A személyiségtesztek története sorozat eddigi legnehezebb (csak a második...) részéhez érve komoly tanulságokat tudtam megint levonni az LLM használatról. Ez a rész tényleg a történetről akar szólni legalábbis a nyugati civilizáció ismert kezdeteitől és 2000+ évet átfogni olvasmányos, kvázi, ha még hosszú is, de mégis blop-post terjedelemben nagy feladat, elsőre nem is sikerült. Ha viszonylag röviden, tényleg a lényegről akarsz beszélni, ahhoz sokat kell készülni, olvasni tudni, még amatőr (itt nem pszichológus) szinten is.
A 0. részt a sorozathoz megírni könnyű volt, nem kellett hozzá az LLM, konkrét személyiségprofil szakértő adminisztrátorként azok az "axiómák", melyekről ott írtam, nekem nagyon triviálisak, ezerszer véggiggondoltam, írtam, róluk postban, commentben, pas de problème. De a kvázi első rész (most több lesz, az elefántot se lehet egyszerre megenni) az vérprofi szakmai téma, ahogy kiderült, sokkal jobban, mint amennyire felkészültem, most azután megint mentem az én szellemi virtuális "tatai táboromba", még-még irodalmazni, szétszedni darabokra, majd' intelligible összerakni, ha több postban, több postban feldolgozni. Kevesebb, jobban struktúrált jobb... (please, ne dobd, vissza... "ugye, megmondtam?!"... ez elfogadási joggal csak a feleségem privilégiuma...:-)))
Konkréten ezzel az első résszel tegnap késő estére egyszer elkészültem, fel is tettem a blogomra élesben is egy kb. 6 teljes órára, és gondoltam, hogy másnap (ma) reggel egy kisérő commenttel kipostolom a Linkedinre. Azután korán, kb 5-kor felébredtem (1/2 1-kor feküdtem le és egy érdekes, paprikás Gaza-Izrael-Trump-ról élőben elkapott, elkezdett francia körben-ülnek beszélgetés, inkább parázs vita dédelgetett álomba), nem voltam nyugodt a posttal kapcsolatban. Leültem a géphez félálomban, itt-ott kezdtem átírni, nem tetszett benne, tulajdonképpen semmi. Zavaros volt, és a szokásos élőbeszédes "huzat" csak itt-ott sejlett fel...
Még a Copilot-ot is megkérdeztem egy konkrét részről, nem elégített ki a válasza, töröltem az egész postot. Most itten vagyok. De hol a tapasztalat, ami miatt érdemes lehetett egyáltalán ezt a 3. werk-jegyzetet megírni?!
Amiben szerintem nekem kicsit meglepő módon szinte tökéletes, az a fogalmazást, helyesírást, KÉK-et (Könnyű, Érthető Kommunikáció) illetően szerintem jobb is, mint én, persze tudom, nem magas a mérce. Onnan lehet tudni, hogy én írtam, hogy döcög és nem KÉK, hanem NÉK...:-))) De. most már tudom, mire tudom jelenlegi fázisában használni:
- keresésre Google-lel párhuzamosan használni
- olyan információ (-betét) struktúrált megírására, amit én komplikáltabban tennék, ami ehhez, oda nem illik (én elég sokat véleményezek, interpretálok, azt (azokat a részeket) továbbra sem fogom kiadni neki.
De, pontosan, ellenőrizve kell tudni, mit kérsz! Azt, hogy nem volt elég egy konkrét témához a szellemi, intellektuális "felbontó" készsége, ami miatt végülis töröltem ma reggel a post-próbálkozást, onnan tudom, hogy egy szakkönyvben reggel ellenőriztem.
Most például egy első részt (teljesen mást) postolni fogok, amit majdnem teljesen ő írt, de azt mondanám, ezt így egy nagyon intelligens, engem félszavakból értő titkár tudná megcsinálni.
Konkrét példa: szakkönyvből kaptam a sajátosságok neveit, amelyet (egyet) nem is ismertem, de a többi is nagyrészt nem volt eléggé crisp, ezért ezt a prompt-ot írtam a Copilot-nak:
“Ezek egymáshoz való viszonya érdekel, mit jelentenek a többihez képest az emberi személyiség meghatározásában: kognitív, affektív, konatív, fiziológiai és morfológiai sajátosságok.“ - a válaszát a másik postban találod majd 1:1-ben.
...és a rosszmájú, aki majd írja, "mi a fenének írsz arról baszki, amiben ennyire nem vagy otthon?! Mondod, otthon vagy a személyiségtesztekben, írj akkor csak arról!", azzal az anekdotával válaszolok, amit nem tudom hol kitől hallottam: "...már 20 éve tanítottam a speciális és az általános relativitás elméletét, és már majdnem én is értettem..."