női erőforrások jelentek meg nála, de vezetni főleg - tudatosan, vagy nem tudatoson használt - férfi eszközökkel vezetett...
Frau Merkel abban is különbözik Margaret Thatchertől, hogy szerintem (amúgy távozása után is) egyre inkább belenő majd a nagy államnő szerepébe (elkezd ez a formula is élni...), és Thatcherrel szemben (aki nagyon megosztó személyiség volt egész életében) egyre elfogadottabbá fog válni azok szemében is, akik korábban idegenkedtek tőle. Ilyen értelemben szebb lesz majd az utóélete elődje, korábbi szeretett "főnöke" Helmuth Kohl utóéleténél is, akinek az utólag kiderült választási korrupciós története beszennyezte az örökségét.
Frau Merkel nem lesz a haza bölcse, mint a folyton cigarettafüstbe burkolózó, 90 éves kora felett is orákulumként funkcionáló Helmuth Schmidt... könyvet nem valószínű, hogy sokat ír majd, annál többet fognak róla...
Három nagy kancellár emelkedik ki - megint csak: szerintem - a Bundesrepublik életében: Konrad Adenauer, Willy Brandt és Helmuth Schmidt. Utóbbi kettő SPD (Szociáldemokrata Párt), az első a CDU (Keresztény-Demokrata Únió) alapítója és első elnöke. A ma 83 éves Helmuth Kohl (kancellár 1982-1998 között) 16 éves hivatali ideje és akkori reputációja alapján lehetne a CDU-s kancellár-Pantheon oszlopos tagja (például magyar szemmel a rendszerváltást segítő és a német újraegyesítést kezdeményező és végigvivő szerepéért, talán franca szemmel a Francois Mitterrand-nal való híres jó viszonyáért és ezen keresztül a valamikor nagyon ellenséges francia-német viszony további erősítéséért ezt meg is érdemli), de ha jól olvasok a "jelekben", a német közvélemény az említett korrupciós ügy miatt kiábrándult belőle, nem kapja meg azt az igazi, szívből jövő, majdnem egységes felé sugárzó, a nemzet nagyjainak "kijáró" szeretetet, amit szeretett volna.
Angela Merkel lesz a következő ékkő a CDU-kancellárok között és ez nagy dolog... Megalakult tegnap a Merkel-Kabinett III.... erről jutott az egész az eszembe...:-)))
Tehát a hipotézisem: Angela Merkel nem egyszerűen sikeres politikus, hanem az új típusú vezető egyik prototípusa... Költői kérdés: vajon egy férfi a CDU/CSU koalíció élén belement volna-e egy 8:6 arányú minisztérium elosztásba (8 minisztérium a CDU/CSU-nak és 6 az SPD-nek) a novemberi jól ismert választási eredmény alapján (CDU/CSU 33,8% és SPD 23%), amit mindenki az SPD történelmi mélypontjának, vereségeként értelmezett? Így létrejött a Merkel-Kabinett I. után a második (CDU/CSU-SDP) nagy-koalíció, ami azért is példa nélküli, mert az első akkora nagy siker az SPD-nek nem volt... a "híres" Merkel-Gerhard Schröder vezette nagy-koalíció után Merkel sima rajt-cél győzelmet aratott és a Merkel-Kabinett II. "tiszta" CDU/CSU kormányzást hozott... Merkel asszony nagy játékos, ez nyilvánvaló...:-)))
Amúgy most nézem, a képen 10-en vannak, miközben 6+8=14 (csak a kukacoskodóknak, amilyen én is tudok...). A cikkben fel van sorolva mind a 14 miniszter, plusz mutatja Merkelt (az új "Kabinett Merkel III."...). Van még itt egy érdekesség: 5 nő... (Merkellel együtt, azaz 15-ből)... az egyharmad: 33,333... %...:-))) Női "kvótának" nem rossz, ugye?
Angela Merkelnél nem kell jobb célpont a német politikai kabarénak (ugyanúgy megsiratják majd a németek, mint a franciák megsiratták Sarkozyt...). Könnyű utánozni beszédstílusát, kicsit szögletes és viszonylag szegényes gesztus-kultúráját... Van olyan férfi kabarettista, aki rendszerint be is öltözik Merkelnek (haj, hang, gesztus, ami gut und kader...), de egy-egy gesztusával egy pillanat alatt behozható minden beöltözés nélkül is, és élnek is vele gazdagon... hosszú ideig meg voltam győződve én is, aki a német politikáról elsősorban a német kabaréból értesülök, hogy itt a semmi van ügyesen feltupírozva... és most valamit megéreztem...
A menedzsment-irodalom egy sláger-témája, hogy a női vezetők elférfiasodnak és férfi eszközökkel kénytelenek "harcolni" a férfiak által uralt színpadon, ahová nyilvánvalóan csak valamilyen véletlen alapján kerültek, és nem tudják az igazi női bölcsességükkel gazdagítani az eszköztárat...
Nem tudom a tuttit, csak hangosan gondolkozom... mi lenne, ha megpróbálnánk a Merkel-jelenséget ebben a fénytörésben megvizsgálni? Mi van, ha itt megjelenik egy új paradigma, ahol se az ideológia, se a hatalmi mohóság "nem játszik", hanem megjelenik a női pragmatizmus... ami nem tudja (nem is akarja esetleg...) feltétlenül pontosan meghatározni se az eszközöket, se a végcélt, hanem igazi női pragmatizmussal figyel, elemez, és mindig csak a következő lépést akarja pontosan belőni... (ezt szebben is lehet: a hermeneutikai alapon álló vezetés...)... Mondjuk fontos, hogy mik a motivációk...
Az új lakótelep zöldjén keresztül nem határozzák meg előre az utakat (ha nem akarnak kétszer dolgozni), hanem megvárják, hogy a lakók milyen leghasznosabb trajektóriákat/utakat járnak be, hol tapossák le legjobban a füvet, és ezeket a nyomvonalakat használják mondjuk egy évvel a lakótelep átadása után, hogy az utakat meghatározzák a gyepen keresztül...
