HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

június 2014
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Friss topikok

Linkblog

Még hogy nem lehet ugyanabba belelépni…

isocrates_coaching 2014.06.30. 19:54

Marai Ulysses.jpg"...Az elmúlt két évtizedben a Nyugat adórendszere mindenütt, különösen Angliában és Amerikában mélyreható változáson esett át. A progresszív jövedelmi és örökösödési adó ez államokban olyan mérvű, amely a tőkespekuláció közösségellenes terveit eleve megaladályozza..." 

Márai Sándor Ulysses álnéven minden vasárnap délben tizenhárom óra tizenöt perckor mondja el a Szabad Magyarország Rádiójának (mi Szabad Európának hívtuk egyszerüsítve) a "Vasárnapi krónika" című műsorában... ez 1952. július 20-ánhangzott el, kb. 62 éve...

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Mindennapi mítoszaink: nem-verbális kommunikáció...

isocrates_coaching 2014.06.28. 06:51

 

Mehrabian.jpg

 

"Bármilyen kommunikációs helyzetben hatását tekintve a ható tényezők a következőek:

-    7%-ban a jelentés, amit mondunk,

-    38%-ban a hang jellemzői és

-    55%-ban a (testi) metakommunikáció..."
 

Hallottatok már erről? Hogy ilyen arányban hatnak ránk egy közlésből a közlés különböző csatornái? 

Ez egy nagyon széleskörben idézett kísérleti eredmény, amit főleg annak hangsúlyozására használnak, hogy a tartalom, a jelentés csak 7%-ért "felelős", a többit a hang, meg az egyéb metakommunikációs elemek (minika, testtartás, gesztikuláció) hordozzák... 

Amikor legközelebb erről hallasz, netán beépíted valamilyen prezentációdba, tréningedbe, hasznos lehet tudni, honnan származik, mi a valamennyire érvényesnek tekinthető jellemző hatóköre. 

A dolog Albert Mehrabian Iránban született örmény származású, Amerikában élő, a UCLA egyetem tiszteletbeli pszichológus professzorának 1967-es kutatási anyagából származik. Kifejezetten érzelmet kifejező (szeretem, nem szeretem dimenziókat kifejező, mint a dear(kedves), terrible (szörnyű)) egyes SZAVAK-ra adott reakciókat vizsgálták és a kapott híres-hírhedt számsort  két kísérleti helyzet eredményeiből szintetizálták. 

Az első kísérletben a (szemantikus) jelentés és a hangsúly hatását vetették egybe (ezeknél az érzelmet kifejező szavaknál a hangsúly hatása sokkal lényegesebb volt), a másodikban az arckifejezés és a hangsúly hatását elemezték. Erre 3:2-es arány jött ki az arckifejezés erősebb hatását mutatva. Mehrabian azután ennek a két kísérletnek az eredményeit kombinálta, és így jött ki a 7:38:55-ös arány. 

Nem gondolom, hogy a 47 évvel lenne "baj", ami azóta eltelt (ebben a human sapiens talán nem mutat akkora változást azóta, mint sok más dologban…), de az, hogy mire vonatkozott (főleg ahhoz képest, hogy mi minden helyzetre, kvázi minden kommunikációs helyzetre rá próbálják húzni), fontos lehet észben tartani. 

Innen származik az infó: http://en.m.wikipedia.org/wiki/Albert_Mehrabian (amúgy pedig Gerlei Béla hívta fel erre a figyelmemet). 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Nálad mi a sorrend, elgondolkoztál már rajta ? Akarsz ?

isocrates_coaching 2014.06.22. 09:34

Tatiosz.jpgPlatón megkérdezte tanítványaoitól, mi a három legfőbb dolog, amire az életben szükségünk van. Lalimonasz ezt válaszolta :

-       Az élelem, a fegyver és a szeretet.

-       Ha valamelyiktől meg kellene válnod, melyiket hagynád el ? – Kérdezte tőle Platón.

-       A fegyvereket.

-       És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el ?

-       Az élelmet – válaszolta Kalimonasz. Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk, de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük, élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyikből hiányzik a szeretet ? 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

"Parkinson törvénye" időszerűbb, mint valaha...

isocrates_coaching 2014.06.18. 19:01

Parkinson 2.jpg

Cecile Northcote Parkinson neves történész, egyetemi tanár, a politikai tudományok  ismert tudósa, az angolszász  hivatali apparátus tapasztalt ismerője (több vezető állásban szerzett gazdag ismereteket), de elsősorban kitűnő megfigyelő és nagyszerű humorista. Magyarországon először 1965-ben jelent meg az első általa jegyzett könyv, a "Parkinson törvénye vagy az Érvényesülés Iskolája", amelyet kettő másik követett.

Evergreen darab... talán egy részletet idézek, amely a jelenlegi érdeklődési és foglalkozási körömet érinti keményen szatirikus és talán mondható, hogy elég találó módon, nézzük a részletet. A részlet az egyébként is eszméletlenül vicces  "A szűkebb lista vagy a Kiválasztás Elvei" fejezetből származik. Tudjunk nevetni magunkon, elég fontos...

„Az intelligencia-vizsgálatnak az a hibája, hogy a legjobb jegyeket azok kapják, akik a későbbiek során gyakorlatilag írástudatlannak bizonyulnak. A jelöltek annyi időt töltenek el az intelligencia-vizsgára való felkészüléssel, hogy másra alig jut idejük. A pszichológiai beszélgetés mai, fejlett formája a meghívásos istenítélet. A jelöltek egy kellemes hétvégét töltenek el szakértői megfigyelés alatt. Ha valamelyikük megbotlik a lábtörlőben és azt mondja: „A fene egye meg!” a háttérben ólálkodó szakértők előrántják a jegyzetfüzetüket és bejegyzik: „gyenge fizikai koordináció” és „önfegyelem hiánya”. Felesleges volna ezt a módszert részletesen leírni, de eredményei itt vannak körülöttünk mindenfelé és nagyon siralmasak. Azok, akik megfelelnek az ilyen vizsgáztatók előtt, rendszerint óvatosak és gyanakvó hajlandóságúak, pedánsak és szőrszálhasogatók, keveset beszélnek és semmit se csinálnak...”

teveatufokan@gmail.com 

Szólj hozzá!

Instructive words on ICF competencies - on the track of a forum...

isocrates_coaching 2014.06.16. 14:39

Logo.pngThe other day “en jetant un coup d”oeil” into one of my favorite forum-generating LinkedIn group, I’ve found a forum topic (started by Marianna Lead, MCC (Master Certified Coach), PhD, Provider of ICF-Approved Coach Training & Mentoring @ Goal Imagery Institute, ICF Credentialing Examination Assessor, Top Contributor (to the LinkedIn group’s work and who BTW (very) often start a brand new topic…). Voilà, the topic: 

“For me, it was "direct communication". It's ironic because I'm a pretty direct person. However, it was tricky to learn how to say everything I wanted to say in a "coaching way". What about you? What do you think of direct communication in coaching? Any examples?” 

I have found this brilliant  (very rarely spoken about...) and my first contribution to it was as follows:

 “That one is really excellent...:-))) Interesting, I have lot of times the same feeling... in a way, coaching is a special conversation... thinking... perhaps direct communication is rather relatively rich in I-message context while in coaching I-messages are rare (though not inexistants...)...” 

To which Marianna answered: 

“Yes, totally, it's about retraining yourself to say "It sounds as though...", etc. And getting used to it! Or, for instance, when you really want to ask, "So, if this and that is not working, why do you bother?", to ask instead in a "coaching" way, "So, in hearing what you just shared, what is your commitment to X?" And so on... In other words, to keep "translating" into coaching language what you are thinking, and eventually it becomes a habit and you don't have to think about it so much. Literally, just like learning to speak a new language. LOL”


Then “came” to the topic Marion (Anschel) Franklin MS, MCC, BCC, Professional Coach Training, Mentor, Life Coach http://www.lifecoachinggroup.com and wrote this  (and that’s why I have written this blogpost because it’s a very instructive summarized format about the main obstacle in front of the beginner – and not only the brand new beginner – coach)…   and all these in the context of the ICF competencies:                 

Marion (Anschel) Franklin.jpg

                                                                                                                                                                                          “In my experience, coaches have a hard time with so many of the competencies - each for different reasons. 



Establishing the agreement - it often sounds too contrived and forced and part of a formula. It often has such emphasis too early in the conversation before any exploration. 



Coaching Presence - literally missing important clues and most importantly getting sucked into the story. Or following the client but getting trapped/seduced by the story or the other person in the story. 

Active Listening - Often not reflecting or providing context for questions based on what's been said. Often wanting irrelevant details vs. understanding who the client is. 

Powerful Questioning - Again, no context for questions and often closed questions or informational questions that don't force the client to think. 

Direct Communication - not knowing HOW to deliver the message without diluting it. (The secret is in softening the delivery but not changing the literal message.) 

 

Creating awareness – is not just about having the client realize something or gain a new perspecive. Coaches believe that by the client getting what they initially asked for that awareness has been created to the fullest extent. Creating awareness, if done masterfully, happens throughout the conversation and teh wawareness is related to their whole life – not to be specific situation. The awareness is about who they are as a person 

Designing Actions - Usually part of the coach's formula vs. getting deeper into the conversation and the actions showing up automatically from the client. 



Managing Progress and Accountability - totally bastardized with a need to be the point person or to keep tabs on the client's progress vs. helping to create a supportive environment.” 

What I added as a comment is (1) the admiration, (2) one more turn…:-))) 

“I agree with Marion and admire her summary... for a certain time I thought that I can "switch" between the "states" (I actually used to say: "I can switch off my ego-state button..."...:-)))... well, it seemed to be a good idea for a certain time but then I realized that I should also live it... that's it... it is more than "...to sound natural", it is to be natural... (like Rogers said in the On becoming a person...)” 
 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

Ezért...

isocrates_coaching 2014.06.14. 15:44

Flying birds.jpgKicsit talányosnak találják, kiváncsian kérdezik meg néha, ha új emberrel találkozom, hogy miért kezdtem bele a támogató szakmába... 

Utóbbi néhány hónapban a céges megkeresések mellett találkoztam néhány magánmegkereséssel is. Olyanoktól, akik jó helyen dolgoznak, szeretnek is ott dolgozni, szeretik  a munkájukat, és többet akarnak elérni... Azt gondolják, az üzleti edző, a coach hasznos lehet számukra...

És ők biztosan nem költségként, hanem befektetésként tekintenek a saját fejlesztésükre szánt forintokra... az okos befektetés ezen a területen is sokszoros hasznot hozhat... és a  saját magunkba való befektetésnek a triviális, kitűzött célhez közelebb kerülésen, a cél elérésén túl pozitív mellékhatásai is vannak: kisebb stressz, nagyobb határozottság, önbizalom, jobb időkihasználtság, kevesebb "zűr" az ember körül (kevesebbet kelt és a tűréshatára magasabb lesz), ennyi általános jut előszörre az eszembe, azután esetről esetre lehetnek egyéb speciális pozitív szinergiák is...

Ilyen vagy olyan okból, talán büszkeségből, talán nem akarják kiadni, hogy ők még ilyesmihez is fordulnak, talán taktikai, talán stratégiai okokból nem a szervezeten keresztül, a szervezet által finanszírozva szeretnének coaching támogatást kapni. Saját maguk akarják finanszírozni a folyamatot. 

Talán hallottak erről az ismerőseiktől (de ők részei a „rendszerüknek”, velük nem szeretnének dolgozni). Ki akarják egészíteni az eszköztárukat, ki akarják próbálni, hogy mennyire hasznos. Nők, akik mernek támogatást kérni. Nem minden nő, és talán nem minden férfi szeret kérni... hiszen egy szinten túl már „mindent tudunk”, nem? ...és meg is oldjuk... magunk... 

Talán az is benne van, hogy ha a szervezet fizeti, akkor el illik mondani  (bevonódik a főnökség, a HR), hogy tulajdonképpen miért is szeretnék ezt, mi az, amiben fejlődni szeretnének és ők ezt – egyelőre – meg akarják tartani maguknak... 

Végülis nem kutatom az okokat, a coach – legalábbis ahogy én ezt felfogom – nem kutatja az okokat, az (a fáma szerint...) a pszichológus dolga. 

Közbevetés: amúgy nincs azzal semmi baj, amikor bevonódik a HR, az elmúlt időben számtalan inspiráló, magasan képzett, odafigyelő, stratégiai gondolkodású HR-vezetővel és munkatárssal ismerkedtem meg, akik nagyon jó gazdái a fejlesztésnek és komoly, igazi stratégiai partnerei a szervezeti vezetésnek. Az kár, hogy ahogy egyre fejlődnek stratégiailag a HR-esek, belső szervezetfejlesztők, úgy csökken a finanszírozásuk, az igazi hasznos fejlesztési terveik volumenének növeledésével fordítottan látszik arányosnak lenni a szervezeti budgetek finanszírozási forrásainak volumene. 

De vissza azokhoz a „fecskékhez”, akik már karrierjük egyharmadánál, derekán vannak, nem „futottak még”, „tudnak már valamit”, és mégis úgy gondolják, hogy érdemes saját forrást is áldozni a kompetenciáik fejlesztésére, kibontására... persze, ez lehet formális iskolarendszerű oktatás, tréning is, meg persze személyes üzleti vagy executive coaching is. 

Egy ilyen hölgytől kaptam ma meg a visszajelzést 3-üléses coaching-folyamatunk után, és azt hiszem, ezért váltottam erre három és fél éve: 

"Miklósban egy nyitott, figyelmes és megbízható embert ismertem meg. Beszélgetéseink inspiráltak, megerősítettek, és segítettek abban, hogy felismerjem a saját lehetőségeimet. Abban már eredetileg is biztos voltam, hogy hasznos lesz vele dolgozni. Aztán rájöttem, hogy még kellemes is. Köszönöm!  jogtanácsos, biztosító" 

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása