A cím a valamikor híres színdarab címének hosszával vetekedik, ami ez volt: "Weiss, Peter: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolás ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjétszói előadják de Sade úr betanításában"? Fordította: Görgey Gábor. Nna, ez is megvolt...:-)))
____________________________________________________________________
"Személyiségprofilozó eszközök története", egy post-sorozat. Eddig úgy lehetett ismerni (köszi, ha találkoztál már vele, egyben bocs...), hogy "Személyiségtesztek története", amit a legelején megglosszázott egy commentben András Kőszegi, hogy neki nem tetszik a terminus technicus, igazat adva neki, hogy nem szerencsés, akkor még friss volt a címötlet, nem engedtem a 48-ból.Meg az is van, hogy a hirtelenség, legyünk egyszer őszinték, kapkodás, amivel általában itt jelen vagyok, ebben is megnyilvánul, hogy gyorsan adok egy címet, ami ha 2 perc múlva nem tetszik már annyira, hagyom, ha egy post, de egy ki tudja még, hány részes sorozat (amit ráadásul egyfajta referenciának is szánok), az azért más tészta...
Mielőtt lecsapnál, hogy ez az, ez a baj (mindig így szokott lenni, én jól meg tudom fogalmazni, hogy mi a baj itt-ott velem, a többiek meg megörülnek, hogy így nyomdakészen megvan és lecsapnak rá...), a spontaneitása, az itt és most nascence-sége, néha azt gondolom, a varázsa (de nem elegáns, ha én mondom... mindegy...), pont ebben a sietettségben, kapkodásban van, ami segít az éppen születő gondolatot szinte az élőbeszédhez hasonló flow-ban lejegyeznem (van, hogy elszáll egy rész, 1:1-ben nem tudom reprodukálni...).
Erre ma reggel, az ötödik résznél Boglarka Zerinvary közvetetten emlékeztetett arra, hogy bizony az iskolai tesztek is tesztek. Na ez az utolsó (valójában a második...) csepp volt a pohárban...
Én még a napoleoni (teszt-előtti...) időkben jártam iskolában, írásbeli, szóbeli, röpdolgozat, zárthelyi, nekem rossz véleményem van az iskolai tesztekről, túl a "régen minden jobb volt!" normál nosztalgián, tényleg is. Tudom néha azt gondolni (azután persze a túlfejlett kritikus gondolkodásom helyre is int tüstént, hogy, "igen, ennek lehet szerepe, de önmagában nem magyarázza meg a kérdéses jelenséget!") szerintem ennek a csökött világnak - jó, többek között - a rákfenéje, hogy már az iskolában leszoktatnak az írásban, élőbeszédben való fogalmazásról, a gondolatok összerendezéséről, szerkesztéséről és a gondolkodást, a számonkérést far too many occasion random, szerencse-kereső x-elésre visszavágják... Azután csodálkozunk, amikor a világos fogalmazás, a rendesen megszerkesztett összetett mondatok (gondolatok!!) már a too much kategóriába kerülnek
…és legfőképpen, az iskolai tesztekben VAN jó válasz. A személyiségprofilokban pedig nincs. Ennyi. Olyasmi van, hogy az egyik szempontú tendencia valamilyen irányban jobb (ezek az erősségek), mint másik irányokban, de, könyörgöm, az önismeret épp erről szól, hogy mi passzol hozzám és mi nem! És ezeket segít letapogatni mindegyik személyiségprofil a maga módján, a maga eszközeivel!
Szóval átestem, tudtam, már utálom az eredetileg kitalált címet, és mivel az én fent körvonalazott itteni "munka"-stílusomhoz iker-elemként hozzá kell tartozzon (már csak, ha jót akarunk...) a helyesbítés, javítás mozzanata (szinte nincs olyan postom, commentem, amin ne találnék és végeznék javítást, rögtön a publikálás után a legtöbbet, tudom, algoritmus-Manitu nem csipkodja, teszek rá, de később is, ha észreveszek valamit, hadd szóljon!) természetes, mint ahpgy a hegyi patak csörgedez a völgy felé, hát, itt is úgy döntöttem, 5 cím nem a világ, biz' átírom őket...
Iderejtem, hogy stratégiai megfontolás, hogy ezek mind, a sorozat posztjai (ez például nem...) a személyes blogomra kerülnek fel, hogy (tudom, ehhez némi nagyképűség szükséges, hogy azt higgye az ember, hogy valamit is számíthat az, amit ír... ám ennek, a nagyképűségnek, persze teljesen híjával nem vagyok, de önkritikával, ön-szarkazmussal, öniróniával próbálom némileg élét venni...) hosszabb távon is itt-ott, ennek-annak referenciául szolgálhat, és itt könnyebb visszakeresni. A Linkedin time-line-on nem az örökkévalóság oltárán áldozunk...:-)))
Ui.: az utolsó bekezdés teljes egészében nem fért volna bele már a 3000-s kiporciózott post-terjedelembe (szólt a Manitu valamelyik demiurge-ja...), hát röptibe áttettem ezt a postot is a blog-ra. De például az "(ez például nem)"-et nem törlöm, szép nyoma a spontaneitásnak, amihez a továbbiakban is ragaszkodnék, kivéve a sorozat legtöbb, tárgyi, ismeretterjesztő postját, ami a többi pl. Linkedin-beli, de nem csak, írásbeli dolgozatomhoz képest némi műgond, felkészülés, szerkesztés nyomait is mutatja...:-)))