A coaching "tanulás", illetve tanulás. Nem eleget tanulunk? Hagyjanak engem békén a tréningekkel, meg ezzel a sok marhasággal. Megint egy nagyokos, elegem van belőlük.
Magam többet tanultam magamról, miközben ismerkedtem ezzel a módszerrel, mint előtte tíz évekig. Ez is egy coaching. A coach-ot coachingolják. A trénert trenírozzák. A hóhért akasztják.
A jó pap holtig tanul és ugye, mondják, egy embernek egy életben egy szakma már nem lesz elég. Nekem is ez már a negyedik (mérnök-tervező, főiskolai tanár, pénzügyi vezető, tanácsadó-coach, és akkor azt a néhány kis rövid intermezzót, amikor segédmunkás, műszaki rajzoló és zenész voltam, felejthetőnek is tartom).
Előfordul, hogy megszűnnek szakmák. Fénykép előhívás, (majdnem a) hitelezés, újságírás nyomtatott formája, bányászat majdnem teljesen, sok-sok gyártási folyamat, üzem, ami régebben annyi embernek adott munkát, és jönnek a szervíz-típusú munkák, mondjam még?
Én például a rendszerváltozás előtt 2 nagy, neves tervező intézetnél dolgoztam (Mélyépterv és Vegyterv). 3 évre kimentem Észak-Afrikába főiskolai tanárnak, és amikor visszajöttem 1989-ben, gyakorlatilag néhány éven belül gyakorlatilag az eredeti nagy integrált formájukban ezek már meg is szűntek.
Sajnálom, hogy nem korábban ismerkedtem meg ezekkel a módszerekkel, nem korábban kerestem annak a lehetőségét, hogy nekem magamnak bizonyos kritikus helyzetekben lehessen egy üzleti coach-om (fizesse a cég, vagy - ha máshogy nem megy -, fizessem én) egy pár hétre és azután megújulva tudjam egyedül folytatni de mindig egy kicsit följebbről indulva és egy kicsit többet megismerve magamról.
Vissza gondolok a kb. 20 éves felső vezetői feladataimra, szerepköreimre, amelyeknek mindig is egyik legfontosabb része a csapat(om) - többször nulláról vagy majdnem - felépítése és hatékony működtetése volt. Visszanézve tudom, hogy a coachinggal segítve egy 10-es skálán többször meg tudtam volna közelíteni a 10-es szintet a csapatépítésben és karbantartásban. Így sem volt rossz, szerintem 7-9-est így is elértünk/elértem, de MINDIG LEHET(SZ) JOBB.
A coach nem jobb, nem feltétlenül okosabb mint Te. Lehet, hogy semmiben. De vezető volt, sok-sok kritikus helyzetet látott, átélt, jól-rosszul megoldott, vagy éppen nem sikerült megoldania, de sokat tanult belőlük. Téged kívülről, pozitív semlegességgel lát (semlegesen, mert nem nyomja a helyzet közvetlenül és pozitívan, mert neki is elemi érdeke, hogy Te minél jobban kerülj ki a helyzetből, sőt, tanulj is belőle, mi lenne más az érdeke?!). A sok megélt tapasztalatból egyszerűen helyzeti előnye származik. Ennyi. És fontos, hogy segítsen megoldani, ne egyszerűen rávágja, mert abból nem tanulsz semmit, és újra és újra, ha a helyzet egy kicsit különböző, megint közvetlen szakértői segítségre lenne szükséged.
Ha egy tanácsom van, az az, hogy keresd meg a Te coach-odat/-aidat (majdnem azt írtam, a Te gurudat(/-idat), mert több/jobb és főleg elégedettebb leszel tőle, ha komolyan veszed az egészet, és nem félvállról. Hogy ez én vagyok-e? Lehet. De Neked nem ez a lényeg, hanem hogy ez az egész, amiről itt írok, egy eszköz, amit - hiszed, nem hiszed - sajnáld, ha időnként (amikor ellepnek a dolgok, amikor fogy a levegőd, ilyesmi) nem használod.
Üdv
Szilágyi Miklós
+36-30-9-444-627