Nyilván mindenki, aki őrli naponta a Duolingo-t, megkapja Mikulásra az évi egyenleget, 4 KPI-jal, mutatószámmal, hogy hogyan teljesített ebben az évben.
Egyet láttam is, valaki már fel is tette a KPI-os táblát, gondoltam, vezérfotónak én meg ezt teszem fel, KPI-okat meg ide (mint a LEGO doboz szerkesztő AI termékei, ezek is pár napig primőrök lesznek… - utalások a Linkedin time-line-ra, ahová ez is alapvetően készült…).
Ami a Duolingos teljesítményt illeti, meglepődtem. Napi min. 20 XP-t (ez néha, többször több, néha csak egy leckét jelent) teljesítettem most, a 3. évben, ami 6-8 perctől esetleg nagyon ritkán 15 perces napi foglalkozást jelent, mennyit teljesít a 96%, hogy lejjebb vannak?! Ez olyan, mint az önbevallásos autóvezetői teljesítmény, amiből az szokott kiderülni, hogy az emberek 90%-a jobban vezet az átlagnál… Hacsak úgy nem…
Meg ez a 4% is… mintha olvasni véltem volna, hogy 2 millióan használják, most megnéztem, nem is tévedhettem volna nagyobbat, 575+ millióan, 56,5 millió aktíve user havonta (én is korábban kóstoltam bele, 2 hét után abbahagytam, és 3 évvel ezelőtt kezdtem el aktívan ugyanazt a nyelvet tanulni, és azóta, pont most mindkettőben benne vagyok aktív user-ként…). Tehát az első szerint 23 millióból vagyok egy, a második szerint (ami azért jobban számít) a 2,26 millióból… nagy kunszt…:-))) és mégis, mégis, jól hangzik…:-)))
Persze csinálhatnám 20 éve is, nem ez számít, az számít, hogy haladok-e előre. A befektetés steady, de nem egetverő, a fejlődés se… de már érzem… ugye, a nyelvtanulás - nem tudom, észrevetted-e - nem lineáris. Az elején, ha kiköpöd a tüdőd, akkor se érzel haladást. Ilyen lépcsős a cucc. Teszel bele, teszel bele, és egy-egy időszak végén hirtelen azt érzed, mintha könnyebben menne (nem lehet tudni, hogy ez mikor jön, és nem egyforma távolságra vannak ezek a “lépcsők”, nagyban függ a befektetés intenzitásától, és valamennyire az egyéntől is - ez utóbbi komplikált…).
No, én nem köpöm ki a tüdőm…:-))) ez egyébként egy fontos elem, hogy abszolút szabályozható, mennyit fektetsz bele, milyen gyorsan akarsz haladni. Meg persze, hogy mit akarsz elérni. Én a már úgy-ahogy megtanult nyelveimet is ezzel kezdeném ma el, persze, akkor ez még, amikor tanultam őket, mind nem állt rendelkezésre. És csak egy bizonyos szint után mennék el tanfolyamra, egyéni tanárhoz. Ehhez a drillhez, amit az elején a nyelvtanulás jelent, abszolút alkalmas, rugalmas eszköz a sok elérhető applikáció. Viszont ha komolyan meg akarsz tanulni beszélni például, akkor valószínüleg egyéni tanárhoz járnék, abban a fázisban talán az a leghatékonyabb. Itt is találsz remek tanárokat. Például Andrea Mendel, vagy Márta Nagyiván…
A Duolingo körítésében, illusztrációiban, animált bumfordi kis szinte mesefiguráiban, a mobilom nyitó képernyőjén a napi penzumra animáltan figyelmeztető logo (ahogy telik a nap, még mindig nem csináltam meg, egyre borúsabb, viharosabb, dühösebb piros, majd lilára változó a kis figura…), az egyes feladatoknál a soros figura szájmozgásának szinkronizálása az adott példamondat kiejtéséhez (!!!) úgy tűnik, főleg a fiatal korosztályt, a gyerekeket célozza (mintha olvastam volna, ez tudatos!), de ha folyamatosan csinálod felnőttként, nem fog zavarni, sőt, akár élvezheted ezt a kicsit túltolt kavalkádot…
…hogy ezek motiválók-e, nem, nem tudom, talán inkább színezők. Végülis, hogy meg akarsz-e tanulni egy kicsit új világot, gondolkodást, netán művészetet, dolgozni akarsz rajta, vagy ez új hazád nyelve, muszáj lesz megtanulni, Tőled függ, olyan nincs, hogy egy kicsit tanulok nyelvet, az biztos kudarc… Ez komoly elhatározás, fegyelmet igényel, viszont valahol az úton, ami egy sötét, idegen, kicsit ellenséges (mint amikor a kuplungot, gázt, féket tanultuk kezelni, és akkor még ott volt az életveszélyes live forgalom is…) erdőben vezet, hirtelen lassan elkezd világosodni, elkezdesz formákat, színeket felismerni, majd az egész olyan szép, harmonikus tájjá alakul. Hosszú az út a sötét erdőben though…
Szeretem én ezt a Duolingo-t, napi fegyvertársammá, bajtársammá vált…:-)))