HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

február 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív >
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28

Friss topikok

Linkblog

A változásról… Amikor a “more of the same” megoldás az igazi probléma…

isocrates_coaching 2022.02.21. 08:25

img_2121.JPGA változásról szól az egyik legzseniálisabb karcsú kis könyv (aminek a címe, nomen est omen “Change”…), amely 3 ma már legendás szerző együttműködésből született (Watzlawick, Weakland, Fisch). 

Sikeres terápiás gyakorlatukat Palo Alto-ban folytatták, egy idő után a “Brief Therapy Center of the Mental Research Institute in Palo Alto“ nevű intézményben. 

A “Brief Therapy” nem összetévesztendő a Magyarországon sikeresen ismert nevű “Solution Focused Brief Therapy”-val, amelyet eredetileg a Milwaukee SFBT (Solution Focused Brief Therapy) intézetben Steve de Shazer és Insoo Kim Berg vezetése alatt kisérleteztek ki és alkottak egy sajátos terápiás elméletté formált megközelítést (Magyarországon és a világon is tudtommal az ezen az utóbbi elven alapuló SF Brief Coaching megközelítés terjedt el jobban). 

Ez a két elnevezés 2 lényegesen, alapvetően különböző elvet, eljárásmódot, protokollt jelent. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert gyakori a Solution Focused (Megoldásközpontú) Brief Coaching-ot egyszerüsítve Brief Coachingként emlegetni…

Vissza az “eredeti” Brief Coachinghoz. Úgy került sor erre a módszer elvi alapjait lefektetni hivatott mű, a “Change” megírására, hogy sokan a módszer gyakorlati ismerői közül nyaggatták a későbbi szerzőket, hogy írják meg, fogalmazzák meg már a sikeresen alkalmazott módszer elméleti kereteit. 

Itt egy gondolatot emelek csak ki a könyv első negyedéből.  Azt, hogy bizonyos esetekben a “more of the same” (ugyanazt, csak többet) típusú megoldás nagyobb problémát generál, mint amekkorát az eredeti probléma jelent(ett), aminek a megoldására alkalmazták. 

A könyv karcsú, de nem adja könnyen meg magát. Amikor lekaptam a könyvespolcról, nem emlékeztem, hogy már egyszer olvastam, pedig a jellegzetes behajtott szamárfülek elszórva a könyvben, az akkor (nem is olyan régen lehetett, valamikor 5-6 éve) érdekesnek, megjegyzendő részeket jelezve, árulkodóak. 

Mégis, alig emlékeztem rá, talán egy-két példára, de pont az alapelvek, a gondolatmenet szerkezetének matematikai eredete teljesen kiesett (eszembe jutott a Pierre Bayard fura című könyve, a “Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk”, amely viszont könnyű olvasmány, és meg is maradt a lényeg, hogy azért nem kell tartani a címben jelzett helyzettől, mert egy idő után már azokra a könyvekre sem emlékszünk igazán, amelyeket ténylegesen olvastunk…:-))) 

Talán mostanra értem meg rá, hogy igazán megfogjon… mindegy, mindenesetre itt és most sem fogom leírni részletesen, hogy egy terápiás módszer miképpen alapozható (inkább vezethető vissza struktúrálisan) a halmazelméletre és a logikai szintek elméletre, és végre a címben vázolt dologra térek ki (de az rövidebb ész, mint a kedvcsináló, mert vagy így lehet, vagy egy másik könyv...:-))).

Na most nem parányi problémákról lesz itt szó, amelyeknél a “more of the same” megoldás (jóval) nagyobb problémát generál, mint az eredeti megoldandó (?) probléma. De ezeken jól lehet prezentálni a szindrómát.

Az alkoholizmus, a pornográfia (és csatolt elemei), a generációk közötti ellentét eleve, mind a három, az emberiség létezésének ősinek is nevezhető kisérő szimptómái. Problémák? Egyéni szinten mindenképpen, emberiség szinten is persze hogy, de talán azért nem igazán, mert kiírtathatlanok, mindig lesz a populációnak egy bizonyos, relatíve kis hányada mindig érintve lesz általuk (a harmadik, a generációs gap érzékelése kicsit más jellegű, de szintén örök…). 

Mindegy is, hogy az egyéni, vagy társadalmi szintet nézzük, a “more of the same”, az egyre erőteljesebb tiltás (mindenáron megoldani akarás) nem elég, hogy hatástalan, de fokozza, eszkalálja a probléma hatását, és egyre nagyobb területen ható probléma-sereget generál. A drive olyan erős ezekben az esetekben, hogy a kíméletlen harc ellenük egyre erősebb ellenhatást ébreszt. 

A legegyszerűbb, legártatlanabb és egyben talán legősibb a három közül a generációs ellentét. “Today’s youth is rotten to the core, it is evil, godless, and lazy. It will never be what youth used to be, and it will never be able to preserve our culture.“ (A mai fiatalság velejéig romlott, gonosz, istentelen és lusta. Soha nem lesz, ami a fiatalság valaha volt, és soha nem lesz képes arra, hogy megőrizze a kultúránkat). 

…ez vajon honnan, mikorról van?! Babiloni agyagtábla, kb. 3000 éve… Valahogy mindig sikerült megoldani ezt a természetes feszültséget, ami ebből adódott. Minél jobban meg akarjuk oldani, minél lelkesebben “kezeljük”, annál jobban előtérbe kerül és válik igazi problémává. Pedig a 3 közül ez a legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb, és az egyetlen, aminek mindkét pólusát minden egyes ember megtapasztalja életében, mindenki volt egyszer fiatal, és mindenki (jó, a szerencsések…) lesz egyszer idős…

Másik példa az amerikai alkohol-ellenes törvények, a  szesztilalom, a prohibíció  (1920-33) kudarca. Titkos ipar jön létre, az árak az égbe szöknek, a titokban készült/fogyasztott alkohol gyenge minősége miatt az egészségügyi probléma/kockázat megnő, speciális addicionális rendőri erőket hívtak életre, akiket egy részét le tudták fizetni, ami a korrupció melegágya. Mi is volt az eredmény? Az alkohol fogyasztó populáció nagyságrendje viszonylag állandó maradt, és hozzájött a csempészés, a korrupció és a maffia-világ megerősödése.

És hogy hogyan lehet ez az egész egy átfogóbb terápiai megközelítés alapja? Az Einstennek tulajdonított, naponta az újoncok által újra és újra sharelt és elkoptatott mondása is dióhéjban erre utal (legalábbis a “verseskönyvben keresi” - fiatalabbaknak Hofi Géza utalás a Keressük Petőfit szkeccsből…):

"The significant problems we face cannot be solved at the same level of thinking we were at when we created them." (A jelentős problémákat, amelyekkel találkozunk, nem lehet megoldani azon a szinten gondolkozva, amelyen voltunk, amikor létrehoztuk őket). 

Ha én olvasnám ezt a postot, lenne egy jogos  kérdésem, hogy akkor mit kell csinálni az ilyen problémákkal? Nos, ez egy problémafeltáró post olvasás közben, ha tetszik, egy “szamárfül”…:-))) De például: elolvasni az egész könyvet, és elgondolkozni rajta… olyan elgondolkozós könyv…

Szólj hozzá!

MIt csináljunk, mielőtt beszélni kezdünk? Gondolkozzunk...

isocrates_coaching 2022.02.17. 21:12

img_2052.JPGEz néha feljön itt-ott, biztos, én is share-eltem már valahol, valamikor,  de olyan mély, olyan alapvető, és szakmányban mégse  tartjuk be, hogy a megjelenés frekvenciája nyugodt lélekkel növelhető bármilyen látható eredmény nélkül… 

Ez lehetne a kommunikáció ötparancsolata is… ha Mózes ezt hozta volna le (vagy ezt is…) kőtáblán a hegyről? Akkor se tartanánk be, mint ahogy a híres 10-be is bele-belebotlunk… 

Think a négyzeten… think az elsőn, think a másodikon… mert persze, hogy a “think az elsőn”-t se tartjuk be, tartom be mindig. Mi a think az első hatványon? Hogy a tartalom világos legyen. Triviális elvárás, ugye? Mégis, mégis…

Azután ezt a “think a négyzeten”… ne nevettess. Ahogy elolvasod, szerintem nehéz vele nem egyetérteni (na, azzal tényleg vigyázni kellene, akinek még elvileg sem triviálisak…). De gyakorlatban?! Are you kidding me? Micsoda csöndek lennének! A légy repülését távolról…

 

Szólj hozzá!

Mindannyiunkban van egy igazi Alice... érdemes megkeresni...

isocrates_coaching 2022.02.17. 21:07

img_2051.JPGMiért érdemes megnézni, ha még nem tetted, a Tim Burton féle Alice in Wonderland-et? 

  1. Talán előreveszem a plakáton felül olvasható “We are all mad here” mottót. Hogy kerül ez ide?! És a “mad” tényleg igazi mad-et jelent?! Gyorsan mondom, hogy ha valaki olyan típusú “mad”, “bonker”, mint Alice a történetben, vagy az édesapja, vagy a kalapos, a Johnny Depp által alakított Hatter, az jó, hasznos a boldog, vagy legalábbis a kiegyensúlyozott élethez. Azt jelenti, hogy keressük a saját utunkat, nem követünk mintákat, nem hagyjuk magunkat letéríteni, és ez bizony számos alkalommal a kívülállók számára őrültségnek tűnhet. Ne törődj vele!
  2. Az Alice egy tökéletes fejlődés-történet, egy Hős útja sztori. A főhős keresi önmagát, ebben megpróbálják megakadályozni, kiszabadítja magát (az ár: őrültnek, hibbantnak nézik a többiek), vannak segítői, a barlangban (a mély lyuk, amibe beleesik egy ilyen Underworld-be - vagy ahogy ő maga nevezi, Wonderland-be -, föld-alatti világba viszi), ahol le kell győznie egy valódi rettenetes sárkányt a Jabberwocky-t. Amikor végülis kikerül a barlangból, már tudja ki ő, tudja az útját, és aki meg akarja látni, meg is látja benne a hőst. Onnan kezdve, hogy Absolem, a bölcs hernyó (“magyar hangja” Alan Rickman, érdemes angolul nézni…), az orákulum, először nem látja benne a sárkányölő megváltó Alice-t, akire oly régen vár az Underworld, nos,  a kalandok, kihívások után ugyanaz az Absolem meglátja benne az igazi Alice-t… Mindannyiunkban van egy igazi Alice… ki megtalálja, ki nem… megtalálni önmagunkat, akivé válhatunk, az igazi kincs, amiért eredetileg lementünk a barlangba, még ha ezt az elején nem is látjuk ennyire világosan…
  3. Harmadjára egy film-technikai dolog. Érdemes, ha hozzájutsz, 3D-ben nézni, még egy layer-t hozzá tud adni az élvezethez…

Szólj hozzá!

A Pandémiás Nagy Felmondások hulláma?

isocrates_coaching 2022.02.03. 06:59

szervezeti-kommunikacio-human-telex-consulting-400x250.pngOK, ülepedjen ez még egy kicsit… a Nagy Felmondások korszaka csendben lassan, szétszórtabban már évekkel ezelőtt elkezdődött szerintem, én a tendenciát kb. 10 évesnek gondolom (Magyarországon a 20 éves nagy multi-hullám, gazdaság-átszerveződés hype-ja elültével), amikor sokan  úgy gondolták, hogy a saját főnökük akarnak lenni, annyira elegük lett az addigi főnökeikből. 

Pont itt, a Linkedinen is lekövethető volt az egyéni vállalkozói hullám segítőként, coachként/tanácsadóként, amint sorra dagadó mellű büszkeséggel jelentették be emberek, hogy 10-15-20 év multi közép-, felső vezetői posztok betöltése után végre kiteljesedhetnek, azt csinálhatják, amit akarnak, segíthetnek a többieknek. 

Ez az eredeti tendencia inkább visszafordult az én érzékelésem szerint a pandémia alatt, mert a fix állás/fizetés az összes kellemetlenségével együtt még mindig jobb volt, mint hoppon maradni egyedül, védőháló nélkül, és várni, hogy a drámaian visszaeső segítség-kérés tortából valami jusson a megélhetéshez. És bár 2021 valamennyire visszarendezte a hadállásokat, ha jól figyeltem, kifejezetten ez a kb. 2010-től fokozatosan a corporate világot nagy reményekkel elhagyó kontingens azért nem szerezte vissza integrálisan a 2020 előtti teljes piaci szegmensét.

A schumpeteri alkotó rombolás megtette/megteszi hatását. Amit szintén észlelek nyomokban, hogy ez a csapat (a korábban önállóvá váltak cohorsa) a megnehezedő körülményekre különböző válaszokat adott/ad. Együttműködések jönnek lett, bomlanak fel, alakulnak újra, vannak, akik egyszerűen abbahagyják, és kvázi nyomuk vész, de olyanik is akadnak, akik transzparensen kívánkoznak vissza - talán jobb híján - az egyszer már otthagyott életformába, az alkalmazotti létbe..

De igaz, egy új csapat jelentkezett, szinte egyszerre, a pandémia alatt, aki pont ez alatt az idő alatt érezte meg, hogy talán az ő sorsa nem az alkalmazotti létben tud legjobban kiteljesedni, és nagy dírrel-dúrral a Pandémiás Nagy Felmondás hullámához csatlakozva saját kezébe kívánja végre venni az életét. Az előző csapat lejátszását figyelve is, sok sikert kívánok nekik innen is, de korai meghúzni ennek az új tendenciának a mérlegét. 10 év alkalmas távlatnak látszik, 2033-ben is térjünk vissza erre, mi lett velük a következő 10 év alatt…

Szólj hozzá!

Podcast már nem csak a “next big thing”, már nagyon is itt van…

isocrates_coaching 2022.02.01. 16:44

0863262e-ca5a-4ecc-9cd0-d3311b24b9f4.jpegCsak hallom mindenünnen, hogy a podcast-é a jövő, és mindenki podcast-ot gyárt. Csak én vagyok, aki azt hiszem, hogy ez hamar telítődni fog ez a “piac”, vagy egyszerűen piac? …és megint az lesz mint a coachinggal, hogy mindenki csinálja, és tanítja, és hébe-hóba 1-1-et meg is hallgat valaki, teljesen véletlenszerűen.

De komolyan… a 24 óra, legutolsó tudomásom szerint nem változott, mint napi kapacitás. Jó, én mondjuk 3 nyelven aktívan, meg még kettőn keresek, ha valami nagyon érdekes, csak a youtube-on egyedül el tudnám tölteni ezt a 24 órát, és még hiányérzetem is lenne, és ezek mind-mind nagyon márkás dolgok…

Jó, egy nyelvvel kisebb a választék, de még csak a youtube-ról beszélünk! És még ott a net, a social media, a broadcast tv, a film-gyűjteményem, ami átlag 10-20 filmmel, vagy megnézendő dokuval bővül, pedig már tavaly se volt kicsi…

Ugyanazt a diszkrecionális/szabad felhasználású időt (nem alvás, nem munka, nem tágabb értelemben vett sport, nem evés, nem egyéb kihagyhatatlan és kevésbé kihagyhatatlan, ám alapvető tevékenység, horribile dictu nem társas élet, gyerek-család dolgok, bár ezek némelyike párosítható ezzel-azzal) osztjuk fel mind több “csatorna” között.

Ez a diszkrecionális idő van, akinek mondjuk zéró az életének mostani szakaszában, van, akinek 2 óra, és lehet valaki olyan életszakaszban, hogy 8-10, mindegy, véges…

…és még annak is csak egy része lesz a “csatorna”-használat, eléggé véletlenszerűen ráadásul, szerintem (legalább itt akarunk egy kicsit kevésbé feszesek lenni, itt spórolunk a “döntési energiánkkal”…).

Hallom, hogy cégeket is kezdik tanítani, hogyan építsenek brand-et podcast-tal. Bonne chance, de tényleg! Hogy 20-25 percet fognak hallgatni emberek szakmányban rendszeresen, hogy milyen isteni X, Y, vagy Z kütyü, szolgáltatás, és hogy hogyan lesz általa jobb a világ…

És ez nem, nem a podcast ellen szól. Csak azt hiszem, hogy ennek a legújabb dolognak is meglesz a pályája, hamar, hamarabb, mint a régebbi szintén mindent elsöpörni akaró kezdeményezések, be fog illeszkedni az ezer cucc közé, ami a tartós, visszatérő figyelmünkre számít. A legjobbaknak, azok közül, akik elsőnek szálltak fel a vonatra, bejön, nekik be fog jönni, de ők nem lesznek olyan sokan…

Gondolj arra, hogy még könyvet is olvasunk, újságot is olvasunk (még ha már inkább a neten is…), rádiót is hallgatunk itt-ott, broadcast tv-t is nézünk, moziba is járunk, blogot is olvasunk… a jókat… pedig mindet temették, amikor jött az újabb és újabb big thing… és mindet ugyanabban az egyénileg jellemző átlag napi X órában kell abszolválnunk… hajrá!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása