Az úgy volt, hogy egy roppant érdekes, potenciálisan fontos postra bukkantam a Linkedin-en, 12 órával a post felkerülése után, nyilván azért, mert csak úgy juthattam hozzá, hogy egy közvetlen ismerősöm reagált rá, mert a szerzője "2nd", azaz nem közvetlen kontaktom. Nem értek egyet a posttal, vitám van vele (amiben vagy van valami igazam, vagy nincs...), de olyan témát pendít meg, ami gondolatébresztő és egy post ennél sokkal többet nem is kívánhat. De talán mégis...
Ezen a témán szerintem (az eddig 17 db...) like-on kívül minimum beszélni, vitatkozni kellene mellette, ellene. Megérdemli azt, hogy foglaljanak állást a téma szakmai jó ismerősei, de mások is, akiket érinthet, esetleg vonják le gyakorlatban a tanulságot is...
Ez a post, mint a szerző sok más postja is (amelyek szintén esetlegesen, de gyakran eljutnak hozzám), okosan, szellemesen, kreatívan provokálóak, és láthatóan a világ megváltoztatásának igényével lépnek fel, ami szememben egy pozitív attitűd, még ha nála talán jóval szkeptikusabb is vagyok a lehetőségeket illetően (de, persze, ezt se tudhatom biztosan, már hogy szkeptikusabb vagyok-e...:-)))
Mivel commentben nem fértem ki (előfordul...), ideidézem a postot is a maga integralitásában, mint tézist, s utána következik az én anti-tézisem... A célom nem az, hogy igazam legyen (bár néha jól tud esni...:-))), hanem hogy az eddig hamvába holt (vagy olyannak kinéző... ki tudja, PM_ek stb. háttér tevékenységek okán milyen nagy diszkrét sikerre tarthatott számot...) post életre keljen, és megjelenjenek genuine érvek pro és kontra és győzzön a jobbik...:-)))
__________________________________________________
Péter Ungvári postja - Onlife Managing Partner
“Érdekesnek találom, hogy miközben a pszichológia előző 50 éve a rövidterápiák, a megoldásfókuszú, viselkedés alapú módszerek terjedéséről szólt, az üzleti életben a „változtasd meg a hozzáállásodat, attitűdödet, fejleszd a személyiséged, változtass a gondolkodásmódodon” tanácsok uralkodnak.
Még az üzleti életen kívül is messze hatékonyabb, ha a probléma („rossz attitűd”) helyett a megoldásokra (jócselekedetek), a hozzáállás, gondolkodásmód helyett a viselkedésre fókuszálunk.
Ha ez így van a legnehezebb élethelyzetekben (súlyos depresszió, gyász, szörnyű családi körülmények) is, akkor miért gondoljuk, hogy az üzleti problémáinkra az „attitűd és gondolkodásmód fejlesztése” a megoldás, és nem az apró viselkedésváltozások?”
___________________________________________________
Érdekes, hogy egy ilyen érdekes felvetésre, postra 12 órája egyetlen szakember (pszichológus, terapeuta) nem reagál… lehet, rangon aluli nekik ez az esszé stílus, ugyanakkor szerintem nagyon hatékony problémák felvetésére…
Egy amatőr, aki “csak” a business coachinggal, fejlesztéssel próbálkozott, hadd próbáljon ezen az esszé szinten ha nem is válaszolni, de legalább hozzászólni…
Amennyit olvasmányaimból, egyéb tréning-/előadás tapasztalataimból véltem megérteni (mégha nem is mernék annak definiálására vállalkozni, hogy tulajdonképpen mi a terápia általános célja), abból nem következik az a tétel, hogy a tényleg kb. 50-60 éve kialakult röviden kognitív és/vagy brief terapiai módszerek csak a viselkedés megváltoztatást tűzték volna ki célul, de igaz, hogy bizony praktikus (financiális, felgyorsult, türelmetlenebb világ) okokból is az eredeti terápiai célok (bármi legyen is az, de biztosan több, mint csupán a viselkedés megváltoztatása…) elérését más, gyorsabb, hatékonyabb módszerek kikisérletezésével kiséreljék meg elérni. El kellett hagyni a múlt, a gyerekkor részletekbe menő elemzését, mert nem volt rá idő. Az itt es most-ból kellett kiindulni, abból, amit a páciens “hoz”, és abból próbáltak különböző módszerekkel “főzni”…
2 disclaimer:
- csak hozzászólok, hangsúlyozottan az amatőr érdeklődő szintjén (megdöbbenve, hogy szakmai reagálás nuku…), és minden állítás mellett, amely mellett szorosan nincs ott a “szerintem”, vagy “IMHO”, kérem odagondolni.
- Csak az általam olvasmányaimból ismert, a postban meghivatkozott “rövid” terápiákat említem (s azokból is csak kiemelek párat, példaképpen), mert a postban azokról esik szó. Az említés nem lehet teljes a keretek miatt sem… Élő, alkalmazott pszichológiai, terápiai módszerek, megközelítések ezeken kívül igen számosan léteznek, amelyek nem-említése természetesen nem jelenti ignorálásukat.
Három jelentős iskolát (iskola-"fát") ismerek, hogy konkrétum is legyen, amelyeknek már keletkezésük idején is voltak párhuzamos ágai és amelyekre talán, ha nem lövök nagyon mellé - a post elején a szerzője utal.
A kognitív terápiák különböző ágai (CT, CBT, REBT, és spin-off-jai, vagy off-shoot-jai) állnak talán legközelebb a post megfogalmazásához, de ezek sem csak a viselkedés szintjén működnek, hanem a gondolkodásmód is abszolút a célkeresztben van.
A szintén említett “rövid”-terápiáknak minimum 2 ága volt, a palo alto-i és a milwaukee-i. Mind a kettő, más-más alapon, de visszavezethetően bizonyos mértékben Milton H. Erickson hatására is, dolgozta ki saját módszerét (Erickson hatása még közvetlenebbül érvényesült az NLP egészen sajátos módszerének kidolgozóinak munkásságában is például…).
A Brief Therapy Center (Palo Alto) megalapítói (Fisch, Weakland, Watzlawick) a “brief therapy” módszereinek kidolgozásában teljesen más módszert, megközelítést alkalmaztak, mint a Steve de Shazer és Insoo Kim Berg által alapított Brief Family Therapy Center Milwaukee-ban, ahol az ún. Solution Focused Brief Therapy megközelítését kísérletezték ki. Egyik sem csak a viselkedés megváltoztatását tűzte ki célul…
A post fogalmazásával “Még az üzleti életen kívül is messze hatékonyabb, ha a probléma (“rossz attitűd”) helyett a megoldásokra (jócselekedetek), a hozzáállás, gondolkodás helyett a viselkedésre koncentrálunk.” Az előbbiekben azt próbáltam levezetni, hogy nem, ott sem elég…
Az pedig, hogy a jó cselekedetekre ösztönözzünk, és a viselkedésen próbáljunk reszelni meggyőződés nélkül, az a marketing tanácsadás - szerintem hiábavaló - próbálkozása lehet csak az üzleti életben. A "fake it till you make it" (szerintem) hosszú, de már közép távon is hiú igyekezet…
