HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

Friss topikok

Linkblog

Egy vasárnap hordaléka…

isocrates_coaching 2023.05.23. 10:04

img_5797.jpegJó, 2 napot késett (a bevezető mutatja, 2 napja kezdtem el…), de hadd szóljon…:-)))

Például a macho gyorsulás-fétis tabu… (így vasárnap délelőtt véletlenül idetévedsz (hiba, a természet lágy ölén kell (!!) lenned, csúnya vagy!), beszéljünk már másról is, hogy mindenki milyen fasza… hozzáteszem, minden barátom, ismerősöm, rokonom, üzletfelem (ld. még Nyuszit és barát-ait…) nagyon-nagyon hiper-szuper fasza, ha tetszik, ha egy csöpp eszed van, csak tőlük vásárolsz, kérsz tanácsot, coacholtatod Magad, és fekszel a terápiás díványára…). 

Hogy mitől macho és gyorsulás-fétis, és tabu? Mert csak férfiakon figyeltem meg eddig (bár jönnek majd fel a lányok/nők/asszonyok is…), a gyorsulás értéket szinte elsőnek ellenőrzik egy autónál és közben meg max egymás között vallják be, hogy fontos nekik, mert tudják, különösen most, a fenntartható fejlődés, vagy egyáltalán a fenntartható modus vivendi jegyében persze ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges egy fétis ez. De nem tudják visszafogni magukat, kitör belőlük, nem tudják kontrollálni. Tudom, egy vagyok a herd-ből. Talán annyival másabb, hogy ki is tudom röhögni magam emiatt (is… van még…). Mellesleg az önmegfigyelés az egyik legbiztosabb módja annak, hogy bármit is megtudjunk valamit az emberi pszichéről (v.ö. Freud soha nem analizáltatta ki magát, egész, tekintélyes terápiai központú oeuvre-je ön-analízisre épült… mondjuk olyan is, de az más tészta…).

Miről jutott eszembe? Egy reggeli FB Mazda reklámról, ami az új Mazdáról áradozott, ami 300 LE-nél többet tud, és aminek két változata van, a PHEV (plug-in - hybrid) és soros hathenegeres diesel (sic!!)…. Rákattintottam a hirdetésre, és elgondolkoztam az autó-marketing gyerekességére. Egy csecsemő agyú emberre számítva mutatják be az autót, Mazda esetében  signature meggyvörös színben készült ínycsiklandó fotókkal, és bonbasztikus érdektelen szövegekkel tarkítva.

Csak azt nem találod meg, ami - ha egy autót valaha látott valaki - az embert érdekelheti. Mondjuk az árak… (“Kérjen ajánlatot!” - volt-e valaki magánember, aki egyszer is autóhoz ajánlatot kért?!).

Azután a műszaki adatok érdekelnék az embert. Méretek (más márkáknál is pl. a hasmagasság titkos adat…), mindkét típusnál nyomaték, teljesítmény, fogyasztás, benzintartály űrmérete (ezzel kapcsolatban a diesel range egy tankolással), a PHEV-nél az akkupack teljesítménye (ezzel kapcsolatban a csak EV-range), a töltési részletek, mennyivel lehet, AC/DC (nem is tudom az összes részletet, egyet tudok, hogy a vásárlási szempontok között igen  igen elöl vannak már…) és persze  a gyorsulás másodpercben 100 m-en…

Egy gyönyörű meggypiros vadonatú,j persze, ha diesel, ha PHEV, egy normális férfi ember szívét megdobogtatja, pláne, ha a teljesítménye 300 LE feletti (nem véletlen, hogy az egyik legújabb prémium VW márkát is az óriás plakát bal felső sarkában (amit a nyugati, balról jobbra, felülről lefelé szokott szem először észlel) vastag betűvel, számmal kiírva a teljesítményével (320 LE) hirdetik…).

Szóval ez a macho gyorsulás-fétis nem is annyira tabu… a Mazdáról is az első mondatok egyikében szerepel a 300+ LE (mégse olyan nyeretlen 2-évesek azok a marketingesek, tudják mitől döglik a légy, és tudják, hogy a családokban is az egyetlen nagy beruházási döntés az autóval kapcsolatos, leginkább a férfié… akik általában ezzel az egyetlen döntési opcióval meg is elégednek…). Most abba nem megyek bele, hogy miközben rendszeres hosszú távokra szerintem is leggazdaságosabb a diesel, a jelenlegi európai leosztásban (2035 árnyékában, a lehetséges városközpont lezárások robbanómotoros autók előtt fényében…)  legalábbis max nosztalgia autó 2023-ban egy diesel meghajtású autó…

OK, de miért “különösen most ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges” ez a fétis? Önanalizálom magam (à la Freud…), színt vallok. Mindig ezt nézem meg először a műszaki adatok között, de igazán soha nem használtam ki a lehetséges maximális gyorsulást… Pedig… Az utolsó 3 autómnál mind fontos volt a gyorsulás érték. Papíron.., A kettővel vissza turbó diesel max gyorsulása 6,1 sec volt, az előző 2,5 l-es hibridé 8,3 sec, a mostani 2,0 l-es hibridé 8,2 sec (kisebb, könnyebb…).

…és ehhez képest mikor használtam ki a max gyorsulást, mikor mentem padlógázzal?! Szinte soha. Legvalószínűbb még talán néha egy-egy országúti és/vagy emelkedőn, több autó előzése, de különben. A párhuzamos közlekedésnél piros lámpa utáni adrenalinos rövidtávú versenyzés egyértelműen gyerekes, egyre kevésbé találok benne örömet. Városban se gyorsan menni, se néhány percen túl igazán gyorsulni nem lehet. Legtöbbet városban közlekedek. Sztrádán lehetne menni, de a sok kapu, kamera végülis stresszessé teszi a dolgot. Még relatív gyorshajtási lehetőség leggyakrabban az országúton van, de ott is ott lóg felettünk a büntetés réme.

Azzal áltatom magam, hogy amelyiknek a max gyorsulása jó, az normál körülmények között is relatíve jobban gyorsul (mint ahogy a 800 W-os hangrendszer is jobb halkan is, mint az 50 W-os). Ez egyébként igaz… Tehát többe kerül, jobban szennyez, és nem is használom ki igazán… tehát ez a fétis nemcsak nevetséges, káros is… a pénztárcára és a környezetre… no, ezért van tabusítva…

…és akkor még nem is beszéltünk a hiper-szuper luxus autókról, amelyeknek soha nem volt olyan reneszánsza, soha nem lépett be annyira a mindennapi imagerie-nkbe, mint ma. Vasárnap (amikor reggel ezt a blog-bejegyzést kezdtem írni egy kis népszerű Budapest környéki vendéglőben ebédeltem. Nem messzi asztalnál egy kis család ült, a cabrio Ferrari-jából szálltak ki (talán a képen illusztrációképpen látható California, nem tudom biztosan…). Ott állt a vendéglő terasza előtt egy háznyi tőke, kb. 100-150 millió Ft. Ha azt kérdezed, irigyeltem-e, tényleg nem. Én még a kb. hetedannyiba kerülő féléves járgányomat is féltem…:-)))

Látszik, hogy az emberiség nem hogy lelassítani nem tud, de folyamatosan gyorsul. Az utolsó 2 évszázad, de különösen ennek az utolsó negyedének a mámorító, részegítő technikai/technológiai rohamléptékű, mondják: exponenciális fejlődése már kemény drogként funkcionál, nincs visszaút. Tudom, én is érzem a véremben, a mozdulásomban… 

 

Szólj hozzá!

Egy szövegromlás kijavítása…

isocrates_coaching 2023.05.23. 09:22

img_5796.jpeg

Időnként eszébe jut embereknek, share-elik - értem miért. Weöres Sándor itt él ma is velünk, mint sok író, költő, és az ő különlegesen gazdag életműve egy valódi kincsesbánya. Csak röviden: rengeteget műfordított is, felfedezett régi nagyar költőket (“Három veréb hat szemmel” c. kötete), ő is írt egy Bolond Istók-ot, nem csak Petőfi és Arany, és még ki tudja, Gilgames-t nem a műfordításai között találjuk, vagy egyfajta füves könyv, prózai bölcsesség-gyűjtemény: “A teljesség felé”… mindenkinek ajánlom, ha hozzáfér, és van hozzá ideje, kedve, energiája…).

 

Ehhez a gazdagsághoz képest a legtöbb magyar ember “A nő” c. versét ismeri, azt se véletlenül, a nagy költő levegője, atmoszférája árad belőle…

 

Ma Garaczi László posztja hozta elém, megint elolvastam, egy ponton negdöccent a lendület… szövegromlást sejtve utánanéztem a neten, több helyen is ugyanaz, végre az Összegyűjtött írásoknak (azoknak üzenem, akik meg szokták kérdezni: “minek az a sok könyv, ha nem olvasod őket”, hogy pl. ezért, hogy ha valami kell, odanyúljak érte…), és, yesss, a sejtésem helyes volt, nyakon csíptem egy már eléggé elterjedt szövegromlási helyet…

 

…és akkor itt az eredeti (ha igaz, és a 2003-ban kiadott gyűjtemény szöveghű). Egyébként a vers nem önálló költemény, hanem efy “Rongyszőnyeg” nevű, 75 oldalas vers-, egyéb-ciklus csak sorszámokkal jegyzett vers-leporellójának a 143. gyöngyszeme… Az eredeti töréseket is beletettem, összeolvasttva szokott megjelenni…

 

“Weöres Sándor: A NŐ

 

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

 

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

 

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

 

A nő: mindennel pajtás, eleven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedőn  fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

 

Valóság, eszme, álom és mese

úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.”

 

Végülis 3 szövegeltérést javítottam hozzá az eredetihez:

1. A 4. bekezdés első sora a neten talált néhány esetben egyformán hibás:

így volt:

“A nő: mindennel pajtás, elven…”

Ezt nem is tudom, hogy lehetett ennyiszer elnézni, az “elven” volt eleve gyanús, és valóban, az eredetiben “eleven” van… hát persze…

2. A másik kettő ehhez képest semmiség: “kétkedőn” a “kétkedően” helyett és “úgy” az “ugy” helyett…

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása