Vajon?! Onnan jut eszembe ez a gondolatsor, hogy egy előző postban önkéntelenül marketing-et írtam Linkedin helyett… és csak újra olvasákor tűnt ez fel! Na, mondok magamnak, ebben több is van, íme, ez a post például…
A válaszom? Szerintem igen… Állás-/munka-keresőknek, munkatárs-keresőknek, Kundschaft-keresőknek, keresőknek (bár egyre többször írják végső elkeseredettségükben, hogy arra se jó… haha… ha nem ismered a “kódot”!!). A legfőbb vétek, amit postolóként, commentelőként el lehet követni, ha nem illik a mondanivalód egyikbe se… persze becsúsznak ilyenek, és legtöbbször nagyot mennek. Mert ők a kisebbség, a minta-törők…
Ezt most irigységből, savanyú a szőlő írom? Nem, aktívan már nem vagyok jelen, és amíg voltam, kellő detachment-tel… mindegy nekem… majdnem… kb. úgy vagyok a Linkedinnel/marketinggel, mint a vallásokkal… azok is érdekelnek, különösen a hatásuk, curiosity alapon. De ennyi… nem hagyom magam behálózni…:-)))
Amúgy egy spéci formájában a marketingnek, munka környezetekben, igazából marha jó, néha mesésen jó voltam. Néha olyan pozikra/feladatokra tudtam eladni magam, hogy ma is csuklok, ha eszembe jut. Ami a vicc, hogy csak egy nem jött be a mondjuk legkirívóbb háromból, igaz, az nagyon. A másik kettőt utólag villámgyorsan behoztam, felturbóztam.
De ez, ez a húsvásár kvázi mindenki előtt, mindenkit “csábítandó”, ami a Linkedin marketing (hál’istennek, csak az elején gondoltam, hogy rászorulok, és akkor se szükségből, hanem önérzetből, hiúságból, utána a lovak közé dobtam a gyeplőt… ennek a folyamatnak volt az utolsó lépése a passzívba vonulás…), ez nem volt/van/lesz az én kenyerem…
Ezt is, gyökérileg, a mélyen introvertált attitűdömnek tudom alapvetően be, egyébként. Személyeket el tudtam bűvölni, ismeretlen, arctalan tömeg visszarettent. Szerencsém volt, az előbbi több, mint elegendő volt egy életre, az enyémre (eddig…)…:-)))
Ez a helyzet. Az ember ismerje az erősségeit és a gyengeségeit…
