“A titok”, the “Law of Attraction”, “A vonzás törvénye”, ezek a XXI. század slágerei. Csak akarni kell, ki kell írni mindenhová a lakásban, hogy 1 millió, 1 milliárd (sok…) forintom lesz és el fogom érni, mert beég az agyamba és lehetetlen, hogy “ne vonzzam be”. Csak akarni kell…
Mi az inverze, az ellentéte ennek? A beletörődés, az eleve lemondás, “úgysem fog sikerülni”, “nekem soha sem sikerült, miért pont most”…
Természetesen, ebben a formában mindkettő bull.hit, marhaság, felejtsd el, ne hagyd magad elhülyíteni, vagy besavanyítani. Arányok, mérleg, egyensúly, kiegyensúlyozott, fejnehéz, enyhén sikerorientált, stretching (feszítsen azért, naná…) célok, “110%” (vagy 125%), ennek van értelme, sőt, csak ennek van értelme…
Mindkét szélsőségnek van “igaza”, mindkét megközelítésre szükségünk van, csak az arányok, azok nagyon fontosak. Aki nem akar többet, mást, nem szeretne jobb, okosabb, erősebb és miért ne, szebb lenni, aki nem szeretne mindig kicsit többet elérni, kiteljesíteni magát, aki nem akar kihozni magából többet, no, ő hagyja abba az olvasást ezen a ponton, asta la vista, szevasz, nem Neked írom…
Persze, hogy pozitívan kell (legalább megpróbálni) gondolkodni, a nem leállítható belső monológ, ha negatív, ha csak a hibákra, hiányokra figyelmeztet, katasztrofális hatással van a teljesítményünkre, az egész életünkre. Persze, hogy meg kell próbálni vizualizálni, elképzelni a realistán kitűzött célunkat (“realistán” nem az alacsonyra belőtt célt nevezem, hanem azt, ami ha minden erőfeszítésünket, energiánkat, tehetségünket fókuszáljuk, esélyünk van az elérésére – tudom, hogy ezen néhány ember, akit ismerek, vitatkozna, de most őket is csókolom…).
Ez nagyban segíteni fogja a cél elérését, mert színessé, szagossá, megfoghatóvá teszi azt. A beteljesült állapoton való gondolkodás, az érzés felidézése segíthet a már meglévő előjelek, az esetleg mini-, mikro-történések felismerésére, amelyek – meglepetés! – már úgy történnek, már úgy cselekszünk, mintha már el is értük volna a célunkat…
Az imagináció, a cél elképzelése, ha nem hajtjuk túl a dolgot, ha nem csinálunk magunkból bolondot, ha itt maradunk lenn a Földön, mindössze ennek segítségével egyszerűen határozottabban, fókuszáltabban, erőforrásaink teljesebb és tudatosabb ismeretében tudunk cselekedni a cél elérésének irányában, hasznos lehet.
És a kontrolláló, szkeptikus, óvatos énünktől se kell teljesen megszabadulnunk. Megint az arányok, az egyensúly a legfontosabb. Ez a részünk segít nem elszállni, érezni a világ rezdüléseit akkor is, ha nem egészen abban az irányban mozdul, ami segít nekünk, és igen, segít a navigálásban.
Arányok, (dinamikus) egyensúly… ja igen, és “szabadság, szerelem”, e “négy” kell nekem…
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
