Vezetői coaching

Értem ezt a cuccot, hogy nem érdekel a mások véleménye, de minek ennyit leírni?! Kicsit engem a viccre emlékeztet, hogy (a mesélő hátulról úgy teszi a fejére a kezét, hogy az ujjai felül elöl kilátszanak, és azzal “huhogó” mozgást generál és azt mondja), “hat hónapig tartott, amire sikerült megijesztenem magam…”. Ez állítólag egy Emil Coué (1857-1826) féle autoszuggesztiós módszer kifigurázására született, szóval elég tartós mém…

A tartalmával annak, hogy sok mindent, amit mások ránk szeretnének erőltetni, akár jó szándékkal is, le célszerű ráznunk magukról, mint kutya a vizet, hogy ne befolyásoljon minket a “falu” véleménye, alapvetően egyetértek. De élek a gyanúperrel, hogy ami ellen ennyien, ilyen gyakran, ilyen hevesen tiltakoznak, az igen erős, nehezen kikerülhető hatással van jelen az életünkben. Több mint kétségbeesettnek érzem ezt a sok tiltakozást…

Ha nem érdekel, ne figyelj oda, felejtsd el. Jó, tudom, ez így le van egyszerűsítve, ez nehéz. Persze, hogy az! De dolgozni kell rajta, nem itt állandóan kinyilvánítani, deklarálni, ahol nem ellenőrizhető, hogy a duma, a fogadkozás, bátorság mögött van-e ténylegesen megvalósult lelki nyugalom, - pl. ha valakinek az kell, meditálással, elvonulással, időnkénti fizikai kizárásával a külvilágnak kellő boddhiszatvai tettek rendszeres, szokássá vált gyakorlata -, mert így a verbatim “bátorság” pótcselekvésnek, biztonsági szelep lefújásnak tűnik nekem.

A kutya, amely ugat, nem harap. Az ember, aki állandóan kikéri magának, hogy beleszóljanak az életébe, nem cselekszik, nem mond eleget nem-et, mert ha azt tenné, mással is foglalkozhatna, nem kellene kompenzálnia…

Ugyanakkor a “nem érdekel mások véleményével” így, en block, nem kivitelezhető. Persze, hogy a magunk urai vagyunk - bizonyos keretek között. Gyerekként a család, munkahelyen a többiek, a vezetők véleményét teljesen nem ignorálhatjuk, társas lények vagyunk, többek között a többi emberrel való interakcióban valósíthatjuk meg magunkat.

Tegyük szívünkre a kezünket, tényleg nem akarunk senkivel soha semmit, mi egyáltalán nem akarunk rájuk hatni?! Merthogy másoknak mi vagyunk a mások, baszki!! Játsszuk le… Vigyük ad absurdum… ha mindenkinek tökéletesen sikerülne elérnie, hogy egyáltalán ne befolyásolja a hatás, ami a környezetétől jön, mi lenne? Volt ilyen… a legkorábbi keresztény szerzetesek, az ún. abbák, a “desert fathers” i.sz. 300 körül egyedül éltek egymástól is távol az egyiptomi sivatagban, és leginkább egymást sem látogatták. Ők elérték az itt oly sokak által vágyott állapotot, nem függtek senkitől…

…és persze, aki effektíve aktívan akadályoz minket, azok ellen harcolnunk kell, meg kell vívni a konkrét saját csatáinkat. A fogadkozás itt sem segít…

Kevesebb fogadkozás, több tett, több dinamikus kiegyensúlyozottság, több konkrét háborítatlanság, több lepergetés, amit le lehet pergetni magunkról, több jókor, jó tempóban “nem”-et mondás. El kell kezdeni, ha nem megy, a gyakorlat teszi a mestert!! Ha lepereg Rólad, nem lesz érdemes…

Dr. Sárvári György 2024. január 5.-i Linkedin postja

Előszónak a kisérő commentem, amivel repostoltam:

“Nem, nem gondolom, hogy teljesen szabad vagyok… de rá tudok nézni…:-)))

Disclaimer: Dr Sárvári György, Gyuri könyvei (főleg “A belső harcos útja” és a “Metalépés”) és tréningje hozták meg a kedvemet először & elsősorban az önismereten való dolgozáshoz, másodsorban ami utána jött…”

…és akkor 1:1-ben Gyuri postja (a végén a tréningre hívó rész nélkül):

“Szabad akarok lenni
(Bardo Filozófia - 2024-ben ívánok jó szelet Mindenkinek)

Az igazi szabadság több, mint a lázadás és kevesebb, mint az önmegvalósítás.

- Csak amiatt kerestelek meg, hogy elmondjam, már nem vagyok vallásos.
- Értem.
- Elég volt abból az álszent képmutatásból, amit otthonról hoztam.
- Rendben.
- Egyébként meleg vagyok és pörgök az éjszakában…
- Nincs vele bajom.
- Tudod az is benne van ebben, hogy bassza meg a családom, az anyám, az egyház és mindenki. Elegem lett és most szabad vagyok…
- Ebben nem vagyok teljesen biztos, de elfogadom.

 A szabadság több, mint lázadás
 A szabadság nem csupán valamivel szemben kifejtett ellenerő.
 A szabadság nem az ellenállásmentes közeg keresése.
 A szabadság több, mint a vágyaim kiélése….

 A szabadság az, amikor megtehetném, de nem teszem meg.
 A szabadság az, amikor nem kifelé bizonyítok, hanem önmagam győzöm le.
 A szabadság nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé hegymenet.
 A szabadság egy intuitív utazás, amely a vágyak és a képzelet, a bizonyítás és a menekülés közötti szűk ösvényen való járni tanulás, újra és újra. Az örök kezdők szenvedélyével. Az igaz út.
Sosem vagy egyedül!

Vegyük észre a jövőt!

(Fontos, hogy észrevegyük a “megtörtént” jövőt)

A jövőkutatók úgy mérik az eredményességüket, hogy megszámolják, hány fontos esemény következett be abból, amit előre jeleztek. Azt viszont mindig elfelejtik számba venni, hány olyan fontos dolog következett be, amiről fogalmuk sem volt. Előfordulhat, hogy egy jövőkutató minden jóslata valóra válik. De ez nem zárja ki, hogy a legfontosabb történéseket észre sem vette. Vagy ami még rosszabb, észrevette őket, de nem tulajdonított jelentőséget nekik. Előjelzések esetén szinte elkerülhetetlen az efféle bizonytalanság, mivel minden, ami fontos és jellegzetes, mindig az értékek, a felfogás és acélom megváltoztatásából ered, ezeket pedig legföljebb megsejteni lehet, de előre jelezni nem. 

Egy vezető legfontosabb feladata a változások észlelése. A társadalom, a gazdaság és a politika legjelentősebb kihívása felismerni a változásokban a lehetőségeket, és kiaknázni azokat. Fontos észrevenni a megtörtént jövőt - és a változások észlelésére, elemzésére szolgáló módszereket kidolgozni. Ennek a módszertana nagyrészt megtalálható az 1985-ben kiadott “Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban” című könyvemben, amely bemutatja, hogyan lehet módszeresen  szemlélni a jövőt jelentő társadalmi, demográfiai jelentéstartalmi, tudományos és technikai változásokat.

TEENDŐ: Ismerjük meg a piacunkat meghatározó főbb trendeket! Foglaljuk össze, meddig tarthatnak, és milyen hatással lehetnek az életünkre és a vállalkozásunkra!

(Források: 

“The ecological visions” (1993)

“The age of discontinuity” (1968)…)

Csak férfival vagy nővel tudok találkozni, emberrel még nem sikerült (tudom, más is van, tisztelet, akit illet, de maradjunk a születéskori nem-nél és a hetero - azért még talán meghatározóan többségi - térfélen… hogy ne legyen félreértés…).

Általában a nagy skatulyák működnek azonnal, mint első benyomás triggerek: öreg-fiatal-valahol közte, szimpatikus-nem szimpatikus, amire ellenkező nem esetén még rárakódik, hogy szép-csúnya-valahol közte és a kívánatos/vonzó-nem-kérdés (a két utóbbi kritériumnak csak átfedése van).

Azután a második benyomás + hogyan cselekszem, az már nagyon emberi civilizáció-kultúra diktálta cucc…

Ez kvázi mindenkire, mindig igaz. A kivételek itt tényleg erősítik a szabályt, most ezekkel nem foglalkozom. Hogy megtehetem-e? Naná, az én blogom… 

Aki ezeket a tudatalatti + tudatos folyamatokat tagadja, hipokrita. Ld. a videót (erre még a végén visszatérek…).

A civilizáció ezt az én-szeletünket (ami triviálisan így alkotja meg az első benyomását) teljesen háttérbe kellett szorítsa. Kellett, igen. A normális együttélésünk ellehetetlenülne, ha lineárisan folytatódott volna az állati szexuális vonal.

Abban csak a faj túléléséhez szükséges erős, hasznos gének manifesztációi határozzák meg a szaporodás preferenciáit, és ráadásul nem 365 napon keresztül, hanem meghatározott periódusokban.

Nekünk embereknek ez a könnyebbség nem adatott meg, biológiailag, fiziológiailag 365 napban készen állunk. Ha ezt szabadon engedte volna az emberiség, sehová nem jutott volna. Freud szép szavával a szexuális energia nagyrészt szublimálása tette lehetővé az emberiség fantasztikus fejlődését, azt, hogy eljutottunk oda, ahová.

És mégis, mégis, az örök mély driverek, a szex, a hatalom állandóan fenyegette az emberiséget, de soha nem jutott olyan magas fokra az öndestrukció lehetősége, mint pont kb. most.

Az öndestrukció, vagy inkább önmegsemmisítés réme érdekes módon több formát ölthet, például passzívat, és aktívat. Van olyan passzív formája  az ökológus szakértők szerint, amihez nem kell semmit se tenni, akkor következik be…

De van olyan aktív formája is, messzi távolban, de időnként a közvetlen közelben is, háborúnak, fegyveres konfliktusnak hívják, amihez tenni kell. Gyűlölni kell annyira másikakat, hogy csak a megsemmisítésük okozhat felhőtlen boldogságot, és persze mérhetetlen sok, lehetőleg tömegpusztító fegyvert kell gyártani folyamatosan és accelerated tempóban, hogy ez a megsemmisítési vágy elég hatékonyan elégülhessen ki. Kétszer voltak már többé-kevésbé sikeres próbálkozások globalice az ún világháborúkra a XX. században, nem biztos, hogy ezek bizonyulnak majd akár a közeljövőben az utolsónak.

Vannak hangok (ezek validitásáért sem felelhetek), amelyek szerint az aktív önmegsemmisítési tendenciák egyik kiemelt fancy módja lehet az AI-mánia túltolása. Ha az emberiség felfedezéseinek történetére gondolunk az emberiség, amit felfedezett, mind túltolta, miért pont ezzel ne tenné?! Addig baszakodott a lehető leghasznosabb dologgal is, amíg kellő invencióval a gonosz módon való felhasználását ki nem mókolta…

És akkor a videó… nem tudom, engem meglepett… nem a kapitalizmus + szex szimbiózisa, ez tavalyi hó. 2 dolog lepett meg egy kicsit:

1. hogy német… hogy Németország lett a központja, pont ennek… valamikor volt ugye Hollandia (ki nem ment el legalább egyszer Amszterdam nevezetes kirakatai előtt!), azután volt az északi vonal, Dánia, Svédország. De hogy a puritán protestáns Németország?! Tényleg megbolondult a világ… karavánok… ez kész…
2. a nagyon szimpatikus férfi escort. Ez egy csúcspontja az angol nyelvű, londoni Sun számára készült videónak. Hogy a (legalábbis bizonyos, többségi?) nőknek minden szempontból megfelelő (?) figyelmes férfi 200 font egy órára. A végén megtudjuk, hogy az utazó üzletemberek gondjait temporarily elűző egészen különlegesen válogatott escort lányok egy órai tarifája inkább 700 font (usque 300 eFt).

Miért tartom érdekesnek idehozni ezt a videót és az evolúciót? Mert napnál világosabb, hogy amit ki akarunk zavarni az ajtón, bejön az ablakon. A német prostitúció ellenes mozgalom, vagy liga szimpatikus képviselője akarhat, mondhat, amit akar, a szex, mint az ember egyik, ha nem legerősebb drive-ja, itt volt, itt van velünk és itt is marad… 

Ez egy érdekes beszélgetés egy nagyon érdekes karriert befutott, még mindig aránylag fiatal Hollywood színésszel, akit nem sikert bedarálnia, és klasszikus hollywood-i beskatulyázott marionett-figurává merevítenie a filmiparnak…

Szó is van róla, hogy Matthew McCaunaghey előnyös fizikai adottságainál fogva mint egy tipikus rom com, mettelen felsőtestű beach guyként (sort of Barbie boy “Ken”-ként) került be a filmvilág köztudatába komoly box office sikereket maguknak tudható romantikus komédiákban.

3 évvel ezelőtti könyvéről is beszélve az akkori videóban elmondja többek között, hogyan tört/tör ki ebből a skatulyából, beszélgető partnere meg nem más, mint a ma már szintén legenda számba menő Gary Vaynerchuk, vállalkozó influencer.

Ez egy antireklám. Nehogy reagálj rá. Ez is csak az egyik inkontenciás agymenésem…:-))) Tudod, a szokásos… A mániám, az arányok…

Elgondolkoztam egy analógián. Egy éves a Toyota C-HR-em, imádom, sikerült az árcsúcson megvennem 14,1 mio-ért szerelt téli gumistul, 9 db JBL hangszóróstul (GR Sport, a lista teteje, az 1. generációból, már itt a 2…). Igaz, a RAV4-emet is jól tudtam eladni 5,5 évesen. 

Nyáron volt egy érdekes élményem, amikor a pátyi Cukorborsó vendéglő bukólikus teraszán ebédeltünk a feleségemmel, rálátva a parkolóba ki-beálló autókra. Egy méltóságteljesen és óvatosan (az aszfaltról a földútszerű beálló parkolóba) beúszó nagy piros, méltóságteljes convertible, nyitott cabrió Ferrari-t nem lehetett nem észrevenni.

Család, egy kislánnyal, ismerősök lehettek itt, úgy tűnt, én véletlenül ráláttam a férfira hátulról. Azt olvastam kamaszkoromban, hogy a férfiak állítólag 15 sec-onként gondolnak a szexre (idővel talán ez nő, ez az időtartam), na, kb. ilyen periodicitással ellenőrizte, hogy megvan-e még az autó. A frekvencia nőtt temporarily, amikor két gyerek valahogy a kocsi közelébe kerülve játszottak…

A két autó (a C-HR és a Ferrari California) ára újonnan kb. 1:8, használtan már csak kb. 1:4-5 arányban van, egy ilyen Ferrarit 40-50 ezer km-esen már megkapsz akár 40 milkóért is. A hülyének is megéri…:-))) Except, hogy nem tudnék beállni az udvarba, mert felakadna, sőt, az Arany János bazi nagy fekvő rendőrén is fennakadna (múltkor egy azt hiszem tuningolt 7-es BMW-t láttam keservesen átmászni rajta…).

…s most jön az antireklám egy analógia formájában…:-))) Az Innermetrix ADV szerintem, nekem, a személyiségprofilok Ferrarija. Nem egy egyszerű fizetek-kitöltöm-eredmény e-mail-ben folyamat, mert az eredmények konzultációért kiáltanak, annyi mélység, finomság van benne. Egy Bach toccata és fúga…:-))) 66 éves koromban csináltam meg az elsőt, már javában coacholtam, megcsináltattam 5 vagy 6 másikat, jókat is, ez fogott meg… kettőnek tettem le a szakértői vizsgáját, de ha alkalmazok ilyet, csak ezt.

És vállalom (ezért is antireklám) az analógia másik elemét is, a Toyotát. Imádom…:-))) Vannak - analógiaként - más jó profilozó rendszerek is. Ha megfelelően használják, nagyon hasznos tud lenni (egyetértek dr. Sárvári mai postjának egy megállapításával, miszerint “száraz teszt eredmények vagy tények alapján nem mérhető fel az emberi viselkedés, pusztán kiindulópont lehet egy beszélgetésben vagy fejlesztésben”), pl. arra, hogy elgondolkoznak ők maguk, akik kitöltenek egy ilyet, a viselkedésükről, a motivációjukról, what have you…

Én jól megvagyok, nincs szükségem semmire, amim nincs. Egy gyengém van, az Innermetrix, azzal be lehet húzni, hogy dolgozzak egy kicsit, a saját örömömre. Sok munkával évekkel ezelőtt kidolgoztam egy moderately komplex Excel-sheet-et, amiből kinyert 10+ oldalas pdf summary-t is mellékelni szoktam a konzultáció után a 78 oldalas profil színes szagos könyvecskéje mellett, ami a rendszer output-ja…

Szóval, nem, ez nem felhívás keringőre, csak akkor keress, ha nagyon kiváncsi vagy… és még akkor is… többen is tudják csinálni… Csak azt akartam, hogy tudd az arányokat…:-)))

Ui.: biztos észrevetted, hogy az analógiával játszás pont nem az Innermetrix-nek segít, mert levezettem, hogy mi f…-nak vennél Ferrarit, amikor a Toyota is tök jó, sőt speciel itthon még talán praktikusabb is?!

Na jó, de akkor hogy mesélem el ezt a jó kis történetet?! És egyáltalán, melyik férfi (meg talán egyre több nő is… és nem csak a Mitfahrer ülésen, de a kormánynál… amikor felbőg a motor…:-))) ne szeretne egy Ferrariban ülni? Mondjuk a Hungaroringen be lehet fizetni, 10-15 perc kb. 80 eFt (órabér 320 eFt…). Tudom, mert kisebbik fiamnak (felnőtt ember…) a felesége ezt vette születésnapjára, én is kimentem ünnepelni. A fiam kicsit elkapkodta, kb. 8 perc elég volt neki a távhoz (így az óradíj felment 750 eFt-ra…), de legalább egyszer vezetett egy Ferrarit… 

Örök emlék lesz neki… ami biztosnak látszik, az az, hogy az Innermetrix eredménye a konzultációban alaposan körüljárva, megvilágítva szintén sokáig Veled marad majd. Kályhának…:-)))