Bizalom/Trust… elég sokan ide lyukadnak ki, mint egy nélkülözhetetlen ingredient-hez, egy valódi condition sine qua non- hoz (egy feltétel, ami nélkül nem megy…)…
Hogy mihez elengedhetetlen? A harmonikus együttéléshez, együttdolgozáshoz. Az úgynevezett pszichológiai biztonsághoz…
Ha valakit tényleg érdekelnek a mélyrétegei a kérdésnek, annak a mellékletben található 16 oldalas tanulmánynak a 2 idézett könyvét ajánlhatom livre de chevet-nek, éjszakai elalvás előtti olvasmánynak például…:-)))
Mind a kettő a bizalom és demokrácia, a munkateljesítmény/-szervezés és a szűk, és tágabb környezet integrálódott bizalmi kultúrájának az összefüggésével foglalkozik, és mindkettő, különböző tapasztalatok alapján lényegében ugyanarra a következtetésre jut: a bizalom a meghatározó tényező valójában minden területen, így a professzionális együttműködés sikerességében is. Hogy a bizalom mitől függ? A helyi/regionális kultúrától, ami a tradíciókban gyökerezik, és idővel változik ugyan, de a tradicionális gyökerek felismerhetőek a működésükben.
Az egyik könyv “hátránya” a szerzője…:-))) Nagyon sokan ismerik a nevét, de kevesen olvasták az ominózus könyvét, mégis egyértelműnek látszik az ítélet: bűnös, azaz tévedett, és egy scholar-nál ez az elképzelhető legnagyobb bűn. Francis Fukuyama-nak hívják…
Őt állítólag Huntington mester ütötte ki a nyeregből K.O.-val… ami igaz az igaz, naponta egyre több helyről értesülhetünk, hogy - spiráldinamikailag parlant - a modern kapitalizmus orange-ából egyre kevésbé a post-modern zöld-je (nem beszélve a teal-ről…) felé, hanem a tribal rőtvörös felé kacsingat egyre több társadalom…
Az ominózus bűnjelnek a címe: “The end of History and the Last Man” (1993), és az a könyv, amiről itt szó van (további súlyosbító körülmény) az előbbinek a folytatása: “Trust: The Social virtues and the Creation of prosperity” (1996). Mind kettő megjelent magyarul is, az elsőt nem olvastam még, a másodikba kezdtem belelapozni, és ott ragadott el a hév, hogy hopp, itt van valami…
Általánosabb érdeklődéseim egyik fókusza Kína rejtélyes világa, és ezzel kapcsolatban kaptam fel ezt a másodikat, magyarul “Bizalom” címűt és nem csalódtam, roppant érdekes betekintésre nyújtott alkalmat már néhány oldal. Annak idején, amikor megvettem, az elején kezdtem el, de nem kötött le bekerült a többi (néha hiába) várakozó könyvek sorába a polcra…
De most Kína centrikusan vettem elő, és növekvő érdeklődéssel tapasztaltam, hogy az elejének (amennyire emlekszem) unalmas általánosságaival ellentétben belül, a vastagjában egy komoly erudite scholar kincstárába tekinthetek bele, aki a bizalom-keresés szemüvegén keresztül elemzi fontos népek/társadalmak értékeit, kultúráját, és ennek befolyását az adott társadalom sikerességére és jellemzőire. m
Csak szemezgetve, hallottál a “Buddenbrock-hatásról”? Ezt a kínai, alapvetően családi/rokoni alapokra helyezett gazdasági berendezkedéssel kapcsolatban említi, de valamennyire minden vállalkozásra érvényes lehet: amelyik családi típusú vállalkozás ragaszkodik ehhez a paradigmához, általában a harmadik generációra szétmállik, vagy jobb esetben szétaprozódik…
Vagy hogy melyek a magas bizalmú társadalmak: a német és a japán. Stb, stb. Pár mondattal, nem bőbeszédűen, sok mindent helyre tehet a fejünkben. Magyarul érdemes keresni, Kindle-ben, Audible-ben jelenleg nincs.
A másik könyv, amit a tanulmány elemez és összevet az előzővel, 1994-es kiadású, Kindle is van, kicsit drága, a keménykötés olcsóbb, de Amerikából számítva csak egy hajszállal olcsóbb a Kindle-nél, igaz, az amerikai Amazon-nak most éppen csak 1 példánya maradt…
Ez Robert D. Putnam et alii 286 oldalas könyve, a “Making democracy work - Civic traditions in Modern Italy”. Itt a címben is benne van, amit mind a kettő mű hangsúlyoz, hogy a társadalmi bizalom építőkövei a dinamikus civil szerveződések lehetnek. Lehet benne szerepe az államnak is, alkalmasint az előbbiek működésének elősegítésében…
Továbbiakat esetleg a tanulmányban. Hogy hogyan lehet a bizalmi légkört fejleszteni? Nos, a kultúrával babrálni mindig a legmunkásabb dolog, de ez ne törje le a kedvünket, minden kis lépés, minden kis sziget, ahol a bizalom megvetheti a lábát számít az egész szempontjából is!
https://ciaotest.cc.columbia.edu/journals/scs/v1i1/f_0026836_22565.pdf