A siker def. meglehetősen rugalmas, ha nem alaktalan (kritérium, mint égen a csillag…), ráadásul időben változó. Egy ókori def. szerint, ld. Oedipus, biztosan csak halálával tekinthető sikeresnek az ember (addig annyi minden történhet, kiderülhet).
Plusz, Janus-arcú, mert van egyszer, hogy maga mit él át (éppen), nevezzük ezt elsőfajúnak, és amit a többiek látnak bele az életébe, nevezzük el ezt másodfajú sikernek, sikeres életnek. Akkor első közelítésben 4 eset van, +/+, +/-, -/+, -/-. Szerintem egyik sem üres halmaz.
Lehet még fokozni…:-))) Az elsőfajú (t), tehát adott időpontban 1-elemű halmaz, a másodfajú (t) több-elemű. Ha nem vagyunk Messi, Federer, vagy Einstein, Karikó Katalin, az n-elem elemenként különbözhet. Másodfajú sikereseknek azokat nevezhetjük, akiknél az őket ismerők meglehetős %-a a +-t húzná ba a rovatba, az egyébként egyénenként különbözhető kritériumrendszerek eredőjeként.
Személy szerint (t) +/? , a + -nak a nagy része meg szerencse…:-)))
Ugye, mind arra vágyunk, hogy elérjük (a legutolsó megfogalmazásunk-szerinti…) összes célunkat, mert akkor majd jön a Kánaán? Most ne gyere azzal, hogy hol vagy Te még attól, hogy ez is, meg az is kellene hozzá… tegyük fel (dolgoztasd meg a fantáziádat, solution-surferes barátaim zsargonja szerint fogalmazd meg/éld át a “future perfect”-edet…), hogy minden pico bello sikerül és Te ott ülsz a siker-pile-on és boldog vagy. Constansan, statikusan… megvan?