Az idegen tollak: Dr. Sárvári György, Gyuri (az ő ma reggeli Facebook postja) és egy kommentelő (Gulbert Lili) kommentje… meg néhány egyéb komment...
A Personal branding az egyik olyan social media/stb. fétis (mondjuk a másik kedvencem a vonzás törvénye), amelyik jellemzően tartalmaz valamennyi igazságmagot, de túl van spilázva, az arányok hiánya, az elsöprőség, amivel meg szokott jelenni, mint az egyetlen, mindent legyőző, mindent átíró, legfontosabb tényező, az igazságmagot is képes a felismerhetetlenségig elhantolni…
Amúgy Gyuri postjára írt Gulbert Lili comment az, amelyik a megfelelő arányokra hívja fel a figyelmet és megfelelő perspekítvába helyezi a personal branding témakörét…
Gyuri eredeti posztja (a teljessség kedvéért a végén egy időhöz kötött meghívó részletei is ott vannak, nyilván ennek érvényessége korlátos, de így hiteles, és fair...):
“A fontosság illúziója
A Personal Branding népszerűsége nő, a személyiség mint termék magasra pozicionálása egyre fontosabb. De a személyiség ereje és minősége nem a brand építésben és a pozicionálásban rejlik. Tulajdonképpen nem csak fölösleges, de káros is a pozicionálás. Képzeljünk el egy embert, aki valamihez középszerűen, vagy jól ért, a saját brandjének az építéséhez viszont kiválóan. Felépíti önmagát, amely mögött középszerű, vagy jó, de nem kimagasló teljesítmény van. Mi fog történni?
A személyes brand építése és fenntartása egyre több időt vesz igénybe. Versenyfutás az idővel, a látszat és egy erőltetett pillanat kifeszítéséért. Küzdelem, amely nem az építkezést, hanem a látszat fenntartását szolgálja.
A személyiség komplex rendszer, amely erejét az innovációban és a minőség szakadatlan keresésében, a megújulásban nyeri el. Minden nap kísérlet, minden pillanat találkozás, minden részlet a teljesség egy darabja. Amikor elfelejtem magam képes vagyok a túllépésre, amikor ragaszkodom önmagamhoz, marad a séma, a rutin. A Personal Brand legtöbbször csak az ego kimerevített pillanatfelvétele. Egyedül önmagunk szakadatlan csiszolása, ad valódi energiát, fenntartható mozgási teret és betöltött időt. A lelkünk felfedezése, tudattalanunk feltérképezése, intuitív énünk kibontakoztatása által jutunk közelebb az alkotás folyamatához is, bármilyen tevékenységet végzünk.
Tudatváltás. Előadás és önismereti csoportmunka.
Mit kell elengednem, és mit kell felfedeznem, hogy előrelépjek?
Időpont: Április 11. (szombat) Kezdés 9.00 – 17.00 zárás
Helyszín: Rosinante Fogadó, Szentendrei Sziget: /www.rosinante.hu/
Jelentkezés e-mail-ben (Rövid bemutatkozás): sarvarigy@gmail.com
A részleteket e-mail-ben.
Regisztráció jelentkezési sorrendben. A csoport létszáma limitált..
Részvételi Díj: 25.000 Ft.
Sárvári György”
Ekkor megszólalt egy cinikus hang (az enyém, az én kommentem a posthoz… ja, ilyen is van, sokféle van…:-))):
"Jó munkát hozzá, Gyuri...:-))) Amúgy meg "...Képzeljünk el..."... nem kell elképzelni, itt "ugrálnak" körülöttünk... és vannak ennek gurujai is, hogy hogyan lehet az egérből kvázi elefántot... legalább egy szezonra...
…és akkor jött Gulbert Lili kommentje (igazából ezért lett kedvem ennek az egésznek az ideemeléséhez, ezzel lett nekem kerek a történet, Gyuri postja + ez a comment együtt = nagyjából ahogy én látom és ennél nem tudnám jobban, tömörebben…):
“Vezetőkkel folytatott munkám során azt tapasztaltam, hogy a Personal Branding pont annyira lehet káros, mint hasznos. A Branding, mint vezetői identitás, jól tud működni, ha az valós személyes értékekre épül és hosszú távú víziót ad. Ez segíti értékeinek érvényesítésében, szervezeten belül való áramoltatásában, és a kollaboratív együttműködések létrehozásában (amely az innováció alapja). Így inkább az a kérdés, hogyan építem az identitást. A belülről kifelé haladó újraépítés hosszadalmas, és precíziós folyamat, amely sokszor fájdalmas, viszont a végén az alany biztosan áll az értékein, ezáltal félelem nélkül néz a változások elé, képes kreatív problémamegoldással kezelni azt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a komplex rendszert, amiben a vezető mozog, így folyamatos iterációval lehet biztosítani, hogy képes legyen érezni és érteni azt. Így a rendszerelvű fejlesztés egyik alapja, hogy képes vagyok érezni önmagam rendszerét, így képes vagyok értékeimmel kapcsolódni az engem körülvevő rendszerekhez.”
És itt két meghajlás következett:
Gyurié: “Szívemből szóltál Lili! Szerintem ez a valódi coaching megközelítés alapja is.”
…és az enyém: “Wow... respect...” – és ez volt az a pillanat, amikor ennek a “vendégpost”-nak az ötlete megszületett – kb 4 órája…
Nem bírom ki, hogy befejezésként, keretül, ne idézzek mégegyszer az egyik előző bekezdésből (Gulbert Lili kommentjéből):
“…A Branding, mint vezetői identitás, jól tud működni, ha az valós személyes értékekre épül és hosszú távú víziót ad. Ez segíti értékeinek érvényesítésében, szervezeten belül való áramoltatásában, és a kollaboratív együttműködések létrehozásában (amely az innováció alapja). Így inkább az a kérdés, hogyan építem az identitást. A belülről kifelé haladó újraépítés hosszadalmas, és precíziós folyamat, amely sokszor fájdalmas, viszont a végén az alany biztosan áll az értékein, ezáltal félelem nélkül néz a változások elé, képes kreatív problémamegoldással kezelni azt…”
