Vajon a válság kiöli-e belőlünk az ambíciót? És egyben megváltoztatva a környezetünket, a lehetőségeket, egy új színpadot varázsol elénk? Jó esetben felébresztve az esetleg jól elrejtett adaptációs készségünket?
Adaptáció vs Ambíció? Adaptáció lép az ambíció helyébe? Nem hiszem... csak emiatt az angol post miatt nem is írtam volna (post végén a link), az üzenet ÍGY megfogalmazva valahogy negatív... pedig nem kellene annak lennie... különösen akkor, ha nem mindig ezt a majdnem mindig félrevezető bináris választási lehetőség modellt nézzük, hanem egy jóval rugalmasabb kontinuumot, amelynek
- az egyik végén a max. adaptívak vagyunk, amikor nincs is tervünk (ambíciónk...), csak figyeljük a környezetet, az adottságokat, és alkalmazkodunk hozzájuk,
- a másik végén meg a law of attraction, a totál ambíció, amikor az van/lesz, amit akarunk, nem a világ változtat meg minket, hanem mi a világot, vagy ha nem is sikerül az egészet, legalábbis teremtünk egy elegendően tartós és komfortos bubble-t/buborékot, amiben azután jól eléldegélünk és annyire leszigeteljük magunkat a világtól, amennyire lehet...
2 láb jó, 4 láb rossz, vagy 4 láb jó és 2 láb rossz?! Ambíció a jó, adaptáció a rossz, vagy adaptáció a jó és ambíció a rossz?! Micsoda blődség... még a lábakra is...:-))) de azért maradjunk a témánknál...
A law of attraction kifeszítése, mint szélsőséges ambíció amúgyis hót baromság szerintem, miközben az egészséges ambíció, a többet akarás természetes emberi endevour, nehogy már egy vacak válság kiölje belőlünk! De az egy jó lecke lehet, hogy nyírfának kell lenni a szélben, nem tölgynek, rugalmasnak, ellenállónak, reziliensnek, antifragile-nek kell lenni, nem törni...
Mindig valahol vagyunk ezen a kontinuumon, a tolókát (az életünk "tolókája"), amely ezen a kontinuumom mutatja/meghatározza a pillanatnyi adaptáció-ambíció arányokat, mindig addig kell tolni az ambíció felé, ameddig lehet... Vagy úgy is lehet mondani, az ambíciónak olyan erősnek, dinamikát generáló kihívást jelentőnek kell lennie, hogy mindig húzza maga felé a tolókát... állandóan résen kell lenni, energiát kell beletenni.
Az adaptáció sem passzív, ahhoz is kell energia, de mindenképpen jóval alacsonyabb szintű, mint az ambíció elérésére tett erőfeszítés. Azt mondhatnánk, hogy a szélsőséges adaptáció, a "sodródj, haver, sodródj" az az egyre magasabb szintű entrópia szintet jelent, azaz a természetes trendet jelképezi a rendezetlenség, a szétesés, a degradálódás irányába. A magasabb szintű rendezettség/szervezettség, amikor célom/ambícióm van, amit el akarok érni az alacsonyabb entrópia szintet jelenti, aminek a puszta fenntartásához is plusz külső energiát kell befektetni. A rendszerek entrópiája, így rendezetlensége a rendszereket magukra hagyva nő (ez szigorúan a zárt rendszerekre igaz, de a nyitott rendszerekben is érvényesül a trend...).
Az arányok, az arányok, guys...
...és a cikk:
https://forge.medium.com/its-time-to-replace-ambition-with-adaptation-945880f183f1
