Vezetői coaching

Kiválasztási szempontok... találkoztam eggyel, ami különböző változatokban, formákban meg szokott jelenni, de - valószínüsíthetően - az amerikai angolban egy különlegesen sűrített változat jött velem szemben a minap...

Amikor a csapat összeállítása folyt, a már felvett jogászok, ügyvédek több jelöltet is javasoltak maguk is Robert S. Mueller III.-nak, mint alkalmasakat a feladatra, akiket Mueller, a tapasztalt ügyész, többek közt 10 év FBI igazgatósággal a CV-jén és aki kimondottan nem egy szószátyár típus, mind elutasította.

Közben meg felvett néhány embert, akit meg nem értettek, hogy miért vett fel a csapatba. Van, akinek tapasztalata nem volt, de volt, akinek az extrovertált stílusa volt messze Mueller végletekig introvertált, cautious (100% kék...) stílusától...

Nem értették... se ezt, se azt... megkérdezték egyszer, mondja már meg, mi az, ami a különböző, de egyaránt kiválóan kvalifikált jelöltekből hiányzott, akiket ők javasoltak...

Mueller a maga bőbeszédű módján csak annyit mondott: “pizzaz”...

Na most itt kellett csinálnom egy kerülőt, sok könyvet már csak hangoskönyvben veszek meg, onnan ezt nem tudtam megfejteni, meg kellett vennem a Kindle változatot is, nehogy má’... (nektek így most csak ingyen...:-)))

Második lépés a The free dictionary volt (megnéztem az Urban-ban is, de ez volt a jobb.  

“Informal. 1. Dazzling style; flamboyance; flair. 2. Vigorous spirit; energy or excitement. [Origin unknown.].” (Informális. 1. Elkápráztató stílus; túldíszitettség; érzék. 2. Élénk szellem; energia vagy  izgatottság.)

Szóval lelkesedés...:-)))

Vezetőnek, managernek lenni jó (?). Mindenesetre ára van. Egy érdekes visszaemlékezésben akadtam rá a következő vallomásra... 

„...10 év után a bűnügyi osztály vezetője lettem. Ahelyett, hogy jelentős ügyekben folytattam volna tovább a vizsgálatokat, végtelennek látszó management meetingeken kezdtem el tölteni a napjaimat. Ez mind olyan unalmas és bürokratikus volt. Elkeseredve hívtam fel édesanyámat. ’Ez nem fair... már nem tudok haverkodni a hozzám beosztott US ügyész barátaimmal... Minden, amit mondok, úgy hallgatják, mint a főnöküket és nem mint az egyik barátjukat...’ – anyám kicsit csöndben volt a telefon másik végén... 

Ő, aki pszichológus volt, csak ennyit mondott, hogy ’meg kell hoznod egy döntést.  A hatalom neheztelést szül. Az emberek nem szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak. Tehát, ha te csak azt akarod, hogy szeressenek az emberek, akkor ne legyél vezető... De ha az akarsz lenni, meg kell tanulnod együtt élni a többiek neheztelésével.’ Okos szavai azóta is velem vannak...” 

Ja... az én fülemben egy kollégám, akkor beosztottam szavai maradtak meg. Már nem tudom, mit kérdeztem, mire mondta ezt, meg hogy pontosan mit is mondott, de ez volt a lényege: „Miklós, vezető nem lehet (igazi, tartós)  barátja a beosztottjainak...” (No, tudom, hogy ezzel majd sokan vitatkozni fognak, tisztelet nekik, örüljenek, ha tartósan nekik sikerült... és tudom, hogy van a holakrácia, amikor nincs vezető. Ebben nem hiszek, a tartósságában. A vágyat, a nekibuzdulást megértem... Szerintem egy (bármilen emberi csoportban formálisan, vagy informálisan, mindegy is, de mindig vannak vezetők...) 

(Az idézet forrása: Andrew Weissmann – Where Law Ends – Inside the Mueller Investigation)