HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

Friss topikok

Linkblog

Beszélgetés a youtube-on…

isocrates_coaching 2023.08.30. 16:40

Most mar elég sok podcast van fent az @ürömlány youtube csatornán, alias, a.k.a. agnes vincze , Üröm után szabadon én csak az Ürömi Jeanne d’Arc-nak hívom néha (tényleg, elég harcias leányzó is, meg mindenféle, mint mindannyian…).

Ő az, aki fel szokott tenni postokban linkeket a podcastokhoz, amelyekből többféle van: vannak ilyen kapcsolati központú mély kvázi életinterjúk női sorstársakkal (az érvényes definíció szerint a “Salamoni döntés asszonyai”, egyiknek a fiú-gyerekével is), és vannak a @Kiborító gyűjtőnevű podcastok, már 17 db, amelyeket 8 beszélgetésből vágott össze agnes, amelynek eddigi állandó beszélgetőtársa yours truly.

Én egyet se tettem fel, mert mind a mai napig úgy gondoltam, hogy ezen a komoly szakmai fórumon (Linkedin post volt, arra utalok) valahogy nem illik partnerkapcsolatokról, önismeretről, önbecsülésről, egyáltalán a sprőd életről ilyen típusú szabad gondolat-áramú, spontán beszélgetéseket folytatni, amelyek, hélas, a kötetlen beszélgetés sodrában ráadásul bizony könnyen csúsznak PG 16 éven felülieknek való zónába (durva nyelvezet okán…), és ez ebben a 17-ből kiemelt nekem kedvenc podcastban ráadásul fokozottan így van (bocs…), de mégis ez az egyik legsikeresebb és szerintem is ez az egyik legkompaktabb, itt is fontos témákat érintettünk.

  1. Mitől változott a véleményem, hogy mégis, voilà, itt ez a post? Hatással volt rám egy ma reggeli (Linkedin) post, amely azt feszegette, hogy a szolgáltató-kliens relációban túl sokszor csinálunk úgy, mint ha a beszélgetéseket, a tranzakciójat le lehetne folytatni érzelem-mentesen.

És akkor kigyulladt az égő, egy piros lámpa bennem, hogy hoppá, mi is, akik egyébként fejlesztéssel is foglalkozunk, pont erről szoktunk beszélgetni, hogy hogyan hat ránk és a környezetünkre, a well-being-ünkre az az érzelmi mátrix, amelynek egyik csomópontjában vagyunk, és sosem felejthetjük el ezt egy pillanatra sem. Nincs olyan, hogy érzelmek, hangulatok on/off. Aki úgy csinál, mintha lenne, az nem csak a többieket csapja be súlyosan, de először önmagát…

Ez az ízelítő második felvételből készült 1. rész. Az említett okokból 16 éven aluliaknak, illetve mimóza lelkületűeknek, akiknek ajkát soha nem hagyja el ún. csúnya szó, és ezt a környezetüktől is sikeresen meg tudják kivánni, nem való, illetve csak szülői felügyelettel…

Szólj hozzá!

Most akkor Socrates daimón-ja humbug, vagy lehetett benne valami?

isocrates_coaching 2023.08.30. 14:18

Filozófikus hangulatban vagyok (jó, hát még jobban…:-))). Az érdekel, hogy életünknek a nagy fordulói mihez kötődnek, emlékszünk-e a csírára? Például Te…

Példán keresztül megmutatom, miféle dologra is gondolok. Első munkakönyvi állásom, bejegyzésem “zenész” volt (igen, ilyen is volt, hogy munkakönyv, a végek jegyezték bele a kezdésedet, a befejezési dátumot, a pozíciót, és a fizetésedet, ha váltottál, vitted a következő céghez, innen a szólás, “kikértem a munkakönyvemet”).

Utána segédmunkás voltam, majd bolti eladó, műszaki rajzoló, gépésztechnikus, tervező mérnök, majd főiskolai tanár, tanszékvezető is egy évig Afrikában, majd hazajöttem, Nehézipari Minisztérium Világbanki osztály főelőadó, Első Magyar Budapest Holding spontán privatizációs főmunkatárs (halott orosz katona, na, az nem voltam). Elvégeztem közben a Műszaki egyetemet (estin, levelezőn), alap, és szakmérnöki diplomát szereztem, tanultam sokat 3 nyelvet is, angol, francia, német, elvoltam.

Ez kb 20 év története. A következő 20 évet 5 multi vállalati pénzügyi (könyvelési, controlling, néha IT, sőt, HR…) osztályán töltöttem, annak vezetőjeként. Hol controllernek hívták a pozíciót, hol pénzügyi vezetőnek, de többnyire gazdasági igazgatónak (egyszer a szerződésem német nyelvű volt, közvetlen a központtal, abban az állt: “Verwaltungsleiter”…).

Szóval volt számos váltás, de én csak egyre akarok kitérni (Neked mintaként), hogy hogyan lett a cserebogár, a gazdasági igazgató féle az előtte 14 évig tervező intézetben, majd az oktatásban 3 évet eltöltött “gyárilag” mérnök emberből. Melyik volt “az” a pont?

Nos visszamegyek az időben, csak Socrates-ig, akinek, mint tudható, volt egy tanácsadó daimonja/szelleme, aki/amely néha figyelmeztette arra, mit ne tegyen, egy-egy konkrét döntési helyzetben. A napokban eszembe jutott, hogy nekem meg talán olyan daimonom volt, aki nem hogy pozitív tanácsokat adott, hanem még ötletei is voltak. Mi másnak tudható be, hogy amikor a kősivatagi kisváros főutcáján lévő mindenesbolt pultjának üveges részén megláttam egy francia nyelvű színes, nagyalakú könyvelési szakkönyvet, azt nekem meg kellett venni, nem is volt ócsó…

Lapozgattam, lapozgattam, azután elkezdtem otthonról közgazdasági könyveket kérni, emlékszem, még a Samuelson erősen megvágott egykötetes kiadását is kértem, küldjék ki (a teljes 3 kötetes változatot a rendszer-váltás után adták ki). Közben a műszaki főiskolán bőszen tanítottam a mechanikát (a fő tárgyamat), meg vízgépeket, sőt műszaki rajzot is.

Amikor visszajöttem a kooperációs szerződésemből, a Minisztériumban az ov mondta, hogy ne a Közgázra menjek (azt vettem a fejembe), hanem valamelyik angol nyelvű menedzser iskolába, amelyek abban az időben (1990 körül) csőstül jöttek be az országba. Én egy angol nenzetközi bankos diploma félét választottam, és azt 6 év alatt el is végeztem (az összes felsőfokú tanulmányom közül, pedig később a pénzügyi szakközgazdászit is elvégeztem, ez volt a legnehezebb, de leggyümölcsözőbb is…), onnan ajánlott be  először pénzügyi vezetőnek a könyvelés tanár (bár a vizsgadolgozatainkat Angliában bírálták el, a tananyag teljes egészében a kinti anyag volt, de az első 2 évben egy üzleti konstrukcióban a Bankárképző tanárai besegítettek) gazdasági igazgatónak egy ír-magyar vegyesvállalathoz. 

De ezt az egészet, ami persze folytatódhatna, csak egy meglehetősen drasztikus váltás gondolatának megszületése szempontjából kontextusnak szántam.

Az is érdekes, és van benne szintén  talán egy ilyen szerencse/daimóni elem, hogy hogyan lettem külföldön műszaki főiskolai tanár a 14 évig tervező vállalatoknál (kettőnél…) dolgozó “mezei” gépészmérnökből, de az már sok lenne ide.

Marad a kérdés? Vajon  Neked volt-e valaha olyan drasztikus tevékenység-váltás az életedben, amiről, ha megfeszíted Magad, se tudod, először mi kezdett arra késztetni, hogy megcsináld, hogy elkezd kiharcolni? Mire emlékszel belőle?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása