Divat a meséket átírni, modernizálni, filmre vinni, a szereplőket összekeverni, kedvem támadt egynek a befejezését átírni, illetve inkább megtoldani…
A XVIII. század vége, XIX. század nagyon erős volt sok mindenben, pl. mesében is. A német Grimm fivérek és a dán Hans Christian Andersen írták a legtöbb európai ősmesét.
“A császár új ruhája” c. Andersen meséről kevesen nem hallottak csak. A piperkőc mesebeli császárt megkörnyékezi két csaló, hogy olyan mesebeli ruhát tudnának varrni neki, ami nem csak csodaszép, de nagyon különleges is. “Nemcsak hogy páratlanul szép a színe meg a mintája, de van egy bűvös tulajdonsága is: akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt láthatatlanná válik a kelme.” Nosza gondolta a császár, kettőt egy csapásra, még hasznos is lesz majd. “Csináljátok!” - mondta, és azok felállítottak két szövőszéket, és nyomban munkához is láttak.
Megnézte a miniszter, beszart, mert nem látott semmit, de persze, jelentette, “A munka jól halad.” Elterjedt a birodalomban a csoda ruha története, így amikor a két csaló “ráadta” a ruhát, és a császár pipiskedve járkált fel-alá a nép előtt egy szál faszban, mindenki ünnepelte a csodás ruhát és benne a császárt, mert senki nem akart butának és/vagy alkalmatlannak látszani.
A mese úgy ér véget, hogy egy kisfiú, aki nincs beavatva, vagy neki mindegy, nem fél, elkiáltja magát: “De hiszen a király meztelen!”. Mindenki elszégyelli magát és hazamegy.
Szerintem meg van tovább… a két szélhámosból sok szélhámos lett (spin-doctor a nevük, vagy ilyesmi) és szakmányban árulják a tudományukat, ami abból áll, hogy az alanyaikat feltupírozzák okosnak, intelligensnek, alkalmasnak, alfa-hímnek, és valami port szórnak az emberek szemébe gyanús kicsi és nagy képernyők segítségével, hogy elbutuljanak, és alkalmatlanok legyenek és alávessék magukat a spin-doctor-ok humunculus-ainak. A korábbi véghez képest alapvető különbség, hogy nem félnek, boldogok, hogy az igaz ügyet, és az illetékes messiást szolgálhatják.
A kisfiú felnőtt. A por rá nem hat valamiért. De már nem kiabál, csak figyeli a darabot… Hiába kiabálna. Csak kapna egy jó nagy pofont, és felnőtt, nem felnőtt, szégyenszemre hazazavarnák… Az elkábított tömeg meg, akik elé jó időzítéssel néha némi gyöngyöt szórnak ki, csak megy, megy előre… láttál zombi-filmet? Úgy…
