Vezetői coaching

Szedegetem a mézet innen-onnan. Ez azt hiszem az FB-ről való... Miért házasodik a férfi?

"Ladies, understand this clearly: men pursue women for two main reasons — sex and love. But here’s the reality that’s often overlooked. Most men do not marry for sex, and they do not marry solely for love. Men marry for stability.

Let me break this down. A man can love you with all his heart and still not marry you. He can enjoy your company, share intimate moments, and even spend years with you without ever making you his wife. But the moment he encounters a woman who brings stability into his life — true, undeniable stability — he will marry her.

And when I say stability, I’m talking about peace of mind.

I’ve heard men confess, “I love her, but I don’t think I can spend the rest of my life with her.”

Why? Because love alone is not enough. Sex is not enough. Men are visionaries when it comes to marriage. They don’t fantasize about wedding dresses, flower arrangements, or the color scheme of the big day. Instead, they ask themselves essential questions: Can this woman build a home with me? Can she nurture me and our future children? Can she give me the peace of mind I crave?

Men run from discomfort. They avoid chaos. This is exactly why a man can stay with a woman for years without commitment, and then meet another woman and marry her within a month. It’s not about how long you’ve known him — it’s about the comfort and calm she brings to his life.

Sex is pleasure. Love is affection. But respect — respect is stability. And stability is what ultimately leads a man to say, “This is the woman I want to build my life with. This is my wife.”

So ladies, don’t just aim to be loved or desired — aim to be a woman of peace. Aim to be the calm in his storm, the stability in his vision, the respect in his heart. Because when a man finds peace with you, he finds his forever in you.

Ctto

#fyp"

Tudod mit? Lehet, hogy az egész, úgy ahogy van LLM. A kép mindenesetre biztosan. FB-ről származik. Szeretném, ha nyitott lennél, és a lényegre koncentrálnál, nem nyammognál, fanyalognál, hogy így biztos LLM, úgy biztos LLM... kérdem csendesen, nem mindegy?! Rövid, célratörő és mélyen igaz, amit lentebb olvashatsz. ...és ez még akkor is igaz, ha az USA nyeri meg ezt a furcsa trade háborút (amit nem gondolok, de ki tudhatja előre igazán...). Az USA egyre inkább csak ROMBOL, Kína akármilyen társadalmi rendszerben is, full megfigyeléssel és megfélemlítéssel, de a nap végén ÉPÍT, ez nem tagadható... Ebben az utóbbi mondatban benne van az idézett szöveg lényege és ez bizonyosan nem LLM, ezt én írtam, becsszó...:-)))

"In a moment that should’ve stopped time, Jimmy Carter—quiet as a monk, sharp as a scalpel—offered a truth so unassuming, most missed the incision. He was speaking to Trump, but really, he was speaking to all of us.

Carter’s point was this: While China has spent decades laying tracks for the future, we’ve been digging graves in the past. They’ve built cities, schools, trains that move faster than thought. We’ve built military bases, debt, and an empire of rust.

It wasn’t a boast. It was an autopsy.

China chose infrastructure. We chose interference. They built railways across continents. We bombed bridges across borders. They invested in AI, medicine, and education. We invested in overthrowing oil-rich governments, branding it freedom.

We spent $300 billion trying to bend the world to our will. They spent it making their own nation unshakable.

We don’t have high-speed trains. We don’t have roads that last. We don’t have universal healthcare, or education systems that top the charts. But we do have the most advanced weapons on Earth, pointed at every direction but inward.

If we’d used even a fraction of that money on ourselves, our cities would hum like circuits. Our schools would shine. Our hospitals would heal. Our people might feel something we haven’t felt in a long time—progress.

That was Carter’s quiet bombshell: the war we’re losing isn’t to China. It’s to our own addiction to dominance. And our refusal to invest in anything we can’t control."

Vendégszöveg, nem írtam fel, honnan...

"Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója szerint a „kérem” és „köszönöm” típusú udvarias kifejezések évente több tízmillió dollárral növelik a ChatGPT működési költségeit.

Ezek a plusz szavak, bármilyen aprónak tűnnek mégis megnövelik a feldolgozandó adatot, ez pedig extra energiaigényt jelent.

Egy Washington Post-vizsgálat szerint egyetlen 100 szavas AI-generált e-mail annyi energiát fogyaszt, mint 14 LED-lámpa egy órán át.

És mégis: Altman úgy véli, ez „jól elköltött pénz”, mert az udvariasság emberibbé teszi az AI-val való kapcsolatot.

Egy 2024-es kutatás szerint az amerikai felhasználók:

• 67%-a udvariasan kommunikál az AI-asszisztensekkel.
• 55% ezt azért teszi, mert ez a helyes viselkedés,
• 12% pedig egy jövőbeli „AI-lázadás” megelőzését reméli tőle. (Nem vicc.)

A kérdés viszont marad, mi lehet a megoldás?

Okosabb szoftver?

Gyorsabb hardver?

Zöldebb adatközpontok?"

...és ez csak az eleje, meg a vége... komplikáltan működhet az AI, ha erre nincs egy egyszerű subrutin... de hát nem is ez a lényeg, hanem ami a "kérem & köszönöm" között van... iszonyatos energia-igény... 

Amint látható, 2001-es forrás!

Honnan van? Egy mai Linkedin postból. A hölgy, aki posztolta, nagyon rendben van, dinamikus, szenvedélyes, inspiráló, community képző személyiség, de az ezt a táblát feltevő postja, ami a szokásos érddektelen csacsogást váltotta ki a commentelőkből, ultra gáz.

Identity politics keveredik wishful thinking-gel, tragikus párosítás. Csak itt, az én kis eldugott blogomban merem kimondani, hogy ezer okból orbitális baromság, I digress.... Ezt az Li-rendőrség megfúrná, a hölgy várhatóan kitiltana, és mondjuk nem is ez a baj, de ha nem mondhatja el az igazi véleményét egy egy postról, véleményről (nem az írójáról!!!), megette a fene az egészet.

Ha valaki régi Li-ismerős idetévedne, na ez is egy koporsószög abban a virtuális koporsóban, ami az Li-aktív jelenlétem beszüntetésének lehetne a szimbóluma (passzívan olykor-olykor jelen vagyok, ez a post is a tanú rá...:-)))

Persze. hogy változik az ember prioritás-set-je idővel (és eleve egykorúaknál is nagyon szór). Hogy meri valaki a saját (elhiszem neki, hogy neki így volt...) idioszinkráziákkal megtűzdelt mánia-sorrendjeit általánossá emelni?! És még van, aki "felismeri" ebben magát... no, gratulálok a kedves versenyzőnek! Az "isten akarata", az külön kedvencem... hogy menjen már mindenki is a pics@ba... 

Csak felütésnek egy legújabb felmérésből, mi a manóra használják az emberek az AI-t. Angolul van, ne rinyálj, ha nem tudsz ennyit rendesen elolvasni, Te bajod, szedd össze magad. Nem akarok Neked megfelelni, senkinek se akarok megfelelni! Jó, utána kicsit még magyar comment is lesz... Annak a tanulmánynak a linkjét is odateszem az idézet után, amire az idézet hivatkozik. 

"Generative AI (GenAI) continues to evolve, with new use cases and applications emerging regularly. A year after my initial research, it’s clear that while technical uses remain prominent, there has been a significant shift toward more personal and emotional applications. In particular, “Therapy / companionship” has emerged as the top use case, with many users turning to AI for emotional support, grief processing, and self-reflection. The non-judgmental, always-available nature of these interactions has made AI an essential tool for mental and emotional well-being.

Alongside this, new use cases like “Organize my life” and “Find purpose” reflect an increasing demand for AI to help with personal growth and goal-setting. These examples highlight how AI is being used not just for productivity but for self-improvement, offering a more holistic role in people’s lives.

While emotional and personal support has risen in importance, professional applications like “Generate code” and “Enhance learning” have also gained traction, underscoring GenAI’s role in transforming work and education. However, some categories, such as “Generate ideas” and “Fun & nonsense,” have seen declines, signaling a shift toward more meaningful and practical uses of AI..."

Full report:

https://learn.filtered.com/hubfs/The 2025 Top-100 Gen AI Use Case Report.pdf

A f@szom tele van a sok picsogással, hogy az AI mennyire nem emberi, nincs empátiája. Guys, persze hogy nincs. De ez beside the point. Ettől még nagyon is segíthet tömegeknek(!!!), nem csak az kultúrális, gazdasági, politiikai elitnek, sőt lehet, hogy pont emiatt. Igazi, masszívan demokratizáló eszköz is, többek között. Mert neki nincsenek érzelmei, 100-ban tud rád figyelni. "Megérteni", mi a bajod (persze, hogy nem "érti meg", de ezt nem értik sokan, hogy ez nagyon sok esetben (nem mindig, persze...) csak bezavarhat) és a limitless tárházból kikaparhat valamit, ami pont Neked, pont ott, pont akkor hasznos lehet.

Most a fenti idézet kiemelt részét olvasd el mégegyszer, ízlelgetve. És utána, ha lelki, szellemi segítő vagy, coach, pszichológus, terapeuta, gyorsan kezdj el gondolkozni, hogy mi az, amit Te mást, jobbat tudsz adni. De konkréten ám! Persze, ha már benne vagy a fizetőképes keresletű elitek pátyolgatásának a business-ében, van egy kis laufod. Ki tudja meddig...

Bizony, ebben az "üzletágban" is, amiben annyira, de annyira komfortos voltál, hogy itt az AI belépési küszöbe különlegesen magas lesz, az AI már a spájzban van... Én szóltam...

Egy Linkedin posthoz a szerző által írt egyik válasz-commentben olvasom (mondatokból kiragadott részletek):  “…szerintem az esély mindenkinek JÁR…”, ugyanott, később: “…mindenkinek JÁR a lehetőség…”

Az, hogy mivel volt kapcsolatban, nem érdekes, az, hogy ki írta, nem érdekes, olyan általános az alapgondolat, hogy “…az embereknek JÁR-nak dolgok…”

Szerintem meg az érettség, a sikeres jungi individuációs folyamat eredménye csak az lehet, elsősorban (!!) talán, hogy realizáljuk. hogy JÁR-ni az égvilágon semmi nem JÁR az embernek…

Nem kap “bon”-t születéskor, hogy neki majd JÁR-ni fog (a), (b), (c)…stb., arról nem is beszélve, hogy ha lenne is olyan, ami JÁR (NINCS!!), ki hajtaná ezt be és kin és hogyan, ha hiába JÁR, mégse kapja meg?! Hol az az istancia, a bölcs kádi, akinek az ítéletét mindenki el fogja fogadni?! És mi a retorzió, ha nem kapja meg azt, azokat, amikről valami rejtélyes okból azt gondolja, hogy márpedig az neki JÁRna, vagy JÁRni kellett volna?!

Guys, itt lenn a porban semmi sem jár. A Tiéd az, amit magadnak megszerzel, kiharcolsz (akár a főbejáraton, akár vigaszágon, esetleg nemtelen eszközöket is használva), ja, és amibe szerencse folytán belecsöppensz… Ennyi… semmi nem JÁR…