Vezetői coaching

Jó tudom, nagy szavak, a különböző timeline-ok kicsordulnak az ilyenektől… és mégis, mégis, nem hiába tettem bele ma reggel egy órát, hogy ezt összerakjam… Ma reggeli meglepetés volt a mail-boxomban a post végén található angol pdf-link (szerzője: Erica Diamond), ami 22 pontban, ha betartod őket, nem kevesebbet ígér, mint hogy stress-mentessé teszik az életedet és akadálytalanítják a tudatodat… 

…na most egyszerűen csak rányomhattam volna egy “share”-t, de ennél több volt benne, beugrott, hogy ha ez a 22 pont (amelyek között alig van (azért van…) olyan, amit máshol ne olvastam/hallottam volna) így összerakva, ebben a tömörségben engem ennyire megfogott, hátha másnak is (ha nem is váltja meg a “kereszten” őket, de legalább…) szerez egy kis örömet, elindít gondolkodást, ötletet ad, amit átvehet, vagy újra egyszer, ezúttal tényleg megfogad – ahogyan velem történt… (persze vigyázni kell, hogy mit fogadunk meg magunknak, mire kötelezzük el magunkat - ld. rögtön a 3. pontot…:-))) 

Szóval és tettel nem egyszerűen share-elem angolul, hanem részben a lényeget lefordítottam, részben pedig itt-ott személyes megjegyzéseimmel is fűszereztem (tervem szerint színeztem…) az anyagot… 

A 22-ből Neked is lesz minimum 3 szerintem, amin elgondolkodsz, hogy "hopp, ezt beépítem"...:-))) (kicsit részletesebben, okadatolva az anyagban...) 

1. Kezd a napot szobahőmérsékletű citromos lé lehörpintésével… (a képen "warm" olvasható, módosítanám "luke-warm"-ra, azaz szobahőmérsékletűre..)
2. Tervezd meg az egész heted nagy vonalakban vasárnap, és még pontosabban minden egyes napot az előző nap este…
3. Az elkötelezettségeid 85%-a SZÜKSÉGES ELKÖTELEZETTSÉG legyen (ne terheld magad túl, tudod, Covey, az önbizalom ott kezdődik, hogy amit megfogadsz, hogy megcsinálsz, megcsinálod... ha lehetetlent fogadsz meg, magad ásod alá a saját önbizalmadat... ez pl. olyan, ami tetszik... mondok példát: hányszor fogadtad meg magadnak, hogy le fogsz fogyni, és tartósan, vagy sehogy nem sikerült?! – talán meg kéne fogadni, hogy többet nem fogadod meg…)
4. Akiket szeretsz, azokkal naponta, vagy max. két-naponta kommunikálj, kérdezd meg, hogy vannak (pl. szülők, gyerekek, egyéb közeli rokonok, akik nem laknak Veled... nekem eszembe jutott valaki, akinél gyakrabban kellene jelentkeznem...)
5. Teremts harmónikus munkaterületet (rakd rendbe az íróasztalodat, akár a konyhát, mosogass el estig, hogy másnap jobb kedvvel lépjél be az irodádba, vagy a konyhába...)
6. Mozogj - sétálj/gyalogolj, fuss, biciklizz, mássz hegyet, jógázz, pilát/spin, erőgyakorlatozz legalább 3-szor egy héten, legalább egy-egy órát...
7. Meditálj... (vagy legalább néha nyugodt körülmények között lélegezz mondjuk elnyújtottan, mélyen 10-es sorozatokat, min. alvás előtt pedig lazíts el...)
8. A napi szendvicseidet készítsd elő vasárnap az egész hétre (zöldség, gyümölcs)
9. ...ami oda tud vezetni, hogy szabadítsd meg a hűtőszekrényedet és a kamrádat a sok összehordott, és időnként kidobásra kerülő összevissza élelmiszerektől... (voilà, így nyer a 8. pont, ami elsőre kicsit furcsa, értelmet...)
10. Tervezz minőségi időt tölteni minden héten a partnereddel...
11. Esténként legyen időd magadra, mondjuk egy kis illatos fürdőre egy csésze herba-teával...
12. Hagyd abba a halogatást... (ez a legfontosabb, és legnehezebb, ebben Federer vagyok - mondjuk együtt kell kezelni szorosan a 3. ponttal...)
13. Csinálj valami önkéntes cuccot, amikor csak teheted...
14. Naponta legyél 30-40 percet friss levegőn (ez kombinálható a 6. ponttal)...
15. Hagyd abba azt, hogy bárkivel/bárkikkel versenyzel, jobb/több akarsz lenni (erre van egy jóm végső esetre: "mindenki le van...")
16. Előző nap tervezd meg, mit veszel fel és mit fogsz/fogtok enni...
17. Romantika - partnereddel tervezz ilyen pillanatokat is (nem csak szexre gondolok, de arra is - együtt kezelendő a 10. ponttal)...
18. Amikor lelkifurdalásod van, rúgd arrébb (ne érezz szégyent, szükséged van rá/”megérdemled”, ha pl. betartod a 3., 6., 7., 11., 13., 14., 15., és 18. pontok tanácsait)...
19. Tanuld meg (újra?) élvezni a zenét, a muzsikát (saját tapasztalat, januártól rajta vagyok az Apple Music-on, első 3 hónap ingyenes (van családi opció!), és persze vannak más szolgáltatók is praktikusan végtelen választékkal) és azóta új távlatok nyíltak meg előttem... nem igazán kicsi a saját gyűjteményem se, de ha mindazt jó minőségben biztosan el akarnám érni (az ingyenes youtube pl. nem biztos forrás, ha fel is tesznek sok mindent, figyelik és rendszeresen letiltják...), az isten pénze se lenne elég... és olyanokat fedezek fel... nem telik el nap szinte, hogy ne hallgatnék meg egy lemezt, vagy egy válogatást... à propos, válogatások, azok nagyon jók és segítenek, hogy a kedvenceidhez hasonló előadókat fedezhess fel...)
20. Élj a pillanatban, carpe diem, mert ha nem figyelsz rá, a múlt (ami már nincs) és a jövő (ami még nincs) felszippant és akkor szinte soha nem éled át fullosan az életed...
21. Egyszerüsíts, mindent (hmmm, jó ötlet...)
22. Olvass, amennyit csak tudsz... (és rendelkezésedre áll az audio-könyv is; meglepően sok tevékenység közben kiválthatja a teljes valódat megkívánó effektív olvasás élményét azzal, hogy társítható sok olyan tevékenységhez, amelyeket rutinszerűen végzel... gyaloglás/futás, biciklizés (itt óvattal a forgalom miatt, talán inkább ne), kerti/házi munka közben...) 

https://sf.tradepub.com/?p=w_eric01&w=d&email=teveatufokan@gmail.com&key=Zlf3eAA8QwzVNrqJSpon&ts=43968&u=0811830990221440824009&e=dGV2ZWF0dWZva2FuQGdtYWlsLmNvbQ==&secure=1

Ui.: (Használati utasítás a link használatához) A link egy feliratkozó oldalra visz, én is úgy kaptam, hogy megadtam az e-mail címemet, amúgy ha megadod, ingyenes... (köszönöm a kérdést!)

Többfajta élet-szakaszolás lehetséges, nekem ma ez jutott eszembe. Kvázi életed egy jó részében rohansz, keresed a jobb, még jobb megoldásokat a magad számára, a következő grádicsot, minél előbb be akarod fejezni az iskolát, minél előbb felnőtté akarsz válni, minél előbb meg akarod találni azt, akivel majd jóban-rosszban élni fogtok (ez véleményes és/vagy kitolódhat), meg akarod találni a munkahelyet, ahol majd kiteljesedsz, minél előbb a sajátodban akarsz lakni, a sajátodat akarod vezetni, minél előbb már büszke akarsz lenni a fiadra-lányodra és így tovább, és így tovább... 

Rohansz - pláne, ha Kos vagy, amúgy mindenki alkalmazza magára a megfelelő dinamikát jellemző igét -, hogy a legjobbat megtaláld párban, munkában, hobbiban, sportban, szórakozásban, addikcióban, kedvenc ételben, helyben a világon. A "rohansz" arra is utal, hogy az újnak, újabbnak különös nyomatéka van, mert "annyi mindent nem szerettél még", és hátha a következő jobb lesz (a következő pár, munka, hobbi, sport, szórakozás, addikció, étel, hely a világban)... 

Így minden további nélkül le lehet élni egy egész életet... ha nem igazán érted, miről beszélek, akkor ez a Te eseted... ha érted, akkor is lehet, hogy ez... ráadásul nincs is ezzel semmi, de semmi baj... sőt... mert tényleg, tényleg, lehet, hogy a következő, a legújabb (pár, munka, hobbi, sport, szórakozás, addikció, étel, hely a világban) lesz az igazi... mindig a következő, a legújabb... 

Van, lehet - talán - egy következő fázis, amikor mindegyik említett szekcióban (párban, munkában, hobbiban, sportban, szórakozásban, addikcióban, ételben, helyben) komoly, hosszú idő alatt, gazdag tapasztalati alapon kialakult, személyre, életritmusra, ízlésre, személyes kultúrális kontextusra, gusztusra, stb. szabott étlapot tudnál már összeállítani, ahol az összes "fogást" ismered így-úgy, valamilyen mértékben, típusban legalább kipróbáltad/megtapasztald őket, informált döntéseket tudsz hozni a saját preferenciáidról. (Vigyázat, az "összes" nem a tényleges (amúgy végtelen) összes lehetséges variációra vonatkozik kategóriánként, hanem a Te étlapjaid összes "fogására"...). 

...és akkor, mint egy minőségi étteremben, leülsz, hátradőlsz és szemlét tartasz az étlapjaid fölött... megadod a módját, idejét, nem kapkodsz, már van időd, nem könnyen billent ki egy lehetséges új tétel, ami fel szeretne kéredzkedni az étlapra... finoman, mint egy kis morzsát, félre is pöckölheted... hiszen már olyan gazdag a választék az összes területen, hogy már azok közül is nehéz választani... 

Fontos szabály: az okoskákra (tudod, hogy nem lehet megúszni őket, akik biztosak benne, hogy jobban tudják, hogyan kellene élned a Te saját életedet...), akik megpróbálnak majd basztatni, hogy "...ne má', még van ez is, meg az is, csak nem akarod azokat kihagyni?!", kedvesen rámosolyogsz... nem is kell mást tenni... vagy max. annyit mondhatsz: "De!" 

...és persze, azért nem vagy annyira szigorú (ez fontos, szabad vagy... pl. az "új" terrorjával szemben is)... felkerülhet még ezekre az étlapokra is ez-az, de lényeges a különbség, itt már az újdonság varázsa nem számít, itt már csak a hozzáadott érték, a személyre szabott kompatibilitás számít, az, hogy az új dolog vajon igazi, értékes új színnel gazdagítja-e a meglévő étlapot, vagy nem... az hogy mennyire új, ezredleges... 

...és az így kicsit nyitott, soha nem végleges, de alapvetően kialakult étlapjaidról összeállítasz magadnak egy sortimentet, és kész...:-))) Dinamikus egyensúlyban, harmóniában vagy, tudod, ki vagy, tudod, mire vagy/lehetsz képes (mindig egy kicsit többre...), tudod, merre indulj, tudod, milyen dolgok valók Neked, és egyszerűen jól érzed magad a világban... 

...persze, a (kül)világ esetlegességei, viharai, az objektív történések (veszteségek, betegségek, halál) ugyanúgy befolyásolják az életedet, ahogy a többiekét, de legalább belül nagyjából rendben vagy, onnan nem várhatsz extrém dolgokat... és ha ezt eléred, eléred, ami emberileg elérhető...

"Isten Házában

Uram, ki lehet sátradnak lakója,

ki nyugodhat a te szent hegyeden?

Aki szeplőtelenül járja útját,

és helyesen cselekszik,

aki igazat gondol szívében,

Akinek nyelve nem szól álnokságot,

embertársának nem tesz rosszat,

és nem illeti társát gyalázó szavakkal,

aki a gonoszt hitványnak ítéli,

de tiszteli az istenfélőt,

aki esküjét meg nem tagadja,

még akkor sem, ha kárát vallja,

aki uzsorára nem adja pénzét,

és nem fogad el ajándékot az ártatlan ellen,

aki ezeket cselekszi,

az soha meg nem inog." 

(Dávid zsoltára) 

Pannonhalmi ajándék a Pannonhalmi Zsoltároskönyvből... és felejthetetlen emlék a pannonhalmi nyári programokból, a Csend I. és II. és a Spirituális kisérés programokból. Vallásosak és nem vallásosak együtt voltunk, túlsúlyban a híthűek, de teljes jogú "polgárnak" éreztem magam is... köszönhetően Dr. Palotay Gabinak és az egymást követő szerzetesnek, akik együtt facilitálták a programokat. Isten bocsássa meg nekem, Varga Mátyás, a szerzetes-költő volt rám közülük a nagyobb, intellektuálisan meghatározó hatással. 

Az egyik programon mindenkinke választania kellett egy zsoltárt, amit kérték, hogy tanuljunk meg kívülról, mindenki az ő választott zsoltárát. Nem voltam biztos, hogy ez nekem sikerülni fog (nem megtanulni, találni/választani egyet), hogy bármelyikkel is igazán azonosulni fogok-e tudni. És voilà, megtaláltam ezt a gyönyö Dávid zsoltárt (és ott meg is tanultam), amivel - ha eltekintek ettől az Isten háza dologtól - lényegében és egészében azonosulni tudok és tudtam. Szépen felsorolja a szerintem is érvényes kritériumokat, amelyekkel egy jó & igaz ember jellemezhető... A megtanult zsoltárt azután magunknak különböző meditációs gyakorlatokhoz kellett "hasznosítani"... 

Fontos sor nekem a "...tiszteli az istenfélőt...". Én tisztelek minden igazi istenfélőt, bárki legyen is az istene, csak igazi legyen, ne ilyen kirakat-/Patyomkin-istenfélő (NEM a formalitások, például a templombajárás gyakorisága a mérvadó, mondanám, hogy sőt, de az se lenne igazságos...), mert azok bizonyosan egyéb galádságokra is képesek. Cserében elvárom, hogy azt is tiszteljék, akinek nem adatott meg az ilyen típusú hit kegyelme - hogy még a fogalmazás is az ő szájuk íze szerinti legyen...:-))) 

Gyönyörű ez a zsoltár, igazi mély irodalom is...

Mi a jó? Általában, nem példák alapján... fogósabb a kérdés, mint gondolod... 

Történnek most dolgok, amelyek eszembe juttattak egy a szokásos mindennapi gondolkodásnál fortélyosabb, nehezebben megközelíthető, ugyanakkor tudományos igényességgel felépített gyakorlatilag is felhasználható komplett értékelméletet, amellyel többek között meg lehet vizsgálni azt, hogy valami mennyire jó, vagy nem. Hangsúlyozom, hogy ebben a gondolkodási rendszerben fel se merül a szokásos etikai kérdés, hogy OK, jó, de kinek. Itt a dolgok, cselekedetek önmaguk lényegéhez való viszonyulásából bontható ki az, hogy a maguk funkciójában, szerepében jók-e, beteljesítik a funkciójukat a lehető legteljesebb értelemben, vagy nem. Hangsúlyozottan nem a morális jóról, vagy rosszról van szó, hanem a funkcionálisról. 

És itt egy rövid kitérő. Robert S. Hartman, egy német-amerikai hivatás-halmozó jogász-matematikus-filozófus, aki Németországból menekült Amerikába a hitleri hatalom elől, abból indult ki, ez foglalkoztatta egész életében, hogy hogyan lehet az, hogy egy olyan ördögi gonoszságú hatalom, mint pont a hitleri Németország olyan tökéletesen, „jól” végezte a dolgát, amíg hagyták neki. Hogy amit elhatározott, viszonylag hosszú ideig csont nélkül, a társadalom majdnem full kooperációja mellett tudta rendkívüli hatékonysággal véghezvinni. Hogy is van ez a „jó”-val?! 

Axológia a filozófia értéktudománya, amely mindig is az érték nehezen megfogható kategóriáját próbálta befogni a tudomány szigorúságának hálójába. Nagyon sokáig, évezredekig nem sikerült. Hogy nem érted, Te tudod, mindig is tudtad, mi a jó?  

OK, próbáljuk ki! Tudsz-e úgy mondani valamit a jóságról általában, anélkül, hogy nem mondasz példát? Mert ha példát mondasz, a magyarázandót magyarázod a magyarázandóval, rossz, érvénytelen logikai körben vagy. Én se tudok...  

Mégegyszer vigyázat, ez az érték/jó NEM a morális érték/jó, hanem a dolog sajátságaiból, lényegéből, tulajdonságaiból következik. Nem statikus, dinamikus, nem az értéket fogja meg, inkább az értékképzés folyamatát. Van jó autó, ha az autó mindazt tudja, amit egy autó funkciójából követően tudnia kell és van jó gyilkos, ha jól, hatékonyan gyilkol, ha beteljesíti funkcióját. Itt vegyünk egy nagy levegőt, mert ennek megértése kritikus pont az egésznek a megértéséhez.

Robert S. Hartman elődei (főleg és alapvetően G.E. Moore) nyomán úgy határozta meg – instrumentalizálható módon, kifejezetten az instrumentalizálhatóság/számszerű kezelhetőség szempontját szem előtt tartva – a jót, hogy "A thing is good if it has all its descriptive properties." (Egy dolog jó, ha minden leírásához szükséges tulajdonságát tartalmazza). Ennek a megfogalmazásnak az az előnye, hogy halmazelméleti alapon számszerüsíthető, mennyire jó egy dolog. Ezért azután az axológia (értéktudomány) szó elé odatette a formális jelzőt. Nem egyszerű a dolog, ha nem érted azonnal teljes mélységében, ne kárhoztasd magad, én is tanulom. A lényege azonban nem is olyan bonyolult. Ez ha belegondolsz, ugyanaz, mint a “beteljesíti funkcionalitását” jóság-definíció. A definíciót arra használta, hogy – matematikusként könnyedén kezelve az eszközt – halmazelméleti alapon (!!) megalkossa az ilyen értelemben definiált jóság kiszámíthatóságát, algoritmusát.

És akkor mondok 2 példát, ami eszembe juttatta Hartman formális axológiáját... 

Mondjuk kinek nem volt triviális, hogy ha egy patológiásan/betegesen nárcisztikus, még ellenségeitől is megerősítésre & helyeslésre váró tulajdonképpen szerencsétlen ember azt látja, hogy az elismeréshez az kell, hogy katonáskodjon, hepciáskodjon le-föl a glóbuszon, megörül ennek és le fogja bombázni az egész Földet is, ha kell, csak hogy nagy elnöknek tartsák? Beteljesíti lényegét/hivatását, a formális axológia alapján jól működik. Eleve lehetett tudni, hogy nem 100-as, nos úgy viselkedik, cselekszik, mint egy nem 100-as, hol is itt a meglepetés?! Csak azzal kellene vigyázni, hogy miért dícsérik. Ha a háborusdiért, szakadásig háborúsdit fog játszani...

Ha pedig egy haver-elnök, akit azért tettek oda, hogy mindenben megtámogassa őket, mindenben meg fogja támogatni őket, akkor ne lepődjünk már meg! Beteljesíti lényegét/hivatását („... he has all his presciptive properties...”), ilyen értelemben a formális axológia szerint jól működik. Erre a működésre választották ki...

Kedvenc téma a social mediaban és nem véletlenül... nekem most ez jutott eszembe, innen-onnan combósítva:

(a) megtartani azt ami hasznos, (b) megtalálni, mi volt (vagy főleg még mindig mi az, ami) hasznos abban, amit meg akarsz változtatni, (c) az elhagyást előzze meg annak a meghatározása, mivel helyettesíted, mit csinálsz majd helyette, (d) az, amit helyette csinálsz majd, fedje le azt is, ami a megváltoztatandóban még hasznos...

Alapvetően a viselkedésről szól ez, mert az az, amit tudatosan hatékonyan meg tudsz változtatni... nem véletlen, hogy a coaching is alapvetően viselkedés-változtatás alapú.

Mikor akarsz változtatni? Ha más mondja? Alig hiszem... talán még sőt is... Talán Te se vagy annyira más, én mindenesetre akkor akartam mindig változtatni, ha nem voltam elégedett, vagy zavartak a válaszok akár belülről, akár kívülről arra, ahogy működtem (igen belűlről is...).

Persze, erre az elégedetlenségre hamar adódik egy (amygdala-) válasz csípőből, hogy a világ, a többiek a hülyék, változzanak meg ők! Zseniális, sokan ebben a tudatban le is élik az egész életüket... De mi legyen Veled?

Hmmm... szerinted ha Te allergiás vagy arra, hogy mások direktben megmondják, hogy mit csinálj, milyenre változz, mi a fantáziád, ők hogy lehetnek ezzel? Megleplek, ha azt mondom, hogy leperegsz róluk, mint a könnyű nyári zápor? OK, de akkor mi legyen? Nem szereted, ahogy most van, ahogy Rád reagálnak, őket nem tudod megváltoztatni, Nos? Bingó, Neked kell...

Persze, van még egy lehetőség, otthagyni az egészet és elmenni felfedezni Micimackóékkal az Északi sarkot. Ha ez nem opció, mégis csak marad az, hogy Te változz... és itt jön az elején intonált 4 pont:

(a) soha nem minden rossz/haszontalan, amit csinálsz, ahogy működsz, mindig vannak fények az éjszakában. Ezekkel kell kezdeni... mi az, ami a megváltozott körülmények között is hasznos, amit meg akarsz tartani... ezekre azután vigyázz, mint a szemed fényére, amikor változtatsz...

(b) minden viselkedés elemnek megvolt valamikor az értelme (érdemes ezt másokkal kapcsolatban is észben tartani – senki nem önmagától hülye), és talán még most is maradt ebből az egykori haszonból valamennyi. Ezen érdemes elgondolkodni.

(c) ha el akarsz valamilyen viselkedés-elemet hagyni, mindig először találd ki, hogy mit fogsz helyette konkrétan csinálni. A lélek, a test nem szereti a vákuumot, csak konkrét dolog felé tud hatékonyen fordulni, valami be kell töltse a helyét az elhagyandó viselkedés minta-elemnek (pl. leszokásnál a cigarettáról meg kell lenni a taktikának, stratégiának, mit csinálsz majd, merre fordulsz, mihez nyúlsz akkor, amikor a szokás ingere a cigaretta-szünetre indítja majd a lábaidat).

(d) úgy változtass, úgy próbáld meghatározni a viselkedés-pótlást, hogy az új is a régi esetleges haszon-szikráit is tartalmazza.