Vezetői coaching

Gondoltam, ezt elmesélem már. Gyakorlatilag kétszer megnéztem…:-))) Életemben először... Ki tudja, a nagy felhajtás, Taylor Swift & Travis Kelce... Tegnap éjjel belealudtam 3/4 4-kor hajnalban, ma mégegyszer megnéztem, gondoltam, elmesélem az élményt, legközelebb hátha lesz köztetek is valaki, aki nem bírja ki, és megnézi…

Akartam köré kerekíteni többet, de legyen elég ennyi. A baseball és az amerikai football azért kezdett az utóbbi időben érdekelni, mert kultúrális fenomenonok. A kontextushoz hozzá tartozik, pl. metaforákban megjelenik. A baseball az alap dolgokon kívül még mindig rejtély lényegében, de az amerikai football a maga nyersességében lenyűgöző. Hatalmas kigyúrt palik beöltözve majdnem űrhajósnak egy labdát próbálnak áttoszogatni az ellenfél alapvonalán.

That’s it. És közben nem alattomosan gyötrik egymást, mint az európai gyökerűben, hanem szembe babám, ha szeretsz. A világ legegyszerűbb és legizgalmasabb sportja, ezt nekem a tegnapi Super Bowl bebizonyította. Jövőre is megnézem, legalább ezt…:-)))

Csak a Super Bowl ügyben voltam szűz... Tavaly belenéztem egy-két találkozóba, olvastam is egy kicsit róla, hogy az alapokat értsem, de nem szippantott be egyáltalán... hogy olyan primitív, nem nekem való - gondoltam... tegnapig...:-))) Mondjuk primitívnek primitív, de micsoda erő van benne! Mondjuk az, hogy primitív, megmagyarázza, miért kedvelik annyira... nem kell minden kis szarságot érteni, majd az umpire-ek elintézik... 

Elsőre hasonlít a tenisz grand slam-ekhez. Csak ott időben nyitott végű. Az győz, aki max 5 set-ben az utolsó pontot megnyeri. Itt 4x15 perc, de 4+ óráig eltart. Minden csapatnak van egy támadó és védő csapatrésze, amelyek váltakozva cserélik egymást a pályán. Hogy egy csapat meddig támadhat, annak komplikált szabályai vannak, de vagy elvéti, vagy pontot szerez, csere.

Mind a két játékban, ha a felvételből minden szünetet kivágnak, nem marad sok. A teniszből is meg az amerikai futballból is 10-30 perces videó összefoglalókat raknak már össze rendszeresen a youtube-on, amiben azok az akciók, pontok vannak benne, amelyekben történik valami. A boring ütésváltások, drive-ok, ahol egy yard-ot se jutnak előre, kimaradnak. Az amerikai futball nettó 1 órás, tehát ha minden “óra megy” pillanatot összevágnának, az összefoglaló pont 60 perces lehetne, de nem nagyon készül 30 percnél hosszabb. A tenisznél, mivel nincs mért idő, még az 5-set-eseket is max 15 percben össze tudják foglalni.

De hol van az az igazi izgalom (vagy a kiváncsiság, hogy mi lesz, ha különösebben nem vagy fan…) hőfokától, ha élőben egyidejüleg nézed, izgulod végig… a 49ers 10:3-mal fordultak a félidőben (hogy egy Usher nevű nyilván, aki ismeri, annak nagy sztár lenyomja a show-ját… a magyar felvezető műsorvezetői mondták, onnan tudom, hogy ő már tavalyi hó, akkor ezt megúsztam… egyébként ahhoz képest jól tartja magát…:-))), a 3. negyed már a Kansas City Chiefs vezetett 13:10-re, és mivel ekkor,  fordvalamikor hajnalban 3/4 4 körül elaludtam a fotelban, és egy óra múlva felébredtem, már vége lett, végülis ma néztem meg részben az egészet újra, és a végét, amit átaludtam.

A nettó 60 perces mérkőzés 58. percében még 16:16 volt (időlegesen egy touchdown-nal a 10:13-at a javára fordított a San Francisco 49ers 16:13-ra…). A 2 maradék percen belül Moody egy magabiztos field goalt rúgott 53 yardról, ezzel a 49ers 19:16-ra vezettek… 9 sec volt még hátra… azután visszajavították 10-re. Már csak 3 sec maradt, amikor egy field góllal a K.C. Chiefs kiegyenlített: 19:19…

A ritka eset következett: hosszabbítás…

9. percben megint 22:19 a SanFrancisco 49ers vezet field góllal. 3:47 perc van hátra… (ha ebben a támadó drive-ban nem egyenlít ki minimum a Kansas City Chiefs, akkor vége a meccsnek, a San Francisco 49ers győzelmével… ha sikerülne egy 6 pontos touchdown, akkor nyer a Kansas City Chiefs). Ha még döntetlen, újabb 15 perces hosszabbítások, addig, amíg valamelyik csapat vezetésre tesz szert és az egy plusz drive-ban a másik csapat erre nem tud válaszolni…

Sikerült, 25:22-re győztek… 3 sec volt hátra az első 15 perc hosszabbításból, nem volt idő lehetséges válaszra… A Kansas City Chiefs megvédte a Super Bowl győzelmét.

Az 59. Super Bowl esélyese nem az utolsó 5-ből 3-at nyert Kansas City Chiefs volt, hanem a San Francisco 49ers. Az évenként megrendezendő eseményen a két 16-16 csapatot versenyeztető “Konfencia”, a National American Conference és az American Football Conference győztesei mérkőznek meg egymással. A két “konferenciát” a National Football League (az NFL) szervezet foglalja keretbe.

Előirat: tegnap este kialakult a Linkedin-re kitett post alatt egy érdekes beszélgetés, aminek hatására jónak láttam ezt az “előiratot” beilleszteni ide.

Google - a kognitív disszonancia fajtái - lehető legtömörebben:

- trying to justify or rationalize a decision (+vélemény - SZM) you’ve made or action you have taken (no, erről a típusról szól a post, gondolataimban a politika, a szekták, és a konteók - hogy kvázi menthetetlenek, mert tudat alatti szinten beálltak)

- Feeling embarrased or ashamed about something you’ve done and trying to hide your actions from other people

- Experiencing guilt or regret about something you’ve done in the past 

- Doing things because of social pressure or a FOMO even if it wasn’t something you wanted to (ennek egyike a postban említett, amikor nem tud róla, a másik a “journey to Abilene” effect, ide hosszú, el tudom mondani máshol).

Eddig a pótlólagos beszúrás, innen az eredeti post:

Fél-, negyed-, háromnegyed-igazságokkal élünk, én is, mindenki. Szükségszerűen korlátozott az információ feldolgozási képességünk, még ha a hozzáférésünk minden határon túl kiszélesedett. De végülis mi nem vagyunk LLM-ek...:-)))

Mondok 2 példát. Ha most egy reggel úgy ébrednék, hogy a Föld mégis inkább lapos, elkezdenék keresni társakat, hamar egy nagy. összetartó közegben találnám magam, az új hús mindig érdekes, kérdezgetnének, válaszolgatnának, és csak szívnám magamba azt a sok "tudást", ami összegyűlt, és közben szeretve érezném magam, emberek között, akiket érdekel a véleményem (amíg a Föld lapos...), akiknek a hátamat neki támaszthatom, hisz egy ostromlott vár vagyunk... Egy idő után annyira beleélném magam, hogy megszűnne, ha volna is eleinte kis nyomokban kognitív disszonancia, és ez az egész az én világommá válna… (az utolsó mondat is utólag került ide…)

Vagy itt van a várható (?) klíma katasztrófa. Én régen együtt hajladozok a "párttal", a mainstream-mel, aki a tudósok majdnem teljes konszenszusával megtámogatva, könyveket veszek, videókat nézek, Jean-Marc Jancovici fan vagyok, notamment, hogy (1) a nagyjából az üvegház hatás miatti válság, a veszélyes klíma melegedés nagy részben a nagyságrendekkel megnövekedett emberi tevékenység exogén szennyező hatásának a következménye és (2) ez belátható időn, évtizedeken belül meghatározóan negatívan fog hatni az emberiség életkörülményeire és (3) már majdnem későn van cselekedni nem hogy a válság megakadályozására, de mitigálására is, és (4) az emberiség dumál, vitatkozik, de semmit nem csinál lényegében.

Az utóbbi napokban léket kapott ez a hajó, nem végzeteset, de mindenesetre tör be rajta a víz. Olyan értékelendő információkhoz lehet jutni nem válságtagadóktól, hanem tudósoktól, akik érdekeseket mondanak. Fontos, hogy nem negligálják az eddigi kutatásokat, sőt a prognózisokat sem, csak azt vizsgálják, hogy az eleve nagy bizonytalansággal, hibahatárral járó modelleknek vajon miért csak a a legpesszimistább verziói kapnak nyilvánosságot, és egyáltalán a modellépítés bizonytalansága is mint ha túlságosan a szőnyeg alá lenne söpörve.

És mivel itt meteorológiai, légkörre vonatkozó hosszú távú előrejelzésekről van szó, tehát nagyon nagy rendszerek, sok tényezőtől függő viselkedését kell megsaccolni, nos, a bizonyosság  kijelentése, hogy valami így és így lesz, és nem másként, nos, merész dolog. Várakozó, ha tetszik klíma-agnosztikus álláspontra helyezkedtem, de az előző bekezdés  4 pontját továbbra is érvényesnek tartom, de több kérdőjellel a modellek megbízhatósága iránt, mint eredetileg. Kognitív disszonanciának nyoma sincs. Nem tudom megítélni, merre fog ez menni, de együtt tudok élni ezzel, nem kell mindenáron letennem  a voksot valamelyik szélsőséges álláspont mellett, hogy ne legyen vihar a lelkemben. Nincs vihar...:-))) 

Vissza a kognitív disszonanciához, szerintem amióta tudunk róla, megnyugtató. Aki nem azt mondja, mint mi valamiről, annak nyilván kognitív disszonanciának kell lennie, mert értelemszerűen nekünk van igazunk és kizárt, hogy ezt ő is ne tudná mélyen belül, de valamilyen érdeke miatt (mindegy is, mi miatt...) azt nem mondhatja és ezért a nyilvánvaló gap miatt, ami aközött van, amit képvisel és amit mélyen ő is igaznak tud, a gap-tól függően kis, vagy óriási kognitív disszonanciát, állandó akár kibírhatatlan stresszt kell (!!) éreznie.... Q.E.D. ...wait, NO!

Több kísérletet végeztek, az agyműködés megfigyelésével együtt bizonyos feladatok megoldásának demonstrálásával. Különböző méretű egyenes szakaszokat/vonalakat (1951-56, Solomon Asch) mutattak a kisérleti alanyoknak, meg kellett mondaniuk, melyik hosszabb, melyik rövidebb. Gyakorlatilag a mérési hibának megfelelően 5% nem tudta a helyes választ, 95% a könnyű feladatot jól oldotta meg. Azután az egyetemista alanyok csoportjába olyan betanított színészeket építettek be, akik egyöntetűen, határozottan rávágták a rossz választ. Ez oly mértékben megzavarta a csoportot. hogy a helyesen válaszoló egyetemisták aránya 25%-ra (!?!) csökkent.

2005-ben Gregor Bens elhatározta, hogy reprodukálja Asch kísérleteit, de olyan kísérleti set-up-ban 32 önkéntesnek (19-41 év közötti férfiakat és nőket) azt kellett eldöntenie, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő 2 db 3D-ben mutatott tárgyból az első elforgatható-e úgy, hogy fedésbe kerüljön a másikkal. Az önkéntesek agyáról fMRI segítségével pillanatfelvételek készültek minden olyan alkalommal, amikor azok egyetértettek a csoport döntéssel, vagy épp ellenszegültek annak.

Az eredmények megerősítették Asch eredményeit. Amikor a feladatot egyedül végezték el, a helytelen válasz 13,8%-nyi volt, amikor csoportban a beépített agent-ekkel megzavarva, 41%-ban egyetértettek a helytelen csoport véleménnyel.

Mit mutatott a felvétel az egyik és a másik esetben? Amikor egyedül voltak, az agyi aktivitások a következő területeken mutatkoztak: tarkólebenyt és fali lebenyt magában foglaló , látásért és téri észlelésért felelős agyterületek hálózatában és a tudatos döntéshozatalért felelős frontális lebenyben.

A "konformisták", akik bedőltek az agents provocateur-öknek, és érzékelhetőn felfüggesztették a saját kritikai gondolkodási/döntési funkciójukat, ez az agyműködésben is  kimutatható volt. A döntéshozatalért felelős frontális lebenyükben kisebb, az észlelésért felelős agyterületeiken meg nagyobb aktivitást mutattak. Más szóval a csoportnyomás nem csupán kellemetlen (tehát kerülendő), de amellett ténylegesen meg is változtathatja, hogyan látunk egy problémát. Az emberi szervezet megoldja, nem fogjuk érezni a kognitív disszonanciát, kár meggyőzésre törekedni a fanatikusoknál különösen, másként van huzalozva az agyuk (egyébként a saját mániáinkkal ugyanígy lehetünk, nincs menekvés...:-))) Na ez most tényleg Q.E.D...:-)))

Teljesítmény - A menedzsment próbája

A teljesítmény, nem pedig a tudás a menedzsment próbája és végső célja

A menedzsment legfőbb próbája a teljesítmény. Más szóval a menedzsment sokkal inkább gyakorlat, mint tudomány, vagy szakma, noha mindkettő elemeit tartalmazza. Gazdasági és társadalmi szempontból mi sem lenne károsabb, mintha megkísérelnénk a vállalatvezetést szakmai engedéllyel, vagy szakirányú végzettségű emberekre korlátozni. Mert épp az ellenkezőjéről van szó: a jó menedzsment azzal mérhető, hogy a munkatársak számára biztosítottak-e a körülmények biztosítása a feladataik teljesítéséhez. A menedzsment tudományos vagy szakmai jellegének megerősítésére tett minden kísérlet a zavaró tényezők, az üzleti élet kiszámíthatatlanságának - kockázatok, hullámhegyek és - völgyek, költséges verseny, érthetetlen fogyasztói döntések - kiiktatására törekvő próbálkozásokhoz vezethet, ami végső soron a gazdasági szabadságot és a gazdasági növekedési képességet veszélyezteti.

TEENDŐ: Milyen vezetői gyakorlattal értünk el jó eredményt? Vezetői gyakorlatunkból mit kéne elhagyni?

Forrás: The Practice of Management (1954) - Ez a klasszikus mű az első olyan könyv, amelyik a menedzsmentet gyakorlatként ls diszciplinaként határozza meg, és ezzel Drucker megteremti a modern menedzsment tudományát. Évszázadok (évezredek?! - SZM) óta létezik a menedzsment a gyakorlatban, de ez a kötet volt az első, amelyik rendszerbe foglalva tanulható és tanítható tudományként határozza meg. E könyv a hatékonyságukon és termelékenységükön javítani akaró menedzserek számára nyújt szisztematikus segédeszközt. Bemutatja a célorientált vezetést, mint menedzserfilozófiát, amely integrálni képes a vállalat, valamint a vezetők és a szervezet munkájában közreműködők érdekeit. 

___________________________________

A menedzsment és a szabad művészetek

A menedzsment nem más, mint szabad művészet

A menedzsment nem más, mint amit hagyományosan szabad művészetnek neveztek: szabad, mert a tudás alapjaival, önismerettel, bölcseletekkel és a vezetéssel foglalkozik; művészet, mert gyakorolható és alkalmazható is egyben. A menedzserek rengeteget merítenek a humán és a társadalomtudományok (pszichológia, filozófia, közgazdaságtan, történelem), a természettudományok és az etika területén felhalmozott ismeretekből és megállapításokból. Ezt a tudást azonban  hatékonyság és eredményesség szolgálatába kell állítaniuk, azaz betegek gyógyítására, fiatalok oktatására, hídépítésre, felhasználóbarát számítógépprogramok fejlesztésére és eladására kell mozgósítaniuk.

TEENDŐ: Mely humán vagy társadalomtudományi területen szeretnénk leginkább továbbképezni magunkat? Még ma tervezzük el!

Forrás: The New Realities (1989) - A kötet a "következő évszázadról" szól. Alaptézise szerint a "következő évszázad" már beköszöntött. Drucker ebben a művében a "társadalmi szuperstruktúráról" ír: politikáról és kormányzásról, társadalomról, gazdaságról és gazdaságtanról, társadalmi szervezetekről éa z új tudásalapú társadalomról. Megvizsgálja a kormányok korlátait és a vezetői "karizma" veszélyeit. A jövő szervezeteit tudásalapúként hatáőrozza meg.