Vezetői coaching

Up-date: három post helyett kettő fog szólni erről a kísérletről. A második a kísérlet végén jön az eredményekkel. A kísérletet 2 nap helyett 7 napra bővítem, hogy jobban tetten lehessen érni a trendeket, ha lesznek. 

Az alvásunk minősége alapvető az egészségünk szempontjából. Persze, az evés is, meg az exercises is, mind fontosak, de nem hierarchia van köztük, hanem szoros(!) összefüggés.

A kísérletben többek között az étkezés időzítésének, részben összetételének és a testmozgásnak az alvás minőségére való hatását vizsgálom. Az én történetem: 20 éve alvási apnoéval kivizsgáltak, befeküdtem egy napra teszt-aludni, kitapétáztak érzékelőkkel, megerősítették. Kellett volna vennem egy alvó gépet (tudod, amilyeneket a Covidhoz rendeltek államilag állítólag százezresével, ami valakinek csak jó volt, a covidosoknak mindegy is...), egyszer otthon kipróbálhattam, soha többet. Valamikor pár éve megtanultam nagyjából orron lélegezni álmomban is, majdnem mindig sikerül, az sokat javított, meg hogy azt a nagyon stresszes melót abbahagytam...

Az alvás minősége csak nagyon részben függ attól, hogy mennyi ideig próbálunk (!!)  aludni. A bruttó alvási idő (az el akarunk aludni-tól az utolsó felébredésig) áll effektív ébrenlétekből, éber álom, mély álom és REM periódusokból. Nagyon lényeges ezek %-os aránya a teljes alvási időhöz viszonyítva és az abszolút időtartama is.

Röviden NEM az alvásra szánt idő a döntő az egészségünk szempontjából, hanem annak összetétele!! Ezt fogom a kísérletben különböző eszközök segítségével vizsgálni.

Hipotézisem az eddigi amatőr-műkedvelő tapasztalatok alapján, hogy a kisérleti szövegben megfogalmazott tényezőknek jelentős hatása van az alvás minőségére.

Két post fog idekerülni erről a kísérletről ide, ez az első, a másik az egész kísérlet végén a kísérlet eredményeit fogja kiértékelni, a holnaputáni a második napét, és abban foglalaom azt is össze, mit sikerült tanulnom a kísérletből - ha valamit.

3-féle eredmény lehetséges (pontosan meghatároztam a hipotézis kritériumait, de ar eredmény még sem tud egyszerűen fekete-fehér, igen-nem konklúzióval szolgálni. Szerintem.

1. A hipotézis megáll, ha a pontosan megfogalmazott kritériumokat az eredmények teljesítik.
2. A hipotézis papírforma szerint megbukik (azaz a kiválasztott faktorok nem elegendőek az eredmény hatékony befolyásolására, más, jelentős faktorok is működnek), ha az eredmények nem teljesítik a kritériumokat.
3. Mivel a kritériumok magasak, nagyon ambiciózusak (az eddigi személyes adatstatisztikáim szerint!), valószínű, hogy 1:1-ben nem fognak teljesülni, de tendenciájukban mutathatnak korrelációt a kiválasztott faktorokkal. Igazából erre számítok igazán. Ha ez se jön be, a kísérlet akkor annyiban sikeres, hogy sikerül kizárnia a korrelációt a kiválasztott faktorok és az alvás(om) szofisztikált méréssel validált minősége között.

————————-

CÉLKITŰZÉS (alvás-minőség javítási kísérlet) - Megfogalmazva: 2025. március 26. 22:39

Cél :

27-ére 800 pont (Apple alvás minőség összérték), 28-ára 1000 pont

Második cél 28-i alvásra:

Mély alvás 25% (1,8 óra), REM 25% (1,8 óra)

————————-

Kiinduló állapot (*)

március 26 este. 23:00 12% (“Body battery” - Garmin óra)

március 27. reggel

Súly: 92,3 kg

Alvás:

Apple Watch összérték: 595

Teljes idő (bruttó): 8 óra 55 p

Garmin:

Sleep score: 53

Body Battery max: 46

Mélyalvás: 29% (2 óra 2 perc) - Kiváló (16-33% a jó…)

REM: 3% (13 p) - (nagyon) Gyenge (teljes idő 21-31%-a jó…)

Könnyű alvás: 68% (4 ó 46 perc) (teljes idő 30-64%-a jó)

————————-

Napi regim (ezt fogom betartani 27-28-án):

Súly ellenőrzés

Étkezés: 9 -14 óra között (5-19 órás intermittent fasting regime)

No added sugar

Napi 10 ezer lépés, 20 perc szobakerékpározás

13:00 “nap”, relaxációs pihenő Muse-zal (**) (30 p)

Alvási rituálé:

20:30 - 21:15 Olvasás - no képernyő minőségi non-fiction (hic et nunc: Hóman-Szekfű: “Magyar történet” 2. kötet)

(fürdés)

21:30 - 21:45 Olvasás - no képernyő minőségi fiction (hic et nunc: Karinthy: “Új lélektan - Pszichoanalatikus írások” )

21:45 “nap” (20 p)

————————-

Eredmények:

március 27.

Súly (27-én reggel): 92,3 kg

Apple Watch összérték (28-án reggel):

Garmin (28-án reggel):

Sleep score:

Body Battery max:

mélyalvás:

REM:

————————-

Eredmények:

március 28.

Súly (28-án reggel): 

Apple Watch összérték (29-én reggel):

Garmin (29-én reggel):

Sleep score:

Body Battery max:

mélyalvás:

REM:

————————-

...és így tovább...  április 2-3-áig.

_______________

Megjegyzések:

(*) Mindig is tudva a jelentőségét (Federer állítólag napi 12 órát alszik…), de most már egy jó ideje komolyan, rendszeresen, szisztematikusan foglalkozva az alvás-javításon,

• az Apple Watch-omon sok éve,
• az új FirstBeat technológiás Garmin órámon majdnem 4. hete,
• az egy hete 90 napra bérelt és már az első 4-napos konkrét  FirstBeat eszközzel való mérésen túl arra gondoltam megpróbálok egy kísérletet.

A szerdai-pénteki napok (március 26-28) mérési eredményeinek összehasonlítása azért lehet gyümölcsöző. mert a 26-i regim fontos pontjain nem volt azonos a következő két napéval.

Ezzel együtt a két karóra nem azonosan értékeli az alvást. A régen használt Apple Watch score-okból akár egész jó átlagosnak is tarthatnám már a 26-i alvási számokat is, két dolgot még külön ki is emel, mint kiválót, miközben a friss Garmin óra a FirstBeat technológia szerint pedig poor volt. Utóbbival értek egyet, például REM alig volt.

Érdekességként néhány kép az Apple Watch elemzéséből:

Kettő dolgot talál (az Apple Watch...), amiért megdícsér, a hosszú távú score-ért, ami 715 (hát, az nem rossz...). és a magas dip-ért, ami 34%  (a különbség a napi és az alvási átlag pulzus között). 

Na, ehhez képest érdekes, mi lesz holnap és holnapután...:-))) 

(**) "Muse" egy fejpántos applikáció, lazítást-/meditációt-segítő. 

Imádom a palit, rákerestem a nevére, újra kéne olvasni és végig (házi feladat, statisztikai példáit megérteni!!), a net egy pár jópofa aforizma-szerűségét dpbta fel (ne számíts valami plian vanilla Cuelho-ra...:-)))

"Figyelj oda, hogy melyik közeli barátod kezdi optimalizálni az életét, mert ők meg fognak szűnni a barátodnak lenni..."

"A biciklista barátomtól, aki rendszeresen megkér, hogy postoljak kérdéseket az X-en (ő szégyenlős) azt kérdezi az ő mészárosa adótanácsadójának a második feleségének a fizikoterápiás segítője, hogy melyik a legjobb keto-mérő készülék. Köszöni előre is."

"Hallottam, hogy a Kelta Druidák el akarják foglalni Franciaországot, "átnevezni" Galliának, kizavarni az összes franciául beszélő keresztényt, egészen Itáliáig (főleg Latium-ba). Elkülöníteni a maradékukat és a latin-alapú nyelv helyett a kelta nyelvet bevezetni."

"Hallom, hogy van egy skandináv szekta, amely az ógörög isteneket imádja, akik arra hívják fel a híveiket, hogy emigráljanak Athénbe, & etnikailag tisztítsák meg azt a nem-pogány (keresztény) görögöktől, és különítsék el a maradékot."

(Sheldon nem értene ebből egy szót sem...:-)))

ALADIN ÉS ALADÁR VAGY A JÓ MODOR ISKOLÁJA
Új Magyar Illemtan

Nagy emberekről

ALADÁR. Hát igen, bevallom, kiábrándulás volt a számomra.

ALADIN. Nem hiszem, hogy az ő hibája. Én csak a műveiből ismertem.

ALADÁR. Lehet, hogy elfogult voltam: ő volt számomra, hogy paradoxonnal kezdjem, a rendkívüliség mértéke, az egyedülvaló norma. Hozzáigazítottam a gondolataimat, s mielőtt döntöttem magamban, elvi kérdésekben, szinte gépiesen megpróbáltam adott esetekben elképzelni, vajon mi lenne erről a dologról a véleménye.

ALADIN. Nagyon helyesen. Erre valók a példaképek.

ALADÁR. Nem tudnám megmondani most már, magáról az emberről volt-e határozott elképzelésem - azt kell hinnem, hogy volt, különben nem okozott volna csalódást a személyes megismerkedés.

ALADIN. Valószínű, hogy modorbeli külsőségeiben is rendkívülinek képzelted el.

ALADÁR. Lehet. A nagy embert alkotásával harmonikus lénynek szeretné hinni a rajongó, egyéniségnek, aki egy különleges, önmagához méltó, az önmaga számára alkotott törvények világában él.

ALADIN. Mondjuk, a fején hordja a cipőjét, jelezve, hogy a konvenciók ránézve nem érvényesek.

ALADÁR. Nem effélére gondoltam.

ALADIN. Tudom. Azt vártad, hogy a szavaiban, hangsúlyában, s főleg abban a módban, ahogy felismeri benned a megértő rokonlelket - minden rajongó titkos vágya ez s talán minden rajongás forrása ez a vágy -, azonosítani tudod majd azzal az emberrel, akivel olvasás közben folytattál egyoldalú beszélgetést. Ehelyett azt kellett tapasztalnod, hogy megértésedet nem méltányolja, inkább feszélyezi őt, s érintkezésteknek igyekszik minél konvencionálisabb jelleget adni.

ALADÁR. Szóról szóra. S még ezenfelül, ami a legkínosabban hatott rám, a társaságnak egyik tagjával, egy teljesen tudatlan és szellemtelen fráterrel, aki távol áll minden őt érdeklő gondolattól, szinte kitüntetően foglalkozott, nagy figyelemmel hallgatta ostobaságait, élénk beszélgetésbe merült vele, csaknem tisztelettel tekintett rá.

ALADIN. Nyilván tanulni akart tőle.

ALADÁR. Ezt nem értem.

ALADIN. Pedig világos. Az illető, akiről beszélünk, csakugyan nagy ember, kiváló és rendkívüli szellem: vedd ezt a két szót eredeti értelmében, nem mint értékelést, egyszerűen csak mint megkülönböztetést. Rendkívülinek lenni sokféle lehetőséget jelent a normálistól való eltérés szempontjából, fölfelé és lefelé: egyik oldalon a tökéletlen nyomorék, másik oldalon a túl tökéletes kivétel helyzetében - mindkettőnek közös sorsa, hogy bizonytalan, veszélyes és kínos viszonyba kerül a társadalommal anélkül, hogy ezzel az elavult és korlátolt Lombroso-féle elméletet igazolná, a lángész és az őrült, vagy a gonosztevő rokonságáról. Ennek a bizonytalan és kínos helyzetnek az a jól felismert tapasztalat az oka, hogy a nagy ember a legritkább esetben azonos a hatalmas emberrel (fordítva a tétel nem alkalmazható ilyen határozottan, bármily tetszetős volna) - más természeti adottság lévén a két típus létfeltétele. A nagy ember túl komolyan veszi az életet, a társadalmat, embertársait, tulajdon életét, éppen ezért túlbecsüli in specie aeternitatis - a hatalmas ember esetleg kalandnak tekinti az egészet: éppen ezért veszi utóbbit komolyan a tömeg, előbbit legfeljebb elismeri, de nem emeli maga fölé. És a nagy ember jól tudja ezt. Jól érzi, hogy a világi hatalom trónusát, ahol módjában lenne külsőségekben is a maga képére formálni a világot, nemcsak el nem fogja érni soha, de abban a fokban távolodik tőle, amely fokban mélyül és erősödik a helyes és okos életelvek felismerésében - kénytelen tehát anélkül, hogy rokonság volna közöttük, úgy viselkedni, mint szellemi ellentéte és sorstársa, a bolond, aki beletörődik a tébolyda fegyelmi törvényeibe. Modorban a kettő között az a lényeges különbség, hogy mivel a lángész ismeri a rendes emberek törvényeit, a bolond nem ismeri (a lángészben bentfoglaltatik a rendes ember, a bolondból hiányzik), megvan benne az alkalmazkodásra való képesség is. Ha lehetséges volna olyan bolondot elképzelni, akivel okosan lehet beszélni, a lángész ennek a bolondnak azt a tanácsot adná, aminek ő köszönheti, hogy végig tudja élni életét az emberek között anélkül, hogy bolondházba csuknák. Azt mondaná neki: ne beszéljünk most arról, ki vagy, kinek érzed magad, mennyiben látod bolondnak vagy ostobának a többieket. Arról beszéljünk csak, amit magad is elismersz, függetlenül igazságtól és hazugságtól: hogy boldogtalan vagy, amiért itt tartanak a tébolydában, szenvedsz tőle, szeretnél kiszabadulni, minden áron, ugye, így van? Én egy módszert ajánlok, próbáld ki. Szimulálj. Megmondom, hogyan. Utánozd, minden terv és gondolat nélkül, gépiesen, majommódra, bármennyire lenézed és gyűlölöd őket, azt a néhány normálisnak elismert embert, aki bejut közétek: orvost, látogatót, ápolót. Utánozd a mozdulataikat, hanglejtésüket, magold be, szorul szóra, amit beszélnek, azt a néhány mondatot, amivel adott helyzetben véleményt nyilvánítanak. Aprólékosan, kitartóan, tanuld el legkisebb szokásaikat, öltözködésüket, nevetésüket, arcuk, tekintetük kifejezését. Eleinte nehezen fog menni. Aztán lassan ráeszmélsz majd, hogy a külsőségek utánzása belülről is megváltoztat: a különbözőségből származó szenvedéseid enyhülnek, felolvadva egy ismeretlen, rejtelmes közösségben, s a Rögeszme, ami itt csak arra volt jó, hogy gyötrelmeket okozzon neked, visszahúzódik lelked mélyébe, betokosodik, nem produkál tüneteket - ha ragaszkodsz hozzá, majd érvényesülni fog, odakünt, a szabadban, mire kikerülsz a falak közül.

ALADÁR. Ettől ugyan nem fog meggyógyulni a te bolondod.

ALADIN. Nem is, de gyakorlatilag lehetségessé válik az élete a társadalomban - s életben tartani egy embert talán mégis fontosabb, mint legyőzni egy betegséget. Most már tudod, mire céloztam, azt állítván, hogy a te nagy embered tanulni akart attól a tökfejűtől. Csak ő tudja, minő szenvedések és megaláztatások, az elviselhetetlen magánynak, a társtalan töprengésnek minő keserves órái kalapálták ki belőle a nagy életszabályt: hogy hasonlítani az emberekhez sokkal nehezebb ugyan, mint különbözni tőlük: mégis, azt a nehezebb részt kell vállalnia annak, akinek valami külön dolga van ezen a világon. Béküljön ki korával, aki a jövő számára épít hidat, ha nem akarja, hogy a kor szétrombolja ennek a hídnak innenső pilléreit - béküljön ki, még azon az áron is, ha le kell tagadnia a híd rendeltetését. Én a Galilei híres gesztusát, amivel visszavonta tanait az Egyház hatalmasai előtt, nemcsak hogy gyáva meghunyászkodásnak nem tekintem, de inkább a korszellem titokzatos ereje és rendeltetése előtt való helyes és okos meghajlás példaadását bámulom benne, a tökéletes jó modor nevében.

Pesti Napló, 1933. április 30.

ALADIN ÉS ALADÁR VAGY A JÓ MODOR ISKOLÁJA
Új Magyar Illemtan

A vitatkozásról

ALADÁR idegesen. Hát kérlek, ne vitatkozzunk.

ALADIN. Ahogy parancsolod.

ALADÁR. Úgyse tudnánk meggyőzni egymást.

ALADIN. Azt gondolod, úgyse tudsz meggyőzni.

ALADÁR. Azt gondolom, te nem tudsz engem meggyőzni.

ALADIN. Mindegy, hiszen csak egy szót akartam kiigazítani. Eredményes vita elvben - gyakorlatban még így se - csak az lehet, ha egyiknek sikerül a másikat meggyőzni. "Egymást" meggyőzni, ez a legbolondabb nonszensz a sok bolond frázis között, amit lépten-nyomon használunk!

ALADÁR. Hogy frázis, elhiszem, de miért volna nonszensz?

ALADIN. Ha egy pillanatig gondolkodtál volna ennek az "egymást" szónak az értelmén, fölösleges volna magyaráznom. Sematikusan szólva minden vita valami kérdés körül forog, ugye, s vita azért lehetséges, mert az egyik igennel, a másik nemmel felel erre a kérdésre. Most képzeld el, hogy két egyformán eszes, érvekkel egyformán felszerelt fél vitázik, eszményi esetben ugyan mi lehet az "egymás" meggyőzésének eredménye? "Egymást" meggyőzni, ez azt jelenti, hogy mind a kettő meggyőzi a másikat a maga felfogásának helyességéről, aki igent mondott, most nemet mond és viceverza, vagyis megint csak különböző véleményen lesznek, kezdhetik elölről, nem történt egyéb, mint a középkori viadalokban, ahol szokásos volt verekedés közben kicserélni a kardokat.

ALADÁR. Rabulisztika.

ALADIN. Nem is hiszed, milyen gyakran történik meg a valóságban anélkül, hogy a vitatkozó felek észrevennék a cserét. Akik a vitát eredeti értelmében (vita, vívás, viadal) kedvelik, mulatságos mérkőzéseket produkáltak, mikor a haszontalan, de legalább lovagias szócsaták divatban voltak még. Ma már ez is kiment a divatból.

ALADÁR. Nem vitatkoznak eleget? Nézd meg azt a két fiatalembert ott, a sarokban... az egyik már paprikavörös, a másik gúnyosan mosolyog... ahogy elkaptam imént egy szavukat, a hitlerizmus forog szőnyegen...

ALADIN legyint. Tudom, észrevettem... A vita tárgyát is ismerem. Nagyon csúnya vége lesz a vitának. A gúnyosan mosolygó fiatalember, egy szabadgondolkodó hetilap különben igen elmés és művelt szerkesztője, nemtelen fegyverekkel él, s rá fogja vezetni ellenfelét, hogy a jövőben maga is hasonlókat használjon, a másik, bár hamis nyomon jár, legalábbis jóhiszemű, homályosan azt is érzi, hogy nem fair a játék, s olyan sebet visz magával, amiből egy életen át nem lehet kigyógyulni. Ezek ugyanis nem vitatkoznak, ezek személyeskednek.

ALADÁR. Hogy tudod?

ALADIN. A hangjukon hallom. Az úgynevezett agnosztikus szellemet, valamikor humanista volt a nevük, ma destruktívnak bélyegzik őket, vagy még illetlenebb szót vágnak a fejükhöz, a század eleje óta teljesen elrontotta, és minden szép vitára diszkvalifikálta az az elemző tendencia, ami a lélektanban embertársunk lelkének élveboncolásához, a művészetben pedig ama lelketlen, rideg leíró jellemzéshez vezetett, ami előre lehetetlenné tesz minden kölcsönös megértést, mikor a vitázók egyikét, vagy ami még cifrább, mind a kettőt a másik szemléletének tárgyává teszi: holott a szemlélet tárgya, mindkét fél számára, csak a vitatott kérdés lehet. Figyeld meg a legtöbb vitát: öt perc múlva azután, hogy a kérdés felmerült, egymásról beszélnek már, ha burkoltan is, nem a kérdésről.

ALADÁR. Személyeskednek.

ALADIN. Úgy van, személyeskednek, mégpedig a legellenszenvesebb formában, nem általában a vitára, hanem a szóban forgó tárgyra való alkalmasság szempontjából, "ön, mint ilyen és ilyen gondolkodású ember, ezt persze nem fogja elismerni." "ön, amennyire ismerem, természetesen azt fogja gondolni, hogy én ezt csak azért mondom, mert én ön szerint ilyen és ilyen irányban vagyok elfogult." Nem tudok elképzelni az efféle hangnál neveletlenebbet és modortalanabbat, mint tárgyalásvezető azonnal lecsöngetném, arról a másikfajta érvelésről, amit az úgynevezett világszemléleti harcok divatja óta hallani egyre gyakrabban, s amely így szokott kezdődni: "ön burzsuj, ezt nem is értheti", vagy "ön, mint kommunista, soha nem foghatja fel", vagy ahogy nők szokták: "olyan ember, aki mint ön, selyemharisnyát ajándékoz bizonyos nőcskéknek", illemtanilag nem is tudok véleményt mondani, ez már a kriminalitás körébe vág. Ezek a letorkolók és emberismerők és fiziognomikusok és grafológusok és vesébenézők (utálatos emberfajta) elfelejtik a lélek relativitásának törvényét, s hogy a vitát minden érzékeny lélek folytatni szokta magában, miután a dialógus megszakadt (van egy ismerősöm, aki halálosan összeveszett barátjával, provokáltatta, és csaknem lelőtte, egy otthon, az ágyban, egymagában folytatott vita kapcsán). Nem is képzeled, mekkora szerepet játszik a korszellem és közhangulat kialakulásában az ilyen erőszakosan elvágott viták utóíze: emlékszem politikai áramlatokra, amiket ezzel a szóval jellemeztem: "a sértődött arcok kora". Vezetőhelyeken, hivatalokban, közéleti piacokon rég ismert, jelentéktelen figurák tűntek fel, valami dacos, megsértett önérzetes kifejezéssel, mintegy hirdetve "és velem bántak így! engem torkoltak le egy legyintéssel! most láthatják az illetők, ki vagyok!" Bizonyos mértékben igazuk is volt, amikor közölték a Coriolanus-komplexumot, a modortalan vitatkozó akkor is megérdemelte a büntetést, ha véletlenül igaza volt.

ALADÁR. Ez talán túlzás.

ALADIN. Egyáltalán nem. Hiszen a vita célja éppen valaminek a tisztázása lévén, amíg végére nem értünk, fontosabb a módszer (a magasabb értelemben vett modor), mint hogy a végső konklúzióra, amihez helyes módszerrel úgyis eljutunk, ráhibázzak, előre kitaláljam. Esztétikai értelemben azért marad örökszép a szókratészi viták formanyelve.

ALADÁR. Én túlságosan kereknek és csiszoltnak találom.

ALADIN. Akkor rosszul emlékszel rá. A görög rétorokhoz képest Szókratész pongyola, csaknem dadogó, de mennyivel különb ez a vállalt és önzetlen dadogása, mint a Démoszthenész ékesszólása, amihez a dadogásról való keserves, gépies leszokás révén jutott!

ALADÁR. Ennyire becsülöd a pongyolaságot?

ALADIN. Aki dadog, keresi a szavakat, kifejezéseket, annak elhiszem, hogy most akarja megérteni, megtudni az igazságot arról, amiről szó van, a másik kedvéért, mintha először nézne szembe a kérdéssel, a becsületes megoldást keresi. Dadogása azt a természetes ütemet fejezi ki, ami minden értelmes, termékeny gondolkodás módszere: hallok valamit, aztán elgondolkodom róla, összehasonlítom tapasztalatommal, vajon igazolja-e, s aztán mondok csak véleményt. Az úgynevezett schlagfertig vitatkozó, aki gyorsan és ügyesen riposztoz, a gramofonra és papagájra emlékeztet; tartalékot használ fel, nem alkot. Soha el nem jut az eszményi vitatkozó színvonaláig, aki meg tud feledkezni magáról a tárgy kedvéért, amivel foglalkozik, mert nem a maga igazát, hanem minden eszmélet és gondolat és öntudat végső célpontját: az igazságot keresi.

Pesti Napló, 1933. április 23.

ALADIN ÉS ALADÁR VAGY A JÓ MODOR ISKOLÁJA
Új Magyar Illemtan

A csőcselékösztönről

ALADÁR. Már harmadszor hallom tőled ezt a kifejezést: erős benne a csőcselékösztön.

ALADIN. De csak most kérded meg, mit értek alatta.

ALADÁR. Igen, azt hittem, olyasvalamit, mint ahogy általában használják. Legutóbb azonban egy olyan finomkodó, különcködő úrra alkalmaztad jellemzésül, hogy azt kell hinnem, valami egyéni mellékjelentése van nálad ennek a szónak.

ALADIN. Úgy is van. Sok évi tapasztalat után különült el rokon fogalmaitól, amilyen például: csordaösztön, vagy a formában hasonló, lényegben ellentétes fogalomtól, aminek társadalmi szolidaritás, újabban kollektív érzés a neve. A csordaösztön hasonlít hozzá - de mégis más! Csorda alatt, ha nyers és durva formában is, de legalább állati értelemben, egészséges közösséget értünk, életérdekeiben a csordavezetőhöz alkalmazkodó ostoba, de hasznos célú társaságot. A csordaösztön alacsony, de nem aljas tulajdonság: nem ellentéte, csak nagyon fejletlen és primitív foka ama legmagasabb eszménynek, ami az emberi együttérzés, a társadalmi érdek gondolatában jut kifejezésre. Elmenni a harcba, lelkesedés és meggyőződés nélkül, mert a vezér akarja; ez csordaösztön, amiért a vezető felelős, akár helyes, akár nem, ez magában igen nemes erény lehet. A csőcselékösztön ott kezdődik, mikor nem ezért mozdulok meg, mert a vezetőt figyelem, s a vezető megindult, hanem ott, mikor egyszerűen azért lódulok neki, mert látom, hogy a többiek, maga a csorda, kezd el mozgolódni.

ALADÁR. Ez egyszerűen utánzási ösztön. Majomkodás. Atavisztikus vonása az emberi természetnek.

ALADIN. Tévedsz. Ha így lenne, nem éreztem volna szükségét megkülönböztető szakkifejezésnek. A majmolóösztön, irányában és eredményeiben, igen értékes erőforrása lehet még a legjobb értelemben vett fejlődésnek is: mindig azon múlik, kicsoda vagy micsoda a példakép, miután a majom nem válogat, leutánozza a kifogástalan úriembert csakúgy, mint az alattomos rablógyilkost. Ha a sötét korszakok gyors változatait a majomösztönnek köszönhetjük, neki köszönhetjük a felvilágosodás éveit is, ez az ösztön termékeny és egészséges talaja a dudvának és a legjobb gabonának egyformán. Soha a smokkról vagy a sznobról nem mondanám, hogy csőcselékösztön dolgozik benne, ő egyszerűen a divat után megy, és ha a jó dolgok: művelődés, tanulás, jóság és szeretet divatban vannak, számíthatsz rá, mint megértőre. A majomösztön önmagában nem ártalmas dolog, és nincs is ellentétben a bölcsességgel és a jó modorral (annyit már sejtesz ugye, hogy ez a két fogalom rokon jelentésű az én szótáramban). Hogy nyakkendőt hordunk és keménykalapot és több haszontalan dolgot, és hogy bizonyos céltalan szokásokat tartunk be mind a ketten, ennek az oka az egészséges majomösztön, s a magam részéről inkább tartanám beteg és ostoba eredetieskedésnek, be nem tartani e szokásokat, mint a majomkodást, hogy betartjuk őket. Engedelmeskedni a divatnak még nem bölcsesség, de már-már jó modor, feltéve persze, hogy engedelmességünk nem vakbuzgó rajongás, csak szerény törekvés, hogy alkalmazkodjunk, s ne keltsünk feltűnést.

ALADÁR. Hol kezdődik hát a csőcselékösztön?

ALADIN. Éppen ott, ahol csordaösztön és utánzás végződik: amikor nem arról van szó, vagy valami közösség inspirál cselekvésre a maga megmozdulásával, hanem arról, hogy a nagyon is egyéni módon velem született kajánság, önzés, vagy éppen rombolási vágy keres és talál magának táptalajt, igazolást, ürügyet, módot és alkalmat az érvényesülésre, a tömegen keresztül, áthárítva a felelősséget a tömegre. A csőcselékösztön eszerint paradox valami: egyéni tulajdonság, ami csak tömegben fejlődik ki, s ilyenkor történnek azok a beteg és káros események, amiktől elszorul az egészséges szív, s az erős és nyílt tenyér ökölbe szorul. Ó igen, a csőcselékösztön is utánoz - de mindig azt választja ki a sok lehetséges utánoznivaló közül, ami perverzus, tehát nagyon is egyéni, a birkózó nemes erőfeszítéséből csak a grimaszt, a szónok indulatából, amit az igazság gondolata gyújtott benne, csak a hadonászó karokat s a rikácsoló fisztulahangot. Ebben az ösztönben egyénivé válik a tömeg, s miután ez a fordított folyamat természetellenes, ez a Tömegegyén, a Csőcselék, mindig visszataszító és ellenszenves. Ha megkérded, mi a különbség tömeg és csőcselék között, két képet állítok eléd, melyek lekicsinyített formában ábrázolják mind a kettőt. Az elsőben koldus áll az utcasarkon: ketten megállnak, adnak neki, egy harmadik is megáll, kíváncsian, azt hiszi, valami látványosság vagy olcsó kiárusítás, aztán elszégyenli magát, s inkább ő is előkotor néhány fillért, hogy haszontalan ácsorgónak ne láttassék. Ez még csak tömeg, ártalmatlan, néha hasznos csoportosulás. Most képzeld el, hogy valaki, egy haragosa, verni kezdi a koldust. Amíg kettőn áll a vásár, egy harmadik esetleg szétválasztja őket, vagy a gyengébb pártjára kél, de figyeld meg: mihelyt úgy alakul a helyzet, hogy ketten, vagy pláne hárman vernek egy negyediket, mindig akad egy ötödik, aki kérdés nélkül, sejtelme nélkül annak, hogy mi történik itt, odarohan, és segít verni és rúgni és leköpni az ismeretlen boldogtalant. Itt, ennél az ötödik keréknél, ennél a fölösleges és haszontalan csirkefogónál, akit senki se hívott, akire semmi szükség, aki ítéletet hajt végre, lincs-törvényt csinál egy egyszerű nézeteltérésből, csak azért, mert szeretne ütni és verni és rúgni és csípni, de mindig gyáva volt hozzá, hogy maga adja a bankot, ennél az ötödiknél kezdődik, s utána, a hatodikon és százezrediken át, a Karthágót oktalanul megrohanó római hadak, a Bertalan-éjek, a Szeptember Másodikák, a kisenyevi pogromok véres gőzében hízik és puffad és vigyorog ez az egyszerű és ezerkezű és százcsápú hindu szörnyeteg, ez az Érdekes Egyéniség, ez az önmagát a Fajta Akaratáért Felelős Megváltónak hirdető szemtelen demagóg, ez a Barabbást üvöltő érctorka a rémült Tömegnek, amelynek minden porcikája Krisztus után sóhajt, s nem ismer magára a rémes torzpofában, mely az ő nevében ítél és cselekszik - ez a Valaki ama Csőcselék s az ösztön, mely lehetségessé teszi, némely beteg lélekből származó fertőzés: soha nem a tömeg szüli, mindig ez a beteg egyén: a csőcseléklelkű ember vagy némber.

ALADÁR. Például?

ALADIN szünet után. Sajnos, igen kiváló értelmű és tehetségű férfiak voltak közöttük, a történelem tanúsága szerint. Uticai Cato is ilyen volt, a maga véres fantáziájával, mely nem tudott szabadulni egy porrá égett város, lemészárolt százezrek borzongató és kéjes képzeletétől. Mindig akadtak ilyenek, de egy kor nevelése és modora, mint korszellem és divat, éppen abban nyilatkozik meg, hogy az effajta hajlandóság és ízlés kénytelen-e szégyenkezve bújni vissza beteg képzetei közé, a paplan alá, vagy megengedheti magának, hogy nyílt piacon, akár a szószéken kiáltsa világgá utálatos látomásait. Íme láthatod, a kor modora és ízlése, hogy válhatik sorsává és végzetévé, történelmi szerepévé egy egész nemzedéknek, mely elmulasztotta önmagát nevelni, s elődeitől nem örökölt még olyan szerény illemtant se, amilyen a kettőnk beszélgetéséből alakul ki idővel, ha az olvasónak is úgy tetszik.

Pesti Napló, 1933. április 9.

Én nagyon jó vagyok az elengedésben...:-))) Ez egy újabb példa... elég sok évvel ezelőtt, "egy (egész) nyáron át" a Twitter volt a kedvencem, izgalmas, intellektuális forrás volt, határozottan emlékszem, az eredeti csapat szerint volt egy olyan alap-szabály, hogy 2000 ismerős fölé akkor mehet az ember, ha többen követik, mint amennyit ő követ. A különbség kicsi volt, de ellenkező irányban és mesterségesen visszafogta a site az accountomat.

Seggfej EM még a kanyarban se volt Twitter téren (én már akkor tudtam, hogy seggfej, pedig akkor még isten-státuszban volt. de végülis az ember vagy az emberi lélek mérnöke, vagy nem az emberi lélek mérnöke...:-))) Semmi hitelessége nincs annak a fake  "emberi lélek mérnökének", aki eredetileg, az első jelekből nem ismeri fel a rongy, semmi embereket, akárhogy mea culpázna is utána...).

Vagy az olasz a Duolingon. Ott versenyezni is lehet, heti futamok vannak, hogy ki szerez több XP-t a héten. Az is egy nyári futam volt, valamelyik évben, néhány hetet az adott kategóriában meg is nyertem (nemzetközi a verseny...), mindig eggyel feljebb kerültem, azután megúntam, kiléptem a verseny funkcióból...

Most a Linkedin van a soron...:-))) Nem tudnám különösebben kötni semmihez, hetek óta érlelődik, ugye, elkezdtem egy személyiségprofil-sorozatot, egyelőre áll, talán itt fog folytatódni, március 15-i az utolsó postom dátuma, és talán még commenteltem 16-án, azután csak úgy semmi... 15-én a héten másodszor vitába keveredtem megint ugyanazzal az általam tisztelt, rendszeresen komoly tartalmakat gyártó valakivel, és a 15.-i comment-vita után elszégyelltem magam és töröltem a initial commentemet a postjához, amivel az egész comment-vita az enyészeté lett...

Igazából ennek az utóbbi történés lehet, hogy egy "utolsó csepp" mozzanat volt az aktív jelenlétem megszüntetésének. Mégpedig egy szónak. Az imént említett, végülis törölt vitában használta az illető az "optimizmus" szót, kvázi nekem szegezve, és OK, ez belém állt (lassan, nem rögtön, de vissza-visszajött...). Ezért (talán...) töröltem a commentemet.

Mert mi történt? Ő rengeteg energiát beleöl valamibe, hosszú kacskaringós, velős, vagy közepesen hosszú, csattanós postba tartalom marketing, és én nem vagyok a célcsoportjában (ez történetesen egy nagyon érdekes sales mentori achievement-ről szólt). És akkor én - a páholyból - egy könnyed csipkelődő commentet teszek hozzá. Ha valamikor trollkodtam, egy enyhébb formában, hát ez az volt. Ő komolyan válaszolt, helyretett, amit abban a formában nem fogadtam el, kölcsönösen, udvariasan, intellektuálisan sértegettük egy kicsit egymást (már én is komolyan), azután elköszöntünk. 

Mert mi is történt? Én egy felesleges commentet írtam, amivel bezavartam a post alá, amiben egy esetet mesélt el röviden, amire méltán lehet büszke. Én meg? Magamra húztam, kifordítottam egy kicsit a témát. Ego tripp... Úgyhogy mit volt mit tenni, az eredeti comment törölve és ezzel az egész comment-váltás. De ez azért tágabban is elgondolkoztatott, mit is keresek én itt...

Na most ez miért csak utolsó csepp? Mert én sokszor a jóra fordult kudarc-történetek, stb-k mögött elég sok kétségbeesést érzek itt, a Linkedinen általában. Sokan nincsenek jól, nagyon nincsenek jól... Én meg - ha a porhüvelyem koromból adódóan normál vacakolásait leszámítom - hozzájuk képest túl jól és könnyed & csapongó vagyok.

Ráadásul (erős, de azért mellékszál...) túl ráakadva az AI-re, ami itt főmumus, és általában is közérzetileg (nem magánérzetileg, nekem ezeket sikerül viszonylag szeparálnom, még ha el is tudok képzelni olyan nézőpontot, amely szerint ez a szeparáció a fej homokba dugásának, az írástudók árulásának a jele is lehet...), néha említem is, a katasztrófa-túrista viewpointja nem áll messze tőlem. A tribünről meg nem illik bekiabálni az arénába, ahol a delikvensek az oroszlánokkal harcolnak. Érted, nem érted, ennyi elég erről, gondolom... 

Szokás mondani, hogy Magyarországon nem alakult ki egy erőteljes polgári réteg, mint például a cseheknél... De ha kb. 400 évet visszaugrunk a ma ünnepelendő 1848-tól, egy érdekes dologra bukkanhatunk, hogy viszont a lovagkornak, amikor a nemesek lovagok is voltak (és ahogy a térkép mutatja, a központi hatalom sokkal restraint-ebb volt, mint ma, igaz, kisebb területen), mintha egy halvány szála a lovagkor nemes eszméinek is megérintette volna a magyar földet, a magyar esprit-t is.

Nézem a "Hunyadi" sorozatot, tetszik, mint film. Jó a rendezés, a színészek. Mondhatod, ennyiért nem kunszt, szerintem meg kunszt ez is, a pénz  NEM = jó film NEM = Siker!

Mint film szerintem jó, kalandos, intrikás, igen, kicsit mint a Trónok harca, nem mint történelmi pontos látlelet. Kicsit utánanéztem, és ez a plusz erénye a filmnek, hogy vettem a fáradtságot, hogy levegyem a polcról a Hóman-Szekfű olvasmányos Magyar történetének második kötetét, és a 2. fejezetet kezdtem el olvasni. Nos, lehet, hogy vannak a filmben hibák, pontatlanságok, "nem így voltak", de olvasgatva a HSz-t, az is biztos, hogy amit pl. erről a korszakról az iskolában tanultunk, lehet ugyan, hogy tényszerűleg jobban stimmel, mint a filmben, de ott is csak ízelítőt kapunk arról, ami volt, ahhoz képest ami volt.

Ez (is) egy komplikált történelmi pillanat volt, ennyi minden egy szokásos bő lére eresztett dokumentumfilmbe se fér bele, ehhez történelem könyveket kell olvasni. Már ha tényleg érdekel, és nem csak mindent is tudóan legyintesz, hogy "nem hiteles"...

Jellemző, hogy ebből a kritikai hangot megütő video podcastból sem tudsz meg sok mindent a korszakról, ő csak arra koncentrál, hogy ami benne van a filmben, az tényszerű, vagy nem, hogy hogyan is volt, ebből se tudod meg. Igaz, a történész, aki csinálta, végülis nem túl szigorú a filmmel, a végén elmondja, hogy pontos részet-gazdag történelmi ismeretek egy történelmi kalandfilmtől nem is várhatóak. Ez nem dokumentumfilm. És szerintem még az is csak közbenső szint a részletgazdagság szempontjából...  

Egy olyan bloghoz képest viszonylag hosszú részletet emeltem ki (a neten is megtalálható az egész), amely az Anjou kor, Anjou Károly és Nagy Lajos által fémjelzett lovagi erényekben ha nem is gazdag, de azokat legalább felvillantó korszakából a prerenaissance keményebb, anyagiasabb, erényeket kevésbé (understatement) értékelő Zsigmond király korszak felé terelte a magyar történelmet is.   

“…A magyar főnemesi társadalom egységét megbontó hármas pártalakulás és a nyomában kelt éles pártharcok hátterében két korszak világnézeti harcának, a lovagi és prérenaissance-életszemlélet elvi küzdelmének körvonalai bontakoznak ki. Az Anjouk céltudatos társadalompolitikájának eredményeként hazánkban Nagy Lajos halálakor még a lovagi életeszmény és életstílus élték virágkorukat.  

Az Anjou-kor főnemessége a lovagi hűség tisztult eszményének jegyében sorakozott őt fölemelő lovagkirályai mögé s az elmúlt századforduló hatalmaskodó kiskirályainak magánérdekű célkitűzésével ellentétben a közérdek, az egész nemzeti közösség szolgálatát tekintette hivatásának. A közösség javára szolgáló erős központi hatalom támogatására, az ország nyugalmának és népe békéjének biztosítására, a királyság és nemzet tekintélyét gyarapító hadivállalkozásokra szentelte erejét és tehetségeit.  

Ha voltak is önös hatalmi törekvései, ha királya és nemzete szolgálatáért, „justum servitium” címén jutalomra és elismerésre tartott is számot, ha befolyását fel is használta vagyona és magánhatalma gyarapítására, cselekvésének és magatartásának rúgói közül sohasem hiányzottak a lovagi hűség és a közérdek szolgálatára való önzetlen törekvés elvszerű motívumai. Károly Róbert lovagias gondolkodása, Nagy Lajos egyéniségének ezernyi szép vonása rányomták bélyegüket a környezetükben élő, kormányzatukban részes, velük táborozó főurak lelkületére.  

Udvaruk előkelői, királyságuk főtisztviselői, hadseregük tisztjei lovagok voltak s ha netán vétettek a lovagi hűség és lovagbecsület, a lovagi törvények és lovagszokások ellen, maga a lovagi életeszménynek hódoló főnemesi társadalom közösítette ki őket a maga köréből. A főnemesség és a katonáskodó köznemesség széles rétegeit átható nemes lovagi szellem volt a társadalom oly sokáig nélkülözött egyensúlyának biztosítéka. Ez vetett gátat minden kirívó hatalmaskodásnak és öncélú hatalmi törekvésnek. 

Ez a szellem akadályozta meg, hogy a Lackfiakhoz, Szécsiekhez, Czudarokhoz hasonló hatalmas urak a közhatalom vetélytársaivá és önző hatalmi törekvések rabjaivá legyenek. Ez a szellem tartotta féken az Anjou-kort megelőző évtizedekben s majd Nagy Lajos halála után is oly vészes zavarok, küzdelmek és mozgalmak forrásává lett bomlasztó erőket. 

A lovagkor etikus életszemlélete és tisztult eszményei azonban nem tudtak elég mély gyökeret verni. Későn érkeztek hazánkba, mikor nyugaton már egy új, tán esztétikusabb, de etikai tekintetben alacsonyabbrendű életeszmény uralkodott a lelkeken s a lovagi életstílus helyét már a prérenaissance önkényurainak és a condottieri-társadalomnak életstílusa foglalta el. 

A prérenaissance-életszemlélet az Anjou-királyok sűrűbb nyugati érintkezései nyomán hazánkba is hamarosan utat talált s a balkáni expanzióval állandósult délszláv kapcsolatok révén megismert balkáni életstílus elemeivel vegyülve a lovagi eszménytől egyre inkább eltávolodó életfelfogás és életformák s egy új életeszménynek hódoló új főnemestípus kialakulására vezetett. 

Ennek a közéleti gesztusokban rendszerint előkelő, de cselekvései lényegében gyakorta durva és erőszakos, szellemi képességekben gazdag, de erkölcsi erőkben sokkalta szegényebb, törekvéseiben önző és szertelen, eszközeiben ravasz és kíméletlen prérenaissance-arisztokratatípusnak első képviselője a két harcos ellenfél, Garai Miklós és Horváti János volt.  

Fejedelmüket – az Erzsébetet, emez Károlyt – ők is lelkes odadással, de már nem az igazi lovag önzetlen és eszményi hűségével, hanem a tudatos pártember önérdekű ragaszkodásával szolgálták. Nagy Lajos lovagtársaságának tagjai a nemzeti egység politikájának harcosai és a társadalmi béke munkásai, Garaiék és Horvátiék vérbeli pártpolitikusok, a nagybirtok öncélú hatalmi politikájának életrehívói, a nehezen megteremtett társadalmi egyensúlyt újra felborító családi ligák rendszerének megalapozói voltak. Egyéniségük és politikájuk újszerű vonásai már Nagy Lajos életében kiütköztek, de a maguk igazi mivoltában csak a nőuralom idején bontakoztak ki, átalakító erejük és bomlasztó hatásuk pedig csak a budai és garai véres események nyomán lángrarobbant még véresebb pártharcok korában nyilatkozott meg…”

Annál, hogy vagy nincs főnököd. szabad vagy, vagy hó ötödikén mehetsz a vályúhoz a csordával, lesz benne annyi víz, amennyi a hónapra elég lesz, cserében rabszolga vagy, ennek mélyebbnek kell lennie, a gyökereknek. Valami alapvetőbb különbségnek kell lennie a két attitűdben, ami miatt aki tartósan az egyiket, vagy másikat választja, nem köpi le magát minden reggel...

Persze hogy a csordában élő inkább, hisz ki ne szeretné, ha nem lenne főnöke és szabad lehetne?! De vajon az utóbbi így igaz-e, lehetséges-e, vagy van ebben az idealizált vállalkozó képben valami, ha nem is alapvetően hamis, mindenesetre nem a teljes big picture-t bemutató?

Mindenesetre mindig a “rabszolga” csordában élő érzi úgy, hogy magyarázkodnia kell, még magának is, hogy miért nem biztos, hogy olyan síkhülyeség, amit csinál, mint azt próbálják vele elhitetni, hogy nem mindig csak az egyik fajta szomszéd füve zöldebb?!

Nem is a tehetség, hanem az attitűd, ami dönt. Amit könnyebben tudsz tartósan  elviselni negatívumot, nem ahol a több, jobb a pozitívum. Nem elég motiváló, ugye? Szenvedély, csak az, amit keresel, mert Te egy ilyen karakán legény vagy, ami a szíveden, a szádon… ja, meg amikor párt választasz akkor is… azután lesz, ami lesz…

Analógia: magánélet, párválasztás. Jó, persze, vonzó, imádnivaló jó, ha van benne, különben... A másikban. De jobb prediktora a tartós kiegyensúlyozott kapcsolatnak, további életnek, ha a negatív, nem annyira szimpatikus vonásai, természete számodra elviselhetőek lesznek hosszabb távon is, és nem mész majd tőlük a falnak, ha mézeshetekből eltűnik a méz…

Vagy - munkahelyi, tevékenységi közeget tekintve, mi ijeszt jobban, mit vagy képes tartósan hatékonyabban kezelni: egy ismert hús-vér közeget vagy egy  homályos, jól-rosszul belőhető vállalkozói cél-csoport massza bizonytalanságait és mindazt, ami ebből következik? A kulcs az alkalmazotti lét elfogadásában, mi több, választásában, talán a turf wars, office politics, grapevine létezésének elfogadása, annak eredmény-/hatékonyság-/meritocracy-torzításának, mint örök, emberi természetből következő létezésének, hatásának elfogadása, a vele szembeni napi - felszínen megfogalmazott követelmények teljesítése melletti - “küzdelem” tudomásulvétele.

Analógia megint: például a vízilabdában a felszín felett megfogalmazott feltételek: több gólt szerezni, mint kapni. Aki azt, ami a víz felszín alatt zajlik - miközben a csapatok látszólag csak egyedül az említett feltételeknek megfeleléssel vannak elfoglalva - nem szereti, fél tőle, fel van háborodva, hogy a felszín alatti, többé-kevésbé rejtett, legalábbis palástolni szándékozott tevékenység/övön aluli harc a deal szerves része, condition sine qua non-jal, az ne menjen vízilabdázónak.

Aki meg azt hiszi, hogy a default szerint homályos, valamennyire mindig is meghatározatlanul maradó cél-csoport megnyerése csak tiszta harcban történhet, és ott majd, na majd ott - szemben a mindig aljas & bűnös szervezettel - minden majd meritokratikusan fog zajlani, és végre csak a tudás, meg a merit fog számítani, az bizony pofára eshet. A szabadság kék madara nem adja könnyen magát…

Guys, sehol sem, hélas, csak a tudás, a merit számít. Nincs olyan aréna. Mindig dzsiu-dzsicu, catch as catch can van, a "választható" sportág.

Mindenütt vannak trükkök, ügyeskedők, tettetők, csalók, szélhámosok,  mélyütések, csak mindenütt más a jellegük, természetük. Aszerint fogsz jobban érvényesülni egyik vagy másik területen, hogy melyikben tudsz jobban alkalmazkodni ehhez a második, rejtett valósághoz, az adott terület árnyékához, shadow-jához. Melyikhez passzol jobban az élethez való hozzáállásod, attitűdöd. Hús-vér, ismert közegben vagy jobb, hatásosabb, vagy a másikban. Ennyi.

Ui.: és ehhez jön még bárhol is a whining, a nyafogás, hogy nekem miért nehezebb, mert fiatal vagyok, mert öregebb vagyok, mert nő vagyok, férfi vagyok, szép vagyok, csúnya vagyok (a profil-képemen…), egyéb. Szokj hozzá, hogy minden is számít, ezek is, és más is. Hol pozitívan, hol negatívan. Az igazságot ne keresd, mert nincs. Ebben nincs (ez a post is csak  egy vélemény, az enyém…). Azt keresd, miben van comparative előnyöd, és azt próbáld kihasználni. Pont.

2 nap alatt 3 postban különböző fénytörésekben a Linkedin. Azért nem annyira, mint a vakok az elefántot, de mindenki másképp látja, egy biztos, mindenkinek fontos…Az egyik egy senior, nagyon megbecsült B2B marketing szakértő, aki visszariad lassan, amikor kinyitja, annyira nem ismer rá valaha szeretett portáljára. Ezt a szót nem használja, kerüli, de érteni fogod, hogy FB-klónnak látja, nem a jó értelemben… (legalábbis amennyit én megértettem a postból…)

A másik tapasztalt OD/fejlesztő csapat vezetője, aki lényegében ugyanezt szelíd mozgalmár módon azzal indítja, hogy erősítsük a Linkedin network oldalát…

Tehát tegnap: (lényegében…) FB illetve fel, fel a network barikádakra!

Ma reggel egy sharelt Index postban meg azt olvasom, hogy “Linkedin irigységtől szenvednek a Z generáció tagjai…”. Erre már csak a röhögős like maradt… mert persze, hogy a map NEM = territory, mindannyian a saját térképünkön helyezzük el és látjuk olyannak, amilyennek látjuk, de azér…:-))) kinek van igaza? welcome Z generáció, network-öljünk velük, és felejtsük az FB-t? De hogyan?

Még tegnap egy francia filozófus, könyvszerző, előadó, cégeket coachként, tanácsadóként aktuálisan segítő, Julia de Funès (igen, az unoka…) legújabb könyvét olvasva Audible-ben egyszercsak megüti a fülem: Linkedin… Nocsak mondom! Felütöm gyorsan a Kindle példányt is, a kereső egy helyen találja meg a Linkedin szót, és gondoltam, ebbe az intenzív Linkedin pourparler-ba beillesztem már ezt is ide a time-line-ba, illusztrálva, hányféleképpen tud nemcsak itthon az emberek szájára kerülni kedvenc social media portálunk…

No, egy kis kontextus. Számos könyve megvan, egyikbe-másikba bele is olvastam, ez most nagyon megy a francia szekcióban, van ott is néhány ismerősöm, látom a postokban, commentekben. Nyilatkozik is róla, ez mintha az érdeklődő közvéleményben nagyobb vihart kavarna, mint az előző könyvei.

“La vertu dangereuse - Les entreprises et le piège de la bien-pensance” (A veszélyes erény - A vállalkozások és a helyesen-/jól-gondolkodás csapdája) a cím. A ‘helyesen-/jól-gondolkodás’ most egy kulcs szó egy ideje a francia szakmai és politikai közbeszédben, nehéz röviden definiálni a jelentését, ezért fejezetekbe/szó-cikkekbe szedve, mintegy enciklopédikusan megy végig a divat-fogalmak egy nagy csokrán, először bemutatva, mi volt az eredeti pozitív indíték a használatára, azután jelezve, hogy hová fajult ez a jelentés a használat közben és végül rámutatva, hogy hogyan lehetne/kellene megőrizni és továbbvinni a pozitív jelentésüket a negatív konnotációk minimalizálásával. 

Talán kicsit világosabb lesz az ideemelt részlet elolvasása után…

“Mindenki a mástól készen kapott gondolatok jacuzzi-jában pancsol, ugyanazt a demagóg szemüveget felvéve, és ellenzi (oh, micsoda meglepetés!) a kirekesztést, de támogatja az irigyelt elitek kiirtását. Védik a soft skill-eket, hogy jobban becsmérelhessék a hard skill-eket, amivel nem rendelkeznek. Ez egy szolidaritási társaság, amely ünnepli magát a semmiben tapicskolásban, amely feladatának tekinti az ellenség (én az egyik kedvencük vagyok) legyőzését a harcmezőn, amivé a Linkedin vált…”

‘Az ínyenceknek az eredeti szöveg;

“Tout ce beau monde barbotte dans le même jacuzzi d’idées reçues, chaussent les mêmes lunettes démagogiques, l contre (oh, surprise !) l’exclusion, mais sont pour l’extermination des élites qu’ils jalousent. Ils défendent les soft skills pour mieux dénigrer les hard skills dont ils sont dépourvus. C’est une corporation solidaire, qui se congratule dans la nullité et qui se fait un devoir de venir guerroyer l’ennemi (je suis une de leur favorite) sur leur champ de bataille qu’est devenu LinkedIn.”…’

Első kötet

DR. UGYANAZ kezével a villamoskocsi feljárójának fogantyújába, lábával abba a táblába kapaszkodva, melyen a “Megtelt" felírás jelzi, hogy még legfeljebb csak huszonötén szállhatnak fel, homlokát nekifeszítve a peron állásai előtt heverő összenyomott hullák ezreinek. Micsoda beszéd az, hogy már nincs hely? De mennyire van hely, csak, tessék egy kicsit összébb szorulni! Disznóság, hogy az embert nem hagyják felszállni — nekem éppen annyi jogom van felszállni, mint maguknak, akik már fent vannak! Nagyon sajnálom, hogy ráléptem a kezére az úrnak, háború van! Ha nem megy másképpen, majd erőszakkal szerezzük meg magunknak a jogainkat — ha a vezetőség eltűri, hogy egyik ember felszállhasson, másik meg nem —, hát akkor majd csinálunk mi rendet! Mit gondol, nekem nincs éppen olyan sürgős dolgom, mint magának? Hogy maga még az előbbi állomáson szállt fel? Bánom is én! Éppen eleget utazott akkor! Lárifári! Szálljon le! Nekem dumálhat az úr — itt nem arról van szó, hogy ki áll ott régebben vagy nem régebben, nem tudni, kinek a korrupt protekciója révén — hanem arról hogy kinek van tehetsége meg ereje hozzá, hogy ott álljon! Félre az utamból! Le a kocsivezetővel! Le a hájasokkal! Éljen a forradalom! Utánam! (Egy ellenállhatatlan rohammal felnyomakszik a peronra. A kocsi megindul.)

Második kötet

DR. UGYANAZ a következő állomáson, kiállva a peron lépcsője elé, szavait a feltolakodó tömeghez intézve. De uraim!!... Uraim!!... Az Istenért, hát nem látják, hogy már nincsen hely?... Hiszen leszakad a peron — hát ne tolakodjanak, mint az oktalan állat! Uraim — az emberi méltóság! Hiszen emberek vagyunk! Az oktalan állat se száll fel a villamosra, ha már nincs hely! Uraim, az Istenért — tartsuk be a rendet, hiszen másképpen összeomlik minden, amit a bölcs kormányzat a jövő Magyarország és a törvényes kereteken belül feltételezett alkotmányos fejlődés érdekében megalkotott! Türelem, uraim, türelem — tessék várni a következő kocsira — a türelmes és szakszerű, rendszeresen elvégzett várakozás bizonyára megtermendi gyümölcsét — egy szebb jövőt — persze, csak a törvényes kereteken belül. Gondoljunk, uraim, a művelt nyugatra — lebegjen szemünk előtt Németország nagy példája — a nemzeti parlament! Az alkotmányos nemzet nevében felszólítom az urakat, oszoljanak szét egymás hasából békésen, és várják meg a következő villamost! Éljen a kalauz úr, éljen szeretett kocsivezetőnk, ki bölcs belátással vezeti kocsinkat e nehéz napokban — éljen a kormány!

Ez az ábra a tegnapi nap ún. Body Battery töltődését és kisütődését mutatja. Nekem ez a legérdekesebb a Garmin óra funkciói között. 0 órakor az "akku" 24%-on állt (előző nap 2 órai alvása már elkezdte tölteni, Nulla órától tovább töltődött, azután kisütődött folyamatosana következő elalvásig).

Cservenyák Tamás és előtte jóval Komócsin Laura hívta fel a figyelmemet egy új módszerre. Laura írt a FirstBeat heart elemző hordható eszközről (ami után sokáig érdeklődtem, még írtam is nekik, de részben nem folyamatosan hordható (az eszközt kell két ponton a mellkasodra ragasztani), másrészről éves díja nem kicsi, hogy az elemzéseket folyamatosan megkapd, harmadrészt még így is meg szerettem volna vásárolni saját célra, de nem nagyon tetszett nekik az ötlet, szeretik szolgáltatásként értékesíteni), majd Tamás erről a szálról láthatóan (talán...) nem tudva írt egy konkrét Garmin óráról (a Forerunner 255 Music elnevezésűről, amit a Garmin site már nem árul, kifutott termék, de pl. Alza 136-144 eFt-ért igen, futólag ellenőriztem, a benyomásom az, hogy az újabb Garmin órák, amit ez is tud, talán mind drágábbak), ami azt sugallta nekem, hogy valami köze van a FirstBeat cucchoz, első keresésre kiderült, hogy yesssss, bizonyos Garmin órák (!!! Nem mind, ha akarsz venni, ellenőrizd!!) használják a FirstBeat technológiát.

Mi ez a FirstBeat technológia? Amennyit sikerült megértenem, hogy egy fontos szívműködés jellemzőt mér, a HRV-t folyamatosan, és ebből messzemenő következtetéséket von le a szervezet fitness-ségére. Ne kérdezd, ez hogy lehet, nézz utána, ha jobban érdekel, úgy néz ki, elég masszív orvosi kutatások állnak mögötte. Mivel a folyamatos HRV mérésről van szó, ezt kell ellenőrizni, ha esetleg venni akarsz Garmin órát, hogy ezt méri-e. A HRV = heart rate variability az elektroenkelográfon megjelenő szívverések közötti távolságnak a változékonyságból gondolom bonyolult algoritmusok segítségével állít elő operacionalizálható eredményt.

Az ezt is tudó Garmin órát legalább 4 hétig kell folyamatosan hordani, hogy következő szintre lépjen (a base-line-odat, ami csak rád jellemző beállítsa), én a harmadik héten vagyok, ha ebből (alvás) szempontból lesz valami plusz- azt megírom. Mindenesetre amit ezalatt a 3 hét alatt megtudtam, megéri már, hogy megírjam. Íme!

Előfeltételek/-tudnivalók a postban olvasottak, látottak értékeléséhez:

1. Az alap. Én egy egy hónap híján 76 éves férfi vagyok, gyógyszert nem szedek, inkább egészséges, ha a most különösen kiújuló derékfájdalmaimat leszámítom. Ezekben a táblákban mind az én valódi mért adataimat látod ma reggelre ébredve. Remélhetőleg, ha sokkal fiatalabb vagy, sokkal jobbak lehetnek a Te eredményeid.

2, Az óra testedzés, fitness szempontból ennél, amit én itt megmutatok, sokkal-sokkal többet tud. Mivel már több már több mint tíz éve nem teniszezek rendszeresen (sehogy sem), egyelőre az úszást sem űzöm, az edzés sok gyaloglásból áll. Minél többet edzel, sportolsz, pl. készülsz maratonra, az óra tud segíteni még az edzésprogram összeállításában is, ezt a funkcióját nem használom, csak a sima edzésit. Valószínű az is jobb, mint amit az Apple Watch-csal elérhetsz, de ezt nem tudom megítélni.

3. Ez a post az alvás-elemzésről szól az eddigi tapasztalatom alapján. A post végén megmutatom, a másik csuklómon lévő Apple Watch mit mért, hogyan számolt be ugyanerről az éjszakáról

4. Konklúzióm: nem ugyanazt éri a két óra az alvás elemzése szempontjából. A Garmin más osztály. De továbra is marad a csuklómon az Apple Watch is, mert egyebekben jobbnak érzem, meg megszoktam...:-)))

5. Az Apple Watch 6-os nem friss db, talán 3 éves, naponta többször töltöm, a Garmin-t feb. 17 óta az első feltöltéssel együtt 3-szor töltöttem. Jelenleg, újonnan 6-7 naponta.  

6. Nem tudom, mi lesz a plusz a HRV (és VO2) mérésből, amikor a base-line értékek  meglesznek kb. egy hét múlva. Az látszik, hogy a folyamatos mérés csak alvás alatt van, az nem tiszta, hogy a FirstBeat eszköz ezt hogyan kezeli, 3-napos folyamatos hordásra lehet bérelni, és azalatt ad állítólag messzemenő következtetésekre alkalmat adó elemzéseket, az is benne van az árban...

Lássuk a medvét...

Az alábbi ábra a teljes alvás ideje alatti Body Battery töltődését mutatja: 

A következő ábra az alvásról szóló főoldal (a képek az iPhone-ra letöltött Connect applikáció képernyő képei, az Android telefonra is van letölthető Connect applikáció):

Az alvás mérőszámai részletesen főbb jellemzőkkel:

Az alvási pontszám mögötti bontás (további bontást mutatják a további képek, ez az összefoglaló fő oldal):

Az időtartamról részletesebben:

Az alvás közbeni stresszről részletesebben: 

A mélyalvásról részletesebben:

A könnyű alvás-részről részletesebben: 

A REM alvás elemekről részletesebben: 

Az ébrenlét/nyugtalan alvásról részletesebben:

És akkor 3 kép arról, hogyan számol be az Apple Watch 6 ugyanarról az éjszakáról:

...és a részletek 2 ábrán (az Apple Watch is számít valahogy HRV-t, de csak átlagot, nem folyamatosan méri - azt hiszem 4 óránkénti értéket átlagol): 

(Érdekesség. A folyamatos HRV mérés alapján a Garmin átlag 41 ms-os HRV-t jelzett, az Apple Watch értéke: 100 ms...)  

...és a maradék, amit szintén mér:

Miért írtam meg ezt a preliminary elemzést? Hogy ajánljam gyakorlatilag mindenkinek a HRV elemzésese FirstBeat technológiát használni tudó Garmin fitness órákat. Az áraé 100 ezer Ft alatt ilyen biztosan nincs, a csúcs 1,5 millió Ft is lehet. Nem ócsó, tudom... Egy 3 napos FirstBeat elemzés legutolsó tudomásom szerint 80 eFt.

Döntések… Szerintem az itteni liebling témák közül a HO-val talán holtversenyben van az, hogy menjek, vagy maradjak, vagy visszamenjek-e. Céghez, szervezeti keretek közé. Nagyon nagy a szívóhatása a “szabadságnak”, a “magam ura akarok lenni”-nek, de pl. a parázs viták pl. a HO körül azt jelzik, hogy azért a jobbára passzív nézőközönség jelentős része szervezeti keretben dolgozik, vagy szeretett volna, vagy szeretne… (akik egyedül, kis társulásokban dolgoznak, a probléma így nem merül fel…)

Úgy kezdődött ez a post, hogy a Li reggeli ajánlatai között volt egy az “itching leg”-ről, ami itt arról szólt, hogy ha hirtelen a tök…, nem bocs, a lábad viszketni kezd, eleged van az egészből, érdemes lehiggadni, végiggondolni a dolgot, különösen az ‘ülj nyugodtan a seggeden, amíg szék van alatta, mert drágulnak/ritkulnak a székek” idők laposkúszásban (már néha meg is probálnak felegyenesedni…) közeledését megorrintva…

Az itching leg-ből következő (saját…) asszociáció az in the effect of ‘szerelmesen ne hozz nagy döntéseket’ volt, és ezt be is ütöttem a Google-ba (nem az LLM-be, ez egyszerű…), és valóban, tanultam egy új szót is, emofília, ez a szerelembe esés ránk jellemző sebességét és gyakoriságát jelenti.

Pszichológus szakértők szerint (hittem, nem néztem utána) a népesség 10-15 %-ának alacsony vagy magas szintű ilyen viszonylag stabil karakterjellemzője van, a középnek, a mocsárnak (a maradék 70-80 %) meg ebből is egy kicsi, meg abból is…

Hogy ne maradjunk homályban, az adott talált cikk megadja a pszichológus definíciót is: ‘a romantikus érzelmek hiányától az azok megtapasztalásáig tartó folyamatot nevezik szerelembe esésnek’. OK? Ha nem tudtuk volna… de mégiscsak mennyivel nettebb, tudományosabb így.

Más cikkek - még szintén az utóbbi temakörben - hangsúlyozzák, hogy ‘a rossz partnerrel hozott nagy döntések gyorsan romba döntik az életet’. Már kis élettapasztalattal is ki kételkedne ebben a szillogisztikusan clear gondolatmenetben?!

Még mindig (a harmadik) Google keresésnél vagyunk, egy aforizma:

‘Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt.’ David Mitchell

Ne ragadjunk le, hogy ki az a David Mitchell (amúgy brit kabarettista (mai nevén: stand-up-os…), színész… megnéztem…), ez egy variaciója a 100-szor hallott bölcsességnek… De…

Tudjuk, valahonnan, hogy a két agyunk, a kobakunkban, és a hasunkban szorosan kooperálva együttműködik (brain-gut connection), és miközben vannak csak a pejslinkből, intuícióinkból származó döntéseink (a fenti, a kvázi agyunknak akár semmi dolga sincs vele whatsoever), ugyanez nem igaz a ‘dísz’-agyunkra, csak azzal, a hasi agyunk nélkül nem vagyunk képesek dönteni. Utóbbi minden döntésünkben benne van (20/30-100 %-ig). (Jó, ez a fene tudja honnan mindenünnen összeszedett/összeszerkesztett tacit típusú tudásom, intuícióm…).

És itt nagy szerepe van az arányoknak (nem lesznek meglepve, akik bármit is olvastak már tőlem).

Ennek a Mitchell embernek a mondását úgy parafrazálnám: ‘Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket KIZÁRÓLAG érzelmi alapon.’

Aki idáig követte a postot, érti már, hogy jött ide a szerelembe esés analógia… a nagy, elsöprő érzések nemcsak pozitívak, mint a szerelem, lehetnek negatívak is, mint az utálat, gyűlölet. Egyikben sem célszerű komoly, életbevágó döntéseket hozni KIZÁRÓLAG érzelmi alapon. Q.E.D.