Mobilon a képek nekem nem jönnek be (túl sok a kép a postban, nagy a file valószínüleg)!! Kár, mert fontos post, relatíve sokat dolgoztam rajta...
"Az élet lényege a munka." - döntötte el a kínai Fuyao gyár nagyhatalmú elnöke, bár még neki is voltak kétségei (ezekre még visszatérek itt)... de döntött! A döntésnek MINDIG következményei vannak, ha a döntéseidet híven követed, aszerint élsz...
Szó lesz itt sok mindenről, pl. nemzeti (munka-)kultúrák összeütközéséről, az automatizáció/robotizáció hatásáról az üzemekben pl. (2019-es a film, ami a gondolati ugródeszka (pre-COVID, pre-ChatGPT és Co. előttről!!), következményekről, nem is tudom, ilyesmiről...
A történet, amit egy 2019-es Netflixes film mesél el ("American factory") egy bezárt, majd profilváltással újranyitott Ohio-i autóipari gyár történetét, a váltást követi le alaposan.A váltás nagy volt. A full amerikai GM gyárat. ahol gépkocsikat gyártottak a GM bezárta, az összes alkalmazottat, ezreket, elbocsátotta. A 2010-es években a kínaiak nem egy bezárt üzemet vásároltak meg, ezek közé tartozott az ohioi üzem, amelyet nemzetközi terítésű autó-üveg/-ablak, szóval "glass" gyártására specializálódott kínai Fuyao gyár-komplexum vásárolt fel, szerelt fel, épített újjá, és tovább, szerelt fel gépparkkal és az amerikaiakkal közösen kezdett el üzemeltetni.
A két kultúra mély különbségeit nem lehetett asztal alá söpörni, az összecsiszolódás és a megoldás felvázolása volt a film feladata.
Amikor évekkel ezelőtt láttam ezt a filmet, érdekes volt, de messze nem volt annyi aktualitása, mint ma:
1. 2019 és a megelőző pár év "békeév" volt, ha figyelembe vesszük a 2020-as nagy világgazdasági leállást.
2 A kultúrák "harca" és harca soha nem volt érdekesebb, mint ma és pont az amerikai ls a kínai kultúra megmérkőzése, ami éppen premier plánban van.
3. A kínai és egyéb távol-keleti gyárak kulturális hatása Magyarországon akkor még messze nem volt ennyire előtérben, szinte alig, ami a mai helyzetre abszolút nem igaz már.
4. Szakszervezeti mozgalom kérdése (ami talán paradox módon a kapitalista Amerikában sokkal erőteljesebben jelen volt, legalábbis akkor, 6 évvel ezelőttig) kontra részvényesi/tulajdonosi érdekek és nem utolsó sorban a robotizálás (2019-ben még hol volt a mai egyik No 1 topic, az AI térnyerése és a munkaerőhelyzetre való kihatása?!)-
Szóval, most több, mint nagyon időszerű szép alaposan végigrágni a filmben felvezetett problémákat. mert Ohio csak egy mintavétel sok mindenre, sokkal inkább arra, ami most vár ránk, mint a 2019-es helyzetre.
Nézzük a filmet, kivettem belőle néhány jellemző képernyő fotót, hogy néhány pontra rámutassak.
Amikor a nagyhatalmú kínai konszern elnök már a beindulás körüli időben Ohio-ba látogatott, a gyári kínai túravezetője ilyeneket is mondott neki:
"Az amerikai a fő operátor egy kínai munkavezetővel az oldalán."
"Nagyon lassúak (kvázi az ameriakiak...)"
"kövér ujjaik vannak..."
Itt valószínüleg az ismert mondás kínai változatát fordították így:
"Ha Rómában jársz, csinálj úgy mint a rómaiak..." (ezt arra mondja az elnök, hogy az expat sárga mellényes egyenrangú amerikai és kínai dekorációt akar kitenni egymás mellé a nagy falra, az elnök pedig szerénységre inti...)
Egy Ohio-ban expat régi motoros kínai munkás elmereng:
"A régi időkban a kínai emberek az élettől (egyszerű dolgokat akartak...)"
"...de az én generációm, mi mindent is akarunk..."
"Utazni, ahová akarunk, és megvenni azt, amit akarunk..."
De nemcsak ő, a nagyhatalmú konszern elnöknek is vannak/voltak kételyei, amiken persze túltette magát:
"Kína az én időmben szegény volt..."
"...(most meg) prosperitás és modernitás (uralkodik)..."
"...de én úgy érzem, valami elveszett..."
"...nekem hiányoznak gyerekkorom béka brekegései, és tücsök cirpelései..."
"...vajon én is segítettem elvenni a békét és tönkretenni a környezetet?!"
"...Nem tudom, hogy egy résztvevő voltam a fejlődés megteremtésében, vagy csak egy bűnös lélek..."
De a lelki gyötrődés csak pillanatnyi, a jet lag hatása talán, a misszió egyértelmű, a kétség ebben a szentenciűban oldódik fel:
"Az élet lényege (a Fuyao kínai központi palotájában járunk) a munka!'
Az Ohio-oi küldöttség Kínában. A beöltözés nehézségei...
"Néznek mint a moziban"...
Például őket...
...és őket...
A küldöttség az újévi vállalati ünnepségen is részt vett, ahol ilyen csasztuskákat is énekelnek, és táncolnak el (' csasztuska (oroszul: частушка) orosz népköltészeti műfaj; tréfás-gunyoros hangvételű rövid lírai dal, lírai életkép, később alkalmi agitációs célú rigmus, .. - itt inkább az agitációs profil domborodott ki...)
"Paradigma-váltás, új szint, promóció, integráció..." - éneklik...
"...Fuyao kreálja a megújult jövőt!"
...(vágó schnitt) már otthon, egy kényelmes hazafutás egy baráti baseball meccsen egy jól sikerült ütés után...
A robotok megjelenése és hatásuk...
"Itt korábban egy ember dolgozott..."
"A következő állásnál 4 embertől tudunk majd megválni."
"Automatizálás = sztenderdizálás"
...és a még messzebbre mutató hatás...
"(egy becslés szerint) világszerte 375 millió embernek kell teljesen más foglalkozást keresnie 2030-ra az automatizáció miatt"
"Hogyan fogják a dolgozók, kormányok, és gazdasági szereplők ezt a szeizmikus váltást fogja meghatározni a munka jövőjét."
Eddig tartott az ohioi tanmese dióhéjban. a szakszervezeti szálra ki se tértem, pedig az alaposan ki van tárgyalva (az üzem győzött, nem lettek closed shop...). A film bemutat, nem mondja, nem foglal állást, hogy mit kellene választani az embernek. Mindenki döntse el maga. De azt sugallja, bármi is a döntés (pl. szakadásig munka, mint a kínai fiatalok a filmben, vagy work/life balance), MINDIG kemény következménye van.
Nem marad meg egyszerre a kecske meg a káposzta is... A jövő vezető gazdasági szereplői azok lesznek, akik szinte éjjel-nappal dolgoznak. Azok, akik meg finnyáskodnak, a work-life balance körül tipródnak, régiók, nemzetek, országok, emberek, menthetetlenül lemaradnak a GAZDASÁGI versenyben. Lehet, jobb életük lesz overall. De ahhoz akkor vissza kell fogni az igényeiket és régimódibb emberi boldogság-faktorok kiépítésébe kell fektetniük. Vissza fogódik a gazdaság, stagnál, vagy csökken a GDP, nem lesz/lehet "évről évre jobb", több el-/újraosztható erőforrás.
...és akkor jöjjön egy-két aktualitás. Az 'à la une' hír, hogy az USA megsértődött még a pingvinekre is, meg még egy amerikai (!!) támaszpontra is, és minden külföldi importra több kör hezitálás után egyelőre 10% védővámot vetett ki. Ez esetleges kivételektől eltekintve már komoly belső gazdasági védelmi intézkedésnek számít. Azon el lehet morfondírozni, hogy a világ egyelőre aktuálisan legerősebb gazdasága miért kezdi hirtelen védeni magát, és hogy ennek egyáltalán van-e valami értelme, de ezen, ha egyáltalán felmerülne mint kérdés, ugorjunk, mondván: "bolond lyukból bolond szél fúj"...
Tegyük azt is ad acta, hogy ennek a bolond szélnek még olyan vonatkozása is van, hogy Amerika fele azt se tudja. elvileg se, kik fizetik a vámot. Egy biztos, nem az exportáló ország, mint a narancs turd állította/állítja (legfeljebb kevesebbet fog oda exportálni, mert kevésbé kompetitív lesz az árstuktúrája - mellesleg elsősorban és főleg ez utóbbit szolgálná, ezt a hatást normálisan a védővám...). Annyi biztosan lehet tudni, hogy ami import megmarad, azt az államkassza szedi be.
Hogy ki fizeti végülis? Nem lehetetlen, hogy egyelőre politikai okokból valamennyit lenyel a gyártó, az importőr, a kereskedő, vagy összeszerelő, de hogy kap belőle a végfelhasználó/-vásárló, az tutti biztos. Ahogy az is, hogy a végfelhasználó része egyre nagyobb lesz, közeledik majd a 100%-hoz, azaz az amerikai vevő fogja állni végső soron.
Az is megérne egy misét, hogy milyen kapitalizmus az, ahol az állam kényszeríteni akarja a közreműködőket (pl. éppen a WalMart-ot, vagy az Amazont...), hogy az importőr által az államkasszába effektíve befizetett import vám minél kisebb hányadát terheljék tovább a vevőkre, de mindez idővel megoldódik. Át fogják terhelni...
Mellesleg a befizetett vámnak nincs szaga, lehet egy olyan hátsó szándék is, hogy ez is segítse a hatalmas adócsökkentést, ami megint a gazdagokat, az oligarchiát fogja segíteni, tehát a "kapitalista" állam meg fogja sarcolni a végfelhasználót is, meg a közbenső ágenseket is, végül is mindegy, ki állja a cehhet, azért szorítják a közbenső ágenseket, hogy minél többet viseljenek belőle ők a nyereségük terhére, mert a végfelhasználó a szavazó, őt nem célszerű túlságosan felidegesíteni... A federális központi állam páholyból nézi a vergődést, őt az import pillanatától megilleti a vám összege. Hogy hogyan osztoznak majd rajta down-the-line, legyen az ő bajuk...
Ami az érdekes, és nem lehet tudni, hogyan oldódik majd meg, az az USA-Kína kereskedelmi viszony. A fő címzettje a vám-cunaminak nyilván Kína, az USA-t egyre jobban gazdasági teljesítményben megközelítő feltörekvő ország. Nos, ha a filmre visszautalok, a munka-kultúra, az amerikai és egyáltalán a nyugat-európai eltunyult munkaképes emberek, és a majd' 3-szor népesebb Kína éhes, eltökélt. munka-megszállott munkások közti különbségre, szerintem trendileg a verseny eldőlőben van. És az automatikában és AI-ben sem behozhatatlan az amerikai előny.
Kína rövid távon engedhet valamennyit, mert megérezheti, hogy egy ennyire primeren tranzakcionális elnök bizonyos engedmények fejében szemet húnyhat Taiwan bekebelezése fölött. Ez spekuláció, de nem nekem jutott eszembe, abszolút lehetséges tárgyalási itemnek képzelem. Mindazonáltal, az a tendencia, hogy Kína, mint minden normális ország, hosszú távon egy rugalmas USA-tól való minden tekintetű elszakadásban érdekelt, számomra nem kérdés. Ekkora 4 évenként előállható Pál-fordulásokkal tarkított nagyhatalomtól való függés egzisztenciális veszélyt hordoz magában.
Nem véletlen, hogy a Moody a a triple A minősítésből dupla A+-ra minősítette vissza az USA hitel-besorolását, ami nyilván hallatlan esemény, és pont egy olyan elnökség kezdetén, amelyet azért választottak meg, mert "legalább kormányozni tud" és a gazdasági teljesítményének a közvéleménybe lecsapódó, választási győzelemben manifesztálódó kiválósága olyan kikezdhetetlennek tűnt még pár hónapja is.
Szerintem a kínaiak jobban ismerik az ellenfelet, 2018-as szankciók, vámok óta diverzifikálják az exportjukat, persze keményen érinti őket is mostani amerikai védővám, de nagyobb az eltökéltségük és az emberi tartalékuk. Ez a mostanában nagyot futott szarkasztikus kis kínai videó (és a film tanulsága, nézd "these are slow and have fat fingers..." + automatizálás, ami 6 év alatt masszívan egyre erősebben van jelen már) jól tapint rá arra, hogy a védővám eredeti alapcélja, hogy gyártó kapacitásokat hozzanak vissza Amerikába, vágyálom csupán.
Sőt, a kiterjedt globális sourcing és kooperáció miatt még az eredeti amerikai gyártók is egyre erősebben gondolkoznak, hogy bizonyos üzemeket áttelepítsenek külföldre (GM, Ford, Apple, Case, John Deere, amelyekről lehet már tudni...).
Íme egy videó a sok közül: