Új zászló alatt, a Business Coach Kft stratégiai partnereként kezdtem el működni október elejétől. Több évtized vezetői, alkalmazotti lét után majd' 3 évig egyszemélyes intézményként működtem, most belevágtam abba, hogy egy csapattal dolgozzak. Sok embernek tartozom hálával, szerencsém volt, coachként való működésem csiszolása közben olyan emberektől tanultam, olyan emberekkel tudtam közelebbről megismerkedni, mint (esetleges, talán - az életemben való - megjelenési megjelenési sorrendben) Dr. Sárvári György, Dr. Palotai Gabriella, Hankovszky Katalin, Péter Szabó, Vizi Bea, F. Várkonyi Zsuzsa, Dara Péter, sorolhatnám még, hadd legyen ez itt így.
2012-ben egy évig a SolutionSurfers coach-képzésére együtt jártunk Komócsin Laurával, és azóta itt-ott kereszteződtek útjaink (azt úgy kell érteni, hogy benne voltam a fejében, ezzel-azzal kapcsolatban eszébe jutottam, felhívott, hogy van-e kedvem egy kávéra... mindig volt... - amúgy Laura így működik, elképesztő volt már látni a képzésen is, mindenkit elraktározott aszerint, hogy mit talált benne érdekesnek, jónak, egyedinek, nagyon nyitott arra, hogy felfedezze az emberekben, hogy miben jók). Egyszer 2012 őszén már volt egy ilyen partnerség-típusú kapcsolatfelvétel, de az elhalt, és ez ismétlődött meg az idén, ezúttal egy projekt-vezetéssel megfűszerezve... Jelenleg a Business Coach Kft Mentoring projektjét vezetem.
Ezt a Vezetői Coaching blogot szintén majd' 3 éve írom, bejegyzéseim száma 2011 februárjától 200 felett van, átlagosan 6 blog-bejegyzés per hónap erre a 32 hónapos időszakra... és aki olvasott már közülük egyet kettőt, tudja, hogy nem is rövidek...:-))) Félkész bejegyzésem annyi van, mint a csillag a tarsolyban, de idő kell majd, hogy lekerekítsem és feltegyem ide őket, ezért most az egyik nekem legkedvesebbet másolom ide 2011 áprilisából... no azért nem teljesen 1:1-ben, kisebb igazításokkal... egy KPMG-s reggeliről számol be, szubjektív módon, arról a mozzanatról, ami megragadott és amiről - szokás szerint - mindenféle eszembe jutott...:-))).
Talán az az egyetlen igazi változtatás benne, hogy most megnevezem azt a korábbi kollégámat, akinek a prezentációja olyan nagyon megragadta a figyelmemet.... Hiszek abban, hogy fontos arról beszélni, hogy milyen fantasztikus emberekkel találkozom, tanulok tőlük, talán ők is tanulnak tőlem... egyáltalán, ez a human resource/támogató világ, közösség elképesztően tehetséges emberek gyűjtőhelye, nagyon kreatív, nagyon támogató, bárcsak több energiát, motivációt, a munka örömérzését, "flow"-t tudnánk adni a minket körülvevő világnak... jobb hely lenne ez...
És akkor a tavalyelőtti, mindig aktuális témájú bejegyzés enyhén kipofozott változata:
"(Majdnem) ez ("Ösztönösség, tudatosság és intuivitás a vezetésben") volt a címe a minap (2011 elején vagyunk, de a téma - mint mondtam, tényleg - evergreen…) egy KPMG üzleti reggelinek. Rövid volt, néhány brilliáns, jól felépített előadással, jól telt az idő, maradt utána is gondolkozni való.
Ahogy ott is elmeséltem az egyik társelőadó résztvevőnek, akinek a blogjában olvastam erről a kis összejövetelről, és úgy döntöttem, hogy elmegyek. Tehát egy blog alapján. Én amúgy (azóta is) rendszeresen kapom a KPMG oktatási hírleveleket, de az ezt az előadást meghirdetőn átlapoztam (néhány ilyenen már résztvettem, azok is megérték az időt, de általában kb 1-2 téma érdekel 10-ből, talán ezért…).
Azután már a jelentkezési határidő után a HVG-től szintén rendszeresen kapott médiás blog e-mailek egyikében (ezeket gyakorlatilag mindig kinyitom, mert majdnem mindig érdekesek) utalás volt az említett blogra, oda is elikkeltem, utána meg gyorsan visszakerestem az eredeti KPMG-mailt, és a megfelelő mailcímre kattintva jelentkeztem.
Miért mondtam ezt el ilyen halál-hosszan? Hogy megmutassam, milyen véletlenekből áll az élet. Merthogy kifejezetten örültem ennek a találkozónak, egyrészt szakmailag, másrészt emberileg is, mert egy nagyon régi (kb.18 éve dolgoztunk együtt) kedves vezető társam volt az egyik brilliáns előadó. És pont az ő előadása ragadott meg legjobban. A címe az volt: Intuitív management audit.
A cím akár unalmas is lehetne (átszaladhat rajta a szem), ha nem fúrná az ember oldalát: mi a fenét keres ott ebben az összefüggésben az „intuitív”?! Nos az egyik bevezető vetített dián négy egységbe foglalva ott voltak az ő rendszerében felépített jó vezetési rendszer elemei, és a jobb alsó négyzetbe azt írta: „SZUBJEKTÍV” (a többi négyzetben jól megszokott és kiválasztott elemek voltak, azok felett átsiklottam…). Mármint, hogy milyen a jó vezető. Szubjektív.
Hogy mi van?! Elképzelhető, hogy egy vezetőben, középvezetőtől felfelé megáll az ütő, amikor ezt hallja. Hát nem az a legfontosabb, hogy a vezető pártatlan, objektív és következetes legyen?! Hogy nem az a legfontosabb, hogy a szubjektivitás szinte semmilyen befolyással ne lehessen a döntéseire?! Te jó Isten!
No igen. Volt kollégámnak, Polányi Sándornak (valamiért akkor nem írtam ki a nevét, pedig… nagyon szervezett, nagyon (munka-) harapós, nagyon dinamikus valaki, aki több – többnyire távközlési - cég első számú vezetője volt az eltelt időben is) nem volt ideje persze teljesen kifejtenie az ottani "reggeli" időkeretei között ezt a (fontos) elemét a prezentációnak. Nem is tudom most pontosan visszaidézni (de érdekel, és még majd kifaggatom – nem faggattam ki… még nem volt rá alkalmam…).
A lényeg talán az előadásának legelső hangsúlyos gondolatával függ össze a legjobban: egy cégben, egy társaságban a legeslegfontosabb érték az ember, az emberek. Ha azok jól képzettek és meg akarják csinálni, és az adrenalin szintjük is a megfelelő szintű (ez is – így - benne volt az amúgy rövid, tömör előadásban!), akkor az eget is megmozgatják, hogy elérjék a céljukat, ami ilyenkor a társaság céljával teljesen megegyezik. Talán ilyen, ebben három 9-es tisztaságban, csak a mesében van, de a cél nyilván az kell legyen, hogy a két cél, a társaság és az ebben a társaságban együtt dolgozók célja a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz.
Az ő egyik záró gondolata az volt, hogy 2 esetben is úgy vállalta el egy-egy társaság első számú vezetői pozicióját, vezérigazgatói posztját, hogy nem nézte meg a társaság korábbi pénzügyi mérlegeit. Amit megtett a döntés előtt az az volt, hogy annyi különböző szintű emberrel próbált meg beszélgetni a cégről, amennyivel csak tudott, és annak alapján döntött.
No, ez (az egyik) slusszpoénnak jó volt, én egy kicsit konzervatívabb vagyok, én azért megnéztem, megnézem a mérlegeket (is), de a lényeg nagyon tetszik, nagyon egyetértek vele, az emberek, bennük bennük van-e az a többlet, amit majd ki tudok hozni belőlük/magunkból együtt, vagy dead fish (döglött hal) az egész (mégha az utolsó pillanatig még meg is tudták bűvészkedni a mérlegeket...).
Mi is volt az előbb a szövegben kiemelve? Az Intuitív management audit. Az előbbiek alapján nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy ez a módszer nem a klasszikus due diligence (állapotfelmérő pénzügyi átvilágítás) alapvetően pénzügyi audit típusú megközelítésével dolgozik, hanem néhány megbízott szakértő elkezdi járni a céget és elkezd információkat gyűjteni az adott állapotokról akármilyen szinten gyakorlatilag mélyinterjúk formájában. Nem tudom, lehet, hogy Sándor találta ki…
Persze, a szokásos, értelemszerű bizalmi problémák megoldandók, a dolog természetesen nem olyan egyszerű, amennyire első pillantásra esetleg gondolnánk.
Ez a felmérés természetesen nem törekszik teljességre sem a szinteket, sem a létszámot tekintve és a fokozatosan megkapott információk által erősen befolyásolva a csomópontokat, az kulcs-/oszlop-embereket keresi és az ő véleményükre kiváncsi.
Ehhez alapból sok minden kell, hogy jól tudjon működni. Például. hogy a megbízó (általában az első számú vezető, esetleg a tulajdonossal karöltve) nagyon őszintén akarja megtudni, hogy melyek az igazi probléma gócpontok.
Egy közegben, ahol még valamennyire el tud evickélni egy képmutató vezetés, nem érdem, hanem kapcsolat szerint választott vezetőkkel, ahol még egy ideig a szőnyeg alá lehet söpörni a dolgokat és azt, aki itt-ott megmondja a véleményét, kiírtják a szervezetből, ott még várni kell egy kicsit egy ilyen audittal, amíg majd már nem lehet többé szőnyeg alá söpörni a problémákat és azok eredményét (illetve eredménytelenségét).
Az ilyen patt-helyzetek egyébként meglepően sokáig el tudnak húzódni, igaz, a legutóbbi, hatását még mindig itt hagyó pénzügyi/gazdasági válság (hát bizony, itt van még…) az ilyen folyamatokat fel tudja gyorsítani.
Sok hasonlóság van itt a coaching helyzettel és annak lehetséges hatékonyságát elősegítő légkörrel.
Mindegy, ezzel a korábbi kollégámmal együtt vallom, hogy a legjobban mindegyikünk akkor tud a legjobban együtt dolgozni, eredményes lenni egy közösségben, ha a maga pótolhatatlan, helyettesíthetetlen személyiségével teheti ezt.
Többször megéltem azt, hogy a csapatomból elment valaki, és aki átvette azt a munkát, utána az a munka nem olyan volt, nem ugyanúgy volt elvégezve, mindig hozzá kellett a változáshoz igazítani az egész rendszert. Van amiben kicsit vagy sokkal rosszabbul ment, és volt amiben akár sokkal-sokkal jobban.
Ugyanaz a munka egészen máshogyan volt elvégezve (sőt, néha egy ember helyett 1,5-2 új kellett, néha meg csak egy fél...). Ez persze kihatott azokra is, akiktől neki kellett inputot kapnia, és azokra is, akiknek neki kellett outputot adnia. Soha senki nem volt teljesen helyettesíthető. Néha a nettó hatás jobb volt, néha rosszabb, de sohasem ugyanaz. Évekig emlegettük mindig, ezt-azt bizony az az XY máshogy csinálta volna (néha azt értettük ezen, hogy rosszabbul, néha azt, hogy jobban...).
Akarod felmérni a cégedet? Akarod tudni, hogy mi az igazság? Mert akár akarattal (mert Te úgy intézted…), akár akaratlanul (mert Te vagy a főnök…) az embereid sokszor színezik a valóságot, azt mondják, amit hallani szeretnél… mert nem akarnak felhúzni, felidegesíteni… kicsit kozmetikáznak, elhallgatnak dolgokat, veszélyeket, negatív kimeneteket. Azután csak megtudod… ilyen esetekben sokszor már későn… Van megoldás
Szilágyi Miklós
Senior Business és Executive Coach, Mentor
A Business Coach Kft stratégiai partnere
+36-30-9-444-627
miklos.szilagyi@businesscoach.hu
http://www.linkedin.com/in/miklosszilagyi
http://businesscoach.hu/szilagyi-miklos/?mid=21
Szerintem ez már annyiszor bejön az utcámba, hogy kezdenem kellett vele valamit (klasszikus coaching-kérdések: “Akarsz róla beszélni? Miklós, mondd, hogyan szól ez rólad? Miklós, hallom, amit mondasz, de nem értem… Most mi történik, Miklós?” – ja? Lerúgtam a coachot bennem a lépcsőn…) 
Sose gondoltam, hogy ez egyszer ennyire fontos tud majd lenni nekem...: