Mi a jó? Általában, nem példák alapján... fogósabb a kérdés, mint gondolod...
Történnek most dolgok, amelyek eszembe juttattak egy a szokásos mindennapi gondolkodásnál fortélyosabb, nehezebben megközelíthető, ugyanakkor tudományos igényességgel felépített gyakorlatilag is felhasználható komplett értékelméletet, amellyel többek között meg lehet vizsgálni azt, hogy valami mennyire jó, vagy nem. Hangsúlyozom, hogy ebben a gondolkodási rendszerben fel se merül a szokásos etikai kérdés, hogy OK, jó, de kinek. Itt a dolgok, cselekedetek önmaguk lényegéhez való viszonyulásából bontható ki az, hogy a maguk funkciójában, szerepében jók-e, beteljesítik a funkciójukat a lehető legteljesebb értelemben, vagy nem. Hangsúlyozottan nem a morális jóról, vagy rosszról van szó, hanem a funkcionálisról.
És itt egy rövid kitérő. Robert S. Hartman, egy német-amerikai hivatás-halmozó jogász-matematikus-filozófus, aki Németországból menekült Amerikába a hitleri hatalom elől, abból indult ki, ez foglalkoztatta egész életében, hogy hogyan lehet az, hogy egy olyan ördögi gonoszságú hatalom, mint pont a hitleri Németország olyan tökéletesen, „jól” végezte a dolgát, amíg hagyták neki. Hogy amit elhatározott, viszonylag hosszú ideig csont nélkül, a társadalom majdnem full kooperációja mellett tudta rendkívüli hatékonysággal véghezvinni. Hogy is van ez a „jó”-val?!
Axológia a filozófia értéktudománya, amely mindig is az érték nehezen megfogható kategóriáját próbálta befogni a tudomány szigorúságának hálójába. Nagyon sokáig, évezredekig nem sikerült. Hogy nem érted, Te tudod, mindig is tudtad, mi a jó?
OK, próbáljuk ki! Tudsz-e úgy mondani valamit a jóságról általában, anélkül, hogy nem mondasz példát? Mert ha példát mondasz, a magyarázandót magyarázod a magyarázandóval, rossz, érvénytelen logikai körben vagy. Én se tudok...
Mégegyszer vigyázat, ez az érték/jó NEM a morális érték/jó, hanem a dolog sajátságaiból, lényegéből, tulajdonságaiból következik. Nem statikus, dinamikus, nem az értéket fogja meg, inkább az értékképzés folyamatát. Van jó autó, ha az autó mindazt tudja, amit egy autó funkciójából követően tudnia kell és van jó gyilkos, ha jól, hatékonyan gyilkol, ha beteljesíti funkcióját. Itt vegyünk egy nagy levegőt, mert ennek megértése kritikus pont az egésznek a megértéséhez.
Robert S. Hartman elődei (főleg és alapvetően G.E. Moore) nyomán úgy határozta meg – instrumentalizálható módon, kifejezetten az instrumentalizálhatóság/számszerű kezelhetőség szempontját szem előtt tartva – a jót, hogy "A thing is good if it has all its descriptive properties." (Egy dolog jó, ha minden leírásához szükséges tulajdonságát tartalmazza). Ennek a megfogalmazásnak az az előnye, hogy halmazelméleti alapon számszerüsíthető, mennyire jó egy dolog. Ezért azután az axológia (értéktudomány) szó elé odatette a formális jelzőt. Nem egyszerű a dolog, ha nem érted azonnal teljes mélységében, ne kárhoztasd magad, én is tanulom. A lényege azonban nem is olyan bonyolult. Ez ha belegondolsz, ugyanaz, mint a “beteljesíti funkcionalitását” jóság-definíció. A definíciót arra használta, hogy – matematikusként könnyedén kezelve az eszközt – halmazelméleti alapon (!!) megalkossa az ilyen értelemben definiált jóság kiszámíthatóságát, algoritmusát.
És akkor mondok 2 példát, ami eszembe juttatta Hartman formális axológiáját...
Mondjuk kinek nem volt triviális, hogy ha egy patológiásan/betegesen nárcisztikus, még ellenségeitől is megerősítésre & helyeslésre váró tulajdonképpen szerencsétlen ember azt látja, hogy az elismeréshez az kell, hogy katonáskodjon, hepciáskodjon le-föl a glóbuszon, megörül ennek és le fogja bombázni az egész Földet is, ha kell, csak hogy nagy elnöknek tartsák? Beteljesíti lényegét/hivatását, a formális axológia alapján jól működik. Eleve lehetett tudni, hogy nem 100-as, nos úgy viselkedik, cselekszik, mint egy nem 100-as, hol is itt a meglepetés?! Csak azzal kellene vigyázni, hogy miért dícsérik. Ha a háborusdiért, szakadásig háborúsdit fog játszani...
Ha pedig egy haver-elnök, akit azért tettek oda, hogy mindenben megtámogassa őket, mindenben meg fogja támogatni őket, akkor ne lepődjünk már meg! Beteljesíti lényegét/hivatását („... he has all his presciptive properties...”), ilyen értelemben a formális axológia szerint jól működik. Erre a működésre választották ki...
