A “C. Northcote Parkinson-tól a holacracy-ig” post folytatása…
Annak a postnak az Appendix 1-e. Úgy “általában”…
A címben felsorolt management paradigma változatok mind a hierarchia nélküli hierarchikus szervezeti paradigmával kapcsolatosak. Amikor a korábbi kinevezett vezetői gárda feladatait amőba-szerűen változó, önszerveződő módon temporary “vezetők” (a szó maga tabu, nem használják), funkcionális aktorok a “népből”, a dolgozók közül időlegesen kiemelkedve azután visszasüllyedve végzik el - az alap-munkájuk, feladataik mellett. Ahogy sokszor megfogalmazódik, az egyes feladatokra legalkalmasabbak időbeni, időszakos megjelenésének ez a legeredményesebb kiválasztási mechanizmusa.
A klasszikus, meghatározó, kvázi hatalom-letéteményes, par excellence vezetői feladatok megszervezésére, mint a felvétel, elbocsátás, fizetés megállapítása - filozófiai alapelvét tekintve - a klasszikus görög, periklészi demokrácia transzparens alapelveit alkalmazó cserép-szavazás mechanizmusának különböző variációit alkalmazzák (aminek mint tudjuk, alapvetően nem tökéletes óraműként működését a 70 éves Socrates halálos ítélete szimbolizálja örök időkre…).
A címben megadott elnevezések kiragadott példák a következő könyvek által reprezentálva:
- Robert Greenleaf: Servant leadership (1977)
- Tom Peters: Liberation management (1992)
- Frederic Laloux: reinventing organizations (2014)
- Brian J. Robertson: Holacracy: The new management system for a rapidly changing world (2015)
- Isaac Getz: L’entreprise libérée - Comment devenir un leader libérateur et se désintoxiquer des vieux modèles (2017)
A korábbi post Appendix 2-je. Egy konkrét részhez…
Írtam pár napja egy ilyet… vagy ezren nézték meg pl. a Linkedin-en, talán nem is olyan érdekes… mindegy, egy fontos megfontolandó érv még eszembe jutott, és ha az eredeti bloghoz írom hozzá, a kutya se fogja észrevenni… persze lehet így se… mindegy, én leírtam, dokument jeszty… érdemes hozzá el-/újraolvasni a blogot is, nem olyan hosszú az sem, mert annak szerves része…
Szóval, az addicionális érv:
Jaja… és azt még ki is felejtettem a jó közép-vezetőkért szóló plaidoyer-ből (védőbeszéd…), hogy általában kiből lesznek a középvezetők, kulcsemberek?! Nos, legtöbbször (vagy csak ahol én jártam?!) belső kinevezéssel a legjobban dolgozó közkatonákból, akik a cég tacit, implicit tudásának, legacy-jának fő hordozói (!!!).
A hálózatkutatási projektekben érdemes utánanézni, a csomóponti emberek java közülük kerül ki (akiknek “kimetszése” tragikus lehet a szervezet smooth működése & jövője szempontjából…), nem a felső vezetők közül (ha az alapító az éceszgéber, akkor valószínüleg ő is csomóponti ember, de ő egyedül ritkán tesz ki egy hálózatot, és ha többen vannak, a post elvei alapján amúgy, egymást úgyis kinyírják, ld. mi lett Jobs haverjával, Wozniak-kal, aki igazán értett a hardware-hez, de pl. kalligráfiában viszont feltűnően gyenge volt…).
Miért is általában a legszorgalmasabb, leglojálisabb, legkreatívabb dolgozókból lesz, főleg belső kinevezéssel, középvezető, különösen nálunk? Mert úgy tudják megfizetni, magasabb középvezetői szinten úgy juthat company car-hoz, stb. A prestigious felső vezetői posztokra meg gyakran kívülről kerül, drága közvetítői díj ellenében hónapok, esetleg évek múlva valaki, aki alapból (még) nem lojális, és hogy mennyire kreatív, hatékony, stb, az évek alatt fog kiderülni…
No, ha ez az alapállás (nem mindenütt ez, de sok helyen), Neked nem remegne meg a kezed, ha - a vadi újnak számító (mondjuk vagy 50 éve próbálgatják különböző kódnevek alatt…) management paradigma jegyében - fűnyíró elv alapján huss, ki kellene nyírni az így generálódott középvezetői gárdát? Vagy nem kinyírod őket, hanem mondjuk “csak” felajánlod nekik, hogy mehetnek vissza a régi helyükre, esetleg szívjóságból megcsinálni plusz azt a munkát IS, amit eddig csináltak?
Biztos, hogy ha az igen mellett döntenél, belül ülnél a levágni szándékolt faágon? Hogy majd a basic stáb, az “emberek”, akik közül hosszú évek következetes személyi munkájával kiemelted a legjobbakat, el fogják vinni, amit eddig, a munkájukat, plusz minden más szervezési, dispatcher-i, funkcionális feladatot noch dazu?
Miközben meg a cég tacit tudását is hordozó volt középvezetőknek, ha jól érthető okokból taktikailag egyelőre a vissza-minősítést is választják, elvetted a kedvét az egésztől… Tényleg? Van itt gondolkozni való, rendesen…
…és akkor i tak dalse a post, amihez ezt appendix-ként írtam…:-)))
https://vezetoi-coaching.blog.hu/2022/08/19/c_northcote_parkinson-tol_a_holacracy-ig