Van olyan érzésed néha, hogy csak beszélsz, beszélsz, de minek? Bánhidi Brigi talált egy jó kis videót erről a dologról ma a Facebookon, ha sikerül belinkelni, és ott is marad, ahová tették, amikor éppen ezt olvasod (http://sco.lt/88goef), azt is megnézhetitek és mivel TED-es, lehet hogy valahogy fordítást is lehet hozzá szerezni (technikai megjegyzés: azokat az angol szavakat, amelyeket a videóban is látsz leírva is, megtartottam, de le is fordítottam őket).
Mindenesetre én idehevenyésztem a lényeget az egészből, kvázi “gyorsírással”, hogy “meglegyen” (tudjátok: a “take away…”).
Szóval néha/mindig (tessék kiválasztani a vonatkozót…) azistennek se figyelnek ránk, pedig úgy szeretnénk… miért is?
Mert amit csinálunk, az valamelyik ezek közül, esetleg egy egyveleg (Thomas Gordon módszer szerint azt mondanám: “közléssorompó”…):
- Gossip - pletykálás
- Judging - Kritizálás
- Negativity - Negativitás
- Complaining - Panaszkodás (uk?!)
- Excuses - Kifogások
- Lying - Hazugság
- Dogmatism – Dogmatizmus (csak azt nyomom, amit én gondolok)
Hey, itt álljunk meg egy pillanatra… Nálad melyikek tudnak behuppanni? Nálam az első és a második esélyes, de már dolgozom rajtuk… és Neked? Te is dolgozol már rajtuk? Vagy most fogsz csak megvilágosodni? Vagy nem is érdekel az egész? (Ez utóbbit valahogy nem hiszem… tudod miért? Mert amit én írok hévből, tempóban, flow-ban, azt másnak megérteni, ahhoz itt-ott erőfeszítést kell tenni… aki idáig eljutott (egyáltalán, ezt a blogot ez első látogatás után újra meglátogatja…), az azért már tart valahol… például szeret befektetni energiát ilyesmi (ennek) a megértésébe, mert néha volt az az érzése, hogy érdemes…)
Vissza a főtémához… szóval hogy miért nem értenek meg, nem figyelnek ránk, ha nem… Ha ez történik, most fogódz meg, az a sok baromi fontos dolog, amit elmondasz, végülis a többieknek, a másiknak nagyrészt rossz akusztikájú zaj lesz, nem figyel rád/ránk, jószerivel annyit jegyez meg az egészből, hogy unalmas, netán kellemetlen, kerülnivaló ember(ek) vagy(-unk).
Ehelyett, ha megtanulunk (vagy "csak" odafigyelünk arra, hogy…) hatékonyan beszélni, és egymásra tudatosan figyelni (mert már érdemes...), ha tudatosan kommunikálunk és figyelünk egymásra (tartalmilag kerüljük a fenti “közléssorompókat”), milyen világ is lenne az? Netán még a környezetet is úgy alakítanánk, amiben ez zajlik, ahol az igazi megértése egymásnak a norma... Na, ötlet?
Nem tudok elszakadni ebben az összefüggésben attól a számomra nagyon erősen metafórikus történettől, ami "már a régi görögök is"-sel kezdődött (nem írom hol, mert fogalmam sincs, túl sok könyv fordul meg mostanában a kezemben). Bíróságon, vagy egyéb vitánál mindkét félnek először addig kellett próbálkoznia a másik (!!) fél álláspontjának megfogalmazásával, amíg azt a másik fél el nem fogadta, mint a saját álláspontjának egy kellően árnyalt változatát. Utána lehetett elkezdeni vitatkozni, mindenkinek végre a saját álláspontját védve...
Vissza a videóhoz. A hatékony beszédnek több összetevője van, az előadó is elmondja, hogy ez persze csak ízelítő, akinek mélyebb dologra van szüksége, az menjen el beszéd-coachoz (gondolom ő az, szóval ez a reklám helye, de soha rosszabb reklámot…)
Szóval először a tartalmi részt, hogy mi segítene megértetni magunkat (túl a “közléssorompók” elkerülésén), az angol szavak kezdőbetűiből a "HAIL" szóban összegzi, ami történetesen jégesőt is jelent, de itt köszöntést, "üdvözlégy"-et is, tehát valakinek a lelkes fogadását (azért lássuk be, ez sem a spanyolviasz...):
- Honesty - being clear and straight (becsületesnek, egyenesnek, világosnak lenni)
- Authenticity - being yourself (légy önmagad)
- Integrity - being your word (úgy cselekedj, miként beszélsz, integritás)
- Love - wishing them well (szeretet, de ennek a "jót kívánj nekik" értelmében - hozzáteszi a videóban, hogy ha így közeledsz valakihez, jóval kisebb esélyed van arra, hogy egyáltalán képes legyél a fenti "bűn"-öket elkövetni...)
Azután a rövid videóban arra is kitér, hogy a hang, az előadás fizikai része (a metakommunikációra itt nem tér ki, itt tényleg a beszédhang meghatározó jellegzetességeit emeli csak ki) hogyan segíthet, hogyan szintén tényező abban, hogy figyelnek-e ránk, vagy nem:
- Register (hol van a hangod, orrhangon, magas fejhangon beszélsz, vagy a mellkasodat és a hasadat is használod a mélyebb, teltebb, testesebb hang képzésére, ez utóbbi a hatásosabb)
- Timbre (being warm - a hang melegsége, szó szerint csengése, vagy inkább a kopogása a jellemző)
- Prosody (not monotonous - nem monoton, színes, dinamikus)
- Pace (tempo, silence... - a tempó, a változtatása a tempónak, a csend "használata")
- Pitch (hangmagasság és variálása)
- Volume (hangerő és variálása)
A legvégén pedig arról beszél, hogy érdemes bemelegíteni magad és hangod egy-egy prezentáció előtt. Az ő "receptje" a következő (ezt mindenképpen figyeld meg a videó végén, meg ezt leírni csak nagyon hozzávetőlegesen tudtam):
- Karok magasba belégzéssel, nagy sóhajtással leereszteni (2x)
- Az ajkak bemelegítéséhez mondogasd: "ba, ba, ba, ba..." (ezt ne ilyen pötyögtetve, hanem szinte puskalövésszerűen mindegyiket, a "b"-t jól nyomd meg, úgy hogy úgy "kipattanjon", erőteljesen)
- Azután azt a "brrrrr"-t, tudod, mint a gyerekek, úgy pörgetve
- Az ajkak rendben, a nyelv jön, egy ilyen eltúlzott "lá, lá, lá"-zás , úgy hogy a nyelved az elején erőteljesen érintse a felső szájpadlásodat
- Azután pörgesd az "r"-t ('aszondja, hogy ez igazi pezsgő a nyelvnek...)
- És ha csak egyet lehet (és gondolom, nincs a közelben senki...), akkor karmozdulattal kísérve egy kicsit szirénázni kell ("víííí... - kar fel, hang egyre magasabb, mint a nemtudom, talán a sasmadár (vagy a vércse?!), majd vissza a mély tartomány felé:) ..vóóó" és mondjuk ezt mégegyszer ezt a fel-le-t...
Hajrá...:-))) szerintem van benne mindenki számára egy-két ötlet...
