HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

február 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28

Friss topikok

Linkblog

Személyiségprofilozó eszközök története - 2. rész

isocrates_coaching 2025.02.11. 19:49

szemelyisegteszt_3_resz.JPG

(Ez a sorozat pontosan 5. része. Hogy is jön ez össze? Volt egy 0. rész, volt három első rész (1/A, 1/B, 1/C, ennek “történelmi” okai vannak, először egy rész lett volna, de azt azután alapvetően átírtam, és lett az egyből három…), így lesz ez a rész az ötödik…)

___________________________________________

Elkezdtem azután ezt a rész írni, ami azután érdekes vizekre vitt… meglátod… 

Disclaimer: Ennek a résznek az alapvető célja az lett, hogy leírjam az elején én honnan jövök, van-e, és ha van, mi az elkötelezettségem a tárgyban. Mert hogy van. Elég ránézned a profilomra.

De, és ez egy fontos de, mivel részben a személyiségprofilok a gyakorlatban nagyonis használatban vannak, részben pedig a Linkedin-en (itt az általam ismert legintellektuáilsabb social media említése nem véletlen, hanem jelképes akar lenni…), sűrűn találkozom pauschale, általános  elzárkózással általában is a személyiségprofilok validitásával, egyáltalán használatával szemben, hogy úgy gondoltam, nekem itt, a blogomon, ha bármily csekély is, de egy általánosabb ismeretterjesztő szerep-nichem is támadt.Hát elkezdtem írni ezt a sorozatot…:-)))

Vettem egy nagy levegőt, és -  a szokásos impulzus postjaimon és commentjeimen felül - egy kicsit nagyobb projekten, egy post-sorozaton keresztül nem csak azokat profilokat mutatom meg részletesebben, amelyeknek a szakértői kiképzését sikeresen elvégeztem, és amelyeket kiválónak tartok, hanem részben - jól kiválasztott irodalom segítségével - be fogom mutatni, ahogy én látom (mégegyszer az irodalom segítségével annyira objektíven, amennyire képes leszek…) ezt az egész területet, persze mintavételekkel, mert a teljes kép egy monográfiát is igényelhetne.

Ezt annál is fontosabbnak tartom, mert az általam talán szubjektívnek érzékelt széleskörű elutasítás mellett a személyiségprofil tesztek használata mindennapos és széleskörű (tudom, hogy ez ismétlés, de annyira fontos is…). És nem csak az általam hangsúlyosan preferált önismeret fejlesztési körben használják széleskörűen, áááá, dehogy, sőt. A kiterjedtebb használatuk  hivatalos, kvázi kötelező jellegű, és ezen belül szerintem néha nem igazán etikus & transzparens módon alkalmazva. Ez utóbbi, a nem etikus, nem transzparens felhasználás fontos kritikus helyzetekben (felvételi beszélgetés előtt/helyett (!!), vagy kinevezés előtt, stb.) lehet talán a fő oka annak, hogy sokan szinte hideglelést kapnak, ha ilyesmiről hallanak.

Nem etikus és nem transzparens egy személyiségprofilteszt felhasználása, ha nincs professzionális szakértő általi konzultáció a kitöltővel (vagy abszolút minimumként kitöltő még a teszteredményeket se kapja meg írásban, azaz a kitöltést szorgalmazó és kvázi kötelezővé tevő instance: hatóság, szervezet, cég mintegy kisajátítja, sajátjának tekinti a teszt-eredményt) és nem transzparens annak felhasználása abban az értelemben, hogy az adott szituációban hozott döntéskor milyen mértékben támaszkodtak a teszteredményekre.

Véleményem szerint ez utóbbit - hogy milyen mértékben fognak rá támaszkodni - előzetesen is közölni kell, még ha ez a kitöltés optimális feltételeinek meglétét nem is szolgálja, felesleges di-stresst okozva ezzel esetleg. Az optimális az lehetne, ha egy személyi döntés előtt hasznosnak látszhat egy alkalmas és odaillő teszt eredményeit is megismerni (számos ilyen esetet el tudok képzelni), hogy a teszt eredménye semmiképpen nem tranchant, abszolút döntő, hanem inkább előkészíti, alapozza a folyamat következők lépését.

_____________________________________________

Mondok egy területet, ahol kifejezetten ajánlom megfelelő teszt alkalmazását (és egy ideális profil-sáv kidolgozását az adott eszköz terminológiájának figyelembevételével), és sehol nem találkoztam vele. Ez a coaching tevékenységre való alkalmasság (nem is merek arra gondolni, hogy ilyesmi van-e a pszichológus képzések előtt, arról semmilyen infóm nincs…). 

Számos, tényleg sok coach-, tréner-képzésen vettem részt kb. 15 évvel ezelőtt elkezdve, talán 4, vagy 5 éven keresztül, egy igazi élmény, journey volt, fantasztikus trénerekkel ismerkedtem meg, akiknek egyikével-másikával azután közös munka-projektjeim voltak, maguk a tréningek real fun-ok volt, szinte mind, okos, sok-sok nagyon empatikus, rátermett, és fun-társsal, majdnem-barát emberrel is sikerült találkoznom (akikkel ha véletlenül nagy ritkán találkozom, mintha tegnap lett volna, tudjuk folytatni a beszélgetést…), de a sok tréning közül csak három volt, ahol volt elbeszélgetés alapvetően arról, hogy mi a célom a tréninggel, tesztet sehol nem csináltattak velem. 

Pedig most erősen azt gondolom, hogy ha valahol, egy jövendőbeli coachnak igenis ki kellene tölteni egy alkalmas tesztet, azután az eredmények alapján egy igazi meaningful beszélgetés következhetne, ami vagy (1) egy repülőrajtként szolgálhatna a coach-csá válás útján, vagy (2) kiderülne, például egy aktív vezető esetében, aki a munkája támogatása érdekében szeretné a képzést, hogy alkalmas arra, hogy egy csoport aktív résztvevője legyen, vagy (3) az derülne ki,  hogy az illető nem csak coach-nak alkalmatlan nagy valószínűséggel, hanem jó esély van arra, hogy az induló csapatban kakukktojás lenne, megpróbálná azt szétzilálni, köszi, köszi, de köszi, nem kérjük. De ez utóbbihoz is fel kell nőni, hogy úgy tudjuk azt elmondani, megbeszélni, hogy az illető önbecsülését ne sértsük. Persze ez utóbbi egy tréninget tartani kívánó csapat adott felvételiztető tagjától minimál követelményként el is várható. 

Szerintem a coaching szakma felhígulása annak is köszönhető, hogy nincs egy ilyen előzetes szűrő, amelyen az önismeretet is egyúttal segítendő, a jelölt a coaching szakma speciális követelményeivel ilyen módon már a legelején megismerhetne.

És nincs azzal semmi baj, ha a coach/tréner tréninget valaki önismereti boost-ként fogja fel, nem akar ő coach lenni, de rájött, hogy  életében, munkájában sokkal fejlettebb önismeretre van szüksége. Nem hogy nincs semmi baj vele, de  minden aktív vezetőnek, illetve főleg azoknak, akik cicáznak a gondolattal, hogy vezetők szeretnének lenni, személy szerint  kifejezetten ajánlom, hogy végezzen el egy jó coach és esetleg egy jó tréner-képző tréninget, egy jó egy éveset, levegőset, ahol van idő az alkalmak között emészteni és gyakorlatban kipróbálni a tanultakat. Repülőrajt érzés lehet, ne kövessék el azt a hibát, amit én, hogy először voltam vezető, és utána lettem coach…:-))) Sokat segített volna a fordított sorrend…

10 éve lettem a szakértője annak az eszköznek, amivel azóta viszonylag sokat dolgoztam, én magam saját  magam számára kliensként itt-ott, tréningeken, egyéb helyeken kliensként “megmérettem” magam, és megpróbálok mindegyikről, amelyekről írok (jelen állás szerint kb. 10 eszközről szeretnék egy kicsit részletesebben írni a 3. résztől kezdve) nemcsak ezt-azt, fontosat megtudni, hanem, akár legprimitívebb formában is (ha más nem, netes free version) a személyes profilomat is elkészíttetni.

Esetleg, ha adott szakértők jelentkeznek, és szeretnének bekerülni a sorozatba az eszközükkel, szívesen kooperálok velük, hogy minél mélyebb benyomásom lehessen az adott eszközről! Nem ígérem, hogy az adott eszközről csak jót fogok írni. Elkerülhetetlenül szubjektíven, de alaposan merítve az irodalomból a legobjektívebb & ugyanakkor legőszintébb véleményem fog belekerülni a sorozatba. A véleményt nem fogom egyeztetni senkivel. A fontos, sokat használt eszközökről mindenképp írok, akár lesz ilyen kooperáció, akár nem.

Szóval ez a sorozat egy szándéka szerint tőlem telhetően mély & a lehető legobjektívebb betekintést szeretne adni az egész field jelenlegi állapotáról. Akkor jelennek meg az egyes részek, amikor elkészülök velük, olvasnom kell még hozzá sokat. Nem ígérem, hogy szerdán reggel 6 órakor jön a következő, de igyekezni fogok.

__________________________________ 

A mai rész főleg arról szólt volna, a többi lett volna a bevezetés, hogy hogyan készülnek a személyiségprofilozó eszközök- a keretek figyelembevételével, mert persze, erről külön is egy könyvet lehetne írni, mint az egyes eszközökről is -, hangsúllyal arra, hogy mi következik ebből arra nézve, hogy hogyan válasszuk ki, ha mi kiválaszthatjuk, és nem rá vagyunk egy adott helyzetben szorítva egy adott eszköz tesztjének a kitöltésére (utóbbi esetben az van, ami van, amit a kitöltető jónak lát...). 

Persze, annyit előre, hogy ha te magad, önismereted fejlesztésére szeretnél egy jó kis tesztet használni, tudom, ez túlzásnak tűnhet, de ha én te lennék, nem is egyet választanék, hanem többet, és azt is úgy, hogy ha elérhető, először free version-öket tesztelnék a neten mondjuk, azután amelyek megtetszenek, megkeresném a professzionális szakértők által adminisztrált és utána konzultációt is adó komolyabb változatokat… 

Ez volt a terv… de végülis a "többi" olyan gazdag és hosszú lett, hogy ez már a 3. részre szorult…:-))) Ott majd ezzel kezdjük már!

Szólj hozzá!

Gulliver üzenete...

isocrates_coaching 2025.02.11. 13:56

img_7557.JPG

Vad asszociációk... Ma egy postban megint az került elém, amivel tulajdonképpen a tököm tele van, de nincs mit tenni, majdnem mindig ez a fő irány, az uralkodó gondolkodásmód. Egyszerű: van egy komplikált működésű rendszer (kevés az olyan, ami nem ilyen...), megörülünk egy tényezőnek, ami valóban játszik, kis nüansz igaz, hogy kalákában az összes többivel (a közgazdaság-"tudomány" legtöbb levezetése is ilyen, "...miközben az összes többi változó változatlan'" (azaz soha!!), mit várunk a "néptől"...), kitaláljuk, hogy azt hogyan lehetne (szerintünk) a rendszer egész működésére nézve meghatározóan pozitívan megváltoztatni, és örülünk,  hogy megoldottuk a dolgot...

Legtöbbször úgy oldottuk meg, mint Karinthy Frigyes humoreszkjében az egyszeri anya, aki kicsit nehéz felfogású gyermeke miatt szégyenkezve, végre eléri, hogy percekig tartó könyörgés után a kisfiú felszalad a kis domb tetejére, mire a nő diadalmasan ránézett az íróra, jelezve, hogy "no lám, mégse olyan buta ez a gyerek!". Erre a kis srác visszanézve az anyjára megáll és megkérdezi: "Aaaanyaaa! Most fent vagyok?!" 

Beugrott Swift Gulliverjének egy kevéssé ismert fejezete, amit én magam se olvastam még (csak a gyerekkönyvet, meg valamelyik filmet...), de tudtam róla valahonnan, hogy van... Az angol Kindle Swift összesből (ezek jó olcsók) összesből nem volt érkezésem megkeresni, nem is tudtam a Gulliver által meglátogatott illető ország nevét, a leggyorsabbnak a Copilot tűnt, nem is tévedtem. Angolul kérdeztem, majd kértem egy summary-t és lefordítattam vele, íme a summary. Példa arra, hogy az örök élet, a halhatatlanság keresése nem tud jó megoldás lenni.

Az egészség minél további megőrzése a szükségszerűen idővel menthetetlenül végzetesen elsorvadó porhüvelyünkben viszont nagyonis lehet egy valid cél! Hol itt az asszociáció, mi ebben a parabola, ebben a Swift summary-ben? Az emberi szervezet is egy rendszer, mégpedig a legkomplikáltabb rendszer, amit el tudunk képzelni, romlandó, véges határidejű sorvadó alap-anyagokból összeszerkesztve. Nem lehet a határidejét végtelenbe meghosszabbítani, legfeljebb a nettó egészsége hányadot lehet növelni... 

Sőt, mondok egy erősebbet! Az életben az a különleges, hogy megismételhetetlen, véges. Ez adja minden izgalmát érdekességét, ez a végesség!   

“Gulliver megérkezik a Luggnagg királyságába, ahol kezdetben fogva tartják és kikérdezik az illetékesek. Miután meggyőzi őket arról, hogy nem jelent veszélyt, megengedik neki, hogy a fővárosba utazzon. Amikor megérkezik, audienciát kap a luggnaggi király előtt. A király kíváncsi Gulliver utazásaira, és nagy érdeklődéssel hallgatja történeteit.

A Luggnagg egyik legjelentősebb aspektusa a Struldbrugok jelenléte, egy olyan embercsoport, akik homlokukon egy kis piros kör alakú folttal születnek, ami azt jelzi, hogy halhatatlanok. Gulliver kezdetben elbűvölve érzi magát a halhatatlanság gondolatától, és elképzeli, hogy a Struldbrugok bölcs és boldog lények. Hamarosan azonban rájön, hogy halhatatlanságuk inkább átok, mint áldás.

A Struldbrugok végtelenül öregszenek, és bár nem halhatnak meg, folyamatosan romlanak fizikailag és mentálisan. Amikor elérik a nyolcvanéves kort, jogilag halottnak tekintik őket, elveszítik vagyonukat és polgári jogaikat. Ahogy tovább öregszenek, állapotuk tovább romlik, egyre gyengébbek, szenilisebbek és képtelenek élvezni az életet. A Struldbrugok a halhatatlanság lehetséges hátrányairól szólnak, kiemelve az élet és halál természetes ciklusának fontosságát.

Luggnagg-i tartózkodása során Gulliver megfigyeli a luggnaggiak különféle szokásait és gyakorlatait. Megjegyzi például sajátos módszerüket a bűnözők kivégzésére, amely során az elítélteknek le kell nyalniuk a padlót, amely mérgező anyaggal van bevonva. Emellett betekintést nyer a királyság társadalmi és politikai felépítésébe is, megismerve a luggnaggiak kormányzásának módjait.

Végül Gulliver engedélyt kér a királytól, hogy elhagyhassa Luggnaggot és folytathassa utazásait. A király megadja neki az engedélyt, és egy biztonsági levelet is ad neki. Ezután Gulliver Japán felé hajózik, ahol vissza akar térni Európába.”

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása