Miért érdemes megnézni, ha még nem tetted, a Tim Burton féle Alice in Wonderland-et?
- Talán előreveszem a plakáton felül olvasható “We are all mad here” mottót. Hogy kerül ez ide?! És a “mad” tényleg igazi mad-et jelent?! Gyorsan mondom, hogy ha valaki olyan típusú “mad”, “bonker”, mint Alice a történetben, vagy az édesapja, vagy a kalapos, a Johnny Depp által alakított Hatter, az jó, hasznos a boldog, vagy legalábbis a kiegyensúlyozott élethez. Azt jelenti, hogy keressük a saját utunkat, nem követünk mintákat, nem hagyjuk magunkat letéríteni, és ez bizony számos alkalommal a kívülállók számára őrültségnek tűnhet. Ne törődj vele!
- Az Alice egy tökéletes fejlődés-történet, egy Hős útja sztori. A főhős keresi önmagát, ebben megpróbálják megakadályozni, kiszabadítja magát (az ár: őrültnek, hibbantnak nézik a többiek), vannak segítői, a barlangban (a mély lyuk, amibe beleesik egy ilyen Underworld-be - vagy ahogy ő maga nevezi, Wonderland-be -, föld-alatti világba viszi), ahol le kell győznie egy valódi rettenetes sárkányt a Jabberwocky-t. Amikor végülis kikerül a barlangból, már tudja ki ő, tudja az útját, és aki meg akarja látni, meg is látja benne a hőst. Onnan kezdve, hogy Absolem, a bölcs hernyó (“magyar hangja” Alan Rickman, érdemes angolul nézni…), az orákulum, először nem látja benne a sárkányölő megváltó Alice-t, akire oly régen vár az Underworld, nos, a kalandok, kihívások után ugyanaz az Absolem meglátja benne az igazi Alice-t… Mindannyiunkban van egy igazi Alice… ki megtalálja, ki nem… megtalálni önmagunkat, akivé válhatunk, az igazi kincs, amiért eredetileg lementünk a barlangba, még ha ezt az elején nem is látjuk ennyire világosan…
- Harmadjára egy film-technikai dolog. Érdemes, ha hozzájutsz, 3D-ben nézni, még egy layer-t hozzá tud adni az élvezethez…
