Sok minden érdekel, sok “projektem” van, írok róluk, miközben vannak, akik meg azt mondják, vagy a szakmát nyomd itt, vagy az érdekeset, a kettő nem megy…
Szerintem meg van harmadik út. Van egy vezérfonál, ami fel-felbukkan a postok/commentek között (a commentek sokkal fontosabbak szerintem, mint egyesek gondolják, néha fontosabbak a postoknál is…), hogy Te mit csinálsz, mi a fő tevékenységed… De amúgy - és ez a lényeg - hitelesen vagy itt a gondolataiddal.
…senki sem a szakmájával kel és fekszik (aki igen, annak gratulálok, remélem megéri…), és hozzászólsz, postolsz, ha van éppen időd, abban, ami éppen érdekel, így friss vagy, genuine és hiteles…
Valószínüleg (szerintem biztos… persze, ez lehet véleményes), hogy dolgozni is azzal jobb, akinek színes érdeklődési köre van, és nem unalmas…
Látok itt olyan virtuózokat, nem is egyet, aki szigorúan egy kis körben a szakmáját járja körül, és mégis (?) annyira kreatív, hogy mindig érdekes. Azután van, akinél a harmadik postig megtudom, mit csinál, mit ajánl, de vagy írok neki, vagy elteszem a címet későbbre, de a postjai nem fognak érdekelni, mert unalmasak.
Írtam mostanában, mint mindig, sok mindenről, de néha azért haza is jövök az Innermetrix személyiségprofilhoz, ami remek fejlesztési alap egyének és csapatok számára is.
Egy commentre ma reggel írt válaszom magamat is meglepett, ezért kiemelem ide.
Ez eredetileg Linkedin postnak készült, amely egy aznap reggeli comment-váltásból indult ki...
A post a motivációról szólt, a comment meg ezt írta: “…Mielőtt kognitív szinten motiválni kezdünk fontos hogy érzelmileg legyenek a kollégák olyan szinten, hogy befogadják.”
Ez megindította a fantáziámat, és ezt írtam rá, és az IMX megnevezése nélkül körülírtam tömören, mi mindenre lehet használni:
“Hoppá, érdekes szempont, az idő, a bemelegítés, az “előjáték”. A bizalom építés, hogy legyen szabad vegyértékük, kapacitásuk.
Azután meg nem egyformák a motivációs levier-éik, “emelőik”. Kiismerni, ki miban jobb, olyan job-ot feladatot adni, oda szervezni.
Aki erősebb praktikus, őt végrahajtani, aki erősebben szisztemikus, őt tervezni, dispatch-elni, aki erősebben empátiás, őt kapcsolat-erősítésre, aki jó szakmai intuícióval képes dönteni új helyzetekben, istenments micromanagelni, aki jó új helyzetekben kapcsolatot teremteni, kliensekkel, interface helyzetekbe helyezni, aki alapos adatokban, információkban, őt elemezni, akinek fontos a működéséhez az állandóság, külön segíteni a változáskor.
És még nem beszéltünk az értékek által meghatározott motiváció pontenciálról, még nem motiváltunk kognitíven, nem dumáltunk, csak a csapat munkáját szerveztük meg úgy, hogy a természetes erősségek működésbe jöhessenek, ezt pozicionálási motivációnak nevezném…
…és az alkalmasan megválasztott kognitív motiváció az egyéni motivációs vektorok mentén, kinek mi az erős (pl. ezek a “vektorok” lehetnek: esztétikai/harmónia, gazdasági/eredmény-orientáltság, individualista, politikai/hatás-/befolyás-keresés, altruista/segítő, elmélet/tudás…)”
Ez utóbbi bekezdéshez illusztráció a saját értékek/motivációs profilom:
