Vezetői coaching

Lehet elgondolkozni… politikai filozófia… ilyen is van…:-))) nem is érdektelen, hogy kinek-kinek mi a preferenciája (én még feldolgozás közben vagyok…:-)))

The Guardian vonatkozó cikke erről:

“How do we know the difference between right and wrong? Are we born with an innate sense of morality or do we learn it from those around us? Which moral issues do we believe should be legislated and which left down to individuals to decide?

Jonathan Haidt and colleagues have reviewed literature from a diverse range of disciplines and cultures and done a great deal of field-work to try and answer these questions. Their conclusion is that the content of moral thinking is probably learned but that we are born already primed to think about morality along five channels (taken from http://moralfoundations.org):

1) Care/harm: This foundation is related to our long evolution as mammals with attachment systems and an ability to feel (and dislike) the pain of others. It underlies virtues of kindness, gentleness, and nurturance.

2) Fairness/cheating: This foundation is related to the evolutionary process of reciprocal altruism. It generates ideas of justice, rights, and autonomy.

3) Loyalty/betrayal: This foundation is related to our long history as tribal creatures able to form shifting coalitions. It underlies virtues of patriotism and self-sacrifice for the group. It is active anytime people feel that it’s “one for all, and all for one.”

4) Authority/subversion: This foundation was shaped by our long primate history of hierarchical social interactions. It underlies virtues of leadership and followership, including deference to legitimate authority and respect for traditions.

5) Sanctity/degradation: This foundation was shaped by the psychology of disgust and contamination. It underlies religious notions of striving to live in an elevated, less carnal, more noble way. It underlies the widespread idea that the body is a temple which can be desecrated by immoral activities and contaminants (an idea not unique to religious traditions).

They argue that humans are naturally sensitive to this range of (sometimes competing) moral issues as a result of biological and cultural evolution. Further, they make the bold claim that they can predict how an individual will vote based on how they prioritise these five issues.

Try it at home
You can see how your own moral priorities compare to those of the average Liberal or Conservative voter by registering and completing the ‘Moral Foundations Questionnaire’ here: www.YourMorals.org. This was created by Jesse Graham and Jonathan Haidt and has been completed by over 30,000 people across a range of countries and political contexts. You also have the option of creating your own groups to see how your responses compare to those of your friends and colleagues.

How it works
Haidt and colleagues argue that humans are born primed to care about these five channels of moral thinking but diverge in the way that they rank them. The questionnaire includes three questions for each of the five moral channels and responses are averaged to produce a score of how important you rate that particular issue.

They examined responses from not just the US but also Canada, the UK, Western Europe, Eastern Europe, Australia, Latin America, East Asia and South Asia. Across all these countries they find the same general pattern.
Liberals and Conservatives both care about harm and fairness – issues that focus on treating other individuals well. Liberals rate these issues slightly higher than Conservatives but, on the whole, everybody cares about problems such as inequality and exploitation and believe they should be legislated against.

The great divergence occurs on the other three channels – in-group loyalty, authority and sanctity. These revolve around ideas of being a good social member of a group or supporter of social order and tradition. Conservatives score higher than Liberals on all three of these issues.

From a cultural evolution perspective, these issues are vitally important to maintaining coherence and order among groups of people. They drive individuals to rise above their carnal desires as individuals and strive together towards higher, nobler ends.
However, these traditional moral values have historically been very repressive to less powerful groups within societies: to women, the poor, immigrants and those who are perceived to not fit in. As Haidt puts it, Liberal voters say “… no, let’s celebrate diversity, not common group membership. They say let’s question authority and they say keep your laws off my body.”
Importantly, these moral biases are often unconscious so are difficult to acknowledge in the light of contradictory evidence or opinion. Haidt refers to voters as being caught in a particular moral matrix that drives where their priorities lie and what information they attend to.

There are many factors contributing to polarisation of voters in America, the UK and other countries. The Moral Foundations theory is relatively new and open to adaptation and challenges. But it seems to provide a useful and predictive framework that could be better used to understand these differences and address them.

The Guardian: https://lnkd.in/ewA52HJm

Célkitűzés, vagy nem célkitűzés…

Nézzük a logikai fát:

ad 1. a célkitűzők (ez a trendi csapat)
ad 2. a konkrét célokat nem-kitűzők (ezt csak fű alatt…)

De ez csak az elnagyolt kép…

ad 1.1 Akik elérik… kudo nekik!

ad 1.2 Akik nem érik el (és nem is rugalmasak, nem változtatnak rajta az istennek se, örök ressentiment a sorsuk, mások, a körülmények a hibásak általában…)

ad 1.3 Rugalmasan addig változtatják a céljaikat, amíg végre valamelyiket elérik (küzdő, túlélő fajta…)

ad 2.1 nincs neki, teng-leng, ahogy esik, úgy puffan (esetleges látszat ellenére a legtöbb ember ilyen, különösen az 1.3-as típussal összekeverhető, mert néha, hogy beleolvadjon a tömegbe, ő is kitűz random célokat, de azok nem érdeklik az 1.3-assal ellentétben, aki az éppen érvényes célért lelkesen tesz…)

ad 2.2 a tapogatózva kereső…. valaki, valami segít neki, szerencsés is, meg eleve curious a világra, mindenfélét tanul (felét csak rövid ideig), ez segíthet az életben mindig adódó különféle szerencsés csillag-együttállások (a) észrevevésében, (b) kihasználásában.

Marad a “valaki, valami” definiálása… nehéz, de megpróbálom. Ugye, lehet tudni Plato által lejegyzett Socrates védőbeszédéből, hogy neki, Socrates-hek volt egy daimon-ja (démon), egy belső hangja, aki figyelmeztette, hogy valamit ne tegyen meg. Pozitív ötletei nem voltak, de Socrates már ezért is nagyon hálás volt…

A 6 képből álló kis BD szerintem az 2.2-es típust példázza. A kislány inklinációja nyilvánvaló, tetszik neki a nyílazás. Azután ahová talál, az a bull’s eye. És örül. Elindul egy irányban (ez tulajdonképpen nem cél, irányultság), de nem tűzi ki, hogy ilyen-olyan kiváló nyílmester, íjász, versenyző, miegyéb lesz (nincs konkrét célja, szereti megfeszíteni a húrt, hallani a nyílvessző suhogó hangját a levegőben, oszt’ annyi…).

De mit lehet tudni… Lehet, hogy miután megrajzolta a koncentrikus köröket, lehet megpróbál beletalálni (próba/kisérletező cél). Ha nem túl hosszú idő múlva elég jó hányadot lő, lehet, hogy akár az íjászat kis örömokozóból, vagy már hobbyból szenvedéllyé válik. Ha meg nem, az se baj. Annyi érdekes dolog van még. Hármasugrás, madárles, zongora, például…

Visszatérve Socrates daimon-jához, soha nem gondoltam rá, hogy nekem valami hasonló lenne/lett volna. És ha nem is volt, valamilyen rejtélyes intuíciónak kellett lennie 3-4 pontján az életemnek, amelyeken mindig, és viszonylag hirtelen az érdeklődésem, karrierem radikálisan, drasztikusan megváltozott.

Kicsit hasonlóan a kislány esetéhez. Valami elkezdett érdekelni, kipróbáltam, és ha ment, hajrá, gyorsan elkezdtem hozzátanulni. Soha nem fordítva. Amiben a tanulás volt előbb, az a nyelvek, azt mindegyiket különösebb lukratív cél nélkül, zum Spass kezdtem el tanulni. És nem német Fräulein-nak, francia au pair-rel gyerekkoromban, áh…. Az elsőt, az angolt 25 évesen, a franciát később, mert megtetszett, a feleségem szerette… Szóval nekem egy pozitív tippeket adó daimon-om lehetett, bár néha a Socrates típusú is jól jöhetett volna…

Annyiféle angle-ből vizslatják már az AI hatását, nehéz újat mondani. 

Az olvasás (a komoly olvasás, ami kb. komoly könyvek olvasását jelentse itt) státusza ma és az AI.

Amikor én felnőttem (jó, múlt század második fele…) a könyvnek, az olvasásnak határozott tisztelete volt. Nem kis klasszikus fiction, non-fiction személyes könyvtáram a múlt században nyomtatódott ki, és nagy része az “átkos” alatt. Az olvasás a tudás egyik, talán legfontosabb szinonímája volt. 

Ma - szerintem - a tudásnak sem ilyen egyértelmű a státusza, hát még az olvasásnak. És ki vagyok én, egy őskövület, hogy azt mondjam, ez nem jó. Inkább azt mondom, tétovázok, nem tudom, hogy mi lett helyette, ami érték. Talán a pénz, a vagyon… ezt elfogadom, hogy így van, de értéknek - próbálom így, próbálom úgy - nem sikerül tartanom. 

Azt a badarságot sem mondom, hogy nem fontos a pénz, nem számít a vagyon, mert tudom, hogy a pénz, vagyon igérvény olyan energia igénybevételére, amire szükségem van (a hitel igérvény jövőbeli energia igénybevételére…). 

És mivel minden, amire szükségem van, étel, ital, lakhatás közművekkel jól ellátva, tárgyi eszközök bírása, karbantartása, cseréje, ha kell, energiát igényel (alapanyagok kibányászása, tisztítása, szállítása, feldolgozása/gyártása/beépítése, szállítása, displayre helyezése, logisztikája), szükség van mindenkinek az ő lehető legmagasabb életszínvonalának megfelelő pénzre, vagyonra. De a pénz, vagyon - szerintem - nem érték, hanem szükségszerüség. És főleg nem teszi tulajdonlóját egymagában, önmagában értékessé.

A tudással más a helyzet legalábbis nálam. Az szerintem érték, és főleg elvenni nem lehet, veled együtt hal. Persze, fel tudok emelkedni bird-view-ba, és látni vélem magam, akinek fontos a tudás, ezért tisztelem másban is. Nyilván ha valakinek fontos a vagyonosodás, ugyanilyen tiszteletet válthat ki belőle (vagy irigységet…) másnak a vagyona. 

Nagyon komplikált ez, nézzük Salierit és Mozartot, talán igaz, hogy Salieri, aki egész életét a zeneszerzésnek szentelte, halálosan irigyelte a fiatal pökhendi Mozartot. Hja, a tehetség az tehetség. De még ebben az esetben se felejtsük el, hogy Mozart csecsemő korától kezdve egy komplett zenész családban nőtt fel, tehát zenei irodalmi tudása nem volt feltétlenül kisebb, mint Salierinek, ráadásul legfogékonyabb gyerekkorából.

OK, ezek után a kivételeket említő kitérők után ugorjunk vissza a post eredeti triggerére, témájára, ami “az olvasás státusza és az AI”.

Bár kétségtelen, hogy az elmélet és a gyakorlat/tapasztalat komplikált, optimálisnak számító vegyüléke túl nagy téma lenne, tételezzük e post kedvéért, hogy az elmélet túlnyomó részét könyvekből, a minket érdeklő diszciplina jeles  szerzőinek műveiből lehet leghatékonyabban megismerni (könyv legyen egy adott könyv bármilyen feldolgozása, kezdve a papír és e-könyvvel, hangos könyvvel, folytatva az egyetemi előadással, e-learning feldolgozással, stb).

Ha Te kedves Olvasó még velem vagy, nagy kitartásról teszel tanulságot, cserébe mindjárt a pontomnál leszek…

Ha és amennyiben a tudás és proxy-ja még jelent valami értéket (legalább Neked, mert általában szkeptikussá váltam), akkor minél olvasottabb valaki, annál nagyobb a tudása (azokról a dolgokról, amiket olvasott). Nem jobb, nem sikeresebb másoknál, csak olvasottabb (learned/tanult, mondja az angol).

Tehát minél több könyvet olvasott az ember, annál olvasottabb, nagyobb (elméleti) tudású (igen, csak azzal elmehet a sóhivatalba zabot hegyezni, önmagában ez monetáris értelemben értéktelen, de mindenesetre  igaz…).

Na most az AI olyan sok könyvet tud kiolvasni, amennyit egy teljes nemzedéknyi ember nem tud kiolvasni. Tehát, a formális logikai szálat követve, ennyivel okosabb is…De nem kreatív, meg nem intelligens, csak visszaböfögi a sokból a leggyakoribb folytatást! OK, de az ember annyira másként működik? Az ember fejében ugyanúgy az kavarog, amit olvasott, hallott életében, és bizony az ember is abból kavarja ki az aktuális output-ot. Ez tényleg annyira egyedien, és alapvetően különbözik attól, amit az AI már most (let alone később..) csinál?! Tényleg ennyire nagy a hübriszünk, hogy nem látunk a szemünktől, nem gondolkodunk a fejünktől, hogy mi van?!

Illetve van egy különbség… az ember,  hélas,  felejt, és nincs is annyira egy szinten a még nem elfelejtett információ, mint az AI-nél, ami a mostani gépsebességnél prompt áttekintheti az egészet,  amiből semmit nem felejt el… szóval az ember eleve sok nagyságrenddel kevesebb információhoz jut hozzá egész életében, mint az AI percek, órák alatt, annak is jó részét elfelejti és az elérhetőség is stack-elt, nem azonos idejű (rövidtávú memória, hosszútávú memória…). Tényleg azt hisszük, hogy hosszú távon fenntartható a még úgy-ahogy meglévő előnyünk?! Good luck…

Tudom, mivel jöhetsz, nem intelligens, nem tudja mit csinál, csak értelmetlenül biteket rak egymás mellé… OK, értelek, itt jön egy érdekes érvelés egy új könyvből, amely szerint túlértékeljük az emberi intelligencia fogalmát (különben is az 1950 körül született Turing-tesztet már megoldani látszik több AI-alkalmazás is), és egy új kvázi Turing teszt ötletét körvonalazza.

“We don’t need to get sidetracked into arcane debates about whether consciousness requires some indefinable spark forever lacking in machines, or whether it’ll just emerge from neural networks as we know them today. For the time being, it doesn’t matter whether the system is self-aware, or has understanding, or has humanlike intelligence. All that matters is what the system can do. Focus on that, and the real challenge comes into view: systems can do more, much more, with every passing day.”

(Fordítás: Nem szükséges ilyen felesleges, bonyolult vitákba bocsátkoznunk, hogy vajon  a tudatosságnak szüksége van-e egy meghatározatlan szikrára, ami a gépekből örökre hiányozni fog, vagy hogy ez csak úgy egyszercsak megszületik a neurális hálózatokban, ahogy ma ismerjük őket. Elég az hozza, hogy nem számít, hogy a redszer tudatos-e, vagy érti-e, amit csinál, vagy hogy van-e emberi intelligenciája. Csak az számít, amit a rendszer meg tud csinálni. Ha erre koncentrálunk, mindjárt meglátjuk az igazi kihívást: a rendszerek többet, sokkal többet tudnak csinálni, minden nappal többet.)

A modern AI idők Turing tesztjével kapcsolatban pedig ezt írja:

“But, as many have pointed out, intelligence is about so much more than just language (or indeed any other single facet of intelligence taken in isolation). One particularly important dimension is in the ability to take actions. We don’t just care about what a machine can say; we also care about what it can do.”

(Fordítás: De ahogy sokan rámutattak, az intelligencia sokkal több, mint csak nyelv (vagy bármelyik jelkemzője önnagában véve). Egy különösen fontos dimenzió a képesség, hogy cselekedjen. Nem csak az érdekel minket, amit a gép mondani tud, az is érdekel minket, amit tenni, cselekedni tud.)

…és konkréten egy ilyen teszt példát neg is említ, most kapaszkodj, szerinte 5 év múlva ezt is fogják tudni, na, de mondd, hogy csak 10 év múlva:

“Put simply, passing a Modern Turing Test would involve something like the following: an AI being able to successfully act on the instruction “Go make $1 million on Amazon in a few months with just a $100,000 investment.” It might research the web to look at what’s trending, finding what’s hot and what’s not on Amazon Marketplace; generate a range of images and blueprints of possible products; send them to a drop-ship manufacturer it found on Alibaba; email back and forth to refine the requirements and agree on the contract; design a seller’s listing; and continually update marketing materials and product designs based on buyer feedback. Aside from the legal requirements of registering as a business on the marketplace and getting a bank account, all of this seems to me eminently doable. I think it will be done with a few minor human interventions within the next year, and probably fully autonomously within three to five years.“

(Fordítás: Egyszerűen szólván, egy Modern Turing Tesztet teljesíteni például a következőket jelentheti: egy AI képes sikeresen teljesíteni a következő utasítást: “Menj, és keress az Amazonon 1 millió dollárt néhány hónap alatt csak 100 eUSD befektetéssel”. Elkezdheti keresni a neten, mit keresnek, mi megy nagyon az Amazon Marketplace-en és mi nem; generál egy csomó képet, és tervrajzot lehetséges termékekről; elküldi egy Alibaba-n talált on-line gyártó céghez; oda-vissza e-mail váltásban pontosítják a követelményeket és megegyeznek és aláírják a szerződéseket; elkészíti az eladók listáját; folyamatosan up-date-li a marketing anyagokat és a termék terveit a vevők visszajelzéseire alapozva. A jogszerű eladói státusz regisztráció jogi dolgainak elintézésén, és a bankszámla nyitáson kívül szerintem nem akkora wasistdas. Azt gondolom, hogy ez - minimális emberi közbeavatkozással együtt - a következő évben realitás lehet, és 3-5 éven belül meg esetleg teljesen automatizálva is.)

A könyv, ami triggerelt erre a postra szezon friss, nyitásra jött. Sajnos túl jó ahhoz, hogy csak hangoskönyvben hallgassam meg (amit éppen teszek), megvettem Kindle-ben is (húzós, 26 dollár adó nélkül, a papír csak 19, de ugye az Seattle-ből jönne talán, és a szállítás manapság…), hogy referenciaként használjam. 

Könyv címe: The coming wave

2023. szeptember 7. megjelenés dátuma. 

Szerzőjéről ennyi legyen elég: From the ultimate AI insider, Mustafa Suleyman, co-founder of DeepMind, part of Google.

…és 3 vélemény, amit az Amazon összeszedett innen-onnan:

'Fascinating, well-written, and important' Yuval Noah Harari, author of Sapiens

'Deeply rewarding and consistently astonishing' Stephen Fry

'An excellent guide for navigating unprecedented times' Bill Gates